Ugrás a tartalomhoz

Pigmentált elváltozások differenciáldiagnosztikája

Remenyik Éva (2011)

Debreceni Egyetem

3. fejezet - A NAP/UV-FÉNY BIOLÓGIAI HATÁSAI AZ EGÉSZSÉGES BŐRRE

3. fejezet - A NAP/UV-FÉNY BIOLÓGIAI HATÁSAI AZ EGÉSZSÉGES BŐRRE

Történeti áttekintés

Több mint 200 éve annak, hogy 1801-ben Ritter felfedezte az UV sugárzást, biológiai hatásainak tisztázása azonban még sokáig váratott magára, interpretálásuk nem mindig volt egységes. A tudományos értékű megfigyelések eleinte csak a napfényre vonatkoztak. Home (cit. Hölzle 2003) például önkísérletében 1820-ban ugyan már megfigyelte, hogy a napfény okozta erythema a hőhatástól független, de Kaposi (cit. Hölzle 2003) még 1880-ban is erythema caloricum-nak nevezte és változatlanul a hőhatásnak tulajdonította. Ugyancsak Home nevéhez fűződik az a következtetés is, hogy a szinesbőrűeket a pigmentatio védi a napfény-okozta irritációtól. Ezt 1828-ban Davy megfigyelése erősítette meg, aki előzetes erythema nélkül észlelt pigmentatiót diffúz fény-expozíciót követően (cit.: el-Gammal 1992). Az UV-radiáció (UVR) gyulladáskeltő effektusának felismerése egy véletlen balesetnek köszönhető. 1858-ban a Charcot laboratóriumában szénív lámpával dolgozó két vegyész bőrén másnap a napégéshez hasonló bőrtünetek jelentek meg. Ha a lámpa fényéből kiszűrték az UV-spektrumot, az erythema nem fejlődött ki (cit.: Johnson 1984). Experimentálisan majd csak Finsen 1900-ban végzett vizsgálatai igazolták egyértelműen, hogy az erythemát az UVR idézi elő. Rövidesen felismerte a sugárzás terápiás effektusát is, amiért 1903-ban Nobel-díjat kapott (cit. Hölzle 2003).

A Janus-arcú nap/UVR-nek az élővilágra, így az emberi bőrre is kedvező és káros biológiai hatásai egyaránt vannak. A jótékonyak között régóta ismert a D vitamin szintézisének serkentése, a csíraölő (germicid) képesség, a melanin-szintézis lebarnulást eredményező stimulálása, valamint a gyógyító hatás, amelyet az emberiség már négyezer éve felhasznál különböző bőrbetegségek kezelésére: az ókorban empírikusan (helioterápia), a modern időkben foto(kemo)terápia formájában. Az adverz bőrreakciók korai (dermatitis solaris) és késői károsodásokban (bőröregedés), photocarcinogenesisben és photodermatosisok (PD-ok) indukálásában nyilvánulnak meg. Az immunmoduláció/szuppresszió az egyetlen, amelynek kedvező és kedvezőtlen következményei egyaránt vannak.