Ugrás a tartalomhoz

Paleontológia

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Gánt, Bagoly-hegy, bányatelep

Gánt, Bagoly-hegy, bányatelep

A vértesi bauxitbányászat egykori központja, a gánti Bagoly-hegy délkeleti oldalának közvetlenül a főút mellett található bányaudvara az 1980-as években felhagyott öt nagy bauxit-külfejtés (Bagoly-hegy, Anger-rét, Meleges, Harasztos, Újfeltárás) közül a legnagyobb és leglátványosabb (4.3.1. ábra). Az itt kialakított Geológiai és Bányászati Múzeum területén tanösvény vezeti körül a látogatókat. A bánya földrajzi koordinátái: 47°22’01.06”É, 18°23’02.43”K (4.3.2. ábra).

4.3.1. ábra: A gánti Bagoly-hegy földrajzi elhelyezkedése

4.3.2. ábra: A gánti Bagoly-hegy topográfiai térképe

4.3.3. ábra: A gánti Bagoly-hegy földtani képződményei

 

Ez a bánya 20-25 m vastagságban tárja fel a Vértes-hegység DK-i előterében a bauxittelepek fölött lerakódott középső-eocén rétegsort (Fornai Formáció, Kincsesi Formáció) (4.3.3. ábra). Ez az ÉNy-i előtérrel szemben kezdetben édesvízi, majd a tengertől változó mértékben elzárt, oszcilláló, de fokozatosan növekvő sótartalmú lagúnában rakódott le, míg végül a normál tengeri körülmények váltak uralkodóvá. A középső-eocén háttérlagúna alzatsüllyedésének mértékét jelzi a képződmények közel 200 m-es összvastagsága.

A bauxitot közvetlenül fedő késő-lutéciai – kora-bartoni Fornai Formáció litológiailag 3 részre tagolható. Alul 5-7 m tarka agyag, szürke, makrofauna-mentes agyag, és márga található, - a Bagoly-hegyen jellegzetes lilásvörös színű – mészkő betelepüléssel. A bázison gyakori a dolomit törmelék. Felette 3-5 m vastagságban sötétszürke, bitumenes márga, mészmárga padok következnek, tömeges Brotia (korábban Melania) distincta-val. Legfelül 5-10 m vastag szürke, dúsan molluszkás („Fornai fauna”), aleuritos agyag, márga, és miliolinás mészmárga rétegek váltakozása jellemző. Mindhárom szakasz kőzetei vékony, agyagos szén, szenes agyag, huminites rétegekkel váltakoznak. A szénrétegek lencsés megjelenésűek, általában a felső részben a legvastagabbak, de itt sem érik el az 1 m-t.

Legjellemzőbb ősmaradványai a molluszka maradványok. Egyes rétegekben a molluszka taxonok száma meghaladja a harmincat. Leggyakrabban előforduló alakok az alsóbb szakaszokon a Brotia (korábban Melania) distincta, feljebb a Tympanotonus hungaricus, T. calcaratus, Cerithium subcorvinum, Pyrazus focillatus, Ampullina perusta, Cantharus brongniarti, Arca vértesensis, Brachyodontes corrugatus, Anomia gregaria, Pteria trigonata, Ostrea roncana, Dreissena eocaena. Jellemző fosszíliák még a Miliolinák, egyes rétegekben tömegesen fordulnak elő. Mellettük spóra és pollen maradványok, Charophyták, foraminiferák (elvétve Nummulites subplanulatus is), ostracodák gyakoriak még; egyes rétegek korallokat is tartalmaznak.

A huminites rétegek kimaradása, a litológiai jelleg homogénné válása, a Mollusca-fajok radikális elszegényedése jelzi a normál tengeri körülmények között keletkezett, a Szőci Mészkővel heteropikus fáciest alkotó Kincsesi Formáció megjelenését. A több mint 100 m vastagságú képződmény uralkodó kőzetei a sekélytengeri mészkő, homokkő, mészmárga, homokos mészmárga, és a velencei-hegységi andezitvulkanizmussal kapcsolatos tufás mészkő. Jellemző ősmaradványai a miliolinák, alveolinák, korallok, Nummulites striatus és a Csákberénynél monospecifikus padot alkotó Perna urkutika kagyló. Csákberény és Gánt térségében a formáció képződésének korai szakaszára sekély vizű lagunáris, a későbbi szakaszára nyílttengeri, normálsósvízi, sekély szublitorális mélységben zajló üledékképződés volt jellemző.

A két formáció képződményeit és egymáshoz való viszonyukat a bánya Ny-i és ÉNy-i falán tanulmányozhatjuk. Az enyhe szögben törő, kb. 120 m hosszú szelvényben DNy-ról ÉK-felé haladva normálvetődések mentén kerülnek egyre lejjebb a középső-eocén rétegsor fiatalabb részei, a Fornai Formáció teteje és a Kincsesi Formáció alja.

A Fornai Formáció képződményeit legteljesebben az ÉÉK-DDNy-i csapású falszakaszon tanulmányozhatjuk, mintegy 25 m vastagságban. A közvetlen bauxitfedő rétegeket 1,5 m vastag recens törmelék fedi. Felette kb. 5 m vastag szürke, lemezes, makrofauna mentes márga következik, vékony szenes agyag betelepüléssel. Ezt kb. 1,5 m vastag, nagyon kemény, lila, vékonyréteges, makrofauna mentes, édesvízi mészmárga, mészkő fedi (A rétegcsoport). Felette kb. 10 m vastag márga, mészmárga és szenes agyag rétegek találhatók. A nagy szervesanyag tartalmú mészmárga rétegekben tömegesen fordulnak elő a Brotia (korábban Melania) distincta héjak. A rétegsor legfelső részén gazdag molluszka faunát tartalmazó, aleuritos márga, mészmárga rétegek váltakoznak agyagos szén rétegekkel. Ebből a rétegcsoportból előkerült molluszkák: Brotia distincta, Bayania cf. sulcatina, Cerithium subcorvinum, Conocerithium hungaricum,Tympanotous calcaratus, T. hungaricus, T. lemiscatus, T. rozlozsniki, Tritonidea polygona, Cythera vertesiensis, Melantaria sp., Tivelina pseudopetersi, Phacoides crassulus, P. haueri, Arca vertesensis, Brachyodontes sp.

Az ÉNy-DK-i fal alsó szakasza kb. 10 m vastagságban a Fornai Formáció rétegeit tárja fel. A közvetlen bauxitfedő rétegeket törmelék fedi. A vizsgált rétegsor legalsó szakaszát 40-50 cm vastag, sötétszürke, pár cm-estől akár 10 cm-es piziodokból álló réteg alkotja. Felette 3 m vastag makrofauna mentes, világos szürke, lemezes mészmárga található. Ezután egy talajjal, növényzettel fedett szakasz után molluszkás márga, mészmárga rétegek következnek, agyagos-szenes betelepülésekkel. A Fornai Formáció rétegeit kb. 10 m vastagon a Kincsesi Formáció Miliolinás, egy-egy rétegben tömegesen Alveolinát és korallokat, valamint Crinoidea nyéltöredékeket is tartalmazó márga, mészmárga, mészkő rétegei fedik. A foraminiferák között megjelenik a Nummulites striatus és gyakorivá válnak az Orbitolites-ek.

A gánti bauxit-bánya ősmaradványokban gazdag része

Az ősmaradványok szürke színű, sekélytengeri homokos márgából kerülnek elő

Az ősmaradványok külön szinteket alkotnak a rétegben

Az ősmaradványok gyakran nagyon töredezettek

Ősmaradvány feldúsulás a szürke rétegben

A leggyakoribb ősmaradványok a csigák

Tympanotonus bicalcaratus (Brongniart) az üledékben

Cerithium subcorvinum Oppenheim

Ampullina perusta Defrance

Cantharus brongniartianus (d'Orbigny)

Tympanotonus bicalcaratus (Brongniart)

Tympanotonus calcaratus (Grateloup)

Tympanotonus diaboli (Brongniart)

Tympanotonus hantkeni (Muníer-Chalmas)

Tympanotonus hungaricus (Zittel)

Pyrazus pentagonatus (Schlotheim)

Bayania melaniaeformis (Schlotheim)

Globularia incompleta (Zittel)

Melanopsis dorechensis (Zittel)

Válogatott irodalom

Budai T. – Fodor L. 2008: A Vértes hegység földtana. Magyarázó a Vértes hegység földtani térképéhez (1:50 000). – Budapest, 61-69.

Kecskeméti T. 1998: Magyarország epikontinentális eocén képződményeinek rétegtana. – In: Bérczi I. – Jámbor Á. (szerk.) 1998: Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. –Budapest, 403-417.

Kecskeméti T. – Mindszenty A. 2010: Bagoly-hegyi felhagyott bauxit-külfejtés, Gánt, Vétres. – In: Haas J. (szerk.): A múlt ösvényein. Szemelvények Magyarország földjének történetéből. – Budapest, 109-112.

Mihály S. 1975: Paleoökológiai megfigyelések a gánti középsőeocénból. – Földtani Közlöny 105(1), 75-81.

Mihály S. – Vincze P. 1984: Újabb paleoökológiai megfigyelések a gánti középsőeocénból. – Földtani Közlöny 114(3), 263-283.