A jegyzet a szerzők 20–30 éve folyamatosan tartott egyetemi kurzusai, külföldi egyetemeken szerzett tapasztalatai, tervezési, fejlesztési, kutatási és minősítő-vizsgálati tevékenységük alapján készült. A Műegyetemen az aerodinamikai oktatás jelenleg három szinten valósul meg: az első, a tantárgy elméleti-fizikai alapjainak az ismertetése a hő- és áramlástan keretében, a második a BSc szintű képzés aerodinamika tantárgya, mely a graduális képzés jelenlegi jegyzetbe foglalt anyagát tartalmazza, végül a posztgraduális MSc. képzésben. Ez a mű az előadások tömör, a várható fejlődési irányokra kitekintő, érdekességekkel bővített jegyzete. Az első fejezetben a dinamikus repülésben alapvetően fontos felhajtóerő-képzést ismerteti, a kis- és nagysebességű repülést, a turbulens atmoszféra hatásait. A másodikban a valóságos közegekben fellépő ellenállások keletkezését, az ellenállás növelésének és csökkentésének lehetőségét, a teljes repülőgép-ellenállását tárgyalja. A harmadik fejezetben a határrétegre vonatkozó legfontosabb ismereteket mutatja be, a negyedikben a véges szárnyak működését. A gázdinamika – a nagysebességű repülésre vonatkozó ismeretek, így a gázdinamika alapismeretei, a szakadási felületek és a lökéshullámok – az ötödik fejezetben találhatók. A hatodik fejezet az instacionárius áramlásokra vonatkozó alapismereteket foglalja össze. A hetedik fejezet a szárnyprofilok geometriai és aerodinamikai jellemzésével, sajátosságaival, a profilok tervezésével és alkalmazásával foglalkozik. A nyolcadikban kerül sorra a forgástestek aerodinamikai vizsgálata, a kilencedikben a forgószárnyas repülőgépek aerodinamikája. A jegyzet a tananyag elsajátításának szempontjából legfontosabbnak ítélt szakirodalmi művek felsorolásával zárul.Ez a jegyzet az angol-amerikai jelölésrendszert és az SI mértékegységet alkalmazza.A szerzők köszönetüket fejezik ki Jankovics Istvánnak a jegyzet összeállításában, ellenőrzésében és az ábrák szerkesztésében nyújtott áldozatos munkájáért.