Ugrás a tartalomhoz

Körkép reform után Tanulmányok a nyugdíjrendszerről

Antal Kálmánné, Augusztinovics Mária, Bod Péter, Borlói Rudolf, Czúcz Ottó, Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gerencsér László, Major Klára, Martos Béla, Máté Levente, Matits Ágnes, Katharina Müller, Réti János, Simonovits András, Stahl János, Szabó Sándorné Csemniczki Katalin, Szikra Dorottya, Tarcali Géza, Toldi Miklós

Közgazdasági Szemle Alapítvány

2. TELJES VALORIZÁCIÓ

2. TELJES VALORIZÁCIÓ

A jelenlegi nyugdíj-megállapítás leginkább megkérdőjelezhető eleme a részleges valorizáció. A nyugdíj-megállapításban alkalmazott valorizációs rendszer a beszámítási időszak meghosszabbításának kezdetekor, 1992-ben alakult ki. Ekkor merült fel annak a szükségessége, hogy a korábbi kereseteket „összehasonlíthatóvá”, nominális szintjükben megfeleltethetővé tegyük a nyugdíjazáskori keresettel. Ennél is lényegesebb azonban, hogy ebben az időszakban kezdett felgyorsulni az inflációs folyamat, magasabbak lettek a nomináliskereset-indexek is, ami feltétlenül szükségessé tette a valorizálás bevezetését.

Minthogy azonban a teljes mértékű valorizáció a nyugdíjszintet jelentősen megemelte volna, a szabályozás megmaradt a részleges valorizációnál, ami lényegében a „korábbi gyakorlat fenntartását” jelentette a folyamatosan növekvő beszámítási időszak esetére alkalmazva. A nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló korábbi kereseteket (1988-tól kezdve minden kereset beszámít a nyugdíjba) az országos nettó keresetindexek segítségével a nyugdíjazást megelőző második év szintjére emeljük, de az azt megelőző (harmadik) év kimarad a valorizációból. Tehát a valorizálás kettős értelemben is részleges: egyrészt nem a nyugdíjazást közvetlenül megelőző év nominális szintjére történik, hanem egy évvel korábbi szintre, s emiatt minden előző év valorizációs indexe alacsonyabb; másrészt nincs valorizálva a nyugdíjazást megelőző harmadik év keresete. (Természetesen a teljes valorizáláshoz viszonyítva hiányzik a nyugdíjazást megelőző második év keresetének felértékelése is.) A továbbiakban a jelenlegi részleges és a teljes valorizáció hatását vizsgáljuk, ez utóbbin a nyugdíjazást megelőző év szintjére történő valorizálást értjük.

A részleges valorizálás következtében az egyébként azonos feltételekkel nyugdíjba menők nyugdíja különböző lehet a nyugdíjazás évétől függően. Az egyes évjáratok relatív nyugdíjszintjét (az újonnan állományba kerülők nyugdíjszínvonalát a már állományban lévők nyugdíjszintjéhez képest) ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy az adott évben milyen valorizációs szorzó és milyen nyugdíjemelési index lép be. Ezek az indokolatlan különbségek véglegesen, az évjárat kihalásáig fennmaradnak. Az állományban lévő nyugdíjasok évjáratait egymáshoz viszonyítva kiderül, hogy ilyen okok miatt a legalacsonyabb az 1992–1995-ben nyugdíjazottak nyugdíjszintje. A részleges valorizáció egy évjáraton belül is jelentős mértékben megváltoztatja a kereseti arányokat, jobban sújtja azokat, akiknek alacsony a sajátjövedelem-dinamikája a beszámítási időszakon belül.

A vizsgálatot az 1998-ban, 1999-ben, …, 2010-ben feltételezhetően nyugdíjba vonulókra végeztük el, vagyis azt mutattuk ki, mekkora lenne az ezen években nyugdíjba vonulók valorizált átlagkeresete, ha azt a részleges valorizálással, és mekkora, ha teljes valorizálással számítjuk ki. Természetesen a modellszámításhoz az 1988–1998-as időszak tényleges (adatbázisbeli) keresetei mellett szükség volt a nyugdíjazás évéig terjedő további, jövőbeli évek kereseti adataira is. Ezeket az 1998. évi tényleges keresetekből kiindulva, az egyes jövőbeli évekre vonatkozó országos nettókereset-indexek (1. táblázat) alapján állítottuk elő. Az alkalmazott megközelítés abban az értelemben statikus, hogy a keresetek 1998. évi tényleges szóródását viszi tovább a következő évekre is (minden egyes kereset ugyanazzal a dinamikával emelkedik). Nem valószínű azonban, hogy ez nagymértékben befolyásolná a számítás eredményeit, már csak azért sem, mert a következő tíz évben már nem várható a keresetek szóródásának olyan fokozódása, mint ami az elmúlt évtizedben bekövetkezett.

2. 1. Valorizáció az idő függvényében

A többletvalorizációs számítás alapjául az 1998-ban nyugdíjazottak évenkénti átlagkeresetei szolgálnak. Azt vizsgáljuk, hogyan alakulna a következő években a teljes valorizációval meghatározott átlagkeresete egy olyan személynek, aki 1998-ig éppen annyit keresett, mint amennyit az 1998-ban nyugdíjazottak kerestek átlagosan évente, 1999-től pedig a makroparaméterek országos nettó átlagkeresete szerint nő a keresete. A vizsgálat könnyen elvégezhető az 1998–2010-es időszak minden évére mint nyugdíjazási évekre. A valorizációs számítás eredményeit a 3. táblázat összegzi. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az alkalmazott megközelítés már 1998-ra vonatkozóan is eltéríti a vizsgált mutatókat a pontosan számítottaktól.

7.3. táblázat - 3. táblázat. A részleges és a teljes valorizáció hatása a nyugdíj alapjául szolgáló degresszió előtti átlagkeresetre 1998–2010 között

A nyugdíjazás éve

Átlagkereset

Növekedés (százalék)

részleges valorizációval (forint)

teljes valorizációval (forint)

1998

44 786

53 827

20,2

1999

54 318

63 229

16,4

2000

63 432

70 869

11,7

2001

70 986

76 801

8,2

2002

76 970

82 079

6,6

2003

82 275

87 120

5,9

2004

87 333

92 307

5,7

2005

92 530

97 567

5,4

2006

97 813

103 306

5,6

2007

103 529

109 271

5,5

2008

109 495

115 284

5,3

2009

115 556

121 770

5,4

2010

122 127

129 174

5,8


A 3. táblázatból látható, hogy az elmúlt években, 1998–1999-ben a magas kereseti indexek következtében a teljes valorizációval jelentősen növekedtek volna a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetek. Ugyanennek a megoldásnak a 2001-ben történő bevezetése átlagosan már csak mintegy 8 százalékkal magasabb átlagkeresetekhez vezetne, amit a degresszió alkalmazása bizonyos mértékben még „vissza is venne”. Ebben a viszonylag még magas értékben érvényre jutnak az 1999. és a 2000. évek magasabb kereseti indexei. Később – a keresetindex mérséklődésével és a beszámított időszak hosszának növekedésével – a többlet néhány év alatt 5-6 százalékra csökken.

Érdemes tehát felfigyelni arra, hogy a teljes valorizációnak a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetre gyakorolt hatása erőteljesen időfüggő, pontosabban nagymértékben igazodik az átlagos nettó bér – mint a valorizációt vezérlő makrogazdasági paraméter – növekedési üteméhez, annak időbeli változásához.

2. 2. Valorizáció az egyedi keresetek függvényében

A vizsgálat személyenkénti kereseti adatsorokat használó részletesebb és bonyolultabb, de elvileg pontosabb változatát – annak igen nagy volumenű számítási igénye miatt – csak 1998-ra és 2005-re alkalmaztuk. A teljes valorizáció hatása több szakaszban elemezhető: elsőként kimutattuk növelő hatását a degresszió előtti átlagkeresetre, majd azt, hogy ebből mennyit „hagy meg” a degresszív beszámítás, végül azt, hogy mekkora lenne a nyugdíj. Az eredmények a nyugdíj alapjául szolgáló, degresszió előtti átlagkereset függvényében értékelhetők.

1998-ban, ha már akkor a teljes valorizáció érvényesült volna, az egyéni adatok alapján számolva, a keresetek degresszió előtt átlagosan 21,4 százalékkal lettek volna magasabbak a nyugdíj-megállapításoknál felhasznált, részleges valorizáción alapuló átlagkeresetnél. Az indexek alig változnak az átlagkereset függvényében, hiszen a teljes valorizációra való áttérés mindenki számára azonos évenkénti kulcsok alkalmazását jelenti.

Az 1998-ban ténylegesen érvényesülő degressziót alkalmazva, a nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló keresetek teljes valorizálás esetén (ugyancsak átlagosan) 13,6 százalékkal haladták meg az adatbázisban szereplő értékeket. Ez azt jelenti, hogy a teljes valorizálásra való áttérés 1998-ban valójában nem 21,4 százalékkal, hanem ennél lényegesen kisebb mértékben, 13,6 százalékkal emelte volna meg a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet. A teljes valorizálás ugyanis megnöveli a degresszió előtti átlagkereseteket, ezzel mintegy magasabb degressziós sávba „tolja” azokat, így a degresszió csökkentő hatása erőteljesebben érvényesül.

Ezen átlag mögött azonban természetesen nagy a szóródás a keresetek függvényében. Míg az alacsonyabb kereseti sávokban a teljes többletvalorizáció „átkerül” a nyugdíjalapba, addig a legalsó (magas összegű) sávokban a teljes valorizáció degresszió előtti 21-22 százalékos növelő hatása a degresszív beszámítás következtében 5-10 százalékra csökken.

2005-re vonatkozóan e számítás alapján a degresszió előtti átlagkereset növekedése átlagosan 5,6 százalékot tesz ki. Az átlagok alapján számított 5,4 százaléktól (3. táblázat) való eltérés annak a következménye, hogy az egyénenkénti adatok szóródnak az átlag körül. A degresszió utáni átlagkeresetet a valorizálás teljessé tétele már csak átlagosan 5,0 százalékkal növeli. Látható, hogy ez az index – az 1998. évi helyzettel ellentétben – már alig kisebb, mint a degresszió előtti, bár a különbség még mindig érzékelhető. Ennek oka, hogy – a hatályos rendelkezésekben előírt fokozatos leépítés eredményeképpen – a degresszív beszámítás „hatóereje” 2005-ben már sokkal enyhébb, mint 1998-ban. Ennek megfelelően az index keresetfüggése is sokkal mérsékeltebb, mint 1998-ban.

Az előzőekhez nagyon hasonló indexeket láthatunk, ha a teljes valorizáció hatását az 1998., illetve 2005. évi nyugdíjakban vizsgáljuk az egyedi keresetsorok alapján (4. táblázat). A valorizáció javítása – a járulékplafon és a degresszió érvényesülésének függvényében – relatíve többet ad az alacsony jövedelműeknek, mivel a magasabb kereseteknél a növekmény egy részét a degresszió „visszaveszi”. Speciálisan „viselkedik” a legalacsonyabb kereseti sáv, itt ugyanis a minimumszabály érvényesülése „gyengíti” a teljes valorizáció pozitív hatását: a részleges valorizáció melletti alacsonyabb átlagkeresetből számított nyugdíjat a minimumszabály alkalmazása nagyobb mértékben emeli meg, mint a teljes valorizáció utáni magasabb átlagkeresetből számítottat. A reálisabb, teljes valorizáció mellett kevesebben – és kisebb összeggel – szorulnak a minimum védelmére.

7.4. táblázat - 4. táblázat. A teljes valorizáció hatása a nyugdíjakra 1998-ban és 2005-ben (osztályköz az 1998-as degresszió előtti átlagkereset szerint)

Átlagkereset

Létszám (százalék)

1998

2005

nyugdíj részleges

nyugdíj teljes

valorizáció hatása (százalék)

nyugdíj részleges

nyugdíj teljes

valorizáció hatása (százalék)

valorizációval (forint)

valorizációval (forint)

–20000

7,6

13 121

14 851

13,2

24 749

25 920

4,7

20000–30000

15,6

19 379

23 545

21,5

40 411

42 671

5,6

30000–40000

22,3

27 251

32 299

18,5

57 960

61 184

5,6

40000–50000

21,6

33 642

38 460

14,3

74 382

78 480

5,5

50000–60000

15,5

38 915

43 054

10,6

90 402

94 967

5,0

60000–70000

9,4

42 819

46 459

8,5

103 753

108 390

4,5

70000–

8,0

47 219

49 705

5,3

120 357

124 714

3,6

Összesen

100,0

31 188

35 321

13,2

705 40

74 077

5,0


Összefoglalva: a teljes valorizálásra való áttérés hatása lényegesen nagyobbnak tűnik, ha csak a nyugdíjalapra gyakorolt hatását vizsgáljuk, és figyelmen kívül hagyjuk az átlagkeresetek degresszív beszámítását. A degresszió fokozatos visszaszorulása az évtized közepére már megváltoztatja ezt a képet. Emellett a degresszió mérséklődésével egyre kevésbé függ a teljes valorizáció nyugdíjnövelő hatása a jövedelmek nagyságától. Ugyanakkor a teljes valorizáció hatása is egyre kisebb, ahogyan a nettó keresetindexek az idő előrehaladtával csökkennek.