Ádány Róza (2011)
Debreceni Egyetem
Egy ország lakosságának egészségi állapotát első megközelítésben a korai – azaz a 65. életév betöltése előtt bekövetkezett – halálozások mértéke és haláloki struktúrája jellemzi és határozza meg.
Ezen belül sajátos csoportot képvisel az első életév során bekövetkező halálozások összességével jellemzett csecsemőhalálozás, mely nem annyira a lakosság egészségi állapotát, mint inkább az egészségügyi ellátás színvonalát tükrözi. A csecsemőhalálozás alakulását hazánkban 1970-2008 között csökkenő trend jellemezte.
Nemzetközi összehasonlításban l. Ádány R. (szerk.): Megelőző orvostan és népegészségtan, 2. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2011
A csecsemőhalálozást megyék szerinti bontásban elemezve jelentős térségi egyenlőtlenség figyelhető meg.
Elemzést ld. Ádány R. (szerk.): Megelőző orvostan és népegészségtan, 2. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2011.
Korai halálozás
A 0-64 éves korosztály halálozása döntő módon az egészségi állapotot befolyásoló kockázati tényezők, ill. azok érvényesülésének mértéke által meghatározott, ezért a népegészségügyi szakirodalom jellemző módon e korosztály halálozását elemzi kiemelten.
1994-től a magyar lakosság korai halálozását alapvetően csökkenő trend jellemzi, de ez a csökkenés nem elég erőteljes ahhoz, hogy a korai halálozás relatív kockázatát jelző hazai átlag/EU15 átlag viszonyszám értékét érdemben befolyásolja – az azóta is 2,5 körül stagnál.
3.11. ábra - A 0-64 éves lakosság halálozásának alakulása nem szerint Magyarországon és Európa régióiban
A magyar lakosság korai halálozását kor szerinti bontásban elemezve mutathatunk rá arra a tényre, hogy a 45-64 éves férfiak halálozása 1991-1995 között kedvezőtlenebb volt e korosztály 1920-21 évi halálozásánál, s 2006-ra csökkent az 1930-31-es mutató értéke alá.
Általában a korai halálozás aggasztó mértékére vezethető vissza, hogy a 100 000 főre jutó elveszített potenciális életévek száma úgy a férfiak, mint a nők esetében igen magas.
3.13. ábra - Elveszített potenciális életévek alakulása a 0-69 éves férfiak és nők halálozása következtében Magyarországon és néhány kiemelt országban (1980-2007)
Elemzést ld. Ádány R. (szerk.): Megelőző orvostan és népegészségtan, 2. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2011.
Az évenkénti halálozási mutatók alapján számított születéskor várható átlagos élettartam a férfiak esetében 1988-1993 között – Európában egyedülálló módon – csökkent, s bár a nők esetében 1980 óta enyhe, de gyakorlatilag konzekvens emelkedést mutat, messze elmarad mindkét nem esetében nemcsak a vezető országok, de a hasonló történelmi sorsú cseh és lengyel volt „testvérállamok” hasonló mutatóitól is.
3.14. ábra - Születéskor várható élettartam alakulása nem szerint, Magyarországon és néhány kiemelt országban (1980-2008)
3.15. ábra - A magyar férfiak és nők születéskor várható átlagos élettartamának elmaradása az osztrák lakosságétól (1980-2008)
Elemzést ld. Ádány R. (szerk.): Megelőző orvostan és népegészségtan, 2. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2011.
A haláloki struktúra vizsgálata a 25-64 éves korosztályban látszik indokoltnak, tekintettel arra a tényre, hogy a betegségek okozta korai halálozások több, mint 90%-a ebben az életkortartományban következik be.
3.16. ábra - A vezető halálokok súlya a 25-64 éves férfiak és nők halálozásában (Magyarország, 2009)
A 2009-ben 25-64 éves korban bekövetkezett halálesetek 32,9%-át a férfiak esetében a daganatos betegségek és 31,1%-át pedig a keringési rendszer betegségei okozták. E két vezető halálokot – közel azonos súllyal – az emésztőrendszer betegségei (13,2%) és a külső okok (12,4%) követik. Nők esetében a haláloki rangsor azonos, de a daganatos betegségek és a keringési rendszer betegségei okozta halálozás viszonyát a daganatos betegségek okozta halálozás erős dominanciája jellemzi (45,0%), a második helyen álló, a keringési rendszer betegségei okozta halálozás a korosztály halálozásának 24,5%-át jelenti. Az emésztőrendszer betegségei okozta halálozás 10,7%-kal a nők esetében is a harmadik helyen áll a halálok szerinti rangsorban, míg a külső okokra visszavezethető halálozás esetükben is a 4. helyen áll, de aránya lényegesen kisebb (6,8%), mint a férfiak esetében.
Hazánk lakossága különböző betegségcsoportok ill. erőszak okozta korai halálozásának relatív kockázata (az EU15 átlaghoz viszonyítva) jelentős variabilitást mutat a kockázat mértéke és a változás szekuláris trendje tekintetében egyaránt.
3.17. ábra - Magyarország 25-64 éves férfi és női lakossága relatív kockázatának alakulása az EU 15 átlaggal szemben
Elemzést ld. Ádány R. (szerk.): Megelőző orvostan és népegészségtan, 2. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2011.
Hangsúlyozandó az a tény, hogy a magyar férfiak és nők korai halálozását jellemző globális mutatók mögött jelentős térségi egyenlőtlenségek húzódnak meg. A 25-64 éves férfiak és nők halálozásának az országos átlagtól való eltérései megyék szerinti bontásban jól mutatják, hogy a lakosság halálozása az országos átlagtól számos megyében lényegesen eltér, s egy-egy megyén belül jelentős különbségek figyelhetők meg a megyeszékhelyek és az azon kívüli – vidéki – területek viszonylatában.
3.18. ábra - A 25-64 éves férfiak és nők halálozásának területi egyenlőtlenségei, különös tekintettel a külső okok és az öngyilkosság okozta halálozásra Magyarországon, (Budapest, megyeszékhelyek és vidék, 2009)
Elemzést l. Ádány R. (szerk.): Megelőző orvostan és népegészségtan, 2. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2011.
A halálozás megyék szerinti elemzése a hazai halálozási különbségek leírását kétségtelenül finomítja; azaz ez az elemzési szint szükséges, de nem elégséges. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye férfi és női lakossága korai halálozásának településméret szerinti bontásban elvégzett elemzése jól példázza, hogy egy megyén belül is számottevő lehet a heterogenitás mértéke, s feltárása egészségfejlesztési stratégiák/programok kidolgozása kapcsán elengedhetetlen.
3.19. ábra - A 25-64 éves lakosság halálozásának területi különbségei a települések lélekszáma és nem szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (2009)
Elemzést ld. Ádány R. (szerk.): Megelőző orvostan és népegészségtan, 2. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2011.
Hasonló heterogenitás észlelhető Budapesten belül is kerületek szerint a halálozási viszonyokban.
Elemzést ld. Ádány R. (szek.): Megelőző orvostan és népegészségtan, 2. kiadás, Medicina Kiadó, Budapest, 2011