Jelentőség. A betegség Európában elterjedt, Magyarországon 1940-ben vált ismertté. A tárkony jelentős betegsége, lombveszteséget és illóolajcsökkenést okoz.

Gazdanövény. Artemisia dracunculus L.

Tünet. A levél színén apró, sárgászöld, később nekrotikus foltok láthatók. A fonákon barna uredo- és fekete teleutopusztulák alakulnak ki. Ezek elszórtan, vagy körkörösen helyezkednek el. A levelek sárgulnak, majd elszáradnak.

Kórokozó. Puccinia dracunculina Fahrend.

Jelképe: –. II. III. IV. Autoecikus, hiányos fejlődésmenetű rozsdagomba.

A betegség lefolyása. A fertőzési források a növénymaradványok, amelyeken a kórokozó uredo- és teleutospórákkal telel át. A teleutospóráknak a kórfolyamatban szerepük nincs. Tavasszal a fertőzés elindítói az uredospórák, amelyek először a növény alsó leveleire kerülnek, onnan pedig később a felsőbb levelekre tevődnek át. Az uredospórák csírázására a 11–21 °C közötti hőmérséklet kedvező. Az uredopusztulák általában június végétől, a teleutopusztulák pedig július végétől jelennek meg.

Védekezés. Az első tünetek észlelésekor cineb, mankoceb vagy metirám hatóanyagú szerekkel azonnal védekezni kell. A védekezést a megbetegedés mértékétől függően ismételni kell.

A betegség csak egyes évjáratokban válik jelentőssé. A levélen, a száron és a virágbugán 3–4 mm-es barna szegélyű, közepén kivilágosodó foltok láthatók. A foltokban pontszerű piknídiumok figyelhetők meg. Kórokozója a Diplodina dracunculi Vörös piknídiumos gomba. Fertőzési források a növénymaradványok, ahonnan a piknokonídiumok fertőzik a növényrészeket. A vegetációs időben a piknokonídiumok folyamatosan fertőznek. A tárkonyrozsda elleni védekezés e betegség ellen is hatásos.