Ugrás a tartalomhoz

Körkép reform után Tanulmányok a nyugdíjrendszerről

Antal Kálmánné, Augusztinovics Mária, Bod Péter, Borlói Rudolf, Czúcz Ottó, Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gerencsér László, Major Klára, Martos Béla, Máté Levente, Matits Ágnes, Katharina Müller, Réti János, Simonovits András, Stahl János, Szabó Sándorné Csemniczki Katalin, Szikra Dorottya, Tarcali Géza, Toldi Miklós

Közgazdasági Szemle Alapítvány

2. A ROKKANTKOCKÁZAT SAJÁTOS VONÁSAI

2. A ROKKANTKOCKÁZAT SAJÁTOS VONÁSAI

A fentiek alapján – legalábbis elvben – a rokkantbiztosítás folyamatainak a leírása nem okoz különösebb nehézséget. Sajnos a gyakorlatban a helyzet nem ilyen egyszerű.

A modellalkotás szintjén ugyanis könnyű bizonyos fogalmak axiomatikus jellegű definiálása és bizonyos statisztikák meglétének a feltételezése. A modell implementálásakor derül rendszerint ki, hogy a tervezett számítások elfogadható mértékű megalapozása nem is olyan egyszerű feladat.

A rokkantbiztosítás esetében a nehézségek fő forrása magának az alapvető biztosítási eseménynek a természetében rejlik.

Az életállapotokkal összefüggő biztosítások esetében a szolgáltatást kiváltó biztosítási esemény a biztosított meghatározott életkorában vagy meghatározott időpontban való életben létéhez kötődik. Ez általában egyértelműen eldönthető helyzeteket jelent, amelyek statisztikailag jól feldolgozhatók, és az öngyilkosság kivételes bekövetkezésétől eltekintve, ténylegesen véletlen eseményeknek tekinthetők.

A rokkanttá válás ugyan véletlen esemény, de nem analóg teljesen az elhalálozással.

Az első különbség abban van, hogy a rokkantállapotnak fokozatai vannak. Ezeket a fokozatokat törvény határozza meg, és orvos bírálja el. Ezért a különböző nyugdíjrendszerek keretei között zajló folyamatok csak fenntartásokkal hasonlíthatók össze.

A másik alapvető eltérés az, hogy a rokkanttá válás folyamata bonyolult, összetett folyamat, amelyben a biztosított egészségi állapotának alakulása mellett egyéni elhatározásnak is jelentős szerepe van. Az egyéni elhatározást pedig társadalmi, gazdasági, családi és egyéni pszichológiai tényezők befolyásolják.

Mindebből az következik, hogy a rokkanttá válási statisztikákat nagy körültekintéssel kell kezelni. A biztosítási folyamatokat megalapozó aktuáriusi számításokban az elméletileg előrelátható, de a gyakorlatban nehezen megragadható extra kockázatokra minden körülmények között célszerű felkészülni.

Az elmondott általános nehézségeken túl az adathiány okoz problémát. A rokkanttá nyilvánítás aktuáriusi szempontokat is figyelembe vevő megfigyelése csak néhány éves múltra tekint vissza Magyarországon. Ezért nem nagyon rendelkezünk statisztikailag kellően megalapozott megrokkanási valószínűségekkel. Nem jobb a helyzet a rokkantak elhalálozását jellemző adatokkal kapcsolatban. Sem a népmozgalmi statisztikák, sem a társadalombiztosítási statisztikák nem vizsgálták eddig kellő alapossággal a rokkanthalandóság és az egész népesség átlagos halandósági viszonyai közötti eltéréseket. Érdemes megjegyezni, hogy ilyen vizsgálatok révén jobban elbírálhatnánk azt a problémát, hogy mennyi a nem igazi rokkant a rokkantnyugdíjasok soraiban.