Freud Róbert (2014)
ELTE Eötvös Kiadó
Az előző pontban már láttuk, hogy az értékek fontos szerepet játszanak az A bilineáris függvény vizsgálatánál.
Az függvényt az A bilineáris függvényhez tartozó kvadratikus alaknak nevezzük.❶
A kvadratikus alak tehát tulajdonképpen a bilineáris függvény egy megszorítása, amikor mindkét változó helyére azonos vektort írunk. Így minden kvadratikus alak valamilyen bilineáris függvényből származik.
Egy bilineáris függvény nyilván egyértelműen meghatároz egy kvadratikus alakot. Ennek a megfordítása nem igaz, ugyanaz a kvadratikus alak több bilineáris függvényből is létrejöhet. Érvényes azonban, hogy a szimmetrikus bilineáris függvények és a kvadratikus alakok között már kölcsönösen egyértelmű a kapcsolat (lásd a 7.3.1 feladatot). Ennek megfelelően a kvadratikus alakokat mindig szimmetrikus bilineáris függvényből származóknak fogjuk tekinteni.
A 7.1.4 Tétel képletei szerint a kvadratikus alak
formában írható fel, ahol x1, …, xn az vektor koordinátái az adott bázisban. Ez a kifejezés az xi-knek (homogén) másodfokú polinomja, ez indokolja a kvadratikus alak elnevezést.
Tekintsük most a bilineáris függvény egy olyan mátrixát, amely diagonális és a főátlóban csak ±1, illetve 0 áll. Az ennek megfelelő A-ortogonális bázisban a kvadratikus alak a 7.2.5 Tétel szerint előjeles négyzetösszeggé válik, azaz alakú lesz, ahol γi=±1 vagy 0. Ennek fontos speciális esete, hogy a skalárszorzathoz tartozó kvadratikus alak a koordináták négyzetösszegével egyenlő.
Nézzük meg, hogyan kaphatjuk meg a gyakorlatban ezt az előjeles négyzetösszeget. Vegyük ismét a 7.2.3 Tétel különféle bizonyításainak illusztrálására választott
(*)
szimmetrikus bilineáris függvényt. Az ehhez tartozó kvadratikus alak
Itt x1, x2, x3 az vektornak az eredeti bázis szerinti koordinátái. Nézzünk olyan diagonális mátrixot, amelynek a főátlójában minden γi elem ±1 vagy 0. Ha az ennek megfelelő bázisban felírt koordináták akkor Ezért azt kell kiszámítani, hogy a diagonális bázis szerinti koordináták hogyan kaphatók meg az eredeti x1, x2, x3 koordinátákból. Erre vannak elég egyszerű általános módszerek, mi azonban megelégszünk a konkrét eset vizsgálatával.
A legkönnyebben a harmadik bizonyítást követve érhetünk célhoz. Emlékezzünk vissza, hogy ott a mátrixon szimmetrikusan elemi sor/oszlop-ekvivalens átalakításokat hajtottunk végre, és közben nyomon követtük a bázis változását is. Egy füst alatt a koordináták változását is regisztrálhatjuk, és így az eljárás végén azonnal megkapjuk a keresett koordinátákat.
Nézzük a konkrét esetet. Az első lépésben a bázisból a bázisra tértünk át. Könnyen láthatóan ekkor csak az x1 koordinátát kell módosítani az x2 segítségével, mégpedig „fordítva”, mint ahogy a báziselemet a -gyel megváltoztattuk. Az új koordináták ekkor x1+(1/2)x2, x2, x3, hiszen
Hasonlóan követve a további két átalakítást, ennek során a koordináták a következőképpen módosulnak: x1+(1/2)x2+(1/2)x3, x2, x3, majd x1+(1/2)x2+(1/2)x3, x2–x3, x3. Végül a diagonális mátrixot „normáljuk”: az első sort és oszlopot felezve az mátrixhoz jutunk, ekkor az (aktuális) első báziselem 1/2-del szorzódott, az első koordináta ennek megfelelően megduplázódott, így 2x1+x2+x3, x2–x3, x3 adódik. Ezek már a keresett koordináták, hiszen a mátrix diagonális és az átló elemei 1, –1, 0. Mindezek alapján az
előjeles négyzetösszeg előállítást kapjuk.
Ha nem lépésenként követjük nyomon a koordináták változását, akkor eljárhatunk pl. úgy, hogy az egyenlőségbe beírjuk az új bázisvektorok előállítását az eredeti -k segítségével, majd ezután a két oldalon a -k együtthatóit összehasonlítva egy lineáris egyenletrendszer adódik a keresett koordinátákra, amit (pl. Gauss-kiküszöböléssel) megoldunk.
Egy kvadratikus alak ilyen előjeles négyzetösszegként történő előállítása többféleképpen is megvalósulhat, hiszen sokféle megfelelő A-ortogonális bázist találhatunk. (Bármelyik előállításban azonban mindig ugyanannyi a pozitív, a negatív és a nulla előjelű tagok száma, ezt a tehetetlenségi tétel garantálja.)
Hangsúlyozzuk, hogy a tárgyalt előjeles négyzetösszegek nem lehetnek akármilyenek, hanem csakis olyanok, amelyeket egy alkalmas A-ortogonális bázis szerinti koordinátákból írtunk fel; ez éppen a négyzetösszeg tagjainak a (pontosan megfogalmazható értelemben vett) lineáris függetlenségét jelenti.
Most a kvadratikus alakok különböző típusainak az áttekintésére térünk rá. Bármely kvadratikus alakra A többi vektoron felvett értékektől függően a nem azonosan nulla kvadratikus alakokat (és ennek alapján a szimmetrikus bilineáris függvényeket) a következőképpen osztályozzuk:
Az A≠0 szimmetrikus bilineáris függvényhez tartozó Ã kvadratikus alak
(PD) pozitív definit, ha minden
(ND) negatív definit, ha minden
(PSZ) pozitív szemidefinit, ha minden és van olyan hogy
(NSZ) negatív szemidefinit, ha minden és van olyan hogy és végül
(I) indefinit, ha felvesz pozitív és negatív értéket is.❶
A kvadratikus alak jellege igen egyszerűen leolvasható a bilineáris függvény diagonális mátrixából:
Tekintsük az A szimmetrikus bilineáris függvény egy diagonális mátrixát. Ekkor A (illetve Ã) pontosan akkor
azonosan nulla, ha a főátló minden eleme nulla;
pozitív definit, ha a főátló minden eleme pozitív;
negatív definit, ha a főátló minden eleme negatív;
pozitív szemidefinit, ha a főátlóban van pozitív és nulla elem is, de negatív nincs;
negatív szemidefinit, ha a főátlóban van negatív és nulla elem is, de pozitív nincs;
indefinit, ha a főátlóban van pozitív és negatív elem is.❶
Bizonyítás: Az állítások a kvadratikus alak előjeles négyzetösszegként való felírásából azonnal következnek.❷
Megjegyezzük, hogy indefinit esetben a diagonális mátrix főátlójában előfordulhat nulla is, de ez nem minden indefinit alaknál teljesül.
Gyakran szükségünk van arra, hogy a kvadratikus alak jellegét akármelyik mátrixából (diagonalizálás nélkül) eldönthessük. Erre igazán jó kritérium csak definit alakok esetén adható, ezt bizonyítás nélkül közöljük.
Tekintsük az A szimmetrikus bilineáris függvény egy tetszőleges mátrixát.
Az A akkor és csak akkor pozitív definit, ha minden k≤n-re az A bal felső sarkában levő k-adrendű aldetermináns pozitív.
Az A akkor és csak akkor negatív definit, ha minden k≤n-re az A bal felső sarkában levő k-adrendű aldetermináns aszerint pozitív, illetve negatív, hogy k páros, illetve páratlan.❶
Mint a fejezet bevezetőjében már említettük, a kvadratikus alakok természetes módon merülnek fel a geometriában a másodrendű görbék és felületek leírásánál, de számos további alkalmazásuk is van a matematika különféle területein.
Végül megjegyezzük, hogy a pozitív definit A-k kulcsfontosságú szerepet játszanak majd a következő fejezetben.
Feladatok
7.3.1
a) Bizonyítsuk be, hogy az A és B (nem feltétlenül szimmetrikus) bilineáris függvényekhez akkor és csak akkor tartozik ugyanaz a kvadratikus alak, ha A–B antiszimmetrikus (a definíciót lásd a 7.2.1 feladatban).
b) Igazoljuk, hogy a szimmetrikus bilineáris függvények és a kvadratikus alakok között kölcsönösen egyértelmű kapcsolat áll fenn.
7.3.2 Állapítsuk meg a 7.2.5–7.2.7 feladatokban szereplő szimmetrikus bilineáris függvények (illetve a hozzájuk tartozó kvadratikus alakok) jellegét.
7.3.3 Mi a különböző jellegű kvadratikus alakok értékkészlete? Mennyiben változik a helyzet, ha csak a nemnulla vektorokon felvett értékeket vesszük figyelembe?
7.3.4 Legyen à az A szimmetrikus bilineáris függvényhez tartozó kvadratikus alak.
a) Hogyan kaphatjuk meg értékét -ből?
b) Mi a szükséges és elégséges feltétele (adott és mellett) teljesülésének?
7.3.5
a) Milyen jellegű lesz a λA (szimmetrikus) bilineáris függvény (λ-tól és A jellegétől függően)?
b) Milyen jellegű lehet A+B, ha A és B egymástól függetlenül pozitív/negatív definit/szemidefinit, illetve indefinit?
7.3.6 Írjuk át az alábbi (3-dimenziós) kvadratikus alakokat előjeles négyzetösszeggé:
a)x1x2; b) x1x2+x2x3; c) x1x2+x2x3+x3x1; d) e)
7.3.7 Írjuk át az alábbi (4-dimenziós) kvadratikus alakokat előjeles négyzetösszeggé:
a) b) x1x2+x2x3+x3x4; c) x1x2+x2x3+x3x4+x4x1; d)
7.3.8 Hol a hiba az alábbi okoskodásban?
Tekintsük az kvadratikus alakot. Mindkét felírás előjeles négyzetösszeg, azonban az egyik felírásban három pozitív együttható szerepel, a másik felírásban viszont van negatív is. Ez (látszólag) ellentmond a tehetetlenségi tételnek.
7.3.9 Mutassuk meg, hogy egy szimmetrikus bilineáris függvény mátrixának a determinánsa általában megváltozik, ha más bázisra térünk át, azonban a determináns előjele (tehát, hogy a determináns pozitív, negatív vagy nulla) nem függ a bázis megválasztásától.
7.3.10 Melyek igazak az alábbi állítások közül?
a) Ha A pozitív vagy negatív definit, akkor det[A]≠0.
b) Ha det[A]≠0, akkor A pozitív vagy negatív definit.
7.3.11 Határozzuk meg a páronként nemekvivalens pozitív/negatív definit/szemidefinit, illetve indefinit szimmetrikus bilineáris függvények számát egy n-dimenziós V-n. (Az „ekvivalens” szó jelentését lásd a 7.2.10 feladatban.)
7.3.12 Mely A szimmetrikus bilineáris függvényekre teljesül az alábbi állítás: Ha az nemnulla vektorok páronként A-ortogonálisak, akkor szükségképpen lineárisan függetlenek.
M*7.3.13 Melyek azok az A szimmetrikus bilineáris függvények, amelyekre bármely vektor eleme egy alkalmas A-ortogonális bázisnak?
M*7.3.14 Nevezzük az à kvadratikus alak magjának a „gyökei” halmazát:
a) Mely kvadratikus alakokra lesz a mag altér?
b) Mely kvadratikus alakokra választható ki a magból V-nek egy bázisa?
c) Mennyi a magban található lineárisan független rendszerek elemszámának a maximuma?
d) Mennyi a magban található alterek dimenziójának a maximuma?