Németh Renáta, Simon Dávid
ELTE
„Az X cégnél a romák alulreprezentáltak az érettségizett munkaerőn belül, mindkét nemet tekintve. Míg a nők esetében az X vállalatnál csupán 49/(49+19)=72%, addig a többi vállalatnál 250/(250+80)=75% a romák aránya. Ugyanez az arány a férfiakat tekintve az X cégnél 8/(8+81)=9%, míg a többieknél 70/(70+490)=12,5%.”.
(A példa kiindulópontja Alan Crowe honlapja, ahol a táblázatok azonos számadatokkal, de más kerettörténettel szerepelnek. A honlapon a Simpson-paradoxon több érdekes megfogalmazása megtalálható.)
A példák tanulságai
A példák a társadalomstatisztika előnyeire és korlátaira egyaránt rámutatnak.
Az elemzések eredménye erősen függ az elemzésbe vont szempontoktól (Simpson-paradoxon: először iskolázottság, majd nem is),
a bevont szempontok kiválasztásának mindig szakmai döntésre kell támaszkodnia (szakmailag releváns szempont-e az iskolázottság?)…
és minden szakmailag releváns szempontot be kell vonni az elemzésbe. (Az iskolázottságon és a nemen kívül milyen más fontos tényezőket kellene figyelembe venni?)
A matematikai eszközök mechanikusan tehát nem alkalmazhatók, szükség van emberi (szak)értelemre.
A „szakmailag releváns szempontok” többé-kevésbé szubjektív döntések eredményei.
Eredményeink tehát a legtöbb esetben ezzel a megszorítással értelmezendők, semmiképpen nem tekinthetők teljes érvénnyel bizonyított állításnak, csak az adott modellen belül érvényesek. (Zárójelben: a társadalomtudományi hipotézisek bizonyíthatósága megint csak problematikus kérdés, erről később más kurzusokon lesz szó, ahogyan a modellalkotásról is)
Ugyanakkor a megfelelően alkalmazott statisztikai apparátus az ad-hoc próbálkozásoknál hatékonyabb és korrektebb elemzést tesz lehetővé.
Az eredmények – elsősorban ne a tudományos szférára gondoljunk itt – önös érdekeknek megfelelően akár manipulálhatók is. Érdemes kritikus szemmel figyelni a meggyőzőnek szánt statisztikai érveket.
Végül biztatásként: első pillantásra a fenti téves interpretációk mindegyike plauzibilisnek tűnt. A módszertani képzés célja éppen egyfajta rutin átadása, amellyel elkerülhetők ezek a tévedések.
Kvantitatív és kvalitatív módszerek
Releváns-e a társadalomstatisztika a társadalom megértése szempontjából?
Rövid tudományfilozófiai kitérő a kvantitatív és kvalitatív módszerekről.
A kvantitatív megközelítéssel szembeni ellenérvek:
ez a megközelítés nem alkalmas a társadalom megértésére, a cselekvők valódi motivációinak feltárására (pl. Simpson paradoxon, Együttjárás: a jelenség kívülről nem magyarázható/érthető meg).
Kiinduló adatai nem elég széleskörűek (korlátozott kérdőív-méret stb.).
Nem vesz tudomást arról, hogy önmaga konstruálja fogalmait, azaz arról, hogy
a megfigyelő nem lehet független a megfigyelt jelenségtől.
Kvalitatív módszer: minőségi, nem mennyiségi megközelítés. Pl. mélyinterjú, résztvevő megfigyelés.
Explicit konstruktivizmus (eszerint kb.: a társadalmi jelenségek csoportok vagy egyes személyek jelentés-készítő cselekvésének eredményei).
Korlátok: általánosíthatóság problémája (néhány munkanélkülivel készült interjú alapján levonhatunk-e következtetéseket a munkanélküliekről általában?)
Konszenzus javaslat:
Komplementer szerepet játszhatnak a társadalmi jelenségek elemzésében (az operacionalizáció, a kérdőív-szerkesztés támaszkodhat kvalitatív eszközökre és fordítva: szövegelemző szoftverek használata kvalitatív szövegelemző kutatásban).
Gyakran maga a kutatási kérdés önmagában meghatározza megközelítésmódját (pl. drogfogyasztók motivációi, családi háttere inkább kvalitatív megközelítést igényel)
(Érdeklődőknek továbbiak: Qualitative and Quantitative Research: Conjunctions and Divergences)
Példa a két módszer egy-egy alkalmazására ugyanazon paradigmán belül:
Társadalmi tőke = Emberek közötti viszonyokból adódó erőforrás, mely elősegíti a cselekvést (pl. kölcsönös szívességek rendszere). Előnyszerzésre, érdekérvényesítésre ad lehetőséget.
1.
Sík Endre a kádári konszolidáció politikai mechanizmusairól (Szociológiai Szemle, 2001/3). A témából adódóan kvalitatív megközelítés: interjúk, visszaemlékezések, kordokumentumok felhasználásával. A tanulmány középpontjában a kapcsolati tőke kezelésére specializálódott politika áll.
2.
Reprezentativitásra törekvő kvantitatív megközelítés Angelusz Róbert 1987-es országos kutatása (In: Angelusz-Tardos: Hálózatok, stílusok, struktúrák. Bp., 1991.), melyet 10 év múlva megismételtek. Rögzített kérdések (nemzetközi gyakorlatból átvéve) a kérdezettek kapcsolati hálójának felderítésére. Kutatási kérdések pl.: mely jellemzők (iskolázottság, kor, foglalkozás?) hatnak a kapcsolatháló méretére, a rokonsági hányadosra (a network-on belül a rokonok aránya), a szelektivitási mutatóra (a kérdezett és kapcsolati körének hasonlóságát méri, pl. magukkal azonos iskolai végzettségűeket választanak-e a kérdezettek stb.).