Ugrás a tartalomhoz

Paleontológia

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Mályi, téglagyári agyagfejtő

Mályi, téglagyári agyagfejtő

A késő miocén Pannon-tó üledékes kőzetei a Bükk délkeleti előterében Sály, Borsodgeszt, Harsány, Bükkaranyos, Mályi környékén bukkannak a felszínre, vagy települnek a felszín közelében (4.4.1. ábra). Jellemző ősmaradványaik a Lymnocardium soproniense, Congeria hoernesi (= C. ungulacaprae?), Congeria czjzeki, és különféle nagy Melanopsisok. Távolabb kelet felé a Hernád völgyében, Alsódobsza környékén folytatódik a feltárások sora; itt Melanopsis fossilis, M vindobonensis, Congeria subglobosa, C. czjzeki, Lymnocardium soproniense, L. brunnense gyűjthetők a pannóniai rétegekből. A képződmények legjobb feltárása a környéken a mályi téglagyár agyagfejtője a falu északi határában, Miskolctól mindössze néhány krn-re délre található. Földrajzi koordinátái: 48°00’45.97”É, 20°48’24.53”K (4.4.2. ábra).

4.4.1. ábra: A mályi táglagyár földrajzi elhelyezkedése

4.4.2. ábra: A mályi táglagyár topográfiai térképe

4.4.3. ábra: A mályi táglagyár földtani képződményei

 

A jelentős kiterjedésű bányában több 10 m-es vastagságú rétegsor tanulmányozható, amelynek szisztematikus feldolgozására és publikálására eddig nem került sor. A pannóniai rétegsor alját többé-kevésbé homogén, rétegzetlen agyagmárga adja. Felfelé haladva az agyagmárga aleurit-tartalma növekszik, majd homokos aleuritba vált át. A finomszemű képződményeket fehér vagy sárga színű, keresztrétegzett homok fedi. Az agyagmárga párhuzamosítható a Dunántúli-középhegység előterében felszínre bukkanó, szublitorális képződésű ún. "czjzekis márgával", ami a jelenleg érvényes pannóniai litosztratigráfiai beosztás szerint a Száki Agyagmárga Formáció nevet viseli. Fedője minden bizonnyal a sekélyebb vízben képződött Somlói Formációval azonosítható (4.4.3. ábra).

A rétegzetlen, üledékjegyeket ritkán mutató agyagmárga hullámbázis alatti, jelentős vízmozgásoktól mentes felhalmozódási környezetre utal, akárcsak a puhatestű vázmaradványok szórt előfordulása. A kagylóhéjak igen nagy arányban összezárt teknőkkel fordulnak elő, tehát áthalmozódás nélkül, eredeti élethelyzetben, autochton módon ágyazódtak be.

Az agyagmárga puhatestű faunája egyveretű, jobbára kagylók alkotják. A feltárásban a leggyakoribb faj a Congeria czjzeki M. HÖRNES, de e nemet képviseli igen nagy egyedszámban a "kecskeköröm" vékonyhéjú rokona, a Congeria hörnesi BRUSINA is. Az agyagmárga fedője felé az átmenetet a Congeria partschi CZJZEK megjelenése is jelzi. Az igen nagy számban található Congeriák mellett a feltárás igazi érdekességét mégis egy ritka, de itt tömegesen gyűjthető Lymnocardium faj, a Lymnocardium soproniense (VITÁLIS) adja, melynek teknője akár 5-8 cm-es nagyságot is elérhet. Mint neve is mutatja, a faj típuslelőhelye a soproni téglagyári feltárás, melyből származó puhatestű együttes nagyon hasonlít a mályi faunához. E fajokon kívül előkerült még "Pontalmyra " otiophora (BRUSINA), Caladacna steindachneri (BRUSINA), Lymnocardium brunnense (ANDRUSOV), Pisidium krambergeri (BRUSINA). A csigákat az igen ritka Melanopsis vindobonensis FUCHS és néhány rossz megtartású Gyraulus sp. töredék képviseli.

A puhatestű fauna alapján, az üledéktani megfigyelésekkel összhangban a mályi agyagmárga képződési környezetét a szublitorális zónába helyezhetjük. A vízmélység így néhányszor 10m lehetett.

A korjelző Lymnocardium soproniense (VITÁLIS) jelenléte alapján a mályi agyagmárga a Congeria czjzeki zóna felső részébe, a Lymnocardium soproniense alzónába tartozik. Ennek megfelelően kora mintegy 9,5-10 millió évre tehető.

A mályi téglagyár agyagbányájának távlati képe

A téglagyár bányaudvara

A felső bányaudvar részlete

A bánya pannon korú agyagot tár fel

A felső bányaudvaron az agyagban ősmaradványok találhatók

A leggyakoribb fosszíliák a kagylók

Lumasella-szerű felhalmozódások taláhatók az agyagban

A kagylók rossz megtartásúak, töredezettek

Congeria felhalmozódás agyagban

Congeria partschi Czjzek

Congeria hörnesi Brusina

Congeria hörnesi Brusina

Lymnocardium brunnense (Andrusov)

Lymnocardium soproniense (Vitális)

Lymnocardium soproniense (Vitális)

Lymnocardium soproniense (Vitális) kőbél

Lymnocardium soproniense (Vitális) kőbél

Bivalvia indet. kőbél konkrécióban

Otolith indet.

Válogatott irodalom

Juhász Á. 1987: Évmilliók emlékei. – Gondolat Kiadó, Budapest, 102-110.

Korpásné Hódi M. 1998: A medenceperemi pannóniai s.l. üledékes formációk rétegtana. – In: Bérczi I. – Jámbor Á. (szerk.) 1998: Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. – Budapest, 453-468.