Ugrás a tartalomhoz

Paleontológia

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Mátraverebély, Szentkút

Mátraverebély, Szentkút

A Hatvan és Salgótarján között húzódó 21-es főútról két helyen térhetünk le a lelőhely felé: Mátraverebély előtt, a tari elágazásnál, vagy pedig Mátraverebély után, közvetlenül a nagybátonyi (bátonyterenyei) leágazás előtt (4.6.1. ábra). Kányáspusztán keresztülhaladva, gépkocsival illetve autóbusszal is jól megközelíthető a híres búcsújáró hely, ahol a parkolási lehetőség is megoldott. A terület földrajzi koordinátái: 47°59’10.63”É, 19°47’48.27”K (4.6.2. ábra).

4.6.1. ábra: Mátraverebély-Szentkút földrajzi elhelyezkedése

4.6.2. ábra: Mátraháza és környéke topográfiai térképe

4.6.3. ábra: Mátraháza és környéke földtani képződményei

A Szentkúthoz vezető út mellett még láthatók az egykori szénbányászat meddőhányójának nyomai. A salgótarjáni kőszénmedencéhez tartozó területen mélyszinti műveléssel bányászták az alsó-miocén (ottnangi) korú kőszenet. A kolostor mellett ÉNy felé továbbhaladva az erdei úton a Szent László-forráshoz jutunk. Ennek közelében látható az irodalomban Szent László rétegek néven emlegetett rétegsor. Az itt feltárt sekélytengeri sorozat (Sámsonházai Formáció) diszkordánsan települ a középső-miocén andezit összletre (Mátrai Vulkanit Formáció). A kőzet felépítésében andezit anyagú homokkő, meszes homokkő, helyenként konglomerátum vesz részt (4.6.3. ábra). A laza, meszes homokkőben levő ősmaradványok nem túl jó megtartásúak, erősen mállottak, ezért a gyűjtés során többnyire szétesnek. A kolostorhoz visszatérve, egy gyalogösvény vezet fel a Meszestetőre. Itt az andezitre 20-25 m vastag meszes homok települ, ami felfelé fokozatosan átmegy mészalgás („lithothamniumos”) mészkőbe. Az állékony homokba vájták a természetvédelem által jól ismert barátlakásokat.

A mátraverebélyi lelőhelyek faunájából elsősorban a molluszkák ismertek megfelelően. A Szent László rétegekben a leggyakoribb faunaelemek a puhatestűek. A kagylók közül néhány említésre méltó nemzetség az Arca, Anadara, Barbatia, Glycymeris, Modiolus, Pecten, Chlamys, Ostrea, Cardita, Lucina, Cardium, Callista, Chama, Dosinia, Venus, Tapes, Mactra, Corbula, Ensis, Tellina és a Panopea. A csigák között gyakran előforduló nemzetségek a Fissurella, Gibbula, Nerita, Turritella, Cerithium, Natica, Trivia, Cassis, Pyrula, Murex, Columbella, Nassa, Ancilla, Mitra, Conus, Terebra és a Ringicula. A tízlábú rákok (Decapoda) köréből Müller (1984) Callianassa, Diogenes, ?”Phylopagurus”, ?Pagurites, Calappa, Maja, Parthenope, Portunudarum, Liocarcinus és Pilumnus maradványokat határozott meg badeni monográfiájában Mátraverebélyről.

A barátlakásoknál feltárt homokos üledékben szabad szemmel viszonylag kevés ősmaradvány látható. Az iszapolási maradékot megvizsgálva viszont azt láthatjuk, hogy az üledék szinte kizárólag apró darabokra tört, de mégis jó megtartású mohaállatok és egyéb mészvázú szervezetek maradványaiból áll (biokalkarenit). Az egyéb harmadidőszaki lelőhelyekhez képest gyakoriak a tengeri liliom (Crinoidea) nyéltagok.

A Szent László-rétegből és a barátlakások homokos összleteiben 127 mohaállat fajt határoztak meg. A leggyakoribb fajok az Adeonella polystomella, Metrarabdotus maleckii, Smittina cervicornis, Celleporaria palmata és a Cellaria salicornioides. A meghatározott fajok ökológiai jellemzői alapján a szentkúti lelőhelyen 80 m körüli vízmélység valószínűsíthető. A többségében vázmaradványokból álló biokalkarenit lejtőkörnyezetben rakódhatott le, ahol a mohaállatok voltak a leggyakoribb, mészvázzal rendelkező élőlények.

Sekélytengeri tufitos üledékek Szentkút közelében

Zöldesszürke tufitos homokkő a feltárásban

Elágazó vörösalga telep a tufitos homokkőben

Pecten sp.

Bivalvia indet. kőbél

Conus sp. kőbél

Gastropoda indet. kőbél

Bryozoa indet.; mohaállat teleptöredékek

Macaronichnus isp. laza homokkőben

Macaronichnus isp. laza homokkőben

Válogatott irodalom

Dulai A. – Moissette, P. 2007: Mátraverebély, Szentkút. – In: Pálfy J. – Pazonyi P. (szerk.) 2007: Őslénytani kirándulások Magyarországon és Erdélyben. – Hantken Kiadó, Budapest, 190-193.

Fűköh L. 2010: Gerinctelen ősmaradványok a Mátra térségében. – In: Baráz Cs. (szerk.) 2010: A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Eger, 81-83.

Kéri J. 1966: A mátraverebélyi kutatás eredményei. – Földtani kutatás: földtani szakmai folyóirat, 9(4)