Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 10., Vízrendezés és melioráció

Horoszné Gulyás Margit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

10.7 Víz Keretirányelv vízrendezési vonatkozásai

10.7 Víz Keretirányelv vízrendezési vonatkozásai

A Víz Keretirányelv (2000/60 EK Direktíva) körülbelül öt évig készült, ha a szükségességét igazoló előkészítő tanulmányok idejét is beleszámítjuk, még néhány évvel hosszabb ideig. A Víz Keretirányelv (VKI) 2000. december 22.-én lépett hatályba. Európa nagyszámú, kiváló szakértője mindent megpróbált belefoglalni a Víz Keretirányelv előírásaiba, ami ahhoz szükséges, hogy a vizek - ritka és nagyon indokolt kivételektől eltekintve - 2015-ig jó állapotba kerüljenek, és utána ez a jó állapot fenntartható legyen.

A Víz Keretirányelv részletes előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan kell megállapítani azt, hogy milyen állapotban vannak jelenleg a vizek, és hogy mit jelent vagy jelentene az, hogy jó állapotban vannak. Előírja azt, hogyan kell megvizsgálni, hogy milyen emberi hatások rontják vagy veszélyeztetik a vizek állapotát és előírja azt is, hogy intézkedési tervet kell kidolgozni arra, hogy a vizek jó állapotát elérjük, biztosítsuk, illetve fenntartsuk. Az előírások nagyon sok feladat megoldását teszik szükségessé (pl. a szükséges monitoring rendszer megtervezése, a vízgyűjtő gazdálkodás területi egységeinek kijelölése, a vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítése, a társadalom bevonása a tervezési folyamatba stb.).

Magyarország számára különösen fontosak a Víz Keretirányelvnek a nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodásra és vízgyűjtő gazdálkodási tervezésre vonatkozó előírásai. Ezek legfontosabb jellemzője az, hogy kötelezővé teszik az EU tagállamok (és így a csatlakozásra készülő országok számára is) a vízgazdálkodási tevékenységek koordinálását az egész vízgyűjtőn, ami többek között közös nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítésére kell, hogy irányuljon.

Víz Keretirányelv a vízgazdálkodás teljes egészére, annak minden szakterületére, minden vízhasználatra és vízgazdálkodási szolgáltatásra és minden olyan emberi tevékenységre vonatkozik, amelyek a vizek állapotát befolyásolhatják. A Víz Keretirányelvben előírt gazdasági elemzéseket minden vízgazdálkodási tevékenységre, illetve a vizek állapotát befolyásoló minden tevékenységre el kell végezni, és a költség-visszatérülés elvének érvényesítését is valószínűleg minden vízgazdálkodási szolgáltatás esetén számon fogja kérni az Európai Unió.

A Víz Keretirányelvben nincs benne minden olyan szabályozás, ami ahhoz szükséges, hogy a vízkészletekből a társadalom minden igényét, illetve a társadalomnak minden a vízgazdálkodással kapcsolatos igényét a leghatékonyabban kielégítsék. Ehhez minden országban létezik, illetve léteznie kell az adott ország saját nemzeti vízgazdálkodási szabályozási rendszerének.

Mindebből az következik, hogy a vízgyűjtő gazdálkodási terveknek is foglalkozniuk kell minden vízgazdálkodási tevékenységgel és a vizek állapotára hatást gyakoroló minden tevékenységgel.

A Víz Keretirányelv fő célkitűzése az integrált, fenntartható vízgazdálkodási politika kidolgozása és megvalósítása kereteinek biztosítása.

A Víz Keretirányelv egyik nagyon lényeges előírása az, hogy a társadalmat a folyamat kezdetétől a végéig be kell vonni a vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítésébe és a tervek megvalósításának ellenőrzésébe is. A társadalom elé nem lehet kiállni azzal, hogy a vízgyűjtő gazdálkodási tervek csak a költséges vízvédelmi intézkedésekkel foglalkoznak. A hazai irányelvek alapján az elmúlt években készült vízgyűjtő gazdálkodási tervek társadalmi vitái is azt mutatták, hogy a társadalom képviselői a tervekben a számukra legégetőbb vízgazdálkodási problémák (árvízvédelem, belvízvédelem, öntözés, vízparti szabadidő eltöltés, víztáj-védelem stb.) megoldására tervezett intézkedéseket keresték, és csak ezekkel együtt fogadták el a vízi- környezeti károk elhárítására/megelőzésére tervezett intézkedéseket.

Az egyik kulcsterület a vizek jó állapotának és különösen jó ökológiai állapotának biztosítása. A vizek állapotára minden fajta vízgazdálkodási tevékenység hatással van. Ezért fel kell tárni azt, hogy a jelenleg folyamatban lévő vízgazdálkodási tevékenységek mivel jellemezhetők, és mire lehet számítani a jövőben. Ha a tevékenységek a múltban a vizek állapotának romlásához vezettek, illetve a jelenben vagy a jövőben a vizek állapotának romlásához vezetnek, vagy vezethetnek, akkor meg kell tervezni a Víz Keretirányelv előírásainak megfelelően azokat az intézkedési programokat, amelyek biztosíthatják a vizek állapotának javulását, illetve megelőzhetik, megakadályozhatják a vizek állapotának romlását.

A belvízrendezés eddig elsősorban a gazdasági és szociális célkitűzések kielégítését, a belvíz elvezetését, a belvízkárok csökkentését szolgálta. A belvízrendezés elvezeti a mezőgazdasági termelés szempontjából káros vizeket, és ugyanakkor kárt okoz az élőhelyeknek, ha annyi vizet vezet el, ami már káros a vizes élőhelyek szempontjából.

A belvízrendezésnek a jövőben sokkal nagyobb mértékben kell figyelembe vennie a belvízrendszerekben lévő, azokhoz kapcsolódó vizes élőhelyek állapotát. A Víz Keretirányelv nem csak a jogilag védett területeken, hanem az ország egész területére előírja azt, hogy 2015. év végéig el kell érni a vizek (és a vizek környezetének, a vizes élőhelyeknek) a jó ökológiai állapotát. Ezt a belvízrendezés fejlesztésének tervezésénél, a belvíz-rendszerek fenntartásánál és működtetésénél figyelembe kell venni.

A vízrendezés kiszárítja a területeket, csökkenti a vizes élőhelyek kiterjedését, összegyűjti a mezőgazdasági területekről a szennyeződéseket, és ezzel rontja a befogadó vízfolyások vízminőségét. A művek karbantartása (növényzet irtása, iszapkotrás) megzavarja a vízi élővilágot. A belvízelvezető művek vízszállító-képességének biztosításához gyakran és alaposan meg kell tisztítani a medreket. Ez ellentétes az élővilág igényeivel.

A vízfolyások rendezése általában a gyors és kiöntésmentes vízelvezetést szolgálta. A művek azonban sok helyen alkalmasak az élővilág érdekeit is figyelembe vevő vízkormányzásra.

Ha a területtulajdonosoktól illetve használóktól a vízi élővilág védelme érdekében az általánosan elvárhatónál nagyobb ráfordításokat várnak, akkor érvényesíteni kell az EU környezeti politikáját, amely szerint ilyen esetekben a többletet az államnak központi forrásokból meg kell térítenie.

Az időszakos vízfolyásokban és a kisvízfolyásokban drága a jó ökológiai állapotot biztosító feltételek kialakítása. Ezt a földhasználók illetve földtulajdonosok finanszírozásában nem lehet megoldani.

A területhasználók, a földtulajdonosok illetve használók és a természetvédők közötti párbeszéd a legmegfelelőbb módszer a gazdasági szektorok és az élővilág eltérő vízzel kapcsolatos igényeiből származó konfliktusok kezelésére. A konfliktusok feloldásának megvan a lehetősége, ehhez azonban a megfelelő állami támogatási rendszert is ki kell alakítani (1).

10.7.1 Vízgazdálkodás és természetvédelem

A VKI, illetve a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló (221/2004 (VII.21.) sz. Kormányrendelet előírja, hogy 2009. év végéig vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteni az ország teljes területére. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket (VGT) 42 vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységre kell elkészíteni, amelyekből az egyik ilyen alegység a Velencei-tó vízgyűjtője.

A Víz Keretirányelv egyik nagyon lényeges módszertani követelménye az, hogy az érintett társadalmi csoportokat a folyamat kezdetétől a végéig be kell vonni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítésébe és a tervek megvalósításának ellenőrzésébe is.

A vízgyűjtő-gazdálkodási terv egy szabályozási és intézkedési program, amely biztosítja, hogy az ezek alapján végrehajtott beavatkozásokkal a környezeti célkitűzések megvalósíthatók legyenek. A VGT a társadalmi igények és a környezeti tényezők összehangolása mellett tartalmazza a finanszírozhatóság, a társadalmi elfogadottság elemzéseit is, de nem tartalmazza a beavatkozások konkrét kiviteli terveit.

A Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar és a Fejér Megyei Agrárkamara együttműködésben vett részt egy Európai Uniós projektben, a WAREMA (Water resources management in protected areas)(EU INTERREG IIIB CADSES) projektben, amelynek célja:

A vízgyűjtő terület olyan fenntartható regionális fejlesztését megalapozni, amely a helyi erőforrások fokozott kihasználása és védelme mellett egy közösségi részvételen alapuló tervezési folyamat során biztosítja a vízgyűjtő integrált terület- és vízgazdálkodását, elősegítve ezzel a Víz Keretirányelv teljesülését, a vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítését.

A fentiekben meghatározott fejlesztési cél eszköze a vízgyűjtő-gazdálkodási terv hosszú távú célkitűzéseihez (2015) igazodó, olyan területfejlesztési koncepció elkészítése, amely szintén hosszú távra határozza meg a fejlesztés stratégiai céljait és prioritásait a védett területekkel és a vízgazdálkodással kapcsolatos szakmai összefüggések tekintetében.

A VGT és a WAREMA projekt keretében készülő terv mind célkitűzésében, mind módszertanában nagyon hasonló. Nem egyezik a tervezési műfaj, és nem egyezik a határidő.

A WAREMA projekt keretében egy fenntartható (környezeti, társadalmi gazdasági szempontból) hosszú távú térségfejlesztési koncepció készült, amely a távlati cél eléréséhez meghatározza az alapvető prioritásokat és elérési módokat. A Velencei –tó vízgyűjtő területére a VGT keretében pedig egy intézkedési terv készült.

10.7.1.1 A vízgyűjtő terület védendő természeti erőforrása, a víz

A Velencei-tó szikes, lápos tóként olyan természeti adottság, amely évszázadok óta keresett üdülés-idegenforgalmi vonzerő, ugyanakkor nyugati medencéje, a Madárrezervátum, és a hozzá csatlakozó Dinnyési Fertő nemzetközi védettségi kategóriájú Ramsari-területek. Sérülékenysége szempontjából elsősorban a vízminőség szorul védelemre.

A kis kiterjedésű, sekély mélységű Velencei-tó vízminőségének jellegzetessége, hogy a nádasokkal tagolt nyílt vizek egymástól fizikai, kémiai és biológiai tekintetben igen eltérők lehetnek.

A tó vízminőségének ellenőrzésére monitoring rendszer működik, amelynek üzemeltetője 1991 óta a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Összesen 21 mintavételi ponton végeznek rendszeres vizsgálatot, azon kívül a strandok vízminőségét évtizedek óta az ÁNTSZ is vizsgálja.

A térség változékony csapadékeloszlása miatt a tavon időszakos vízhiány mutatkozik, ami kihat a vízminőségre. A tó szabályozott vízszintek között üzemel, ami mindig függvénye a térségben rendelkezésre álló vízkészleteknek. A vízminőség szinten tartása az aszályos időszakokban még így sem biztosítható. A 2004-től érvényben lévő „Velencei-tó és tározóinak együttes üzemelési szabályzata” szerint:

  • A Velencei-tó vízszintjét a + 130 és + 170 cm-es szintek között kell tartani.

  • A pátkai és a zámolyi tározók alapvető rendeltetése a Velencei-tó vízszintszabályozása, minden más érdek másodlagos és alárendelt a tó vízszintszabályozásának.

  • Aszályos időszakokban felülvizsgálat alapján, rendkívüli éves korlátozásra kerülhet sor a Császár-vízen engedélyezett vízhasználatok vonatkozásában.

  • Vízhasználati érdekből a tározó eresztésre nem kerülhet sor.

A környezetvédelmi és vízügyi hatóságok véleménye szerint a tó vízminősége érdekében kotrási munkákra nincs szükség. A kotrásigény csak lokálisan van, a kikötők bejáratánál (állami feladat), valamint a strandokon, csónak és kishajó kikötőkben (tulajdonos, üzemeltető) feladata. A zagyterek elhelyezésére vonatkozó tanulmányt a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 2005-ben elkészíttette.

A tó vízminőségére a tavat közvetlenül tápláló vízfolyások vízminősége is közvetlenül hatással van, ezért ezek figyelése is kiemelt feladat. A vízfolyások vízminősége a mezőgazdasági területekről, valamint a települések belterületéről a vízrendezés hiánya miatt bekerülő szennyeződéstől függ.

A tó vízfelületét mintegy 40 %-ban borítják nádasok, döntően a természetvédelmi területen. A nádasok szerepe a tó vizének öntisztulásában kiemelkedő fontosságú. A nádak téli aratását továbbra is a természetvédelmi és vízvédelmi szempontok figyelembe vételével kell végezni.

A felszín alatti vizek állapotát elsődlegesen a talajvizek talajszinthez viszonyított mélysége illetve annak ingadozása, továbbá minőségük jellemzi. Mélységi vízkitermelésnél a legjellemzőbb az agárdi termálvíz, illetve a mélyfúrású kutak.

A vízgyűjtő sérülékeny földtani felépítése miatt a felszín alatti vízbázisok védelme érdekében hidrológiai védőterületek lehatárolása van folyamatban Csákvár, Szárliget és Zámoly térségében.

A Velencei –tó vízgyűjtőjén, Velence és Gárdony térségében termálvíz készleltet tártak fel. A gyógyvíz minőségű termálvíz hasznosítására Gárdonyban és Velencén indultak meg fürdőfejlesztések. Mindkét esetben kiemelt fontosságú környezetvédelmi probléma a sókban gazdag, magas hőmérsékletű hulladékvizek hasznosítása, elhelyezése a természeti környezetben.

10.7.1.2 Térhasználati konfliktus

A Velencei –tó vízgyűjtő területe egy dinamikusan fejlődő térség, ugyanakkor a térségben kiemelkedő védettségű természeti értékek vannak. A vízgyűjtő területén a védelmi kategóriát a természet- és tájvédelem, a legfontosabb erőforrások vonatkozásában pedig a vízvédelem és termőföld védelem képviseli. Az adottságok vonzataként megjelenő fejlesztési lehetőség elsődlegesen az üdülés- idegenforgalom, de hasonló súllyal szerepel a térségben az agrárgazdaság. A gazdasági funkciók fejlődése mellett a kiegyenlített térszerkezeti fejlődés fontos eleme a települési környezet fejlesztése, amely magában foglalja a lakossági, települési infrastrukturális és szolgáltatási fejlesztéseket. A védelmi kategóriák, és fejlesztési lehetőségek, igények összefüggései egy mátrixba (10-2. táblázat) rendezve vizsgálhatók.

10-2. táblázat Térhasználati konfliktus mátrix a vizek szempontjából (WAREMA).. táblázat - Térhasználati konfliktus mátrix a vizek szempontjából (WAREMA).

Természeti erőforrás

Hasznosítása

Védelme

Fejlesztési lehetőségek, igények

Üdülés, idegenforgalom

Mező- és erdőgazdaság

Települési környezet, szolgáltatás

Víz

  1. A tó megfelelő vízszintjének biztosítása

  2. Vízminőség (árkok, vízfolyások állapota)

  3. Strandok, kikötők kotrása

  4. Termálvíz további hasznosítása

  5. Golfpályák vízigényének biztosítása

  1. A mezőgazdaság és halgazdálkodás vízigényének biztosítása

  2. Mezőgazdasági kemikáliák használata és vízszennyezés

  3. Állattartó telepek nitrát szennyezése a talajvízben

  1. Időszakos vízhiány (Pákozd, Sukoró)

  2. Szennyvízelvezetés hiányosságai (nitrát szennyezés veszélye)

  3. Elmaradt partfal rekonstrukciók

  4. Belterületi vízrendezés hiánya

  5. Hulladéktárolók biztonsága


A vízvédelem és az üdülés-idegenforgalom kérdéskörében elsőként a Velencei-tó védelmének és üdülés-idegenforgalmi funkciójának összhangját kell elemezni. A Velencei –tavon egy igen koncentrált igénybevétel jelentkezik a nyári szezonban részben a vízi sportolás kielégítése, részben a nyaraló ingatlanok infrastruktúra igénye szempontjából. A Velencei-tó sekély volta miatt többször voltak vízminőségi problémák, amelyet most a tó vízszint-szabályozásával oldanak meg. A tó megfelelő vízszintjének biztosítása első rendű feladat a térség vízhasználásának mérlegében, ezzel biztosítva a tó vízminőségi követelményét az üdülés- idegenforgalmi funkció betöltése mellett is. Fontos azonban, hogy az üdülés- idegenforgalmi igényeket is mennyiségileg korlátozzák. Ezt részben a minőségi turizmus irányába történő elmozdulással, részben az idény széthúzásával lehet szabályozni. Az utóbbi években erre konkrét eredmények születtek.(pl. kempingek helyett szállodai férőhelyek bővítése, valamint a termálvízre alapozott fürdőfejlesztések) Ennek ellenére a minőségi turizmus fejlődése érdekében még nagyon sok teendő van, elsősorban az üdülő épületek felújítása terén, valamint a programok kínálatfejlesztésében.

A tó körüli településekben a vízi közműfejlesztések kérdése is fontos szerepet tölt be a tó vízminőségének biztosításában.

A közüzemi vízhálózat lényegesen nem növekedett 2000 és 2006 között, pozitív elmozdulás Nadapon, Pákozdon Velencén és Kápolnásnyéken történt. Pákozd és Sukoró magasan fekvő területein különösen a nyári csúcsidőszakban időszakos vízhiány léphet fel. A Dunántúli Regionális Vízmű kapacitás hiányára a Rákhegyi vízbázisból a Császár vízig kiépített nyomóvezeték meghosszabbításával lenne lehetőség az elkészült tervek alapján, de forrás hiány miatt ez még nem valósult meg. Az említett megoldás jelenleg kivitelezés alatt áll.

A 2000-es adatok szerint a vízgyűjtő terület 9 települése nem rendelkezett közüzemi szennyvízcsatornával. 2000 és 2005 között három ellátatlan területen történt fejlesztés Csákberényben, Lovasberényben és Zámolyon. Székesfehérvár kivételével a többi településben lényeges csatornaépítés nem zajlott. A hálózatba bekapcsolt lakások arányának növekedése azonban kedvezőbb képet mutat, szinte az összes csatornahálózattal rendelkező település esetén 10%-nál nagyobb növekedés zajlott.

A mezőgazdaság és vízvédelem kapcsolatában egyrészt a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos vízszennyezés vizsgálandó, másrészt a mezőgazdaság vízigénye szempontjából a vízhasználat mennyiségi tényezői.

A mezőgazdasági termelés során használt kemikáliák csökkenésével a talaj, és ezen keresztül a felszín alatti vizek szennyezettsége is csökken az utóbbi időszakban. Nagyobb veszélyt jelent az állattartó telepek környezetében a talajvizek nitrát szennyeződése. Ez különösen a felszín alatti vízbázisok területén lehet kritikus. A vízgyűjtő területen már több állattartó telepet megszüntettek, de a fennmaradóknál is fokozott ellenőrzésre van szükség.

A felszíni vizek szennyeződését a mezőgazdasági területekről bemosódó kemikáliák, egyéb szennyező anyagok okozhatják. A Zámolyi- és Pátkai –tározó jelenleg nem szennyezett, és a Velencei-tó vizének állapotában sem jelez mezőgazdasági eredetű szennyeződést a folyamatos monitoring.

A vízgyűjtő térségében a mezőgazdasági terület aszályra hajlamos, ezért az öntözési igény jelentős mértékben növekszik. Megyei szinten úgy tűnik, hogy az öntözésre engedélyezett terület nagyobb a tényleges öntözött területnél. Tekintettel arra, hogy az öntözésre használható vízmennyiség döntően a Zámolyi- tározóból, illetve a Pátkai –tározóból történik, a mezőgazdasági öntözési igényt össze kell hangolni a Velencei-tó vízszintszabályozásával.

A vízgyűjtő vízkészletét 1996-ban szabályozták és a vízgyűjtő vízhasználatát 3,2 millió m3/évről 1,5 millió m3/évre csökkentették a tó vízállás szabályozásának érdekében. Ez a szabályozás a jelenlegi társadalmi és gazdasági környezeti változások igényei szerint nem megfelelő, ezért szükséges a most készülő vízgyűjtő-gazdálkodási terv kapcsán a felülvizsgálata. Olyan –az agrár és vidékfejlesztés szempontjából támogatott fejlesztések zajlanak a térségben, amelyek a vízkészletek felosztásának újragondolását teszik szükségessé.

A Csíkvarsai réten, valamint Lovasberény térségében vizes élőhelyek kialakítása, rekonstrukciója zajlik, amely a térség fenntartható fejlesztési koncepcióját erősíti.

A Velencei –tó körül, de elsősorban a déli parton erőteljes települési, beépítési koncentráció jött létre, részben az üdülési, részben a lakófunkció következtében. A tó vízszint-szabályozásával kapcsolatban a partfalak rekonstrukciója jelent nagy feladatot. 1995-ben már elkészült egy partfal-rekonstrukciós terv (KDT-VIZIG), amelynek alapján 2004-ig, az állami kezelésben lévő partfalak munkálatai 26,2%-ban, míg az önkormányzati kezelésben lévő partfal munkálatok 11, 4 %-ban készültek el. Problémát jelent, hogy az önkormányzati kezelésben lévő partfalak esetében új tulajdoni és használati funkciók alakultak ki (strand, kikötő, vízisí pálya), amelyek a tervben szereplő megoldásokat megváltoztatták. Ezért a partfalak eddigi intézkedéseit értékelni kell, míg az 1995-ös koncepciót felül kell vizsgálni az új igények szempontjából. Ahol lehetséges, ott a rekonstrukció során a természet közeli állapotok megtartására kell törekedni, a rövid, fövenyes partszakaszok kialakításával, a parti létesítmények vagyonvédelmi szempontjainak figyelembe vételével.

A belterületi vízrendezés a Velencei-tó vízminőség védelmének egyik sarkalatos problémája. Az önkormányzatok jogszabályban meghatározott feladata a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, de a forráshiánnyal küzdő önkormányzatok ezen a téren nagy lemaradásban vannak. Jelentős előrelépésnek számít, hogy a Velencei-tó parti településeinél, a Velencei hegység és a Zámolyi- medence egyes településeinél komplex vízrendezési pályázati anyagok készültek, de vízjogi engedélyezési tervek még nem, ami a beruházások alapját képezhetné.

A tó körüli települések helytelen csapadékvíz elvezetése miatt a záporok idején kiöblíti a csatornahálózatot, és a szennyezést a tóba mossa. A vízvédelem és településfejlesztés szempontjából fontos a vízi közműfejlesztés, amelyről az üdülés- idegenforgalom és vízvédelem kapcsolatának elemzése során szóltunk.

A talaj szennyezését fokozzák az illegális hulladéklerakók, amelyek felszámolása kiemelten fontos feladat. A legális hulladéktárolás terén előrelépés történt, a vízgyűjtő területén a korszerűtlen lerakókat megszüntették, a települési hulladékot Székesfehérvárra szállítják, a Pénzverő-völgyi korszerűen kialakított lerakóba. Potenciális veszélyt jelenthet katasztrófák esetén ez a megoldás, mivel a lerakó a vízgyűjtő területére esik. Veszélyes hulladéklerakó a térségben nincs. A dögkutakat 2005-ig fel kellett számolni.

10.7.1.3 Stratégiai programok

  • A Velencei- tó vízminőségének megőrzése, a vízkészlet-gazdálkodás szabályozásával: a korábbi (1996) vízszintszabályozás elsődlegesen a tó, üdülés, idegenforgalmi igényeihez szükséges vízmennyiséget határozta meg, ami, az azóta történt szemléletváltás miatt, konfliktusba került a tágabb térség társadalmi, természeti és környezetvédelmi igényeivel. A vízszintszabályozás a Pátkai és Zámolyi tározókból történő vízpótlással oldható meg. A tó vízminőségének biztosítását szolgáló vízszintszabályozást a tározók műszaki állapotának karbantartásával, a halgazdálkodás, a természet- és környezetvédelem igényeit is figyelembe véve szükséges újra gondolni.

  • Part- és mederszabályozási feladatok: a partvédelmi művek csak részben készültek el, ennek folytatása és korszerűsítése indokolt, amit össze kell hangolni a minőségi üdülési és idegenforgalmi igények szempontjából kialakuló funkciókkal, a túlzott beépítés és a természet-közeli állapotok figyelembe vételével. Kotrási igény természetvédelmi szempontból nem jelentkezik, ezért csak a hajózás és fürdés biztosításához szükséges lokális kotrásokat kell elvégezni.

  • A gyógy-turizmus koordinált fejlesztése: a feltárt termálvizek bázisán, a Velencén és Gárdonyban kialakult gyógy-turizmus további fejlesztése indokolt, de, figyelembe kell venni a kiaknázható termálvíz mennyiségét, és ehhez kell szabni a kialakítandó funkciók ésszerű megosztását.

  • A vízfolyások minősége védelmében művelési ágváltások szükségesek: a vízfolyások és egyéb vizes élőhelyek mentén a mezőgazdasági szennyeződések terjedésének megakadályozására talajvédelmi erdők, gyepek telepítése szükséges.

  • Megfelelő agrotechnikák kialakításával a talajok víztartó képességének javítása: a vízhiányos térségben ez is lehetőség a talajok víztároló képességének megőrzésére.

  • A mezőgazdasági vízigények kielégítése: az öntözési igények és a tervezett vizes élőhelyek kialakításához és fejlesztéséhez szükséges beruházásokkal a megfelelő vízigény biztosítása.

  • Kül- és belterületi vízminőség-védelmi vízrendezések: a tó vízminőségét nagymértékben meghatározza a vízgyűjtő területéről, vízfolyásokon át bejutó szennyeződés. Ezért fontos feladat a belterületi csapadékelvezetés megoldása a vízfolyások megfelelő karbantartása. Egy aktuális felmérésre alapozott vízminőség-védelmi akciótervet szükséges kidolgozni az elvégzendő feladatok végrehajtási sorrendjére.

  • A települések szennyvízelvezetésének és megfelelő tisztításának megoldása.

  • Illegális hulladékelhelyezés felszámolása.