A homokbánya a 6-os út északi oldalán, Pécs keleti szélén, a honvédségi laktanyától K-re 1 km-re található (4.7.1. ábra). A bányához rövid betonozott útelágazás vezet, parkolási lehetőség is van. A feltárás földrajzi koordinátái: 46°06’03.37”É, 18°17’05.39”K (4.7.2. ábra).

A Pannon-tó partszegélyi kifejlődése a Nyugati-Mecsek előterétől a Zengő-vonulat és a Mórágyi-rög peremén át a Mecsek északi részéig követhető. A város K-i oldalán a Gyárváros és a Meszes D-i részétől Danitz-puszta irányában húzódik a limonitos homokkőösszlet mintegy 300-500 m szélességben és 30-50 m vastagságú kifejlődésben. A Danitz-pusztai feltárás klasszikus, s immár tudománytörténeti jelentőségű bemutatóhelye az intrapannon szerkezeti mozgásoknak. A rétegsor erősen limonitos, sárgásbarna és szürke, közép- és durvaszemű homokból áll, melyben helyenként durvább darakavicsos és aprókavicsos betelepülések vannak, ezek anyaga kvarc, kvarcit, jura mészkő és homokkő. Az összletet limonitos, faunás rétegek tagolják (4.7.3. ábra). A szemcsealak-vizsgálatok alapján erős szerepe volt a közeli folyóvízi szállításnak is. A gránit és metamorf kőzetanyag mellett jelentős a mezozóos és miocén üledékek lepusztulásából származó áthalmozott kőzettörmelék is. A rétegek délies dőlésűek, a bányászat csapásirányban történik, így az északi falon egy helyen a zavartalan településű, tektonikailag nem bolygatott rétegek jól követhetők. A feltárás alsó részén több rétegben limonitosodott Congeria balatonica és Lymnocardium schmidti kőmagok és lenyomatok gyűjthetők. A feltárás biosztratigráfiai helyzete a hirdi homokbányáéval azonos. Az itt megfigyelhető Congeria balatonica-s „fehér márga” a hegységperemi fúrásokból és néhány kisebb felszíni kibukkanásból jól ismert, és ugyanúgy jellemző az itteni alsó.pannon összletre, mint Szerbia és Horvátország területén. Ebből a „fehér márgából” osztrakodákat, Orygoceras-okat, kis termetű Congeria-kat, Lymnocardium-okat és Melanopsis-okat írtak le.

A homokbánya mindenekelőtt gazdag gerinces ősmaradvány-együtteséről ismert. A fosszíliák koruk szerint legalább két nagy csoportra oszlanak: a komok lerakódásával közelítőleg azonos korú szárazföldi és édesvízi, valamint az ennél idősebb tengeri fauná(k)ra.

A szárazföldi és édesvízi csontleletek alapján lehetőség nyílik a prepannóniai üledékek áthalmozási idejének rögzítésére. A teknősök között gyakoriak a folyóvízi környezetben élő lágyhéjúak (Trionyx) és a szárazföldi Testudo-k. A Trionyx a miocén korai és középső, a Testudo pedig a felső szakaszában gyakori. A tafonómiai körülmények miatt kisemlősök nincsenek, ugyanakkor ritkán, de előfordulnak a kis-közepes méretű hódok és ragadozók. A nagyemlősök között gyakori a kisebb (Korynochoerus) és a nagyobb disznóféle; a kérődző tragulidákhoz tartozó Dorcatherium. A páratlanujjú patások jellemző faja a Hippotherium primigenium korai morfotípusa. Jellemző továbbá kétféle tapír és egy kistermetű orrszarvú (Aceratherium) jelenléte. Az ormányosokat a Deinotherium cf. giganteum és a Tetralophodon képviseli.

Az édesvízi-szárazföldi gerinces fauna-együttes az MN-10 Zónában élt. A homokban nagy számban előforduló csontoshal-maradványok (garatfog-, úszótüske-, csont-töredék) valószínűleg ugyancsak a szárazföldi faunával állnak kapcsolatban (édesvízi formák). Az igen ritka Crocodilia-leletek hovatartozása (édesvízi vagy tengeri) bizonytalan.

Az előzőeknél idősebb korú tengeri gerinces fauna gyakori elemei a cápafogak és a rájafogak. Tengeri emlősök maradványai ugyancsak megtalálhatóak a lelőhelyen: Phocidae (végtagcsontok, medence), Sirenia (bordák) és Cetacea (csigolyák, végtagcsontok, ritkán koponyadarabok, rostrum-töredékek és fogak) fordulnak elő. Nagyon ritkán Cetacea fülcsontok is előkerülnek, amelyeket a cetek esetében két elkülönült csont alkot: a periotikum (petrosum, csontos hallójárat) és a tympanicum (bulla tympani, dobhólyag). A fogasceteket (Odontoceti) kb. 6-7 taxon képviseli, a sziláscetek (Mysticeti) közül cf. Cetotheriidae mutatható ki.

Válogatott irodalom

Főzy I. – Szente I. 2007: A Kárpát-medence ősmaradványai. – Gondolat Kiadó, 315, 334.

Juhász T.J. 2006: A danitz-pusztai homokbánya porcoshal maradványainak vizsgálata. – Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 30, 9-24.

Kazár E. 2003: Miocén fogascet-leletek (Cetacea: Odontoceti) a Kárpát-medencében. – Doktori értekezés, p. 344.

Kazár E. – Kordos L. – Szónoky M. 2007: Danitz-puszta homokbánya. – In: Pálfy J. – Pazonyi P. (szerk.) 2007: Őslénytani Kirándulások Magyarországon és Erdélyben. – Hantken Kiadó, Budapest, 131-132.

Konrád Gy. – Kordos L. – Sebe K. 2010: Danitz-pusztai homokbánya, Pécs, Mecsek. – In: Haas J. (szerk.): A múlt ösvényein. Szemelvények Magyarország földjének történetéből. – Budapest, 160-164.

http://foldrajz.ttk.pte.hu/foldtan/kirandulasvezetok/Danitz