A késő miocén Pannon-tó üledékes kőzetei a Bükk délkeleti előterében Sály, Borsodgeszt, Harsány, Bükkaranyos, Mályi környékén bukkannak a felszínre, vagy települnek a felszín közelében (4.4.1. ábra). Jellemző ősmaradványaik a Lymnocardium soproniense, Congeria hoernesi (= C. ungulacaprae?), Congeria czjzeki, és különféle nagy Melanopsisok. Távolabb kelet felé a Hernád völgyében, Alsódobsza környékén folytatódik a feltárások sora; itt Melanopsis fossilis, M vindobonensis, Congeria subglobosa, C. czjzeki, Lymnocardium soproniense, L. brunnense gyűjthetők a pannóniai rétegekből. A képződmények legjobb feltárása a környéken a mályi téglagyár agyagfejtője a falu északi határában, Miskolctól mindössze néhány krn-re délre található. Földrajzi koordinátái: 48°00’45.97”É, 20°48’24.53”K (4.4.2. ábra).

A jelentős kiterjedésű bányában több 10 m-es vastagságú rétegsor tanulmányozható, amelynek szisztematikus feldolgozására és publikálására eddig nem került sor. A pannóniai rétegsor alját többé-kevésbé homogén, rétegzetlen agyagmárga adja. Felfelé haladva az agyagmárga aleurit-tartalma növekszik, majd homokos aleuritba vált át. A finomszemű képződményeket fehér vagy sárga színű, keresztrétegzett homok fedi. Az agyagmárga párhuzamosítható a Dunántúli-középhegység előterében felszínre bukkanó, szublitorális képződésű ún. "czjzekis márgával", ami a jelenleg érvényes pannóniai litosztratigráfiai beosztás szerint a Száki Agyagmárga Formáció nevet viseli. Fedője minden bizonnyal a sekélyebb vízben képződött Somlói Formációval azonosítható (4.4.3. ábra).

A rétegzetlen, üledékjegyeket ritkán mutató agyagmárga hullámbázis alatti, jelentős vízmozgásoktól mentes felhalmozódási környezetre utal, akárcsak a puhatestű vázmaradványok szórt előfordulása. A kagylóhéjak igen nagy arányban összezárt teknőkkel fordulnak elő, tehát áthalmozódás nélkül, eredeti élethelyzetben, autochton módon ágyazódtak be.

Az agyagmárga puhatestű faunája egyveretű, jobbára kagylók alkotják. A feltárásban a leggyakoribb faj a Congeria czjzeki M. HÖRNES, de e nemet képviseli igen nagy egyedszámban a "kecskeköröm" vékonyhéjú rokona, a Congeria hörnesi BRUSINA is. Az agyagmárga fedője felé az átmenetet a Congeria partschi CZJZEK megjelenése is jelzi. Az igen nagy számban található Congeriák mellett a feltárás igazi érdekességét mégis egy ritka, de itt tömegesen gyűjthető Lymnocardium faj, a Lymnocardium soproniense (VITÁLIS) adja, melynek teknője akár 5-8 cm-es nagyságot is elérhet. Mint neve is mutatja, a faj típuslelőhelye a soproni téglagyári feltárás, melyből származó puhatestű együttes nagyon hasonlít a mályi faunához. E fajokon kívül előkerült még "Pontalmyra " otiophora (BRUSINA), Caladacna steindachneri (BRUSINA), Lymnocardium brunnense (ANDRUSOV), Pisidium krambergeri (BRUSINA). A csigákat az igen ritka Melanopsis vindobonensis FUCHS és néhány rossz megtartású Gyraulus sp. töredék képviseli.

A puhatestű fauna alapján, az üledéktani megfigyelésekkel összhangban a mályi agyagmárga képződési környezetét a szublitorális zónába helyezhetjük. A vízmélység így néhányszor 10m lehetett.

A korjelző Lymnocardium soproniense (VITÁLIS) jelenléte alapján a mályi agyagmárga a Congeria czjzeki zóna felső részébe, a Lymnocardium soproniense alzónába tartozik. Ennek megfelelően kora mintegy 9,5-10 millió évre tehető.

Válogatott irodalom

Juhász Á. 1987: Évmilliók emlékei. – Gondolat Kiadó, Budapest, 102-110.

Korpásné Hódi M. 1998: A medenceperemi pannóniai s.l. üledékes formációk rétegtana. – In: Bérczi I. – Jámbor Á. (szerk.) 1998: Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. – Budapest, 453-468.