Gémes József 1961 és 1966 között az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő osztályában tanult az első és sokáig egyetlen animációs „szakirányon” Z. Gács György és az ugyancsak ifjú Nepp József tanítványaként. A hatvanas évektől mozdulattervezőként, majd rendezőként dolgozott a Pannóniában, amelynek a stúdió felbomlásáig egyik „oszlopa” volt. Hamar bekapcsolódott a sikeres Gusztáv-sorozatba, majd míves, filozofikus egyedi filmjeivel érdemelte ki a nemzetközi élvonal elismerését. (Koncertisszimo, 1968, Díszlépés, 1970)

9.18. ábra - Gémes József: Koncertisszimo

9.19. ábra - Gémes József 1975-ben

9.20. ábra - Békési Sándor és Gémes József a Daliás idők munkálatai közben

Legnagyobb szakmai sikerét a Daliás idők (1982) című, egyedülálló festményanimációs megoldásokat alkalmazó, a kor hazai műítészei és a közönség számára egyaránt emészthetetlennek bizonyuló egész estés filmjével aratta – leginkább külföldön. Ez az egész estés Toldi-interpretáció bátran nevezhető kísérleti vállalkozásnak. Historizáló olajfestmény-animációs megoldásai helyenként – pl. nádasjelenet – absztrakt expresszionista „vonalvezetésbe” csapnak át. A feszült, sűrű atmoszférát erősíti a romantizáló, a látvány motívumaival összehangzó, a történéseket mintegy értelmezni kész filmzene (Decsényi János), amely a rendező szándéka szerint a szöveget, a hangzó beszédet vagy narrációt volt hivatva helyettesíteni. Bár Gémes nem nevezhető avantgárd filmkészítőnek, a Daliás időkkel mégis akkora vihart kavart, mint a legvadabb absztraktfilmes, hisz a célcsoport tisztázatlansága, s a forgalmazói szándék következetlenségei révén a mű végül, egy Arany János veretes soraihoz méltatlan, gyenge narrációval kerülhetett a mozikba – hogy biztosan megértsék az egyszerű nézők. A melodramatikus hangvételű kommentár szerencsétlenül felerősítette a zenei koncepció kissé ódivatú szemléletét, s e két tényező ráült a tervező-rendező originális vizuális törekvéseire. A film fesztiválkópiája, amelyet a Pannónia Filmstúdió és a kultúrpolitika akkori illetékesei vakmerően „megengedtek” csupán zenével útjára bocsátani, szabadulva a farnehéz narrációtól, sorra nyerte a világ jelentős animációs seregszemléit. Gémes műve azóta is a külhoni, animációs mesterséggel foglalkozó szakirodalmak fontos hivatkozási pontja, alig találni nemzetközi animációtörténeti irodalmat, ahol kiemelkedően pozitív kontextusban ne említenék, s a készítése óta eltelt több mint 30 évben a filmmel kapcsolatos attitűd alapvetően megváltozott. Sajnos több hasonló vállalkozásra Gémes nem kapott lehetőséget. (Ld. korábban!)

9.21. ábra - A Daliás idők fázisfestményei (Fotó: Sárospataki Györgyi)

Gémes József, ahogy korábban, úgy a Daliás... utáni időkben is sikerrel dolgozott nemzetközi vagy kiemelt hazai produkciókban – mindenhol, ahol kivételes szakmai tudására, s az akkoriban unikumnak számító számítógépes ismereteire volt szükség. (Hugó, a víziló, Macskafogó, Ének a csodaszarvasról) Operatőr- és rendezőnemzedékek nőttek fel a keze alatt, s szívesen ruházták rá kollégái a technikai rendező biztonságot garantáló, de kevés rivaldafénnyel járó szerepét. Emlékezetes darabokat alkotott az egész estés gyerekfilmek műfajában (Vili, a veréb), elegáns adaptációs darabjai születtek (Új Iliász, 1993), és életműve – sajnos, stílszerűen – egy Arany-művel, A walesi bárdok (2011) című komputeranimált festményfilmjével zárult.

9.22. ábra - Gémes József: A walesi bárdok

9.23. ábra - Gémes József: A walesi bárdok

Fontosabb filmjei: