Ádány Róza (2011)
Debreceni Egyetem
A hatásbecslés az EHV-k központi, kulcsfontosságú eleme, mely a tényleges vizsgálatot ismerteti és annak eredményeit értékeli azzal az igénnyel, hogy az adott intézkedés a lakosság egészségi állapotára gyakorolt potenciális hatásait becsülje, megalapozza az összefoglaló vélemény és javaslat tartalmát, és ezáltal információval szolgáljon a döntéshozatal számára arra vonatkozóan, hogy milyen módszerekkel kezelhetők az intézkedés egészségi állapotra gyakorolt hatásai.
Az értékelés során felhasznált módszereket nagyban befolyásolja a vizsgálni kívánt intézkedés tartalma és szintje, az alapvető célkitűzések azonban hasonlóak:
a politika, program, projekt elemzése/jellemzése, mely feltárja az intézkedés azon elemeit, melyek hatást gyakorolhatnak az egészségre
a potenciális egészséghatások azonosítása
az érintett populáció egészségi alapállapotának jellemzése
a várható egészséghatásokkal és kezelésükkel kapcsolatban elérhető, releváns kvantitatív és kvalitatív bizonyítékok összegyűjtése
az egészséghatások jellegének és várható mértékének jellemzése, számszerűsítése, rangsorolása, kölcsönhatásaik leírása
javaslat az egészséghatások kezelésére
Az EHV-k során felhasznált bizonyítékok már meglévő vagy közvetlenül az EHV során nyert új elemzett adatokon és információkon alapulnak, melyek a döntéshozóktól/megbízóktól, szakértőktől, érintettektől, előző hatásvizsgálatokból, ad hoc – az EHV kapcsán elvégzett - vizsgálatokból, valamint a szakirodalomból származhatnak.
Az EHV során – a vizsgálat kereteitől és a bevezetni kívánt intézkedés jellegzetességeitől függően – számos adatfajta felhasználható, így demográfiai, mortalitási, morbiditási, egészségmagatartási, szociális-gazdasági, adminisztratív, környezet-egészségügyi, ökológiai, az egészségügyi ellátórendszer kapacitására, igénybevételére és finanszírozására vonatkozó mutatók.
Az egészségi állapot jellemzéséhez több adattípus felhasználható:
Az egészségi állapotmutatók mérése (egészségfelmérések) és ebből az intézkedéssel érintett populáció egészségi állapotára vonatkozó információk képzése viszonylag jelentős erőforrásokat igényel, EHV-k kapcsán ritkán kerülnek kivitelezésre. A mutatókat befolyásoló tényezők feltérképezése és az egészségi állapotra vonatkozó következtetések levonása csak az összefüggések alapos statisztikai elemzése és bizonyítása mellett fogadhatók el.
A halálozási adatok az egészségi állapotmutatók megbízható, és könnyen elérhető forrását jelentik (Központi Statisztikai Hivatal halálozási adatai), melyeket kor- és nemi bontásban, s az EHV vonatkozásában kiemelt jelentőségű betegségi főcsoportok szerint szükséges elemezni, a mortalitás elemzések kapcsán szakmailag kötelező biostatisztikai elvek és szabályok érvényesítésével.
A megbetegedésre vonatkozó adatok forrását a bejelentésen alapuló nyilvántartások, krónikus megbetegedések regiszterei és – erős megszorításokkal - az egészségügyi intézmények adatszolgáltatási jelentik. Az érintett lakosság megbetegedési viszonyainak jellemzéséhez a Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtés Program (HMAP) – a résztvevő háziorvosi praxisok folyamatos őrposztrendszerű jelentései alapján - szolgáltat prevalencia és incidencia adatokat a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű betegségcsoportokban.
A funkcionalitást, valamint az életminőséget halálozással ötvöző (QALY, DALY, DALE) és egyéb betegségteher mutatók a közösségre és az egyénre nehezedő terhek és hátrányok (korlátozottság, életminőség romlása) jellemzésére szolgál.
Az egészségfelmérések egészségmagatartási adatai információval szolgálhatnak a populáció életmódjáról, a káros egészségtényezők előfordulásáról és az egészségi állapottal való összefüggéseiről, a populáció ismereteinek szintjéről az egészségkockázati tényezőkkel kapcsolatban.
Az egészségügyi ellátórendszert jellemző mutatók segítik az egészségügyi rendszer kapacitására, finanszírozására, az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségére és igénybevételére vonatkozó információk megszerzését és a javaslatok megtételét.
Az EHV során felhasználhatók különböző típusú epidemiológiai vizsgálatok (keresztmetszeti, eset-kontroll, kohorsz vizsgálatok) eredményei, amelyek megfelelő módszertan esetén megbízható és specifikus adatokkal szolgálnak az intézkedéssel érintett populáció egészségi állapotáról és az egészségdeterminánsok eloszlásáról.
A lakosság képviselőitől, egészségügyi szakemberektől (pl. helyi háziorvosok, foglalkozás-egészségügyi és iskolaorvosi szolgálatok, civil szervezetek) nyert kvalitatív (esetenként kvantitatív) adatok/információk, megfogalmazott észrevételek és aggályok rávilágíthatnak sajátos problémákra, és hozzájárulhatnak azok hatékony megoldásához. Az információ gyűjtése munkaértekezletek, fókuszcsoportokkal való találkozások, személyes interjúk/beszélgetések, vagy kérdőíves felmérés során történhet.