Ugrás a tartalomhoz

Paleontológia

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Máriahalom, homokbánya

Máriahalom, homokbánya

A Dunántúli-középhegység ÉK-i területén, a Gerecsétől DK-re fekvő Mány-Zsámbéki - medence ÉK-i részén található (4.5.1. ábra). A homokbánya Máriahalom és Uny között, az unyi településhatárt jelző táblától 100 méterre, az úttól D-re található. A feltárás földrajzi koordinátái: 47°37’56.39”É, 18°43’29.51”K (4.5.2. ábra).

4.5.1. ábra: A máriahalmi homokbánya földrajzi elhelyezkedése

4.5.2. ábra: A máriahalmi homokbánya topográfiai térképe

4.5.3. ábra: A máriahalmi homokbánya földtani képződményei

 

A feltárás rétegsora a Mányi Formációba tartozik. Transzgressziós rétegsor, amely csökkentsósvízi és tengeri fáciesek váltakozásából áll. A rétegsor teteje felé a tengeri kifejlődés válik uralkodóvá. A homokbánya gyengén limonitos durvaszemű kvarchomokot és homokkövet tár fel 6-10 m vastagságban (4.5.3. ábra). A homok gyengén rétegzett, tömeges kifejlődésű. A rétegződést a konkréciópadok sora és az ősmaradványos rétegzsinórok mutatják. A rétegzsinórokban hullámzás által összehalmozott mészvázak figyelhetők meg, amelyek nem eredeti élethelyükön találhatók, hanem összemosva parti turzásként. Ősmaradványai a lagunáris Tympanotonus-Pirenella közösséggel mutatnak hasonlóságot.

A máriahalmi homokbányából 70 puhatestű taxon ismert. Ezek megoszlása a következő: 20 kagyló (Bivalvia), 40 csiga (Gastropoda) és 5 ásólábú (Scaphopoda) taxon jellemzi a faunát. Leggyakorib kagylók az Angulus nysty és az Ostrea-félék. Csigák közül a Tympanotonus margaritaceus, Potamides lamarcki és a Pirenella plicata a domináns fajok. Scaphopodák közül pedig a Dentalium-félék a leggyakoribbak.

A máriahalmi homokbánya távlati képe

A máriahalmi homokbánya bányaudvarának részlete

Nagy vastagságú molluszka lumasella a homokbányában

Irányítatlanul elhelyezkedő csigaházak a homokban

Főként csigaházakból álló lumasella a homokbányában

Az üledék rétegzettségét a vázmaradványok helyzete mutatja

Csigaátmetszetek homokban

A homokkőpadok felszínén gyakoriak a növénymaradványok

Ostrea sp. a leggyakoribb kagyló

Angulus sp.

Emarginella sp.

Jujubinus sp.

Nerita plutonis (Basterotti)

Nerita plutonis (Basterotti)

Összemosott Tympanotonus vázak

Tympanotonus margarithaceus (Brocchi)

Pirenella plicata (Bruguiere)

Polinices catena helicina (Brocchi)

Bittium sp.

Teredolites longissimus Kelly - Bromley

Thalassinoides isp. homokkő felszínén

Thalassinoides isp. homokkő felszínén

Válogatott irodalom

Báldi T. 1967: A Mány-Zsábméki-medence felsőoligocén makrofaunája. – Földtani Közlöny, 97, 437-446.

Dávid Á. 2009: Bioeróziós és patológiás elváltozások az egerien Mollusca faunáján. – Disszertációk az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékéről 3., p. 230.

Főzy I. – Szente I. 2007: A Kárpát-medence ősmaradványai. – Gondolat Kiadó, 259.

Janssen, A. W. 1984: Late Oligocene molluscs from a sand-pit near Máriahalom (Hungary): A preliminary study. - Annales Universitates Scientarium Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominate, Tomus XXV., Sectio Geologica, pp. 109-149.

Ollé R. 1998: Életnyomok és patológiás elváltozások az unyi homokbányában gyűjtött puhatestűek mészvázain. - Malakológiai Tájékoztató, 15, pp. 11-27.