Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)
Akadémiai Kiadó Zrt.
Tartalom
A kétnyelvűség és a többnyelvűség egyénekre, közösségekre és társadalmakra vonatkoztatható fogalmak. Arra a jelenségre utalnak, amikor az egyének vagy csoportok mindennapi életükben két vagy több nyelvet használnak. Két- vagy többnyelvűség esetén a személyek által ismert nyelvek egymáshoz viszonyítva mérhetőek a tekintetben, hogy milyen szinten ismerik a nyelveket és milyen mértékben oszlik meg használatuk. Ami két nyelv ismeretére és használatára érvényes, az ugyanúgy érvényes lehet három, négy vagy több nyelv ismeretére és funkcionális megoszlására is. Ennélfogva sokan a kétnyelvűség fogalmát a többnyelvűségre is kiterjesztették. Így a kétnyelvűséget alkalmazzák kettőnél több nyelv használatára, vagyis három, négy vagy több nyelvet beszélő személyekre. A többnyelvűség kifejezést a szakirodalomban megtartják az országok és nagyobb közösségek jelölésére még akkor is, ha ezekben csak két nyelvet használnak. Amikor a személyek vagy a közösségek által ismert és használt nyelvek száma pontosan meghatározható, akkor ennek megfelelően alkalmazhatók a háromnyelvűség, négynyelvűség stb. megjelölések. Fontos megjegyezni, hogy vannak kétdialektusú személyek is. Esetükben egy nyelven belül két változat (általában egy nyelvjárás és a sztenderd) ismerete és használata érvényesül.
A kétnyelvűségnek léteznek szűk és tág értelmezései. A szűk értelmezések hosszú időn keresztül meghatározták a kétnyelvűségről való tudományos gondolkodást, s számtalan tévhit kialakulásában játszottak szerepet. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a kétnyelvű a „két nyelvet egyformán jól használó” személy (vö. Magyar értelmező kéziszótár [Juhász et al.] 1972: 685). Egy másik megfogalmazásban a kétnyelvűség „két nyelv anyanyelvi szintű kontrollját” jelenti (Bloomfield 1933: 56), egy harmadik szerint: kétnyelvű az, aki „kiváló kontrollal bír több mint egy nyelvet” (Francis 1958: 590). E nézet alapján nem lehet kétnyelvűnek nevezni azt a személyt, aki az egyik nyelvet jobban ismeri, mint a másikat, harmadikat stb. A kétnyelvűségi kutatások ezzel szemben azt bizonyították, hogy igen csekély azoknak a beszélőknek a száma, akik mindkét nyelvet azonos szinten ismerik. Halliday ezeket a személyeket ambilingvális kétnyelvűeknek nevezi (1968: 141). Ugyancsak nehéz elfogadni a kétnyelvűség tág értelmezését is, mely szerint kétnyelvű az, aki anyanyelvén kívül egy másik nyelven minimális kompetenciával rendelkezik a nyelvtudás négy szintjének (megértés, beszélés, olvasás, írás) egyikén (Macnamara 1967). Uriel Weinreich a Languages in contact című könyvében, amely kétségtelenül a kétnyelvűségi szakirodalom egyik első és legfontosabb alapművének tekinthető, a következő definíciót fogalmazza meg: „[A] kétnyelvűség két nyelv váltakozó használatát takarja, és az ebben részt vevő személyt pedig kétnyelvűnek nevezzük” (Weinreich 1953: 1). Hasonlóképpen fogalmaz Mackey is: „két vagy több nyelv ismerete és használata” kétnyelvűségnek tekinthető (1987: 699). Skutnabb-Kangas (lásd 1. táblázat. táblázat - A „kétnyelvűség” definíciói (lásd Sku[n]tnabb-Kangas 1997: 17)) négy kritérium alapján a kétnyelvűség négy definícióját fogalmazza meg, úgy, hogy azok az oshonos és a bevándorló gyermekek helyzetének is megfeleljenek. A táblázat rendkívül jól szemlélteti a kétnyelvűség különböző, Skutnabb-Kangas által összegyűjtött definícióit, melyből egyben az is kitűnik, hogy a kétnyelvűség nagyon szerteágazó és bonyolult jelenség, éppen ezért meghatározása is igen problematikus.
1. táblázat. táblázat - A „kétnyelvűség” definíciói (lásd Sku[n]tnabb-Kangas 1997: 17)
|
Kritérium |
Definíció |
|
Az a beszélő kétnyelvű, | |
|
1. származás |
a. aki kezdettől fogva anyanyelvi beszélőktől két nyelvet tanult a családjában |
|
b. aki kommunikációs céllal kezdettől fogva párhuzamosan két nyelvet használt | |
|
2. azonosulás | |
|
belső |
a. aki kétnyelvűként azonosítja magát, illetőleg két nyelvvel és/vagy két kultúrával (vagy annak részeivel) azonosul |
|
külső |
b. akit mások kétnyelvűként/két nyelv anyanyelvi beszélőjeként azonosítanak |
|
3. a nyelvtudás foka |
a. aki két nyelvet ismer tökéletesen |
|
b. aki két nyelvet használ anyanyelvi beszélőként | |
|
c. aki két nyelvet egyformán jól ismer | |
|
d. aki a másik nyelven is teljes és értelmes megnyilatkozásokat képes tenni | |
|
e. aki a másik nyelv nyelvtani szerkezeteit legalább részben ismeri és használja | |
|
f. aki a másik nyelvvel is kapcsolatba került | |
|
4. funkció |
aki két nyelvet használ (vagy képes használni a legtöbb beszédhelyzetben, saját és közössége igényei szerint) |
Közismert becsült adatnak számít, hogy a világ lakosságának fele kétnyelvű (Grosjean 1982: i). Egyes becslések szerint a Földön mintegy ötezer nyelv van (vö. pl. Crystal 1998), de csak kétszáz körülire tehető a világ országainak száma. Ebből az következik, hogy sok ország jellemezhető többnyelvűséggel. Évszázadok alatt a politikai, gazdasági és kulturális egymásra hatások következtében például Európában szinte minden ország többnyelvűvé vált, annak ellenére, hogy politikailag a legtöbb ország egynyelvűnek deklarálja magát. Hoffman (1991: 2) – egyes munkákra utalva – leírja, hogy az az eszménykép, miszerint az a normális, ha egy országnak egy nyelve van, abból a mindent átható politikai szemléletből fakad, amely szerint „egy nemzet egyenlő egy nyelvvel”. Sok országban, számos közösségben élnek kétnyelvűek, akik egyaránt beszélik saját maguk és az ország nyelvét, miközben az ország lakosságának többsége egynyelvű, tehát a mindennapi kommunikáció során egy nyelvet használ. Jól illusztrálhatjuk ezt, ha például Magyarországot vizsgáljuk meg a benne élő magyar és nem magyar nemzetiséguek és anyanyelvűek szempontjából. Az 1850–51. évi osztrák népszámlálás szerint a magyar korona országai területén a polgári népesség alig több mint harmada (36,5%) volt magyar nemzetiségű. (Ekkor a népszámlálási adatgyűjtés során az anyanyelvre nem kérdeztek rá.) A 19. és a 20. század fordulóján az ország jelenlegi területén élő népesség 86%-a volt magyar, közel 9%-a német, 3%-a szlovák anyanyelvű és összesen 2%-át tették ki a román, horvát, szerb, szlovén (vend), cigány és egyéb anyanyelvűek. 2001-ben a magyarországi lakosság 1,57%-a, vagyis 152 072 személy nem volt magyar anyanyelvű (Népszámlálás 2001 [2002] : 24). Az adatok arra engednek következtetni, hogy hazánkban is – annak ellenére, hogy a lakosság többsége egynyelvű – a kétnyelvűség számos közösséget és személyt érintő jelenség.
Mivel a két- és többnyelvűség egyszerre kontaktusnyelvészeti, szocio-, pszichovagy neurolingvisztikai, szociológiai, szociálpszichológiai, oktatási, politikai stb. kérdés, nem elérhető cél, hogy e különböző aspektusok egyetlen tanulmányban jelenjenek meg. A tanulmány éppen ezért a kétnyelvűséget három fontos perspektíva szerint mutatja be: az egyéni kétnyelvűség, a közösségi és társadalmi kétnyelvűség, valamint a kétnyelvű beszéd szempontjából. Fejezetünk a magyar nyelv kétnyelvű helyzeteiről szóló alfejezettel zárul.
[CH21-B002] A nyelvi másság dimenziói Archívum Kézirattára, Statisztikai adatok 2003,MTA Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi osztály.
[CH21-B003] 1939/1940; 1998. A kétnyelvűség jelenségeinek pszichológiai alapjai. Linguistica Slovaka I.–II. 39–52. és In: LanstyákIstván – SimonSzabolcs (szerk.) Tanulmányok a magyar–szlovák kétnyelvűségről. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 7–21.
[CH21-B004] 1975. Toward an integration of Piaget and Vygotsky: Bilingual considerations. Linguistics: 5–20.
[CH21-B005] 1993. Egy amerikai magyar közösség nyelvhasználatának szociolingvisztikai megközelítése. Kandidátusi értekezés, Budapest.
[CH21-B006] 1999. Akétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
[CH21-B007] 2000. A kétnyelvűség fogalma: tudománytörténeti vázlat. In: BorbélyAnna (szerk.) Nyelvek és kultúrák érintkezése a Kárpát-medencében. Budapest, Készült az MTA Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztályán, 25–35.
[CH21-B008] 2003. A nyelvi másság dimenziói: a kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségei – egy országos szociolingvisztikai-kétnyelvűségi vizsgálatról. In: HajdúMihály – KeszlerBorbála (szerk.) Köszöntő Kiss Jenő 60. születésnapjára. Budapest, ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete – Magyar Nyelvtudományi Társaság, 304–311.
[CH21-B009] – é.n. A kétnyelvűség típusai a kárpátaljai magyar közösségben. In: CsernicskóIstván (szerk.) A mi szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. Ungvár, PoliPrint Kft, 34–42.
[CH21-B010] 1980. Acculturation as varieties of adaptation. In: A.Padilla (szerk.) Acculturation: Theory and models. Washington, AAAS.
[CH21-B011] – – – 2004. Bilingualism, aging, and cognitive control: Evidence from the Simon Task. Psychology and Aging: 290–303.
[CH21-B012] – 1972. Social meaning in linguistic structures: code-switching in Norway. In: John J.Gumperz – DellHymes (szerk.) Directions in sociolinguistics. New York, Holt, Rinehart & Winston, 407–434.
[CH21-B014] 2004. A felsőőri magyar–német kétnyelvű beszélő közösség nyelvcseréjének történeti vizsgálata. In: LanstyákIstván – MenyhártJózsef (szerk.) Tanulmányok a kétnyelvűségről II. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 136–163.
[CH21-B015] 2000. A nyelvmegőrzést és a nyelvcserét befolyásoló demográfiai és társadalmi faktorok. Valóság: 36–47.
[CH21-B016] 2001. Nyelvcsere. Szociolingvisztikai kutatások a magyarországi románok közösségében. Budapest, Készült az MTA Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztályán.
[CH21-B017] 2005. Changes in bilingual language choice influenced by real and apparent time: Panel study in the process of language shift in a Romanian minority community living in Hungary. In: JamesCohen – Kara T.McAlister – KellieRolstad – JeffMacSwan (szerk.) ISB4: Proceedings of the 4th International Symposium on Bilingualism. Somerville, MA, Cascadilla Press, 328–340.
[CH21-B019] 1998. A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). Budapest, Osiris Kiadó és MTA Kisebbségkutató Műhely.
[CH21-B020] 2003. A magyarországi kisebbségek nyelvi jogai. In: NádorOrsolya – SzarkaLászló (szerk.) Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 220–231.
[CH21-B022] 2004. Nyelvmegtartás és nyelvcsere a tarjáni német közösségben. Budapest, „A nyelvi másság dimenziói” Archívum Kézirattára, MTA Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi osztály, Kézirat.
[CH21-B023] – 1954. Second language learning and bilingualism. Journal of Abnormal and Social Psychology, Supplement 49: 139–146.
[CH21-B024] FenyvesiAnna (szerk.) 2005. Hungarian language contact outside Hungary: Studies on Hungarian as a minority language. Amsterdam, John Benjamins.
[CH21-B025] 1965. Language maintenance and language shift: The American immigrant case within a general theoretical perspective. Sociologus XVI.
[CH21-B027] 1971. The sociology of language: An interdisciplinary social science approach to language in society. In: Joshua A.Fishman (szerk.) Advances in the sociology of language. The Hague, Mouton, 217–404.
[CH21-B028] 1972. The sociology of language: An interdisciplinary social sciences approach to language in society. Rowley, MA, Newbury House.
[CH21-B030] 1979. Language shift: Social determinants of linguistic change in bilingual Austria. New York, Academic Press.
[CH21-B031] 1991. Kódváltás és öntudat az európai periférián. In: KontraMiklós (szerk.) Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségről. A Magyarságkutatás könyvtára XI. Budapest, Magyarságkutató Intézet, 123–157.
[CH21-B032] 1999. A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban). Budapest–Újvidék, Osiris Kiadó–Fórum Könyvkiadó–MTA Kisebbségkutató Műhely.
[CH21-B033] 2004. A vajdasági magyarság kétnyelvűsége. Nyelvpszichológiai vonatkozások. MTT Könyvtár 8. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) – MTA Kisebbségkutató Intézet (Budapest).
[CH21-B034] 1982. Life with two languages. An introduction to bilingualism. Cambridge, MA – London, Harvard University Press.
[CH21-B035] 1994. Individual bilingualism. In: The encyclopedia of language and linguistics. Oxford, Pergamon Press, 1656–1660.
[CH21-B036] 1995. A psycholinguistic approach to code–switching: The recognition of guest words by bilinguals. In: LesleyMilroy – PieterMuysken (szerk.) One speaker, two languages: Cross-disciplinary perspectives on code-switching. Cambridge, Cambridge University Press, 259–275.
[CH21-B037] 1970. Verbal strategies in multilingual communication. In: J.Alatis (szerk.) Bilingualism and language contact. Washington, D. C., Georgetown University Press.
[CH21-B040] 1968. The users and uses of language. In: Joshua A.Fishman (szerk.) Readings in the sociology of language. The Hague – Paris, Mouton, 139–169.
[CH21-B043] 1989. From Code-switching to borrowing: Foreign and diglossic mixing in Moroccan Arabic. London, Kegan Paul.
[CH21-B046] 1991. A gyermekkori kétnyelvűség pszichológiai és pszicholingvisztikai kérdései. Kandidátusi értekezés. Pécs.
[CH21-B047] 1995. A mentális szótár felépítése kétnyelvű gyermekeknél. In: KassaiIlona (szerk.) Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. A 6. élőnyelvi konferencia előadásai. Budapest, az MTA Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztálya, 83–97.
[CH21-B048] – 1978. Kommunikatív folyamatok stratégiája kétnyelvű gyermekeknél. Magyar Pszichológiai Szemle: 72–80.
[CH21-B049] JuhászJózsef – SzőkeIstván – O. NagyGábor – KovalovszkyMiklós (szerk.) 1972. Magyar értelmező kéziszótár. Budapest, Akadémiai Kiadó.
[CH21-B051]
– 2003. A 2003. évi cigány felmérésről: Népesedési, nyelvhasználati és nemzetiségi adatok. http://beszelő.c3.hu/03/10/07/kemeny.htm
[CH21-B052] – 1980. Positive effects of bilingualism on science problem–solving abilities. In: J. E.Alatis (szerk.) Current issues in bilingual education: Proceedings of the Georgetown Roundtable on Languages and Linguistics. Washington, DC, Georgetown University Press, 295–308.
[CH21-B053] 2003. A szlovéniai kisebbségek nyelvi jogai a törvények és rendeletek tükrében. In: NádorOrsolya – SzarkaLászló (szerk.) Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 190–203.
[CH21-B054] 1990. Fejezetek a South Bend-i magyar nyelvhasználatból. Linguistica, Series A, Studia et Dissertationes, 5. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.
[CH21-B055] KontraMiklós (szerk.) 1991. Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségről. A Magyarságkutatás könyvtára XI. Budapest, Magyarságkutató Intézet.
[CH21-B056] 1999a. „Kétnyelvű oktatás” = tücsök és bogár. In: BokorJózsef (szerk.) Az anyanyelv a kétnyelvűségben. A Maribori Magyar Intézet Kiadványai. Maribor – Lendva, Ljubljana Nyomda, 31–34.
[CH21-B057] 1999b. Sorozatszerkesztői előszó. In: GönczLajos1999. A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban). Budapest – Újvidék, Osiris Kiadó – Fórum Könyvkiadó – MTA Kisebbségkutató Műhely, 15–17.
[CH21-B059] – 1994. Fátá ku paru da ar. Az aranyhajú lány. Beás cigány iskolai népmesegyűjtemény. Pécs, Gandhi Középiskola.
[CH21-B061]
<collabname>Központi Statisztikai Hivatal</collabname>
2003. A nyelvtudás Magyarországon. In: EU-számúnió,http://portal.ksh.hu/
[CH21-B062] P. LakatosIlona – T. KárolyiMargit (szerk.) 2004. Nyelvvesztés, nyelvjárásvesztés, nyelvcsere. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 32. Budapest, Tinta Könyvkiadó.
[CH21-B063] 1955. Measurement of the linguistic dominance of bilinguals. Journal of Abnormal and Social Psychology: 197–200.
[CH21-B064] 1974. Culture and language as factors in learning and education. In: F.Aboud – R. D.Mead (szerk.) Culturalfactors in learning. Bellingham, Washington State College.
[CH21-B065] 1991. A szlovák nyelv árnyékában (a magyar nyelv helyzete Csehszlovákiában 1918–1991). In: KontraMiklós (szerk.) Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségről. Budapest, Magyarságkutató Intézet, 11–72.
[CH21-B066] 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. A magyar nyelv a Kárpát–medencében a XX. század végén, III. Budapest – Pozsony, Osiris Kiadó – Kalligram Könyvkiadó – MTA Kisebbségkutató Műhely.
[CH21-B068] 1970. Interference, integration and the synchronic fallacy. In: J.Alatis (szerk.) Bilingualism and language contact. Washington, D. C., Georgetown University Press.
[CH21-B069] 1987. Bilingualism and multilingualism. In: UlrichAmmon – NorbertDittmar – Klaus J.Mattheier (szerk.) 1987. Sociolinguistics/Soziolinguistik. An international handbook of the science of language and society/Ein internationales Handbuch zur Wissenschaft von Sprache und Gesellschaft. Berlin – New York, Walter de Gruyter, 699–713.
[CH21-B072] 1984. Second language aquisition in childhood. Preschool children. Hillsdale, NJ., Lawrence Erlbaum.
[CH21-B073] 2003. A moldvai csángók nyelvi jogai, különös tekintettel az oktatási jogok érvényesülésére. In: NádorOrsolya – SzarkaLászló (szerk.) Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 148–160.
[CH21-B074] 1967. Acquisition des catégories grammaticales dans le langage de l’enfant. Enfance: 289–298.
[CH21-B075] 1999. The acquisition of Hungarian by trilinguals. PhD disszertáció. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem.
[CH21-B076] <collabname>Népszámlálás</collabname> 2001. [2002] 4. Nemzetiségi kötődés – A nemzeti, etnikai kisebbségek adatai. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.
[CH21-B077] 1994. Beás nyelvkönyv kezdőknek – Palyimbá bajásilor. Jegyzet – Szkrijitura. Kaposvár – Kápos, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola.
[CH21-B078] 1997. Beás – magyar kéziszótár. Vorbé da bajás. Kaposvár – Kápos, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Társadalomtudományi és Közművelődési Tanszéke.
[CH21-B079] 1999. Magyar – beás kéziszótár. Vorbé da ungur. Kaposvár – Kápos, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola.
[CH21-B080] 1994. Linguistic minorities in multilingual settings. Implications for language policies. Amsterdam – Philadelphia, John Benjamins.
[CH21-B081] – 2003. Nyelvi jogok Romániában. In: NádorOrsolya – SzarkaLászló (szerk.) Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 123–147.
[CH21-B082] 1979. Constraints on language mixing: intrasentential code-switching and borrowing in Spanish/English. Language: 291–318.
[CH21-B083] 1980. „Sometimes I’ll start a sentence in Spanish y termino en español”. Linguistics: 581–618.
[CH21-B085] – 1987. Language minority children's linguistic and cognitive creativity. Journal of Multilingual and Multicultural Develőpment: 173–186.
[CH21-B086] 1974. A lovári–magyar kétnyelvű cigánygyermekek nyelvi problémái az iskoláskor elején. Nyelvtudományi Közlemények: 229–255.
[CH21-B088] 1979. Biligual Gypsy children in Hungary: Explorations in the 'natural' acquisition of a second language. International Journal of the Sociology of Language: 59–82.
[CH21-B089] 1990. Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány. Budapest, Akadémiai Kiadó.
[CH21-B092] – 1983. Word magic revisited: Monolingual and bilingual children's understanding of the word-object relationship. Child Develőpment: 773–480.
[CH21-B093] 1995. Megfigyelések Kolon mai nyelvhasználatáról. In: KassaiIlona (szerk.) Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. A 6. Élőnyelvi Konferencia előadásai. Budapest, az MTA Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi osztálya, 211–216.
[CH21-B094] 2000. Anyanyelvhasználat és kétnyelvűség egy kisebbségi magyar beszélőközösségben, Kolonban. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó
[CH21-B095] 1998. A nyelvcsere és a vallás összefüggése a csángóknál. In: JankovicsJózsef – MonokIstván – NyergesJudit (szerk.) A magyar művelődés és a kereszténység. A IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai. Róma – Nápoly, 1996. szeptember 9–14. Budapest-Szeged, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Rt. II. 1130–1150.
[CH21-B096] 2003. Magyar nyelvélesztés? Megjegyzések a csángó beiskolázási kísérletrol. In: OsvátAnna – SzarkaLászló (szerk.) Anyanyelv, oktatás – közösségi nyelvhasználat. Újratanítható-e a kisebbségek anyanyelve a magyarországi nemzetiségi iskolákban?Gondolat Kiadói Kör – MTA Kisebbségkutató Intézet, 153–182.
[CH21-B099] 1997. Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, Kisebbségi Adattár VIII.
[CH21-B100] StubbsMichael W. (szerk.) 1985. The other languages of England. Linguistic minorities project. London – Boston – Melbourne – Hanley, Routledge & Kegan Paul.
[CH21-B101] 1968. Sociological factors of language maintenance and shift: a methodological approach based on European and African examples. In: Joshua A.Fishman – Charles A.Ferguson – JyotirindraDas Gupta (szerk.) Language problems of develőping nations. New York, John Wiley and Sons, 107–118.
[CH21-B102] – – – 1989. Gyorsjelentések 3. Jelentés az erdélyi menekültekről 1989. július, „Erdély”-vizsgálat. Budapest, Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés.
[CH21-B105] – – – 2004. Nyelvcsere és nyelvmegőrzés a magyarországi szlovákok tótkomlósi közösségében. Budapest, „A nyelvi másság dimenziói” Archívum Kézirattára, MTA Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi osztály, Kézirat.
[CH21-B106] / 2004. A békéscsabai szlovák értelmiség anyanyelvhasználata / Používanie materinského jazyka v kruhu slovenskej inteligencie v Békešskej Cabe. Békéscsaba, Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete.
[CH21-B107] 1998. Észrevételek a gyermekkori kódválasztás és kódváltás változásairól. In: LanstyákIstván – SimonSzabolcs (szerk.) Tanulmányok a magyar – szlovák kétnyelvűségről. Pozsony, Kalligram Kiadó, 116–134.