Ugrás a tartalomhoz

Körkép reform után Tanulmányok a nyugdíjrendszerről

Antal Kálmánné, Augusztinovics Mária, Bod Péter, Borlói Rudolf, Czúcz Ottó, Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gerencsér László, Major Klára, Martos Béla, Máté Levente, Matits Ágnes, Katharina Müller, Réti János, Simonovits András, Stahl János, Szabó Sándorné Csemniczki Katalin, Szikra Dorottya, Tarcali Géza, Toldi Miklós

Közgazdasági Szemle Alapítvány

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

Nyugdíjba vonuláskor a pótlandó kereset az utolsó havi (évi?) felvett nettó kereset lenne. A magyar társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ma már nem a pótlandó kereset, hanem a rendkívül bonyolult, belső ellentmondásoktól sem mentesen meghatározott pótolni vállalt kereset pótlását tekinti feladatának. A pótolni vállalt kereset kiszámításának lépéseibe rejtve működnek a kényszerszolidaritásnak a különbségeket elimináló technikái. A pótlás kiérdemelhető mértékének nemlinearitása és a szociális ihletésű minimumszabály az induló nyugdíjak rendkívül összenyomott struktúráját eredményezi. Ezzel a jogalkotó a keresetpótlásra szervezett rendszer szolgáltató oldalát a létminimum biztosítására szolgáló angolszász típusú nyugdíjrendszerekhez teszi hasonlatossá anélkül, hogy a járulékterhek keresetarányosságát enyhítené.