Ugrás a tartalomhoz

Körkép reform után Tanulmányok a nyugdíjrendszerről

Antal Kálmánné, Augusztinovics Mária, Bod Péter, Borlói Rudolf, Czúcz Ottó, Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gerencsér László, Major Klára, Martos Béla, Máté Levente, Matits Ágnes, Katharina Müller, Réti János, Simonovits András, Stahl János, Szabó Sándorné Csemniczki Katalin, Szikra Dorottya, Tarcali Géza, Toldi Miklós

Közgazdasági Szemle Alapítvány

6. BIZONYTALAN KÖVETKEZTETÉS

6. BIZONYTALAN KÖVETKEZTETÉS

Az emberi viszonyok bonyolultak. A komplexitás egyik megnyilvánulása, hogy a forrásokhoz való hozzájutásnak is számtalan történelmileg változó módja volt és van. A modern üzleti életben fontos a kiadások és bevételek pontos számbavétele és összemérése, valamint a kockázatvállalás. Az emberi kapcsolatok azonban még akkor sem tekinthetők egyszerű könyvelési tételnek, ha sokuk mögött van gazdasági tartalom, és általában nem a kaszinó vagy a tőzsde kockázatkedvelő logikája vezérli őket.

Jogos a gondolati tisztaságra, viszonylag tiszta elvek fogalmi szétválasztásra törekvés. A valóság azonban más. A kenyér és a méltóság, a biztonság és a szabadság közös szükségletek. E szükségletek együtt nem kielégíthetők, ha a kenyérhez csak megalázó feltételek mellett lehet hozzájutni, vagy ha a méltóságot üres gyomorhoz szavatolja a törvény.

E tanulmány érvei szerint a munkajog és a társadalombiztosítás maszatos szerződései a szociálpolitika társadalmilag többé-kevésbé igazságos és elég legitim eszközeinek bizonyultak. Viszonylag jól kapcsolják össze a méltóság és a kenyér iránti szükségletet. Ellentétes érdekeket egyeztetnek össze, és valamennyire összebékítik az individualizmust a kollektív struktúrákkal. Mind ez idáig ezeket az előnyöket igazolta erős civil támogatottságuk és ezeknek köszönhető relatív stabilitásuk. Azaz – hogy tanulmányunk mottójához visszatérjünk – a „látszólagos inkonzisztenciák” valóban a „stabilitást szolgálták” [Marshall (1965) 164. o.]. Most ez a stabilitás forog kockán.

El kell fogadni azt a bírálatot, hogy a maszatos szerződések csak a biztosítottaknak jelentenek előnyt. Ez a hiányosság a munkaerőpiac átstrukturálódása miatt egyre nagyobb igazságtalanságok forrása lehet. A már említett okok mellett sokan ezen igazságtalanságok miatt javasolják a homályos szerződések felmondását.

A globalizáció sokféle pozitívum mellett növekvő egyenlőtlenséget, szegénységet és szorongásokat is magával hoz. Lehet, hogy a társadalmi védelem régi rendszerei nem építhetők fel a globalizálódás futóhomokján. A javasolt funkcionális alternatívák azonban – a biztosítási világpiac a valószínű piaci kudarcokkal, a demokráciát gyengítő jótékonyság, a szegénység erősödő kriminalizálása – nem biztatóak. A védő funkciók nem valósulhatnak meg olyan homályos szerződések nélkül, amelyek a társadalmi szolidaritás és a társadalmi tagság, azaz a jogok elvét is magukba fogadják. Kérdés, hogy a nemzeti és globális társadalom képes-e újra felfedezni és újra elfogadni ezeket az értékeket, illetve, hogy a globális tőke ad-e minderre esélyt. Nélkülük azonban nem nagyon van remény arra, hogy kiépüljenek a bizonytalanságok a szabadságok eróziója elleni védelmi rendszerek.