A bór a talajban csillámokban és ásványokban fordul elő. Viszonylag nagy a turmalin bórtartalma. A szilikátok (glaukonit, muszkovit) kalcium-borátokat tartalmaznak. A bór egy része a szerves vegyületek lebontása, illetve a mállásfolyamatok következtében bórsav (H₃BO₃), illetve borátok formájában található. Előfordulhat a talajoldatban szabad anionként és a talajrészecskékhez kötve.

A borátionok a talajrészecskék felületén nem specifikusan kötődnek. A bór kötődése eltér a foszfát- vagy molibdenátionok specifikus megkötésétől, ezért a bór savanyú közegben jól felvehető. A kötődés laza, de kimutatható: minél nagyobb az agyagfrakció aránya a talajban, annál kisebb a vízoldható bórtartalom az összes bórtartalomhoz képest. Meszezés hatására csökken a felvehető bór mennyisége a talajban.

A bórt a növények borátion formájában veszik fel. A bór mozgékonysága a növényben korlátozott. Esetenként megfigyelhető, hogy a növény talajfelszínhez közeli részeiben nagyobb a bórtartalom, mint a felszíntől távolabb eső részekben. A jó bórellátás és a transzspiráció elősegíti a bór akropetális vándorlását.

A bór a vegetatív részekben halmozódik fel. Az egyszikűek bórtartalma és bórigénye kisebb, mint a kétszikűeké (36. táblázat). A túladagolás toxikus hatású.

A bór élettani szerepét tekintve alapvetően különbözik a többi mikrotápelemtől. Beépülése a foszfátionéhoz hasonló. Alkoholos OH-csoportokkal, különösen cukrokkal, bórsav-észtereket képez. A bór e sajátsága alapján hozzájárul a sejtfalak stabilitásának fokozásához.

A bór is részt vesz az auxinszintézis szabályozásában. Bórhiány esetén gátolt a sejtosztódás és akadályozott a kambiumsejtek fejlődése. Ennek következtében a gyökér- és szállítószövetek kialakulása akadályozott.

Bór hiányában a szénhidráttranszportban támadnak zavarok. Az asszimiláció folyamán keletkezett szerves vegyületek szállítása lelassul, és a levelekben szénhidrát halmozódik fel, ezzel szemben más szervekben szénhidráthiány alakul ki. A szénhidrátok felhalmozása következtében a fehérjeszintézis is lassabbá válik, növekszik az oldható nitrogénvegyületek mennyisége.

A jó bórellátás elősegíti az aktív ionfelvételt a gyökerek jobb szénhidrátellátása révén, ezzel függ össze a virág- és a termésképzés javulása is. A bórral jól ellátott növények vízhiány esetén a transzspiráció korlátozása révén jobban tudnak a vízzel gazdálkodni, mint a bórhiányos növények. A bór hatása a vízháztartásra ugyancsak a szervek differenciálódásával és a szénhidrátok eloszlásával magyarázható.

A virág- és termésképzésre gyakorolt hatása miatt a mikroelemek közül a bór befolyásolja legnagyobb mértékben a termés mennyiségét. A termés minőségére is kedvező hatású a jó bórellátás. A gyümölcsök és a cukorrépa cukortartalmát, a burgonya keményítőtartalmát fokozza.

Kimutatták, hogy a bór a szénhidrát-anyagcserében a glükóz-1-foszfát glükóz-6-foszfát illetve a glükóz-6-foszfát ribulóz-5-foszfát átalakulásokban szabályozó szerepet lát el. E folyamatok gátlásával segíti elő a szénhidrátok képződését (45. ábra).

45. ábra - A bór szerepe a szénhidrátképzésben (Amberger 1983)

Cukorrépánál bórhiány esetén a szív- és szárazrothadás figyelhető meg. A szívrothadás gátolt gyökérnövekedéssel és a tenyészőcsúcs abnormális fejlődésével kezdődik, a levélnyél megvastagodik és törékennyé válik. A legfiatalabb levelek merev tartásúak és kezdetben mélyzöld, illetve kékeszöld színűek. Később klorotikusokká válnak és a tenyészőcsúccsal együtt elhalnak. A nekrózis a répafej üregesedéséhez vezethet (szívrothadás).

A sejtfalak rugalmasságát biztosító bór hiánya rideg, törékeny sejtfalakat okoz a répatesten. A répa könnyen sérül, varasodás lép fel, nő a gombás és baktériumos fertőzések veszélye, romlik a tárolhatóság. A baktériumos fertőzések a szárazrothadás okai. A cukorrépára leírt hiánybetegség a takarmányrépára is jellemző, a varasodás az almánál is előfordul.