Dr. Juhász Lajos (2008)
Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül
A hazánkban élő hajtásos növények (kb. 2 200 faj) Ezek főbb csoportjai:
Őshonos fajok.
Őshonosnak tekinthető minden olyan élőlény, amelyik a Kárpát-medencében legalább 2 000 éve jelelen van (az 1996/LIII-as törvény értelmezése szerint). A hazai növényvilág legnagyobb számú képviselői tartoznak ide, a legtöbb társulásalkotó fafaj is ilyen. Pl.:pl.: bükk (Fagus silvatica), tölgyfajok (Quercus spp). Őshonos a hazai flóra jelentős része.
Maradványnövények (reliktumfajok)
Az utolsó jégkorszak klímaváltozása révén kialakult, általában sajátoös mikroklímájú nrefugium területeken fennmaradt (menedék) növényfajok összessége. Az éghajlat változása miatt feldarabolódott állományú, menedékhelyen fennmaradt fajok alkotják a flóra speciális élőhelyi igényű elemeit. Magyarország flórája az utóbbi 15 ezer év alatt alakult ki, de a növényvilágot alapvetően meghatározó jégkorszak alapján a maradványfajok az alábbiak szerint csoportosíthatók:
Jégkorszak előtti reliktum (praeglaciális) – pl.: jósika orgona - Syringa josikaea (jelenleg csak Erdélyben él)
Jégkorszaki reliktum (glaciális) – pl.: zergeboglár (Trollius europaeus), északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana)
Jégkorszakok közötti reliktum (intergalciális) – pl.: keleti gyertyán (Carpinus orientalis)
Jégkorszak utáni reliktum (posztgalciális) – pl.: erdei fenyő (Pinus sivestris)
A Kárpát-medencében a jégkorszak utáni posztglaciális, holocén időszak klímaváltozásai meghatározták a jellegzetes növényzetet is. A legutóbbi 15 ezer év vegetációtörténete:
15 000 – 9 000 év: preboreális kor - fenyő-nyír kor. A Kárpát-medencére a tundra éghajlat a jellemző, a fenyvesek lehúzódnak az alföldí sík területre is. A vizenyősebb, lápos területen nyírlápok alakultak ki. Ennek maradványai a nyírségi őslápok (pl.: Bátorliget, Piricse- Júlia liget). A Bakonyban ebből az időszakból maradt fenn a Fenyőfői erdei fenyő állomány.
9 000 – 7 500 év: boreális időszak – mogyorókor. Felmelegedő, szárazabb klíma következtében a melegkedvelő lomboserdők, sztyeppnövények, sziklagyepek alakultra ki, melyek vezérfajának a mogyoró tekinthető.
7 500 – 5 000 év: atlantikus időszak - tölgykor. A nedvesebbé váló szubmediterrán klíma következtében az alföld beerdősül, ekkor alakulnak ki a nagy kiterjedésű síksági tölgyesek (pl.: Debreceni Nagyerdő törgyese).
5 000 – 2 500 év: szubboreális időszak – bükk I. kor. A hűvösebb, nedvesebb klíma Az alföldi területekre középhegységi fajok ereszkedtebükkök le. Ennek maradványa a Szatmár-Beregben fennmaradt bükkösök vagy a nyírségi gyertyános tölgyesek.
2 500 – jelen időszak: szubatlantikus – bükk II. kor. Kialakulnak a mai középhegységi lomboserdők, a síkságon az erdős-puszták. Az emberi hatások felerősödnek, amelyek jelentősen átalakítják a növénytársulások összetételét.
Bennszülött (endemikus) növényfajok
Szűk áreájú fajok, amelyek elterjedése egy adott flóratartományon belüli területre korlátozódik. A Kárpát-medence elszigeteltsége révén számos növényfajnak egyedüli élőhelye. A legszűkebb elterjedésű faj a tornai vértő (Onosma tornensis), amelynek elterjedése mindössze néhány km2. További néhány kárpát-medencei endemizmus:
pilisi len (Linum dolomiticum)
magyar gurgolya (Seseli leucospermum)
magyarföldi husáng (Ferula sadleriana)
magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica)
magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica)
Ereklyenövények
A reliktum-endemikusok, a klímaváltozást átvészelt növényfajok, amelyek új környezeti (klimatikus) tényezőkhöz alkalmazkodtak, egy-egy speciális élőhelyen (pl.: lisztes kankalin – Primula farinosa)
Jövevény (adventív) fajok
A jövevény vagy adventív fajok későbbi korokban, esetleg napjainkban kerülnek hazánk területére, és itt megtelepedve gyakran agresszívvé válnak:
szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca)
ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)
A növényfajok aktuális veszélyeztetettségének állapota a védetté nyilvánítás egyik legfontosabb szempontja. A veszélyeztetettség jelentheti egyrészt egy faj adott területen élő populációjának, másrészt az egész fajnak a veszélyeztetettségét (világállomány). A növényfajok veszélyeztetettsége számos tényezőtől függ, aminek az első átfogó összegzése a Vörös Könyvben (1989) jelent meg.