Mónosbél keleti határában, a Hársas-tető oldalában található Európa egyik legnagyobb forrásmészkő-képződménye (3.4.1. ábra). Legkönnyebben az egykori Horvát-malom és a Gyermekotthon közötti ösvényen közelíthető meg. A feltárás földrajzi koordinátái: 48°02’04.18”É, 20°20’21.20”K (3.4.2. ábra).

A forrásmészkő (más néven édesvízi mészkő, mésztufa, travertino) – a nagy mészkőhegyek jellemző, érdekes, de nem gyakori kőzete. A bükki emberek „darázskő”-nek nevezik (3.4.3. ábra).

Képződése itt a jégkorszak elején kezdődött el és napjainkban is tart. A Vízfő bővizű forrásai építgették az apró teraszokat, lépcsőket, amelyek – bár sokkal kisebbek – szerkezetükben hasonlóak a szalajka-völgyi Fátyol-vízeséshez. Itt a víz csak 30–40 cm széles és 5–10 cm magas teraszokon csobog alá. A kristálytiszta vízben érdekes látványt nyújt az algák és vízimohák karfiolszerű, domború telepeinek néma hullámzása. Sajnos a vízfolyások ma már nem állandóak. A Vízfőre ugyanis felszín alatti víztározó épült, amelynek túlfolyója csak akkor „él”, ha bőséges a csapadék. Így időszakossá vált a Gyermekotthon előtti kb. 2 m-es vízesés is.

A mésztufa domb mintegy 15 hektárnyi felszíni területén évtizedekig kőbánya üzemelt, így a mészkő jelentős részét már elhordták. Közben bizonyára veszendőbe mentek a mésztufában szinte törvényszerűen kialakuló, különböző méretű üregek, barlangok. A felszínt nem rekultiválták, a spontán újranövényesedés eredményeként felszínének nagy részén az alapkőzet már nem látszik. A védettséget tábla nem jelzi, helyenként illegálisan elhelyezett szemét csúfítja. A védetté nyilvánítás előkészítésekor készített szakvéleményben javasolt földtani, paleontológiai és régészeti kutatások máig nem történtek meg, így továbbra is csak feltételezhető, hogy a terület a tudomány számára értékes adatokat tartalmazó leletanyaggal rendelkezik.