Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 10., Vízrendezés és melioráció

Horoszné Gulyás Margit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

10.6 Környezetvédelem és vízrendezés

10.6 Környezetvédelem és vízrendezés

A vízfolyások a környezet alapvető "természetes" elemei a maguk szélsőséges vagy kiegyensúlyozott életével, vízjárásával. Minden vízépítési tevékenység a vízfolyás életébe történő beavatkozást jelent, amellyel kisebb vagy nagyobb mértékben megváltoztatjuk a vízfolyás eredeti, beavatkozás előtti állapotát (vagy amit ma egyesek természetes állapotnak minősítenek). Vízfolyásrendezés csak a vízfolyás környezeti elemeinek részletes feltárásával, a várható hatások elemzésével és a következmények felmérésével történhet.

A "természetes állapot" - kérdés vizsgálata során megállapíthatjuk, hogy az emberek lakta területeken, az ún. kultúrkörnyezetben, így hazánkban is, természetes állapot már nem, vagy alig található. Az ember lakóhelyeinek kialakításával, mező- és erdőgazdasági, ipari, közlekedési tevékenységével az ún. természetes állapotot megváltoztatta.

Eredeti vagy természetes állapothoz hasonló helyzet csak néhány, ember által nem, vagy alig lakott, mezőgazdaságilag nem művelhető, nehezen megközelíthető helyen található. A hazánk területén lévő vízfolyások közül a természeteshez közelinek minősíthetünk néhány vízfolyást. Ezeket a vízfolyásokat is érték és érik bizonyos hatások a környező területek művelése során, lakóhelyek közelében, közlekedési útvonalak kialakítása vagy egyéb emberi tevékenység eredményeként. Az emberi beavatkozások azonban itt nem változtatják meg alapvetően a korábbi, természetesnek tekinthető állapotokat.

Ilyennek tekinthető például a Bakony hegység vízfolyásai közül a Gerence-patak néhány szakasza Bakonybél község alatt és fölött, a Gaja-patak egy szakasza Bakonynána környékén, esetleg a Torna-patak Városlőd alatti szakaszának egy része.

Hegy- és dombvidéki területeinken is lehet hasonló vízfolyásszakaszokat találni. A természeteshez közeli állapot elsősorban a meder morfológiai megjelenésére, nyomvonalára, parti növényzetére, élővilágára vonatkozik, mert a vízi élővilágot az időszakos vízszennyezések még a természeteshez közeli állapot esetén is károsan befolyásolták.

A természeteshez közeli vízfolyás jellemzőit pontosan meghatározni a túl nagy változatosság miatt nem lehet. Általánosságban a következők rögzíthetők.

  • A vonalvezetés változatos sugarú ívekkel és rövid egyenes szakaszokkal jellemezhető.

  • A meder hossz-szelvényében kis vizek idején 0,05-0,50 m szintkülönbségű fenéklépcsők találhatók, melyeken átfolyó (rohanó) vizet, csendesebb áramló szakaszok követik.

  • A keresztszelvényekben a szűkületeket kiszélesedések (kiöblösödések) követik.

  • A kialakult kis- középvízi medret árvízi levonulást mutató terepalakulat követi, padka jelleggel.

  • A meder rézsűjében és a parti sávon spontán kialakult facsoportok, bokrok találhatók. Általában a terepen, különösen a szélesebb völgyekben a medret követő facsoportok, a tájra meghatározó jelleget adnak. A fák elsősorban vizet kedvelő éger - illetve fűzféleségek, de a nyárfák is jellemzőek. Az említetteken túl nem jelentős mértékben, de számos egyéb fafajta is megtalálható. A bokrok között az ún. rekettye bokor, de számos egyéb fajta bokor is megtalálható.

  • A vízfolyás árterén rétgazdálkodás folyik. A rét látványát bokrok teszik változatossá. A fák, bokrok között madarak fészkei, tanyái találhatók. A fácán, a fogoly a bokrok között él, táplálkozik. Az élővilág nagyobb egyedeit az őzek képviselik, de találkozhatunk szarvasokkal, vaddisznókkal is. A hagyományos rétgazdálkodás során, évente két esetben, június-augusztus hónapokban lekaszálták a területet (széna, illetve sarjú termék), majd augusztus közepétől legeltetés folyt kb. szeptember végéig. Októbertől már nem zavarta a helyi élővilágot különösebb tevékenységgel az ember.

A fenti "természetes állapot" leírás a korábbi 50-70 ével ezelőtti helyzetet próbálta vázolni.

A XX. század második felében kialakult társadalmi igények, gazdasági követelmények miatt az évszázadosnak minősíthető rétgazdálkodás megszűnt, feltörték a rétek nagy részét, szántóművelésbe fogták a területeket. Az állami irányítás a rétek, vizes területek szántóművelésbe fogását ún. meliorációs támogatással segítette.

A vizes élőhelyek és a vízterek, valamint partszakaszaik a hozzájuk kötődő növény-társulások mellett a vízkészlet megőrzői is, ezért az ökológiai hálózatban betöltött sze-repük különösen felértékelődik, hiszen feladatuk sokrétűbb, mint az egyéb élőhelye-ké. A vizeket, vizes élőhelyeket ért károsodások a leginkább tovaterjedőek a konkrét szennyezések szállításával és a környező területekre gyakorolt hatásaikat tekintve (ki-száradás, talajvízszint-csökkenés, árvíz, belvíz) is. Az itt sorolható konfliktusok ezért nem pusztán a vízivilágra hatnak, hanem minden táj egészének élőhelyrendszerére. A károsítások, veszélyeztetések, amelyek a vizes élőhelyek megszűnését eredményezik a lecsapolás, vízelvezetés, melioráció, amelynek jól ismert következménye a kiszára-dás, a talajvízszint süllyedése. A vízrendezések alapvető beavatkozása a holtágak le-vágása, elzárása az élővizektől, amely által megváltoznak a lefolyási viszonyok, átala-kul a vízdinamika és a társulás, számos faj tűnik el. A kiszárított területeken gyakran elsőként a ligeterdők tűnnek el, a helyükön maradt gyepeket feltörik és teljesen meg-szűnik az eredeti vegetáció. A víztereknél a mederszabályozás, mesterséges burkola-tok létesítése a természetes szegélyek és szűrőzónák eltávolítását eredményezi. Ennek következménye a vízminőség romlása, amit fokoz a szennyvizek bevezetése és a be-mosódó műtrágyák és növényvédő szerek terhelése. A vízhasználattal összefüggő ter-helések a túlhalászat (elektromos halászat), beetetés és túlhorgászat, az idegen halfa-jok telepítése, az intenzív turisztikai használat szennyezése, zavarása (Konkolyné, 2003).

10.6.1 Környezetvédelmi hatástanulmány

A környezeti hatásvizsgálat olyan összetett becslési eljárás, amely a különböző beruházások környezetre és emberre gyakorolt hatását tárja fel és értékeli. A környezeti hatásvizsgálatok a vízimunkákra is kiterjedő kötelezettséget jelentenek (Kaliczka, 1998).

A környezeti hatásvizsgálatoknál a várható hatásokat a következőkben kell vizsgálni:

A tervezett munkák elvégzése és maga a feladat végrehajtása is hogyan hat a létesítmény hatásterületén a:

  • földre (termőtalajra, altalajra, alapkőzetre),

  • a felszíni vizekre,

  • a felszín alatti vizekre,

  • a levegőre,

  • az élővilágra,

  • az épített környezetre,

  • a teljes ökoszisztémára.

A vizsgálatok, elemzések részleteiben és összességében értékeljék a várható hatásokat.

Környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni új, önálló létesítményre, meglévő mű bővítésére, egy létesítményre, több létesítmény összességére, meghatározott terület esetén.

A vízimunkák vonalas létesítményeinél a nyomvonal teljes hosszára ki kell terjeszteni a vizsgálatot.

A környezeti hatásvizsgálat a megelőzés eszköze, ezért a beruházás előkészítési szakaszában kell elkészíteni.

A környezeti hatásvizsgálattal, módszereivel, eszközeivel részletesebben foglalkozik a 15. modul.