Ugrás a tartalomhoz

Körkép reform után Tanulmányok a nyugdíjrendszerről

Antal Kálmánné, Augusztinovics Mária, Bod Péter, Borlói Rudolf, Czúcz Ottó, Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gerencsér László, Major Klára, Martos Béla, Máté Levente, Matits Ágnes, Katharina Müller, Réti János, Simonovits András, Stahl János, Szabó Sándorné Csemniczki Katalin, Szikra Dorottya, Tarcali Géza, Toldi Miklós

Közgazdasági Szemle Alapítvány

2. KOROSZTÁLYI ELSZÁMOLÁS A NYUGDÍJRENDSZERBEN

2. KOROSZTÁLYI ELSZÁMOLÁS A NYUGDÍJRENDSZERBEN

Korosztályi elszámolást általában a teljes államháztartásra szokás végezni, beleértve tehát a jövedelemhez, a fogyasztáshoz és a tulajdonhoz kapcsolódó adókat, a másik oldalról pedig a nyugdíjakat, a családtámogatási rendszert, az oktatást, egészségügyet és a közjószág jellegű közszolgáltatásokat, mint amilyen az útépítés. Magyarországra vonatkozóan is készült már ilyen, a teljes újraelosztási rendszert alapul vevő számítás az 1996-os évre [Gál–Simonovits–Szabó–Tarcali [2000]).

Olyan elemzés is megjelent az elmúlt években, amely egyes specifikus jóléti intézményeket vizsgál a korosztályi elszámolás tükrében [Auerbach–Gokhale–Kotlikoff (1991b)]. Nincs tudomásunk azonban olyan tanulmányról, amely az intézmények változásainak hatását elemzi a költségvetési feszültségek és az újraelosztás egészére nézve. Ennyiben számításaink mindenképpen kísérleti jellegűnek tekintendők.

Az effajta számítások komplikáltabbak, hiszen a népesség-előrejelzésen kívül az intézményi változásokkal is lehet előre kalkulálni. Éppen ez ad értelmet annak, hogy a nyugdíjrendszerre vonatkozóan újra és külön is elkészítsük a korosztályi elszámolást egy olyan országban, mint például Magyarországon, ahol a nyugdíjtörvénycsomag előre rögzíti az intézményi reformok szándékolt lépéseit.

A speciálisan a nyugdíjrendszerre vonatkozó elszámolás – éppúgy, mint az eredeti, általános változat – minimalizálja a jövő tendenciáira vonatkozó szakértői előrejelzések szerepét, hiszen célja az épp aktuális helyzetben rejlő feszültségek feltárása. Így a népesség-előrejelzésen és a nyugdíjtörvényekben előre rögzített intézményi változásokon kívül semmilyen más várható trendet nem fogunk figyelembe venni. Eltekintünk a foglalkoztatásban, a rokkantosítási gyakorlatban, a felsőoktatásban résztvevők arányában, az életkor-kereseti függvényekben vagy a személyi jövedelem adóztatásában várható változásoktól. Ez mind olyan tényező, amelyre vonatkozóan egy prediktív modellnek világos és explicit feltevésekkel kell bírnia – a mi modellünk azonban nem prediktív.

A korosztályi nyugdíjszámlák elkészítése a következőképpen történik. Első lépésként az egyes korosztályokra jellemző járulékbefizetés és járadékkifizetés különbözeteként elkészítjük az évfolyamokra lebontott nyugdíjegyenleg profilját a kiindulásul választott évre. Ebben a tanulmányban ez az év 2000.

A járulékfizetésre vonatkozó adatokat az APEH által rendelkezésünkre bocsátott két, az 1998-as bevallásokból származó anonimizált mintából nyertük. Az egyik a munkáltató által elkészített adóbevallások 0,5 százalékos véletlen mintája, amely 10 874 esetet tartalmaz, a másik pedig az önadózók 1 százalékos véletlen mintája, 21 305 esettel. Mivel járadékadataink 2000-esek, az 1998-as APEH-fájlból úgy becsültünk 2000-es járulékadatokat, hogy a járulékköteles jövedelmeket szoroztuk az 1999-es és a 2000-es bruttó bérnövekedési ütemmel. Ennek tényleges értéke 1999-re 16,1 százalék,[49] a 2000-re várt, szakértői becsléssel készült érték pedig 11,3 százalék. Meg kell jegyezni, hogy ezzel az eljárással rejtve feltételeztük, hogy a járulékok párhuzamosan változnak a bérekkel.

A társadalombiztosítási járulék befizetésére vonatkozó sor természetesen nem szerepel az adóbevalló ívben, az egyes jövedelemtípusokra vonatkozó járulékfizetési szabályok alapján azonban megállapítható. A mintából készült járuléktömeg-becslés 922,3 milliárd forintot ad, ami körülbelül 1,8 százalékkal kisebb a Nyugdíjbiztosítási Alap 2000-re előirányzott 938,8 milliárd forintos bevételénél. Ez utóbbi összeg tartalmazza a munkáltatói és munkavállalói hozzájárulásokat, valamint a magánnyugdíjpénztárakba átlépők miatti járulékkiesés pótlására szolgáló költségvetési támogatást, nincs azonban benne például a gyes, gyed és gyet után fizetett költségvetési hozzájárulás, a fegyveres testületek kedvezményes nyugellátásainak kiadásaihoz történő hozzájárulás, a késedelmi pótlékból és bírságból származó bevétel és néhány további, a járulékrendszeren kívüli kisebb tétel. Az összehasonlítás során azért kell figyelembe vennünk a pénztári átlépésekből származó hiány pótlását, mert az alap bevételeinek tervezésekor a magánpénztárakba átlépetteknek a bruttó keresetek 6 százalékát kitevő befizetéseivel nem számolhattak, mi viszont, ahogyan azt fentebb említettük, alapmodellünkben a nyugdíjrendszer részleges privatizációja nélkül kalkulálunk.

A járadékok becslésére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által rendelkezésünkre bocsátott, a főellátások szerinti 1 százalékos rétegzett mintát használtuk. A minta a 2000. januári állapotokat tükrözi, összesen 31 487 megfigyelést tartalmaz. Természetesen minden megfigyelés a főellátásokon kívül tartalmazza a kiegészítő ellátások összegét is, így kiszámolható a teljes ellátás forintösszege.

Számításainkkal a teljes nyugdíjrendszerben meglévő egyensúlytalanságokat szeretnénk számszerűsíteni, ezért a járadékprofil meghatározása során azt az elvet követtük, hogy minden olyan juttatást figyelembe vettünk, amelyhez járulékot lehet kapcsolni, vagy amelyet általános adóból fedeznek. A nyugdíjrendszer finanszírozási feszültségeiről ugyanis nem sokat tudunk meg, ha kizárólag a nyugdíjjárulékokból finanszírozott ellátások alapján végzünk számításokat. Elképzelhető ugyanis, hogy a nyugdíjjárulékokból folyósított ellátásoknál a bevételek és a kiadások egyensúlyban vannak egy adott évben, a teljes rendszer mégis hiányt mutat.

Az így számított járulékok és járadékok egyenlegét ezek után megadjuk minden egyes évfolyamra. Mivel minden évfolyamot egyetlen szám jellemez, a 2000-re vonatkozó nyugdíjegyenlegek profilja nem más, mint egy 96 elemű vektor. A sort ugyanis a 2000-ben születettekkel, vagyis a nullaévesekkel kezdjük, a 95 éveseket és idősebbeket pedig egy korcsoportba vonjuk össze. A következő lépésben e vektor értékeit számítjuk ki minden egyes további évre, egészen 2100-ig, figyelembe véve a születésekre, a gazdasági növekedésre és a diszkontrátára vonatkozó feltevéseket, valamint a már élő és a jövőben születő korosztályok kihalási rendjét és a változó nyugdíjszabályokat. Végül az így kapott 96×101-es mátrixban átlósan haladva nyomon követjük az egyes évfolyamokat, összegezzük nyugdíjegyenlegük jelenértékét a teljes hátralévő életpályára.

A kiinduló egyenleg kivetítéséhez és a jelenértékek kiszámításához megfelelő növekedési tényezőt és diszkontrátát kell választani. Abból indultunk ki, hogy a nyugdíjjárulékok járadék-ellenértékének visszafizetése kockázatosabb, mint a hosszú távú állampapíroké. A nyugdíjjárulék befizetése kötelező, míg az állampapírok vásárlása nem az. Így a kormányzat akkor is viszonylag könnyen be tudja szedni az előbbit, ha annak reálhozama minimális, esetleg negatív; ugyanez az állampapírok esetében lényegesen nehezebb.[50] Éppen ezért a diszkontrátát az állam által kibocsátott értékpapírok reálkamatlábánál magasabb kamatláb alapján kell meghatározni. Ugyanakkor a nyugdíjkifizetések kevésbé ingadoznak, mint a tőke reálhozama, és ez indokolja, hogy az államkötvények kamatlába és a magánszektorban realizálható tőkehozam közötti értéket használjunk.[51] Alapesetben a korosztályi elszámolás nemzetközi gyakorlatának megfelelően 1,5 százalékos éves átlagos termelékenységnövekedéssel és 5 százalékos diszkontlábbal számoltunk, de elvégeztük az ilyenkor szokásos robusztussági vizsgálatokat.[52]



[49] Forrás: www.ksh.hu/hun/h1999/h103fo99/m1030612.htm.

[50] A nyugdíjrendszerekre leselkedő politikai kockázatokról és azok csökkentésének lehetséges megoldásai módjairól lásd Diamond (1997) tanulmányát.

[51] Ezzel kapcsolatban lásd Auerbach–Gokhale–Kotlikoff (1994).

[52] A módszer további részletei megtalálhatók Gál–Simonovits–Tarcali (2000) írásában.