kémiai felépítés, főkomponensek jellege, egymással való kapcsolata;

járulékos anyagok;

víztartalom, nedvességtartalom;

kezelés során bevitt szervetlen anyagok;

faanyag anatómiai felépítése;

fajlagos felülete;

szemcsemérete.

Inert gázatmoszféra, vákuum a termikus bomlásfolyamatoknak kedvez;

Oxigén jelenlétében az oxidációs reakciók a mérvadóak;

Vízgőz, oxidatív és inert gázatmoszférában a hidrolitikus folyamatokat segíti elő (Németh, 1998).

100 °C-ig a fában lévő vízzel kapcsolatos folyamatok játszódnak le: fagyás, olvadás, szorpció, párolgás. Itt játszódnak le a hidrogénhidas kötésben bekövetkező változások. A fában lévő hemicellulóz üvegesedési hőmérséklete -10 °C körül, a lignintől származó 60 °C körül van, igen erősen a nedvességtartalomtól és a meghatározási feltételektől. A vízvesztés nem azonos a korai és a késői pásztában, de a sejtfal egyes rétegeiben is eltérő lehet. Jelentős az eltérés a géles szerkezetű részek, így a húzott és nyomott fa és a kristályos frakciót nagyobb mennyiségben tartalmazó anatómiai részek között. A víztartalom csökkenése pedig zsugorodással jár.

100-300 °C között hasadnak fel a gyengébb kémiai kötések. Ennek hatására megnő az ecetsav mennyisége, mely a hemicellulóz frakcióból származik, nő az extraktanyagok és néhány szénhidrát mennyisége is. A járulékos alkotó részek ebben a tartományban oxidálódnak, megváltoztatva a fa színét. E hőmérsékleten már előtérbe kerülnek az egyes komponensek eltérő kémiai összetételéből adódó átalakulások.

230-400 °C –on minden fakomponensben kémiai változások zajlanak le, gáz és gőz alakú termékek keletkeznek.

400 °C felett szenesedési folyamatok játszódnak le, a teljes struktúra elbomlásával. A folyamat eredménye a faszén. A faszén szerkezetét az eredeti fa anatómiai felépítése határozza meg. A teljes oxidáció végén a hamualkotók maradnak vissza, oxidált, ill. szén-dioxiddal reagált formában.