Ádány Róza (2011)
Debreceni Egyetem
A kurzus célja A hallgatók ismerjék meg és sajátítsák el a mortalitási adatok összehasonlító elemzése során nyert információk értelmezéséhez szükséges ismereteket, a halálozási különbségek hátterében álló valós és nem valós okokat. Legyenek képesek a halálozási adatok kritikus elemzésére és értékelésre, megfelelő következtetések levonására
A mortalitásból nem következtethetünk a morbiditás gyakoriságára, alakulására és a betegség etiológiájára, hiszen a megbetegedés kimenetelét számos tényező befolyásolja, melyek között lényeges az ellátás és az ellátás igénybevétele is.
A megbetegedett egyén ellátása függ:
- az orvostudomány állásától
- a tudományos eredmények alkalmazásától
- az ellátás felszereltségétől.
Az orvosi ellátás igénybevétele függ:
- az ellátás hozzáférhetőségétől
§ elérhetőség (távolság, közlekedés)
§ akadályok (fizetőképesség, szemlélet, várólista, várakozási idő)
- orvoshoz fordulási kézségtől
- együttműködési kézségtől (complience).
Ha a mortalitási adatok elemzése során különbségeket tapasztalunk – akár időben, akár térben, akár a populációk között – ennek valós és nem valós okai lehetnek.
Nem valós különbségek
(hibák, torzítások)
Különbségek
- a betegség felismerésében
- a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) szabályrendszerében
- a halálokok kódolásában
- a jelentés pontosságában
§ a halálokra
§ az elhalt korára
§ a populáció számára
§ a populáció korösszetételére nézve.
Valós különbségek
Különbségek
- a populáció (kor)összetételében
- a túlélésben (ellátás, igénybevétel)
- a betegség incidenciájában
§ genetikai
§ környezeti
tényezők következtében.
Az ellátásban (felszereltség, minőség) és az igénybevételben (hozzáférhetőség, orvoshoz fordulási kézség, complience) tapasztalható eltérések a túlélésben vezetnek különbségekhez.
Nem valós különbségek
A nemzetközi és országon belüli mortalitási különbségek hátterében az ellátás és az ellátás igénybevételében fennálló területi különbségek állhatnak anélkül, hogy a morbiditásban lennének differenciák.
A betegség felismerése azokban az országokban okoz gondot, ahol alacsony az egészségügyi ellátás színvonala, kevés a képzett egészségügyi szakember, az egészségügyi ellátórendszer nincs kiépítve megfelelően az országban (fejlődő ázsiai, afrikai országok).
A BNO szabályrendszerét a WHO 10 évente revízió alá veszi. Jelenleg a BNO X. van érvényben, melyet Magyarországon 1996. január 1-jén vezettek be. Az egyes országok különböző időpontban vezethetik be az új, elfogadott BNO kódrendszert, ami jelentős mértékben befolyásolhatja a mortalitási adatokat, ezért a halálozás nemzetközi összehasonlító vizsgálata előtt érdemes ellenőrizni a vizsgált adatbázis módszertani fejezetében, hogy az adott országban melyik kódrendszert alkalmazzák.
A halálokok kódolásában egyrészt az eltérő BNO szabályrendszer használata miatt lehetnek különbségek, másrészt a halálok megállapításában lehetnek eltérések. A fejlett országokban a halál okát orvos állapítja meg. De pl. Magyarországon is még az 1950-es, 1960-as években nem orvos halottkém is megállapíthatott halálokot (bár ennek aránya csak 1-2 % volt). A halál okának pontos megállapítását befolyásolhatja a boncolások aránya is. Pl. Magyarországon a 2000-es években drasztikusan csökkent a boncolások aránya, az utóbbi években azonban tapasztalható némi javulás (2009-ben az esetek 37,2%-ában történt boncolás). Idősebb korban, amikor általában többféle megbetegedés is jelen van egyidejűleg még inkább számolni kell a halálokmegállapítás torzításával.
A halálokok statisztikai feldolgozásában bekövetkező változások is befolyásolhatják a halálozás struktúráját és trendjét. Magyarországon 2004-ig a halál alapokának kiválasztása és a megfelelő BNO kategóriába történő besorolása hagyományos, ún. kézi úton történt. 2005-től kezdődően a KSH áttért a gépi feldolgozásra, ami bizonyos halálokok esetén (pl. daganatos halálozás) változást eredményezett az előző években tapasztalható (és várható) trendben (1. ábra).
A jelentés pontosságának (az elhalt korára, a populáció számára, a populáció korösszetételére) torzító hatásával azokban a fejlődő országokban kell számolnunk, ahol nem végeznek az ország egész lakosságára kiterjedő népszámlálást, vagy háború sújtja az országot. A háborúk általában jelentős migrációval is járnak, ami ugyancsak torzíthatja az adatokat.
7.26. ábra - A 25-64 éves férfiak és nők rosszindulatú daganatos betegségek miatti halálozásának alakulása Magyarországon és Európa néhány országában, 1980-2009 .jpg
*Standard: az európai standard populáció kormegoszlása
(Forrás: WHO/Európa Health for All Adatbázis, 2011. január)
A 25-64 éves magyar férfiak és nők rosszindulatú daganatos betegségek miatti halálozásában megfigyelhető, hogy 2004-ről 2005-re egy elég jelentős csökkenés következett be, ami a halálozás addigi - férfiaknál stagnáló, nőknél emelkedő – tendenciáját megtörte. Ez a halálokok kézi kódolásáról gépi feldolgozásra való átállásának volt köszönhető (nem valós változás). A nők esetén ez két évig tartó „csökkenést” eredményezett a halálozásban, utána szintje visszaállt a 2004-es szintre (ami valós emelkedést jelent). A férfiaknál a halálozás a 2005. évi „alacsonyabb” szinten stabilizálódott, ami azt jelenti, hogy körükben a rosszindulatú daganatos betegségek miatti halálozás a 2000-2004-es időszakhoz hasonlóan stagnáló, tényleges változás nem volt. Kirgizisztán és Azerbajdzsán halálozását elemezve megállapítható, hogy bár a halálozás trendje csökkenő, egy-két év alatt jelentős csökkenések, emelkedések figyelhetők meg (pl. Azerbajdzsán esetén a férfiaknál 1988-90 között jelentős csökkenés, Kirgizisztánban a férfiaknál, nőknél 2008-ról 2009-re jelentős növekedés), ami azt valószínűsíti, hogy ezekben az országokban a változások mögött nem valós okok is állnak (halálokmegállapítás problémája, kódolás problémája). Ezt csak a helyi viszonyok pontos ismeretében lehet megítélni. Ezért a többi országgal való összehasonlítás – akár a halálozás trendje, akár a gyakoriság vonatkozásában – csak korlátozottan lehetséges. A fejlett országokban – mint pl. Finnország, Svédország – a halálozás trendje konzekvens, egyik évről a másikra a halálozás csak kis mértékű változásokat mutat, ami alapján megállapítható, hogy a változások mögött legnagyobb részt valós okok állnak.
Valós különbségek
A valós halandósági különbségek forrásai lehetnek morbiditási és túlélési különbségek. A társadalmi-gazdasági és az ellátásbeli különbségek mindkettőben szerepet játszanak.
A túlélésbeli különbségek hátterében állhat
A betegek körében
- nem ismerik fel a tüneteket, azok súlyosságát;
- későn vagy nem fordulnak orvoshoz;
- nem jelentkeznek a megbeszélt vizsgálatokra, kezelésekre;
- nem változtatnak az életmódjukon/magatartásukon;
- gyógyszerszedési zavarok (nem vagy rendszertelenül szedik a gyógyszereket).
Az alapellátásban és a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban
Szűrés, diagnózis
- a szűrési lehetőség, a betegség felismerésének és korai diagnózisának elmulasztása;
- a megfelelő vizsgálatok elvégzésének (vagy elvégeztetésének) elmulasztása;
Kezelés
- nem megfelelő kezelés/késlekedés a kezelés biztosításában;
- nem megfelelő szakmai szinten történik az ellátás (továbbutalás, konzílium elmulasztása)
- nem megfelelő gyógyszerek alkalmazása;
- a gyógyszer elégtelen (nem megfelelő) dózisú adagolása;
Gondozás
- az állapotváltozás követésének/ellenőrzésének elmulasztása.
- nem megfelelő kontroll vizsgálatok;
- túl hosszú visszarendelési idő; a gyógyszerek vagy a gyógyszer dózisának szükséges változtatásának késlekedése/elmaradása.
7.27. ábra - A 25-64 éves férfiak keringési rendszer betegségei miatti halálozásának területi különbségei Magyarországon, 2005-2007
SHH: standardizált halálozási hányados
(Forrás: Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar)
A halálozási adatok térképes megjelenítése fontos szerepet játszik a területi egyenlőtlenségek feltárásában, a népegészségügyi beavatkozások megtervezésében. A területi halálozási különbségek hátterében a már felsorolt nem valós okok mellett valós okok állhatnak. Magyarországon az Észak-magyarországi, Észak- és Dél-alföldi Régió megyéiben szignifikánsan magasabb a keringésrendszeri betegségek okozta halálozás a 25-64 éves férfi lakosság körében az országos átlagnál (6. ábra), ami arra utal, hogy országon belül a megbetegedések gyakoriságában és/vagy a túlélésben lehetnek jelentős különbségek. Ha a betegség incidenciájában találunk különbségeket, meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a rizikófaktorok, amelyek az adott régióban (megyében) a leggyakrabban előfordulnak és elsősorban ezek csökkentésére kell megfelelő programokat tervezni (pl. dohányzás visszaszorítása, testsúlycsökkentő programok, hipertónia szűrés).
A túlélésben tapasztalható különbségek egyrészt a betegek részéről - feltételezhetően - azzal magyarázható, hogy a betegek nem vagy későn fordulnak orvoshoz, nem változtatnak káros életmódbeli szokásaikon, a gyógyszereket nem váltják ki vagy rendszertelenül szedik azokat (társadalmi-gazdasági háttér: a régióban magas a munkanélküliség, alacsonyabb az iskolázottság, alacsonyabb az átlagkereset mint az országos átlag). Az ellátás részéről a szűrővizsgálatok elmulasztása, a nem megfelelő szinten történő kezelés, az állapotváltozás követésének elmulasztása/túl hosszú visszarendelési idő állhatnak a háttérben.
Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés a kistelepüléseken élők számára nem mindenütt biztosított megfelelően (pl. nincs állandó háziorvos), másrészt annak igénybevétele is sokszor akadályokba ütközik (pl. messze van a kórház, szakrendelő, közlekedés – nincs közvetlen járat). A pontos okok feltárása érdekében célzott felmérések készítése szükséges, amik alapján a megfelelő, elsősorban egészségpolitikai döntések (pl. a kórházak ellátási területeinek megváltoztatása, járóbeteg szakrendelők felállítása) megtervezhetőek.
A kohorsz hatás
A halálozási adatokat vizsgálhatjuk egy-egy adott évben korcsoportonként (korspecifikus halálozás) vagy követhetjük egy adott időszakban született csoport halálozásának alakulását (pl. 1970-1980-ban születettek). Az egy adott időszakban született csoport tagjai az időben együtt mozognak.
Életkor hatása: az azonos (ötéves) időszakban születettek halálozásának alakulása az életkorral. Az életkor emelkedésével általában a krónikus nem fertőző betegségek miatti halálozás növekszik, ami a halmozódó kockázati tényezők és a korral járó biológiai hatások együttes következménye.
Kohorszhatás: A két vagy több kohorsz azonos korosztályainak halálozása közötti különbség különböző naptári időszakokban. A mortalitás (morbiditás) azon változása, amely abból származik, hogy a kockázati tényezők és/vagy az azoknak való kitettség előfordulása megváltozik a környezet és a társadalom változása következtében.
Amikor a mortalitás időbeni változásait vizsgáljuk mindig érdemes megnézni, hogy a változás mögött nem áll-e a kohorszhatás.
Az 1. táblázatban látható, hogy 1980-ban az életkor növekedésével a halálozás növekedett, csúcsát a 60-69 éves korosztályban érte el. Az 1926-30-ban születettek 1970-ben voltak 40-44 évesek. A halálozásuk a kor növekedésével növekszik, jelentős ugrás tapasztalható az 50-54 éves és az 55-59 éves korosztály halálozásában (életkorhatás). A 50-54 éves korcsoport halálozását vizsgálva (2. táblázat) a második és negyedik kohorsznak a 10 évvel későbbi születés a halálozás megduplázódásához vezetett, míg az utolsó kohorsz esetén ehhez 5 év is elegendő volt. A kohorszhatás (generációs hatás) naptári időszakról naptári időszakra történő változását szokás periódushatásnak is nevezni.
7.15. táblázat - A 25-x éves magyar férfiak krónikus májbetegségek és májzsugor okozta korspecifikus halálozása korcsoportok szerint, 1970-1995
Év Életkor | 100 000 főre jutó halálozás | |||||
---|---|---|---|---|---|---|
1970 | 1975 | 1980 | 1985 | 1990 | 1995 | |
25-29 | 0,5 | 2,0 | 4,4 | 10,3 | 8,7 | 10,3 |
30-34 | 1936-1940 0,9 | 4,9 | 9,7 | 21,4 | 37,7 | 58,9 |
35-39 | 4,9 | 9,8 | 20,2 | 46,1 | 69,8 | 121,1 |
40-44 | 1926-1930 10,1 | 19,2 | 41,2 | 73,7 | 88,6 | 184,5 |
45-49 | 23,2 | 34,2 | 54,5 | 105,4 | 130,2 | 256,0 |
50-54 | 40,6 | 43,7 | 82,0 | 133,0 | 164,1 | 312,4 |
55-59 | 45,5 | 62,3 | 103,5 | 174,0 | 201,4 | 345,9 |
60-64 | 58,6 | 89,5 | 134,2 | 204,3 | 215,6 | 311,4 |
65-69 | 77,2 | 89,2 | 134,2 | 200,7 | 196,2 | 376,9 |
70-74 | 68,8 | 91,6 | 131,0 | 169,5 | 167,3 | 235,8 |
75-79 | 61,3 | 92,2 | 122,1 | 153,9 | 174,1 | 207,7 |
80- X | 71,8 | 106,5 | 119,9 | 101,0 | 141,0 | 132 |
7.16. táblázat - A 50-54 éves magyar férfiak krónikus májbetegségek és májzsugor okozta korspecifikus halálozása naptári évek és születési kohorszok szerint
Kohorsz (születési év) | Halálozás 100 000 férfira 50-54 éves életkorban | Év |
---|---|---|
1921-25 | 43,7 | 1975 |
1926-30 | 82,0 | 1980 |
1931-35 | 133,0 | 1985 |
1936-1940 | 164,1 | 1990 |
1941-1945 | 312,4 | 1995 |
Fogalomtár
Élveszületés
Élveszületés minden olyan magzat világrajövetele, aki az életnek valamilyen jelét (légzés vagy szívműködés, illetőleg köldökzsinór-pulzáció) adja, tekintet nélkül arra, hogy mennyi ideig volt az anya méhében és mennyi ideig élt.
DALYA DALY (Disability-Adjusted Life Years azaz Egészségkárosodással korrigált életévek) egyetlen mutatóban összegzi a korai halálozás következtében elvesztett életéveket (YLL – Years of Life Lost), tehát a mortalitást, és a károsodott egészségi állapotban leélt éveket (YLD – Years Lived with Disability), vagyis morbiditást
Népesség évközepi száma
A népesség adott évi január 1-jei és december 31-ei létszámának számtani közepe.
Nyers élveszületési arányszám
Megmutatja, hogy adott évben mennyi élveszületés jutott ezer lakosra.
Halálozás
A halálozás a halál, mint esemény számbavételén alapuló mutató. Halálnak tekintjük az élet minden jelének végleges elmúlását az élveszületés megtörténte után bármikor, azaz az életműködésnek a születés utáni megszűnése, a feléledés képessége nélkül..
Magzati halálozás
Halva születettnek (késői magzati halottnak) kell a magzatot tekinteni, ha 24 hétnél hosszabb ideig volt az anya méhében, és az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta. Ha a magzat kora nem állapítható meg, a halva születés meghatározásának alapja a magzat 500 grammot elérő testtömege vagy 30 cm-t elérő testhossza
Vetélést (korai, illetve középidős magzati halált) kell megállapítani, ha a magzat az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta, és 24 hétig vagy annál rövidebb ideig volt az anya méhében, illetve, ha a magzat kora nem állapítható meg, és testtömege az 500 grammot, testhossza a 30 cm-t nem érte el. Ilyen esetben halottvizsgálati bizonyítványt nem kell kiállítani.
Perinatális halálozásról beszélünk, ha a halál a méhen belül a terhesség 24. hete után következett be, vagy ha a méhen belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t vagy tömege az 500 g-ot eléri (késői magzati halott), illetőleg, amikor a halál az újszülött megszületését követő 168 órán belül következik be, függetlenül az újszülött hosszától vagy tömegétől.
Remisszió
A remisszió a betegség tüneteinek meghatározhatatlan időszakú megszűnése, vagy jelentős enyhülése. Nem jelent gyógyulást.
Standardizált halálozási arányszám
Ezt a mutatót akkor használják, ha több populáció halálozását szeretnék egymással összehasonlítani.
Ilyenkor a populációk halálozási adatait (megbetegedési, halálozási) egy közös, standardul választott népesség kor szerinti megoszlásával súlyozva számolják ki. A KSH a WHO standard európai népességének kormegoszlását használja súlyként az évkönyveiben publikált magyar halálozási adatok esetén.
Specifikus halálozási arányszám
Nem- és korspecifikus, azaz a KSH definíciója szerint: "a nem és kor szerinti halálozások ezer megfelelő nemű és korú népességre jutó számát mutatja meg adott évben."
Terhességmegszakítás
A terhesség szándékos beavatkozással – művi úton – történő megszakítása.
Tisztított élveszületési arányszám
Megmutatja, hogy adott évben mennyi élveszületés jutott a szülőképes korú (15-49 éves) nőkre.