Ugrás a tartalomhoz

Körkép reform után Tanulmányok a nyugdíjrendszerről

Antal Kálmánné, Augusztinovics Mária, Bod Péter, Borlói Rudolf, Czúcz Ottó, Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gerencsér László, Major Klára, Martos Béla, Máté Levente, Matits Ágnes, Katharina Müller, Réti János, Simonovits András, Stahl János, Szabó Sándorné Csemniczki Katalin, Szikra Dorottya, Tarcali Géza, Toldi Miklós

Közgazdasági Szemle Alapítvány

8. fejezet - Kis magyar nyugdíjpénztár-történelem, 1993–2000

8. fejezet - Kis magyar nyugdíjpénztár-történelem, 1993–2000

MATITS, ÁGNES

Kivonat

A nyugdíjpénztár fogalma ma már elválaszthatatlanul hozzátartozik a magyar nyugdíjrendszer fogalmához. Az lehetséges, hogy a nyugdíjpénztári intézmény megálmodói nem pontosan olyan nyugdíjpénztári piacra gondoltak, amilyen mára kialakult, de az tény, hogy egy sok-sok érdekellentéttől és az újdonságokkal szembenálló, természetes bizalmatlanságtól kísért dinamikus folyamat tanúi voltunk az elmúlt években. Ez a tanulmány ennek a folyamatnak a résztvevő-elemző szerző[16] által fontosnak tartott vetületeit tekinti át, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a múlt sajátosságai¬nak megismerésével esetleg a pénztárpiac jövőbeli vezérlése hatékonyabbá is válhat.



[16] A szerző aktuárius közgazdász, aki tanácsadóként 28 nyugdíjpénztár alapításában, illetve üzemeltetésének megszervezésében vett részt. Jelenleg is több nyugdíjpénztár aktuárius szaktanácsadója.

Matits Ágnes független tanácsadó, a Nemzetközi Bankárképző témavezetője.

1. A NYUGDÍJRENDSZER REFORMJA

A nyugdíjrendszer megváltozása gyakorlatilag minden munkavállalót és munkáltatót közvetlenül érint, ezért kísérte az elmúlt években egyre fokozódó érdeklődés a nyugdíjreformmal összefüggő kérdéseket. A nyugdíjreform fogalmán ugyanakkor sokan csak a társadalombiztosítási rendszer megváltozását értik, de a rendszerszemlélet ennél általánosabb megközelítést követel meg.

A nyugdíj alapértelmezésben a munkában eltöltött évek alatt megszerzett jog alapján élethosszig folyósított rendszeres jövedelem. Szélesebb értelemben véve azonban nyugdíjnak tekinthető minden olyan jövedelem, amely az időskori inaktív életszakaszban a megélhetést biztosítja. Így a nyugdíjrendszer elemeinek tekinthetjük mindazokat az intézményeket, amelyek ezeket a nyugdíjakat szolgáltatja.

A magyarországi nyugdíjreform egyrészt azt jelenti, hogy megváltozik a nyugdíjrendszer alapintézménye, a társadalombiztosítás, másrészt pedig azt, hogy új intézmények alakulnak a társadalombiztosítási nyugdíjakat kiegészítő és helyettesítő nyugdíjak biztosítására. Ezek az új intézmények a nyugdíjra várományos tagok által vagy javára teljesített befizetéseket összegyűjtik, és gondoskodnak az így létrejött pénzalapok szakszerű kezeléséről, majd a nyugdíjjogosultság megszerzése után az összegyűlt tőke terhére nyugdíjat fizetnek.[17]

Ilyen nyugdíjcélú pénzalapok üzemeltetésére létrehozható intézmények a nyugdíjpénztárak, amelyek megjelenésével egy úgynevezett hárompilléres nyugdíjrendszer.[18]alakult ki Magyarországon: az első pillér a társadalombiztosítás által folyósított nyugdíj. A második pillért alkotják a munkabérek arányában megállapított kötelező hozzájárulásokból felépített magánnyugdíjpénztárak által fizetett nyugdíjak. A harmadik pillért az önkéntes elhatározással, a biztosított vagy munkáltatója által önkéntesen fizetett nyugdíjpénztári tagdíjak vagy biztosítási díjak fejében megszerezhető nyugdíjak jelentik.[19]



[16] A szerző aktuárius közgazdász, aki tanácsadóként 28 nyugdíjpénztár alapításában, illetve üzemeltetésének megszervezésében vett részt. Jelenleg is több nyugdíjpénztár aktuárius szaktanácsadója.

Matits Ágnes független tanácsadó, a Nemzetközi Bankárképző témavezetője.

[17] Az összegyűjtött tőke terhére fizetnek nyugdíjat minden úgynevezett tőkefedezeti alapon működő rendszerben. A tőkefedezeti elven működő nyugdíjrendszerek különbözhetnek a szerint, hogyan kerül a szolgáltatás megállapításra. Az egyik eset, amikor a nyugdíjak mértékét kötelezettségnek tekintve, határozzák meg a tőkegyűjtéshez fizetendő díjak vagy járulékok mértékét. Ezek az úgynevezett szolgáltatással meghatározott (defined benefit) rendszerek. A másik eset, amikor a járulékok szintje gyakorlatilag szabadon választható, s a nyugdíjtőke rendelkezésre álló tényleges értéke alapján állapítják meg a szolgáltatást. Ezek az úgynevezett befizetésekkel meghatározott (defined contribution) rendszerek. A magyarországi nyugdíjpénztárak befizetéssel meghatározott rendszerként működnek.

[18] A korábbi egyetlen pillért jelentő társadalombiztosítást történelmileg először a nyugdíjbiztosítások megjelenése alakította át kétpillérűvé, de ezek 1993 előtt csak elenyésző súlyt képviseltek a nyugdíjrendszerben.

[19] A három nyugdíjpillérnek nem minden esetben ez az értelmezése. A nemzetközi szakirodalomban többször találkozunk azzal az értelmezéssel, amikor második pilléren a munkaviszony alapján szerzett nyugdíjat értik – függetlenül attól, hogy a jogosultság önkéntes vagy kötelező járulékok alapján keletkezik –, s a harmadik pillér a biztosított saját, önkéntes elhatározása alapján teljesített megtakarításai alapján megszerzett nyugdíj