Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 10., Vízrendezés és melioráció

Horoszné Gulyás Margit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

10.4 Aszály és belvíz

10.4 Aszály és belvíz

10.4.1 Aszály

A Britannica Hungarica szerint „aszály a huzamosabb ideig tartó csapadékhiány, amely miatt a hidrológiai egyensúly megbomlik, vízhiány, terméskiesés, a felszíni vízfolyások mennyiségi csökkenése, a felszín alatti víztartalékok és a talajnedvesség megcsappanása következik be. Az aszály akkor keletkezik, amikor az evaporáció (a földfelszínről történő párolgás) és a transzspiráció (a víz párolgása a talajból a levegőbe a növényeken keresztül) által együttesen okozott nedvességveszteség hosszabb időn át meghaladja a lehulló csapadék mennyiségét. A Föld szinte minden részén az aszály jelenti a legkomolyabb csapást a mezőgazdaságra” – és a globális felmelegedés miatt a szélső értékei növekedhetnek. A fogalom szélesebb körű, semhogy csak a növénytermesztés szempontjából értékeljük.

A Környezetvédelmi Lexikon az aszályról a következőket közli: „természetes (vagy természetközeli) növényzetben, a mező- és erdőgazdálkodásban a kevés csapadék, a magas hőmérséklet és a nagy párolgás, valamint a nagy evapotranszspiráció következtében kialakuló tartós és káros mértékű vízhiány, amely sem a növény, sem a termesztés-technológia vízigényét nem elégíti ki, s így termesztést korlátozó tényezővé válik. Mértéke az adott terület vízigény-kielégítő képességével (hidropotenciál, AHP), illetve az ennek alapján meghatározott vízstresszes napok számával számszerűsíthető, de más mutatókkal (pl. aszályossági index és ariditási tényező) is kifejezhető.”

Élettanilag az aszály (a mezőgazdászok szerint) a növényben az az állapot, amikor a vízhiány miatt megszűnik a nettó szárazanyag-képzés. Formái:

1. Talajaszály estében a talajnedvesség-tartalom olyan alacsony szintre süllyed, hogy a növény gyökérzete már nem képes a megkötött víz felvételére;

2. Légköri aszály, amelynek oka nem a talajnedvesség elégtelensége, hanem a növényt körülvevő levegő nagyfokú telítettséghiánya; (alacsony légköri páratartalom);

3. Fiziológiai aszály lép fel a gyökérzóna és a transzspirációs zóna közötti nagy hőmérséklet-különbség miatt a gyökér vízfelvételi zavara következtében (relatív vízhiány).

Az aszály megelőzésére, mérséklésére, illetve tűrésére biológiai (aszálytűrő fajok, fajták), ökológiai (talajművelés, öntözés, melioráció), termesztéstechnológiai (elővetemény, vetőmag, agrotechnika, tápanyagellátás, antitranszspiránosok alkalmazása) és ökonómiai jellegű (aszályterv és/vagy aszálystratégia gazdasági értékelés alapján) eszközök és módszerek állnak rendelkezésre. A talajvízháztartás aszályosságán olyan területi adottságú vízhiányt – pontosabban folyadékhiányt – értünk, melyet hosszú időn keresztül állandónak tekintünk. Az egyes évek aszályait valamely mérőszámának sokévi átlagával, vagy a mérőszám tetszőleges előfordulási valószínűségi értékével lehet jellemezni. A becsült aszály-károkra a biztosítási szakma nem dolgozta ki módszereit és nem köt biztosítást a termelőkkel. De hiányzik az aszálystratégia és ez alapján a cselekvési program is. Jellemző még, hogy a krízis idején meghozott döntéseket feltétel nélkül hajtják végre és nincs hatáselemzési következmény (Szinay, 2007).

10.4.2 Belvíz

A belvíz definíciójára mintegy ötven meghatározás van. A hazai értelmezés teljesen egyedi és kizárólag a hazai szaksajtóban található meghatározás. A sokféle meghatározás már önmagában jelzi, hogy bonyolult jelenségről van szó és nem egyszerű meghatározásról. Szinte minden kutató, szakértő, szakember, érdekközösség szükségesnek tartotta, hogy értelmezze a fogalmat és a jelenséget. Ehhez társult még a biztosítási rendszer a belvízkár elismerésével és egyedi értelmezésével, kártérítésével. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a belvíz-öblözeteknek rendszerint három felügyeleti szerve van, nem ritkán összehangolatlan finanszírozással, valamint az új tulajdonosi összetétellel (pl. karbantartások hiánya stb.).

A fogalomban a legfőbb eltérés, hogy megfogalmazóik egy része a belvíz fogalmát leszűkítik az árvizektől töltésekkel mentesített területeken (az egykori ártereken) keletkező vizekre. Egyúttal a belvíz keletkezésében lényeges szerepet tulajdonít az árvízvédelmi töltéseknek. A fogalom meghatározások másik csoportja az ártéren kívüli, de még alföldi jellegű, síkvidéki területen keletkező vizet is beleérti a belvíz fogalmába. Ma már ez utóbbi az elfogadott, illetve az 1970-es évektől a talajvízháztartás-szabályozás gyakorlati megoldásával a víz és a talaj, mint természeti erőforrások újabb és tágabb értelmezést kaptak. A beavatkozásokra a tervező-irodák, hatóságok különböző fogalmakat és megoldásokat alkalmaztak, bizonyítva annak célszerűségét és az állami támogatások elnyerését. A meliorációs viták sokszínűségét jelzi, hogy minden állami támogatásra az 1970–1990. évek között számos gyakorlati megoldás született a belvíz teljes elvezetésétől a belvíz hasznosításáig csökkenő állami támogatások mellett. A talajjavítás visszaesése mellett több hangsúlyt kapott a vízrendezés, valamint a megalomán nagytérségi komplex melioráció. Ezek reális értékelését az 1989–90-es rendszerváltás tökéletesen eltüntette, bár több kidolgozott módszer készült 1987-ben. A szakemberek félreállításától a rendszerváltó politikai düh (pl. Bős–Nagymaros-effektus, (re)privatizált földszerzés stb.) hol jogosan, hol rosszindulatúan mozgatta a társadalmat és elnéptelenítette a talajjavító, meliorációs, vízrendező, öntöző szakterületet. A társadalmi viták és az új gazdatársadalom érdekeinek érvényesítése miatt a Révai Új Lexikon belvízfogalmát tartom célszerűnek használni: „egyrészt a talaj legfelső vízzáró rétege fölött elhelyezkedő és a talajszemcsék közötti szabad hézagokat teljesen kitöltő, a felszínen látható síkvidéki víz, amelyet a talaj nem képes magába szívni; másrészt a csapadékból, a megemelkedett talajvízszint következtében feltörő talajvízből a mélyebb területeken felgyülemlő víz. Származhat természetes (folyékony vagy szilárd halmazállapotból olvadó csapadékból, talajvízből, forrásvízből) és a töltések alatt átszivárgó (fakadó) vizekből. Mezőgazdasági szempontból a belvízi elöntés súlyos károkat okozhat, mivel a talajlevegőt kiszorítja, a talaj szerkezetét, ásványi összetételét felborítja, akadályozza a mezőgazdasági művelést, terméskiesést okoz és a növény pusztulását eredményezheti.” A belvízkár azonban kivédhető a különböző talajjavító, meliorációs, vízrendező (levezető csatornákkal, átemelő szivattyútelepekkel, vízháztartást szabályozó agrotechnikai és talajjavító műveletekkel stb.) beavatkozásokkal. De ez nem elégséges beavatkozás, mivel szélső esetben – amire mindig készülni kell – a főművek, szivattyútelepek is szükségesek a rendszerint folyóinkon levonuló árvizek alkalmából vagy pl. vésztározók megnyitása stb.

Kétségtelen a belvíz kül- és belterületen egyaránt sok kárt okozhat, de a mezőgazdasági termelésünk alapja a belvíz szabályozása, a csapadékhasznosításon alapuló növénytermesztés, valamint az öntözés.

A közölt belvíz-definícióból minden bizonnyal lehet(ne) továbbiakat, találóbbakat, egyszerűbben vagy bonyolultabban megfogalmazottakat alkotni. Nem feltétlen szükséges egyetlen definícióhoz ragaszkodni, mivel értékelésénél a teljes belvízöblözetet kell figyelembe venni, de a talaj vízháztartásának szabályozását mezőgazdasági táblánként kell értékelni, a beavatkozásokat megalkotni. A belvíz fogalma alkalmanként, különböző szövegkörnyezetben, illetve szóösszetételben, eltérő, más-más megfogalmazás is helyes lehet (pl. belvízkár megállapításánál stb.) (Szinay, 2007).