Ugrás a tartalomhoz

Körkép reform után Tanulmányok a nyugdíjrendszerről

Antal Kálmánné, Augusztinovics Mária, Bod Péter, Borlói Rudolf, Czúcz Ottó, Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gerencsér László, Major Klára, Martos Béla, Máté Levente, Matits Ágnes, Katharina Müller, Réti János, Simonovits András, Stahl János, Szabó Sándorné Csemniczki Katalin, Szikra Dorottya, Tarcali Géza, Toldi Miklós

Közgazdasági Szemle Alapítvány

3. A ROKKANTBIZTOSÍTÁS TŐKEFEDEZETI MODELLJE

3. A ROKKANTBIZTOSÍTÁS TŐKEFEDEZETI MODELLJE

A nyugdíjrendszerek finanszírozási modelljei között sajátos helyzetet foglal el az úgynevezett tőkefedezeti finanszírozás. Ez a modell alkalmas a szolgáltatás meghatározta rendszerek finanszírozására, teljes tőkefedezettel működik. Lényege, hogy az aktív biztosítottak minden évben járulék formájában befizetik az adott évben jogerősen megállapított nyugdíjak induláskori tőkeértékét. Vagyis az aktívak mintegy végkielégítik a tárgyévben nyugdíjjogot szerzett társaikat.

Egy ilyen rendszer bármikor bevezethető. Alkalmas olyan szolgáltatások rendszeresítésére, amelyek nincsenek várakozási időhöz kötve, bár a modell kiköthet várakozási időt is a szolgáltatásaihoz. A modell stabil finanszírozást ígér, mert a jogerősen nyugdíjasok jövőbeli kifizetéseinek a fedezete elkülönített tartaléktőke formájában rendelkezésre áll.

Természetesen a befektetési kockázatok és az inflációs veszély okozta nehézségek a jelzett modell alapján finanszírozott rendszert éppen úgy érintik, mint bármely teljesen tőkésített rendszert. Ezért itt most az ezekkel összefüggő kérdésekre nem térünk ki.

A magánpénztárak minden külön szervezés nélkül alkalmasak lennének egy külön járulékkal fedezett rokkantbiztosítás tőkefedezeti módon finanszírozott lebonyolítására. Ahogy meg tudnának valósítani egy olyan várományfedezeti alapon finanszírozott biztosítást is, mint amelyre a már hivatkozott cikkemben utaltam.