Ugrás a tartalomhoz

Növény- és állattani ismeretek 5., Állattenyésztési alapismeretek

Dr. Udvardy Péter (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.2 Állattenyésztési alapfogalmak

5.2 Állattenyésztési alapfogalmak

Az állatokat aszerint, hogy az ember hogyan viszonyul hozzájuk többféle módon csoportosíthatjuk.

  • Vadállat ok: az embertől függetlenül élnek a természetben. Hasznosításuk bizonyos fajokra kiterjed állományukat az ember folyamatosan szabályozza.(például vadászattal).,

  • Háziállat ok: azokat az állatokat nevezzük így, amelyek az ember közelében élnek és vagy haszonállatként (tej, hús, gyapjú, tojás, stb.) vagy kedvtelésből (házőrzés, lovaglás, stb.) tartják őket.

  • Gazdasági állat : az összes olyan állatfaj ide tartozik, amelyet az ember tudatosan tart, és az állat valamilyen hasznot hajt az ember számára (például, tej, hús, tojás, igaerő, prém). A legfontosabb gazdasági állatok a szarvasmarha, ló, sertés, juh, baromfifélék, nyúl, hal, stb. Ezek az állatok nem feltétlenül közvetlenül az ember mellett élnek (például a hal)

  • Állattenyésztés : az a tevékenység, melynek során az állatok tartása mellett céltudatos állattenyésztői munkát is végzünk azzal a céllal, hogy az utódok értékmérő tulajdonságai lehetőség szerint javuljanak az idő folyamán.

5-1. ábra Magyarországon őshonos állatként tartott szürkemarha

forrás: http://www.lovasok.hu/index.php?i=2071

  • Állattartás : abban különbözik az állattenyésztéstől, hogy a tartott állatokat gazdasági értékük miatt felnevelik, de nem szaporítják tovább őket (például tojástermelő farmok).

  • Tenyészállat : azok a nőivarú vagy hímivarú állatok, amelyeket az állattenyésztés során kijelölnek továbbszaporításra. Ezeket az állatokat tudatosan választják ki azért, mivel genetikai értékük kiváló, és ezeket a jó tulajdonságokat továbbadhatják. Ilyen lehet például a tenyészbika, tenyészkoca, tenyészmén, tenyészkanca, stb. A tenyészállatokat egyedileg jelölik, hogy nyomon követhetők legyenek a szaporítás során az utódok.

  • Faj : az egymáshoz többé-kevésbé hasonló, más fajoktól jól elhatárolható egyedek közössége, melyek egymással párosodva termékeny utódot hoznak a világra. Az egyes fajok egymással nem szaporodnak, de van kivétel, például: ló X szamár= öszvér; házi kacsa X pézsmaréce = mulard ebben az estben azonban az utódok, amelyek fajhibridek, terméketlenek lesznek.

  • Fajta : a fajokon belüli kisebb olyan csoport, amely egyedei speciális, csak rájuk jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek, ezt át is örökítik utódaikba. Ilyen például a magyar szürke, a mangalica, a racka, stb.

5-2. ábra Magyarországon őshonos racka juhfajta

forrás: http://mek.niif.hu/03400/03408/html/img/brehm-03-007-1.jpg

  • Számosállat : statisztikai egység, a különböző nemű, ivarú, korú és hasznosítású állatok összehasonlítására használatos mértékegység. Egy számosállat egység 500 kilogramm élőtömegű állatot jelöl. A gyakorlatban minden állatfajból rendelkezésre áll az átszámításhoz használatos darabszám: egy 500 kg-os szarvasmarha 1 számosállat, a ló 0,8 számosállat, a sertés 0,114 számosállat, a juh pedig 0,071 számosállat.

  • Ivarzás : a nőivarú állatok azon időszaka, amikor készen állnak a párosodásra. A tehén ivarzását az üzekedésnek, a sertését búgásnak, a lóét sárlásnak nevezzük. Az ivarzó állatok nyugtalanok, egymásra ugrálnak. Az ivarzás rendszeres időközönként visszatérő jelenség, időtartama és rendszeressége fajtajelleg. A sertés, a ló és a szarvasmarha 21 naponként ivarzik, a juh pedig 17 naponta.

  • Párzás : célja a megtermékenyítés.

  • Pároztatás : lehet természetes, így vad-, csoportos-, háremszerű- és egyedi pároztatás. Manapság a mesterséges termékenyítés a legelterjedtebb a ló- és a szarvasmarha esetében, de a baromfitenyésztésben is használatos. Így kevesebb hímivarú egyedet kell tartani, az értékes apaállatokat nem kell minden esetben szállítani, elég a szaporítóanyagot.

  • Ivarérettség : az állatoknak az a kora, amikor képesek a szaporodásra. A hímivarú állatok képesek a spermatermelésre, a nőivarúak pedig életképes petesejtet termelnek. Fajonként és fajtánként is változik az ivarérettség időpontja. Az ivarérettség elérésekor még nem szabad az állatokat tenyésztésbe venni, mert ekkor még szervezetük nem teljesen készült fel a vehem kihordására, vagy például tojástermelésre. A szarvasmarha 10 hónaposan, a ló 12 hónaposan, a sertés 6-7 hónaposan, a juh pedig 6-7 hónaposan éri el a ivarérettség állapotát.

  • Tenyészérettség : az ivarérettség elérése után, amikor az állatok elérik kifejlettkori súlyuk 70-75 százalékát, tenyésztésbe foghatók. Ekkor már szervezetük nem károsodik a vemhesség hatására. A szarvasmarha 16-18 hónaposan, a ló 24-36 hónaposan, a sertés 7-8 hónaposan, a juh pedig szintén 7-8 hónaposan éri el a tenyészérettségét.

  • Vemhesség : a fogamzástól az ellésig tartó időszakot nevezzük így. Időtartama fajra jellemző. A szarvasmarha vemhességi ideje 285 nap, a ló 335 napig, a sertés 115 napig, a juh pedig 150 napig vemhes. A vemhességet célszerű minél előbb megállapítani, mert az addig megszokottól eltérő takarmányozásban részesíthető az állat. A vemhesség megállapítása történhet ultrahangos vizsgálattal, tapintással és hormonvizsgálatokkal.

  • Kiesés : az állattartás során számolni kell bizonyos veszteségekkel. Ilyen az elhullás, amikor a főként fiatal állatok betegség, vagy technológiai hiba kapcsán elpusztulnak a tartás során. Kényszervágásra akkor kerül sor, amikor a sérült állat kezelése nem lehetséges, de húsa még értékesíthető. Selejtezéskor, a tenyésztésből bizonyos egyedeket kizárunk, de még termékként hasznosítani lehet

  • Törzskönyv : az állatok egyedi nyilvántartása, származása, a termelési és tenyésztési adatok gyűjtése a törzskönyvben történik. Létezik zárt- és nyitott törzskönyv. A zárt törzskönyv esetén egy bizonyos idő után a törzskönyvet lezárják és csak a már törzskönyvben lévő egyedek, és annak szaporulata jelenti a tenyésztés alapját (például az angol telivér ló). A nyitott törzskönyvbe az összes fajtajelleggel rendelkező állat bekerülhet, mely megfelelő küllemi és termelési tulajdonsággal rendelkezik. A törzskönyv nem csak a haszonállatoknál, hanem a kedvtelésből tartottaknál is használatos. A törzskönyvezett állatok értéke rendszerint nagyobb.

5-3. ábra Törzskönyv kutya esetében

forrás: http://www.kunokkincse.samfules.hu/images/tk1.jpg

  • Takarmány : a gazdasági állatok számára termesztett/készített táplálék. Tápanyagtartalma meghatározza hogy milyen állatok számára alkalmas etetésre. A szárazanyagtartalmában található nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, vitamin, valamint energiatartalma jelenti értékét. .A gazdasági állatok takarmányadagja az életfenntartó és a termeléshez szükséges részből áll. Két fontos takarmánytípust különböztetünk meg, , a tömegtakarmányt és az abraktakarmányt.

  • Tömegtakarmány : olyan takarmányok, amelyek elsősorban a kérődzők takarmányozásában jelentősek. Ide tartoznak a zöldtakarmányok, az erjesztett takarmányok, a lédús takarmányok, az ipari melléktermékek és a szénafélék.

  • Abraktakarmány : Elsősorban a sertés, a ló és a baromfi takarmányozásában fontos abrakok, többek között a kukorica, árpa, zab, rozs, szójadara, napraforgódara, korpa. Ezeket megőrölve, és a gazdasági állatok igényeinek megfelelő arányban összeállítva, keveréktakarmányokat, tápokat kapunk.

  • Takarmánykiegészítő : olyan kisebb mennyiségben a takarmányhoz kevert anyagok, amelyek segítik az állatok egészséges életfenntartását, termelését. Ide tartoznak a vitaminok, , ásványi sók, premixek.

  • Takarmányozási nap : egy állat egynapi ellátását jelenti. Állatfajonként, fajtánként, korcsoportonként és hasznosítási irányként is változik.