A preventív ellátás axiómája: közepes vagy kis kockázatnak kitett nagyszámú ember körében több megbetegedés fordul elő, mint kis számú magas kockázatnak kitett körében. Ez az axióma (alapigazság) azt fejezi ki, hogy a prevenciónak a fokozott kockázatnak kitettek körére történő leszűkítése a teljes populációs problémát csupán marginálisan kezelheti. A populációs probléma (megbetegedés, halálozás) döntő része ugyanis – a „sok kicsi sokra megy” elv alapján – általában a kockázatnak kevésbé kitettek köréből származik.

A prevenció paradoxonja azt fejezi ki, hogy az össznépesség viszonylatában igen eredményes, tömeges prevenció az abban résztvevő egyének számára ritkán érzékelhető közvetlen, személyes előnyként. Például: nem lehet tudni, hogy ki az a konkrét személy, aki azért nem betegedett meg (és nem halt meg korán) szív- és érrendszeri betegségben, mert rendszeresen mozgott és/vagy abbahagyta a dohányzást; vagy például a biztonsági övet sok ezer embernek kell rendszeresen használnia egy motoros járműbaleset miatt bekövetkező halálozás megelőzéséhez.