Az íjászat meghatározott célpontra történő versenyszerű nyíllövés.

Hagyományos szakágai: pálya-, terep- és távlövő íjászat.

Újabb szakágai: vadász-, lovas, történelmi-, futás- és számszeríjászat.

Szabadtéri versenyt kimért, legalább egy labdarúgópálya nagyságú pályán rendeznek.

A céllövő íjászat során a versenyzők meghatározott számú fordulót lőnek. Minden fordulóban bizonyos számú nyilat kell kilőni előírt távolságból. A találatokat a középponttól való távolság alapján értékelik.

Rendkívüli felkészültséget igényel az, hogy valaki egyáltalán kijusson az olimpiára, majd ott a dobogó közelébe kerüljön. Bár a szerelés ma már inkább gépre hasonlít, mint a Robin Hood-i időket idéző szépséges íjakra, az üvegszál, az alumínium és karbon-grafit, a beépített stabilizátorok sem helyettesíthetik a legfontosabb kellékeket: gyilkosan kemény marok, borzalmasan erős, de rugalmas izmok alkotta váll, éles szem és kötélidegek.

Nemzetközi múlt

Az íj az egyik legősibb vadász- és harci eszköz. Kutatások szerint bizonyos, hogy már a kőkorszakban vadászó emberek is használtak nyilakat (körülbelül Krisztus előtt 20 000-ben). Ezt bizonyítják a csontból, kőből és szaruból készített kőkorszaki nyílhegyleletek, továbbá az Altamira-barlang paleolitikumból származó, íjazó alakot ábrázoló barlangrajzai. A legkorábbi írásos emlékek az egyiptomiak után maradtak fenn, akik mintegy 5 000 évvel ezelőtt sajátították el az íj és a nyíl használatát, vadászati és harcászati céllal. Krisztus előtt 1200 környékén a hettiták már harci kocsikon robogva tudtak nyilazni, ami birodalmuk naggyá tételének egyik alapja lett.

Az első íjászversenyekről érdekes módon kínai krónikák tudósítanak: a Csu-dinasztia időszakában (Krisztus előtt 1027–256) a nemesség tagjai nagyszabású tornákon mérték össze tudásukat, ahol zeneszó mellett igyekeztek a lehető legpontosabban lőni.

A görög, a perzsa és a szkíta háborúk idején az íjak nagy szerepet játszottak a harcokban, de a sportágat versenyszerűen is űzték. Krisztus előtt 700 körül Homérosz az Iliászban meglepő részletességgel ír a görögök íjászversenyeiről.

A középkorban az íjászat klasszikus hazája Anglia volt. III. Edward uralkodása alatt az íjlövészet népi sporttá vált. VIII. Henrik több íjásztársaságot is alapított: elsőként a Szent György-társaságot 1537-ben.

A pusztai népek félelmetes hírű összetett fegyvere, az úgynevezett merevszarvú, visszahajló reflexíjak, a sztyeppei íjak voltak. A sztyeppei íj legdinamikusabb típusa a török íj. Ilyen készítésű íjakkal még ma is rendeznek versenyeket Törökországban és Mongóliában.

A sztyeppei íjaknál lényegesen egyszerűbb szerkezetű, de legalább olyan hatékony volt a nyugati típusú íj, a botíj. A Robin Hood legendájából is jól ismert hosszú íj a százéves háború során hozta meg a dicsőséget az angol íjászoknak

Az első íjászversenyt 1583-ban tartották a finsburyi mezőkön.

Az íjászat a tűzfegyverek elterjedésével vált sporteszközzé. Európában az angol változat maradt fenn, ez az úgynevezett hosszú íj, a long bow.

Az íjászat, mint sport és a szabadidő eltöltésének egyik formája, Angliában, a modern sportok őshazájában fejlődött ki pontos szabályokkal és rendszerekkel.

A Nemzetközi Íjász Szövetséget (Fédération Internationale de Tir a l’Arc, a FITA) 1931-ben, lengyel javaslatra hívták létre, Lvovban.

Az ókori olimpiák műsorán az íjászat nem szerepelt ugyan, de a játékok ünnepélyes megnyitásakor az íjászok bemutatót tartottak. A céllövő íjászat először az 1900-ban, Párizsban volt olimpiai versenyszám. 1972-től minden olimpián rendeznek férfi és női egyéni, 1988-tól férfi és női csapatversenyeket is.

Az első céllövő íjász-világbajnokságot 1931-ben, az első Európa-bajnokságot 1968-ban tartották meg.

A céllövő íjászat már 1900-ban a párizsi olimpián helyet kapott a programban, majd 1904-ben, 1908-ban és 1920-ban újból versengtek az íjászok: akkoriban elég sok versenyszámban indulhattak, így fordulhatott elő, hogy a sportág legeredményesebb versenyzője, a belga Hubert van Innis két olimpián, 1900-ban és 1920-ban hat aranyat és három ezüstöt „lőtt össze”. Ezt követően több mint fél évszázadot kellett várniuk a vesszők szerelmeseinek, hogy a sportág visszatérjen a programba – 1972 óta aztán folyamatosan versenghetnek mindkét nem íjászai, sőt, 1988 óta már férfi és női csapatszámokban is hirdetnek eredményt.

Az olimpiák történetének legeredményesebb íjászai a belga Hubert van Innis és a dél-koreai Kim Szu Njung. Előbbi hat, utóbbi négy olimpiai aranyérmet szerzett.

Hazai múlt

Szinte egész Európában híresek-hírhedtek voltak nyilaikról a honfoglaló magyarok. Támadásaik Itália és a Német Birodalom ellen irányultak, de egyes csapatrészek eljutottak az Atlanti-óceánig, a Balkán-félszigeten pedig Bizáncig.

Magyarországon először a Lőcsei Krónika említi, hogy 1599-ben íjászversenyt rendeztek a Lövész Király címért.

A modern íjászat az 1930-as évek elején kezdett kibontakozni Magyarországon.

Az első országos bajnokságot 1932-ben rendezték, a Magyar Lövész Szövetség szervezésében.

A Magyar Íjász Szövetség (MISZ) 1957-ben alakult meg, és még ebben az évben, a prágai FITA-kongresszuson felvették a nemzetközi szervezet tagjai sorába.

A hazai íjászat történetében felbecsülhetetlen szerepe volt Vida Józsefnek, akinek áldozatos munkája eredményeként tanítványai sok dicsőséget szereztek mind a hazai, mind a nemzetközi sportpályákon.

A Magyar Íjász Szövetség 1959-ben rendezte meg első összetett versenyét.

Nagy Béla örökös magyar bajnok 1971–1989 között tizenhat alakalommal nyert magyar bajnokságot. Több nagy nemzetközi versenyen is győzött, az 1980-as moszkvai olimpián, az ötödik helyen végzett.

Tessényi Éva 1965-ben az országos bajnokságon a 60 méteres távon megszerezte a sportág történetének első magyar világcsúcsát (313 kör), majd 1966-ban az országos bajnokságon a 2 × 70 méteres távon 512 körös eredményével a világcsúcsot is megjavította.

Olimpiai távon, a nemzetközi porondon is kiemelkedően jól szerepeltek az alábbi sportolóink: Baranyi József egyéni világbajnok (1998); Baranyi József, Farkas István, Gergely József, Gombos László, Sulyok László csapatban voltak világbajnokok (1999); Zsótér Judit egyéni világbajnoki második helyezett (1998).

Versenyszabályok

A FITA-távok a következők: férfiak/nők: 90/70, 70/60, 50/50 és 30/30 méter.

A céllövő íjászverseny négy fő versenyszámból áll: férfi, női egyéni összetett; férfi, női csapat összetett.

A céllapok átmérője a hosszú távoknál (90–70 / 70–60 méter) 122 cm, a rövid távoknál (50–30 méter) 80 cm. A céllapok tízkörösek.

Az olimpiai fordulóban a versenyeket kieséses rendszerben (rangsoroló és kieséses) bonyolítják le.

A FITA a szabadtéri pályaversenyen az olimpiai és csigás kategóriát ismeri el.

Ahol verseny van, ott ne próbáljunk a részt vevők és a céltáblák közé merészkedni: a mai hiperkönnyű nyílvesszők csúcssebessége 240 km/óra! Ezekkel kell 70 méteres távolságból eltalálni a különböző körszínű céltáblát, amely egy 1,22 méter átmérőjű kör, összesen tíz koncentrikus körre osztva, a külső 1 pontot ér, a többiek értéke befelé haladva egy ponttal növekszik. A 10 pontot érő középpont, a „bikaszem” csupán 12,2 centi széles (a föld színétől 1,3 méter magasságban van) – ez 70 méterről nagyjából akkora, mintha kinyújtanánk a karunkat, és úgy néznénk egy rajzszöget. Plasztikusabban szemléltetve: mintha három teniszpályán átlőve kellene telibe találnunk egy grapefruitot. Nem egyszerű tehát a feladat – ráadásul az olimpiai érmekig rendkívül rögös út vezet.

Először is ki kell vívni a kvalifikációt, ami elképesztően nehéz, hiszen csupán 64-en vehetnek részt az olimpián. Az egyéni viadal során valamennyi résztvevő 72 nyilat lő ki – ha ez megvan, akkor kezdődik az igazi haddelhadd: az elért eredmények alapján rangsorolják a versenyzőket, majd jön a gyilkos párviadal. Az első a hatvannegyedikkel, a második a hatvanharmadikkal, és így tovább – azaz senki, egyetlen percig sem érezheti magát biztonságban. Az egyenes kieséses rendszer első három köre során 18 lövés alapján dől el a továbbjutás, a negyeddöntőkben, elődöntőkben és a döntőben 12 vessző röppályája dönt.

Az íjászverseny hivatalos személyei: lövészetvezető (vagy csapatkapitány) és annak képviselője, pontozóbizottság, pontozóbíró (céltáblánként egy), legalább 5 tagból álló technikai bizottság.

Hivatalos olimpiai versenyszámok (férfiak–nők)

Egyéni, csapat (három fő/csapat).

Magyar Íjász Szövetség

Magyar Sport Háza

1146. Budapest Istvánmezei út 1–3.

Telefon: (+36 1) 460-6861

Fax: (+36 1) 460-6862

E-mail: <iroda@misz.hu>

WEB: www.misz.hu