Ugrás a tartalomhoz

Paleontológia

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Ősállattani kiállítás

Ősállattani kiállítás

A Bükk hegység legidősebb kőzetei a paleozoikum végén, a karbon és perm időszakban keletkeztek tengeri környezetben. A Bükk északnyugati szegélyén Szilvásvárad, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány környékén nyomozhatók az ősmaradványban gazdag paleozoikumi kőzetek. A karbon időszak középső és késői szakaszát pala és mészkőrétegek váltakozásából álló képződmények képviselik. A fosszíliák talán legismertebb lelőhelye a nagyvisnyói I. sz. vasúti bevágás. A palarétegekben gyakoriak a pörgekarúak (Productus, Spirifer), mohaállatok (Fenestella), kagylók és tengeri liliomok. Ritkán Trilobitákat is lehet találni. A karbon mészkövekben a Tabulata és Rugosa korallok a jellemző makro-fosszíliák. A perm időszak üledékei szintén tengeri képződmények. A bükki perm sorozat felső szakaszát sötétszürke, fekete mészkőrétegek alkotják, amelyek egykori tengerparti lagúnákban és sekélytengerben rakódtak le. Legszebb feltárásuk a Mihalovits-kőfejtő. A legfontosabb lelőhely ugyanakkor a nagyvisnyói V. sz. vasúti bevágás, amelynek leptoduszos rétege igen gazdag kagylók, pörgekarúak (Tschernyschewia), korallok (Syringopora) nautiloideák és csigák maradványaiban.

A földtörténeti középidő – mezozoikum – tengeri képződményei gyakoriak a Bükkben. A hegység fő tömegét a triász időszaki mészkő adja, mely sekélytengeri körülmények között, lagúnában ülepedett le. Az ország többi lelőhelyével ellentétben azonban a bükki triász kőzetek kevés ősmaradványt tartalmaznak. Jellegzetes maradványaik a Diplopora nevű mészvázú tengeri alga, valamint a Daonella kagyló. A kréta tengeri üledékek igen kis területen bukkannak felszínre. Nekézseny közelében található kis foltban durvaszemű, kavicsos üledék. Dédestapolcsány határában ebbe a komglomerátumba ágyazódva nagyméretű korallos-rudistás mészkőtömbök találhatók, melyek igen sokféle, de rossz megtartású, töredezett ősmaradványt tartalmaznak.

A kainozoikum elején, az eocénben a Bükk területén sekélytengeri környezet uralkodott. Nagy mennyiségben találhatók az ekkor képződött mészkövekben az eocénre jellemző óriásegysejtűek, a Nummulites-ek mészvázai. Ezek akár 5-6 cm-t is elérő lencse vagy érme alakú ősmaradványok. Mellettük rendkívül gyakoriak a csigák, kagylók maradványai, valamint korallok és szivacsok telepei. A leggazdagabb eocén képződmények a Bükkben Eger közelében, a Nagy-Eged hegyen találhatóak. A Mátrában viszont ekkor aktív vulkáni tevékenység zajlott. Az ekkor működő vulkánok hatalmas szigetekként emelkedtek ki az eocén tengerből.

Az oligocén folyamán a Kárpát-medence területét egy hosszan elnyúló beltenger, a Paratethys uralta. Ennek a beltengernek sekélytengeri képződményei figyelhetők meg Eger környékén több helyen. A Kiseged hegy oldalában kora-oligocén lemezes agyagmárgában levelek, halak, rákok lenyomatai találhatók nagy számban. Nagy területen rakódott le az ún. kiscelli agyag, mélytengeri körülmények között. Erre települ az az egri korú rétegsor, mely a volt Wind-féle téglagyár agyagbányájában tárul fel és gazdag flórájáról és faunájáról vált világhírűvé. Ezekben az oligocén korú tengeri üledékekben gyakoriak a magános korallok, kagylók, csigák és halak maradványai.

A miocén elején a Bükk északnyugati részén meredek sziklás tengerpart húzódott. Nagy vastagságban halmozódtak fel abráziós kavicsok Nagyvisnyó és Dédestapolcsány környékén, melyekben marószivacsok, fúrókagylók és férgek bioeróziós nyomai figyelhetők meg. A parttól távolabb pedig homok, márga, homokkő képződött. Ezekben gyakoriak a puhatestűek és a halak vázmaradványai.

A pleisztocén legfiatalabb szakaszában jelentős klímaváltozás következett be az északi féltekén. Az egyre hűvösebbé váló éghajlat hatása mind a növény, mind az állatvilág összetételét alapvetően megváltoztatta. A barlangok, kőfülkék és síkvidékek üledékeiben fennmaradt ősmaradványok közül a legismertebbek a barlangi medve (Ursus spelaeus), barlangi hiéna (Hyena spelaea), barlangi oroszlán (Panthera spelaea), kőszáli kecske (Capra ibex), gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) és a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius). A pleisztocén végén, holocén elején a hideghez alkalmazkodott fauna igen gyors ütemben szorult vissza, nagytestű képviselői pedig a klímaváltozás eredményeként a Holocén kezdetére kihaltak.

Válogatott irodalom

Andreánszky G. 1966: On the Upper Oligocene Flora of Hungary. Analysis of the Site at the Wind Brickyard, Eger. – Studia Biologica Hungarica 5, p. 151.

Báldi T. 1973: Mollusc fauna of the Hungarian Upper Oligocene /Egerian/. - Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 511.

Dávid Á. 2009: Bioeróziós és patológiás elváltozások az egerien Mollusca faunáján. – Disszertációk az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékéről 3., Eger, p. 230.

Főzy I. – Szente I. 2007: A Kárpát-medence ősmaradványai. – Gondolat Kiadó, Budapest, p. 456.

Fűköh L. 2010: Gerinctelen-ősmaradványok a Mátra térségében. – In: Baráz Cs. (szerk.) 2010. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Eger, 81. - 83.

Géczy B. 1993: Ősállattan. Invertebrata paleontologia. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, p. 595.

Géczy B. 1993: Ősállattan. Vertebrata paleontologia. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, p. 502.

Hably L. 2010: Ősnövénymaradványok a Mátra térségében. – In: Baráz Cs. (szerk.) 2010. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Eger, 79-80.

Hably L. – Erdei B. – Kvaček, Z. 2001: 19th century’s palaeobotanical types and originals of the Hungarian Natural History Museum, p. 235.

Hír J. 2010: Miocén korú szárazföldi gerincesek maradványai a Mátra hegységben. – In: Baráz Cs. (szerk.) 2010. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Eger, 85-90.

Vörös I. 2010: Fossilis Elephantidák a Mátra környékén. – In: Baráz Cs. (szerk.) 2010. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Eger, 91-98.

ŐSLÉNYTANI TEREPBEJÁRÁS A BÜKK TERÜLETÉN

Útvonal: Eger – Szarvaskő – Mónosbél – Bélapátfalva – Szilvásvárad – Nagyvisnyó – Dédestapolcsány – Nekézseny – Csernely – Bükkmogyorósd – Szilvásvárad – Bélapátfalva – Mónosbél – Szarvaskő – Eger (100 km) (3.1. ábra)

3.0.3. ábra: A bükki terepbejárás útvonalának térképe

Cél: A Bükk fejlődéstörténetének megismerése paleontológiai adatok alapján. A Bükk legfontosabb ősmaradvány-lelőhelyeinek megismerése, fosszíliák gyűjtése.

A terepgyakorlat során vigyázzanak saját maguk és társaik testi épségére!