Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II.

Fogyasztóvédelemről a kereskedelem megjelenése óta beszélhetünk, bár a formája és működési tevékenységei jelentősen különbözött a ma ismert fogyasztóvédelemtől. Már a Bibliában is feltűnik némi utalás a fogyasztóvédelemre: „Legyen hiteles a mérleged, súlyod, hiteles a mértéked és a vékád.” (http://www.fvf.hu/tortenet)

A történelmi időkben a gyártó és a fogyasztó között jellemzően közvetlen kapcsolat volt (személyes ismeretség, az utcában vagy a piacon megszokott árusítóhely, stb.), mely magában foglalta a reklamáció és a termék esetleges javításának lehetőségét is. A kereskedő eredendő célja volt, hogy a vásárló a legjobb minőségű és biztonságos terméket kapja. A fogyasztói szokásoknak és igényeknek megfelelően a termék gyártása hagyományos kézműves technikával történt, valamint a gyártás során nagy hangsúlyt helyeztek a tartós használhatóságra.

A mai értelemben vett fogyasztóvédelem kialakulása a fogyasztói társadalom kialakulásához kapcsolódik. A 20. században a nagy mennyiségű, tömeges, személytelenebb iparszerű árutermelés és a piaci szereplők közti verseny a meghatározó. Dominánssá vált az azonos jellemzőkkel rendelkező termékek tömegtermelése, a fogyasztói igények háttérbe szorultak, az egyedi igényeknek megfelelő termékek a perifériára kerültek, a médián keresztül értesül a fogyasztó, gyakran nem is kerül kapcsolatba a termelővel, új piaci szereplők, közvetítők és elosztók állnak a fogyasztó és a termelő között, valamint új értékesítési és marketing eszközök és módszerek jelentek meg.

1.1.1. Fogyasztóvédelem kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban

A legelső érdekvédelmi szövetség az USA-ban jött létre 1899-ben Nemzeti Fogyasztóvédelmi Liga (National Consumers League – NCL) néven.

A 20. század közepétől Amerikában megjelentek az első szupermarketek, azonban a fogyasztói szokások még a hagyományosak maradtak, azaz emberek még mindig az ismerős kis üzletekből vásároltak, a televíziós reklámozások ellenére is. Az ismerős kis üzlet esetében egy vásárló megbetegedése a romlott árutól a bolt tönkremeneteléséhez is vezethetett. Azonban szupermarketben esetlegesen hozhattak olyan döntést is, hogy a megbetegedési kockázat ellenére is a pulton tartották az árut. Már gondolat is felháborító volt.

1962-ben John F. Kennedy elnök egy kongresszusi üzenetében az 1950-60 között jellemző korlátozott fogyasztóvédelemről, a gyártási felelősségről és a fogyasztóvédelem állami szintre történő emelésének szükségességéről beszélt. Felvázolta a fogyasztót megillető 4 alapjogot, melyet alkotmánymódosításként el is fogadtak, „Consumer Bill of Rigths”-ként vált ismerté. Már ekkor felhívta a figyelmet az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben engedélyezett adalékanyagok és összetevők fontosságára. 1962. március 15-én hirdette ki a 4 alapjogot, melynek emlékére ezen a napot tartják a fogyasztóvédelmi világnapot. Ennek a nyilatkozatnak köszönhetően nemzetközileg is elismerték azt a tény, hogy minden állampolgár fogyasztóként alapvető jogokkal rendelkezik.

1. Biztonsághoz való jog: Védelem az egészségre és az életre ártalmas termékek értékesítésével szemben.

2. Információhoz való jog: Védelem a tisztességtelen, hamis, és erősen félrevezető információkkal, reklámokkal és címkékkel szemben; továbbá a vásárlási döntést segítő feltételeknek adottnak kell lennie.

3. Választáshoz való jog: Legyen lehetőség versenyképes áron választani a számos termék és szolgáltatás közül, és legyen garancia a megfelelő minőségre valamint szervizre.

4. Képviselethez való jog: A fogyasztói érdekeket teljes egészében vegyék figyelembe a kormány politika kifejezésre juttatásánál, valamint a bírósági eljárások során.

Az első hivatalos formában kimondott fogyasztóvédelmi alapjogokat az ENSZ Fogyasztóvédelmi Alapokmánya tartalmazza, ezek a következők: jog az alapvető szükségletekhez (pl.: lakás), biztonsághoz, egészséges környezethez; a választáshoz és képviselethez; tájékoztatáshoz, oktatáshoz; és a kártérítéshez kár esetén.

Az 1. ábra John F. Kennedyt mutatja a kongresszusi ülésen.

A négy alapjoghoz köthetően az 1960-70-es években számos törvényt hoztak még az Egyesült Amerikai Államokban:

1965 törvény a cigaretta címkézéséről
1966 törvény a helyes csomagolásról és címkézésről
1967 törvény az egészséges húsról

Kiemelten fontos esemény volt, hogy 1972-ben a kormány megalapította az Amerikai Fogyasztói Termék Biztonsági Bizottságát (Consumer Product Safety Commission - CPSC) (2. ábra), a köztudatban Fogyasztóvédelmi Bizottságként, vagy Hatóságként vált ismerté. A hivatal fő feladata a kereskedelmi termékek által okozott sérülések megelőzése és elkerülése, valamint szabályozza több mint 15 ezer kereskedelmi termék gyártását és értékesítését. Működése óta jelentősen hozzájárult a fogyasztói termékek által okozott halálesetek és sérülések arányának csökkentéséhez. Tevékenysége során figyeli és ellenőrzi a termékek figyelmeztető címkéit, kezeli a közvetlen bejelentéseket, rendelkezik a termékek teszteléséről és az esetleges visszahívásukról.

1985-ben a John F. Kennedy által megfogalmazott jogokat az ENSZ 4 további alapvető fogyasztói joggal egészítette ki, alapját képezve a Fogyasztóvédelmi Világszervezet, valamint Magyarországon az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület munkájának.

Ezek a következők:

Az alapvető szükségletek kielégítéséhez való jog.
A veszélyes termékek és eljárások ellen való tiltakozás joga.
A megfontolt választáshoz szükséges tények ismeretének joga.
A különféle termékek és szolgáltatások közötti választás joga.
A kormány irányelveinek meghatározásába és a végrehajtásba való beleszólás joga.
A jogos panaszok tisztességes rendezéséhez való jog.
A tájékozott és tudatos fogyasztóvá váláshoz szükséges ismeretek és tudás elsajátításához való jog.
Jog az egészséges és elviselhető környezetben való élethez.

1985. április 16-án lépett hatályba az ENSZ Közgyűlésének határozata (A/RES/39/248), amely elfogadta az Fogyasztóvédelmi Irányelveket. Az ENSZ által megfogalmazott fogyasztói alapjogok részletesebb kifejtése alább található, a hasonló című alfejezetben. Az Irányelvek általános elveket és konkrét tennivalókat mondanak ki, ezzel meghatározva az állam, a kormány feladatait a fogyasztók védelme terén, kiemelve az állami fogyasztóvédelmi politika kialakítását, ellenőrzését és megvalósítását.

Az Irányelvek ezen belül kijelölik az állam feladatait:

a fizikai biztonságot,
a fogyasztók gazdasági érdekeinek támogatását és védelmét,
a fogyasztási javak és szolgáltatások biztonságát és minőségét meghatározó normákat,
az alapvető javak és szolgáltatások elosztásának eszközeit,
a fogyasztók kártérítési igényeinek érvényesíthetőségét,
az oktató és információs programokat,
a speciális területeket (élelmiszer, víz, gyógyszer, kemikáliák) érintő rendelkezések megalkotása, működtetése és ellenőrzése területén.

A határozat kimondja:

“A kormányok fejlesszenek ki, szilárdítsanak meg és tartsanak fenn egy erős fogyasztóvédelmi politikát…”,
“A kormányok kötelesek létesíteni, illetve fenntartani a fogyasztóvédelmi rendelkezések kibocsátásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez megfelelő infrastruktúrát.”

Az Irányelvek hangsúlyos szerepet adnak az állami fogyasztóvédelmi feladatok mellett a társadalmi (civil) mozgalmaknak, szövetségeknek is, azok támogatását éppúgy szükségesnek tartják, mint a regionális önkormányzatok és a szakmai érdekképviseletek, kamarák fogyasztóvédelmi tevékenységét.

Bill Clinton elnök és Al Gore alelnök első ízben 1997-ben szögezte le, az elektronikus kereskedelem globális perspektíváit, mely Clinton-Gore adminisztrációként vált ismerté. Az elektronikus kereskedelem (E-commerce) és más Internet-alkalmazások mindaddig használhatók ki tudásuk mértékének megfelelően, amíg a fogyasztók és más felhasználók nem mernek teljes bizalommal online környezetbe lépni. A Clinton-Gore adminisztráció azon dolgozott, hogy biztosítsa, hogy a fogyasztók egyenlő védelmet élvezzenek, akár online módon, akár hagyományos üzletekben vásárolnak. Mivel az Internet mindeddig példa nélküli méretekben mozdítja elő a nemzetközi kereskedelmet, a fogyasztóvédelem sem állhat meg a nemzeti határoknál. Ennek megfelelően a Clinton-Gore adminisztráció együttműködött az Egyesült Államok kereskedelmi partnereivel, hogy megosszák egymás között a releváns információkat, és közösen alakítsák ki a fogyasztóvédelmi politikájukat. Az adminisztráció többek között azzal erősítette a fogyasztóvédelmet, hogy sikeresen ösztönözte az ágazatot magatartási kódexek létrehozására, bátorította a fogyasztók oktatását, továbbá határozottan küzdött a félrevezető és megtévesztő online gyakorlatok ellen. (http://infopoly.info/dombigabor/2010/04/digitalis-millenium-usa-2000/)

2011. januárjában bejelentették, hogy Kínában létesül a U.S. Consumer Product Safety Commission - CPSC első tengerentúli kirendeltsége. A helyi ügynökség célja, hogy megakadályozzák a fogyasztók számára magas kockázattal járó termékek a beáramlását az Egyesült Államok piacára. A fogyasztók biztonsága mellett, ez költségmegtakarítást is jelent számukra, mivel így meg lehet előzni a márkák „image”-nek leromlását és a termékek visszahívását. A döntés megszületésének oka, hogy az amerikai fogyasztási cikkek piacán megjelenő termékek 45 százalékát, valamint a gyermekjátékok 90 százalékát Kínából és Hong Kongból importálják.

1.1.2. Fogyasztóvédelem kialakulása az EU-ban

Az Európai Unió szervezetében és működésében sok ellentmondás található, és ez vonatkozik a kereskedelmi-gazdasági tevékenységekre, a jogalkotásra és a fogyasztói érdekvédelemre egyaránt.

Először is az EU-n belül határok nélküli belső piac működik.
Másodszor, ezen belül eltérő szabályozások uralkodnak, a tagországok önálló jogalkotása révén.
Harmadszor, az eltérő szabályozások miatt nincs és nem is lehet egységes fogyasztóvédelem.
Negyedszer, az egységes fogyasztóvédelem nélkül nem érvényesül az egységes és elvárt magas szintű uniós érdekvédelem és nem jön létre a teljes fogyasztói bizalom.

Furcsának tűnik, de az 1957-es Római Szerződésben a fogyasztóvédelem csak nyomokban jelenik meg, és csak 1975-ben adják ki a Fogyasztói Jogok Közös Piaci Magna Chartáját amely tartalmazza az öt általánosan elfogadott alapvető jogot. Az alapjogok a következők: a fogyasztó gazdasági érdekeinek védelme; tájékoztatás és oktatás; képviselet, meghallgatás; egészség és biztonság védelme; kártérítés és jogorvoslat joga (1. táblázat). Az alapjogok a termékek és szolgáltatások gyártási, forgalmazási és fogyasztási folyamatában a végső felhasználókat illetik meg, elsődlegesen tehát a természetes személyeket, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak. A jogok érvényesítésének legfontosabb eszköze a jogalkotás, az egységes fogyasztóvédelmi szabályozás kialakítása. Fontos megjegyezni, hogy ezek következetes betartása és betartatása nélkül mindez csak szép szavak gyűjteménye marad.

Az egységes szabályozás kialakítása tehát folyamatban van. Ennek a harmonizációs munkának a folyamatát az EU vonatkozó irányelvei jelzik. Az első EU-s irányelvek a termékbiztonságra, a gazdasági érdekek védelmére és az árfeltüntetésre vonatkoztak. Ekkor jelentek meg az árat és az egységárat is tartalmazó címkék.

A következő célterületek a félrevezető reklámok és hirdetések elleni védelem, a hibás termékek által okozott károk, valamint a tisztességtelen vagy egyenlőtlen, kikényszerített ügyletek, szerződési feltételek, agresszív szerződéskötési feltételek szabályozása, a monopolhelyzettel való visszaéléssel szembeni szankciók bevezetése. Hogy ez a tiszteletreméltó cél mennyiben van megvalósulóban, napjainkban nagyon jól érezzük. Mindenesetre paradigmaváltást jelent, hogy az addigi vásárló és igénybevevő fogyasztóvá vált, és külön cselekvési és támogatási programot dolgoznak ki a szegények, mint fogyasztási szempontból speciális réteg számára.

Az 1970-es évek elején került napirendre a fogyasztói jogok biztosításának igénye az Európai Unióban. A párizsi csúcstalálkozón, 1972-ben, merült fel, hogy a Közösség alapfeladatai között szereplő életminőség és életszínvonal védelmét, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem útján lehet megoldani. Ezt követően 1973-ban a Bizottság létrehozta a fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezeti egységét, illetve elfogadta a Fogyasztóvédelmi Alkotmányt. A fogyasztóvédelem eddig csak érintőlegesen a mezőgazdasággal, a versenyjoggal és az állami támogatásokkal összefüggésben volt csak megemlítetve.

1975-től ötéves (1975-80, 1981-85, 1985-1989), majd hároméves fogyasztóvédelmi programokat hirdetett meg. 1985-ben az Egységes Európai Okmány – EEO (Single European Act - SEA), mint önálló jog szerepel már az Európai Közösségek Szerződésében. 1992-ben a Maastrichti Szerződésben a fogyasztóvédelmet önálló közösségi politikaként határozták meg.

A fogyasztóvédelem 1986. június 23 óta az EU Alapokmány integráns része az Európai Tanács határozata alapján.

Az összefoglalás céljából két könyv született meg:

A. Fehér Könyv (1995) a csatlakozni kívánó országoknak foglalja össze a csatlakozás jogharmonizációs követelményeit. A 23. fejezete tárgyalja az általános termékbiztonság és a gazdasági érdekek védelme témákat.

A Zöld Könyv a fogyasztói jogérvényesítésre vonatkozó utasításokat tartalmazza, tételesen:

A polgári peres eljárások egyszerűsítése
Bíróságon kívüli eljárások működtetése (kamara melletti békéltető testületek)
A jogi szaktanácsadás intézménye.

Ehhez kapcsolódóan rögzítették a kodifikáció alapkövetelményeit:

A fogyasztói jogok szabályozása,
A szükséges intézményrendszer kialakítása
Konzultatív testületek működése
Tájékoztatást és oktatást szolgáló programok fejlesztése
Jogérvényesítés különböző lehetőségeinek megteremtése (békéltető testületek, polgári peres eljárások)
A civil szervezetek részvételének a támogatása (kiemelkedő fontossággal).

A fő célkitűzések megvalósítása hároméves fogyasztóvédelmi programokon keresztül történik.

1997-ben az Amszterdami Szerződés is újabb előre lépést jelentett a fogyasztóvédelmi szabályozás terén, kimondták, hogy minden más közösségi politika és tevékenység végrehajtásakor a fogyasztóvédelmet, annak követelményeit is figyelembe kell venni. A rendelkezések pedig immár egyenesen a fogyasztóvédelem terén a magas szint biztosítását írták elő megvalósítandó célként.

( http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2010/a_fogyasztoi_szerzodes_es_alanyai/)

Kiemelt szerepet játszik a fogyasztói jogok kérdésében az Európai Bizottság, mely célterületek szerint főigazgatóságokba szerveződik. Az Európai Bizottság egyik legaktívabb szervezete az Egészségügyi- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (European Commission - Directorate General for Health and Consumer Protection (DG SANCO), melynek tevékenységi köre három fő irányvonalat fed le: élelmiszerbiztonság, közegészségügy, fogyasztóvédelem. Tevékenységük utóbbi területen kiterjed a fogyasztóvédelmi politika alakításától kezdve az Uniós jogszabályok kezdeményezéséig.

Az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának munkáját segíti az Európai Fogyasztói Konzultatív Csoport (European Consumer Consultative Group - ECCG), melyet a fogyasztókat képviselő szervezetek nézeteinek megismerése céljából hoztak létre. A tagok folyamatosan tájékoztatást kapnak az Európai Uniót érintő fogyasztóvédelmi politika helyzetéről, a fogyasztóvédelmet érintő jogszabály-tervezetekről, és minden olyan fontos kérdésről, amely az Európai Unió állampolgárait, mint fogyasztókat érintheti. (http://www.foved.hu/eu.html)

2005. január 1-jén hozták létre az Executive Agency for Health and Consumers - Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökséget (korábbi nevén a Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatalát) azzal a céllal, hogy segítse az Európai Unió közegészségi programjában foglaltak megvalósítását.

2005-ben létrehozták a 29 fogyasztói központból álló Fogyasztói Központok Hálózatot (ECC-Net), mely a fogyasztók részére nyújt segítséget és tanácsot. Feladatai:

Közreműködik és ingyenes segítséget nyújt az egyedi fogyasztói szerződésből eredő, határon átnyúló fogyasztói panaszok és jogviták rendezésében, a kereskedővel vagy szolgáltatóval való egyezség, megállapodás létrehozása érdekében.
Felvilágosítást nyújt a fogyasztók részére az alternatív vitarendezési eljárásokról és az egyedi fogyasztói jogviták rendezésének bírósági eljáráson kívüli egyéb lehetőségeiről.
Szükség esetén továbbítja a fogyasztói panaszt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező alternatív vitarendező testület részére.
Szükség esetén elvégzi a panasz rendezéséhez szükséges fordítási feladatokat.
Hasznos tippeket és jó tanácsokat ad a különböző, határon átnyúló ügyletek, kereskedelmi gyakorlatok tartalmáról, jellegéről, továbbá azok előnyeiről és kockázatairól is.
Tájékoztatást ad a fogyasztók részére a nemzeti és az európai uniós jogszabályok tartalmáról, az uniós intézmények elérhetőségéről.
Tájékoztatást ad a fogyasztók részére a fogyasztói jogok tartalmáról.
A hazai és európai uniós jogalkotás keretében a jogszabálytervezetek véleményezésében való közreműködése során képviseli a fogyasztóvédelmi szempontokat. (http://www.efk.hu/)

Európai Unió 10 fogyasztóvédelmi alapelvet (3.ábra) (http://ec.europa.eu/consumers/cons_info/10principles/en.pdf) rögzít:

Szabad, adó-, illeték-, és akadálymentes vásárlás az Unió országain belül
Visszafizetési és cseregarancia
Legmagasabb biztonsági előírások az élelmiszerekre és a fogyasztási cikkekre
Címkézési előírások az élelmiszerekre vonatkozóan
Tisztességes szerződési szabályok, feltételek
Vásárlási szándék visszavonására való lehetőség médián keresztül történő vásárlás esetén
Egységár feltüntetése a szupermarketekben
Tilos a megtévesztő vagy félrevezető reklám alkalmazása
Nyaralással kapcsolatos alapelv
Határokon átnyúló vitás kérdések hatékony kezelése