Ugrás a tartalomhoz

Körkép reform után Tanulmányok a nyugdíjrendszerről

Antal Kálmánné, Augusztinovics Mária, Bod Péter, Borlói Rudolf, Czúcz Ottó, Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gerencsér László, Major Klára, Martos Béla, Máté Levente, Matits Ágnes, Katharina Müller, Réti János, Simonovits András, Stahl János, Szabó Sándorné Csemniczki Katalin, Szikra Dorottya, Tarcali Géza, Toldi Miklós

Közgazdasági Szemle Alapítvány

Előszó

Előszó

Több mint három év telt el azóta, hogy az Országgyűlés megszavazta a magyar nyugdíjrendszert radikálisan átalakító törvényeket. Ez a sebtében összefércelt törvénycsomag azonban hosszú időre elhalasztotta a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer néhány krónikus problémájának a megoldását, nyitva hagyta – vagy szakmailag kifogásolható módon szabályozta – a magánpénztári rendszer működésének fontos kérdéseit.

A törvénykezést megelőző éles, sokszor szenvedélyes vitákban e kötet majd minden szerzője részt vett, ki a részleges nyugdíj-privatizáció ellen, ki mellette. Jelenleg azonban mindannyian egyetértünk abban, hogy itt az ideje megkezdenünk a tapasztalatok feldolgozását. Indulatoktól mentesen, szakmai szempontok alapján vizsgálnunk kell a tényeket, feltennünk az aktuális kérdéseket, és keresnünk a helyes válaszokat. Ez a fő célkitűzése ennek a kötetnek. Arra is törekszünk ugyanakkor, hogy ne csupán a nyugdíjrendszerrel hivatásszerűen foglalkozók szűk köréhez szóljunk. Amit csak lehet, szeretnénk megvilágítani a tárgytól távolabb álló, de érdeklődő – és járulékfizetőként vagy nyugdíjasként mindenképpen érdekelt – Olvasó számára is. Ez persze nehéz feladat, mert a nyugdíjrendszer nem egyszerű. Nem kerülhetjük el olyan kellemetlenül hangzó kifejezések használatát, mint valorizáció, skála, degresszió, normajáradék és hasonlók. Éppen azt szeretnénk, hogy ezek jelentése világossá váljék, és reméljük, hogy a velük való megismerkedés megéri a fáradságot. A tanulmánygyűjtemény sokszínűsége és a szerzők nagy száma már önmagában is jelzi, hogy az Olvasó nem egységes monográfiát tart kezében. A kötetben független szerzők egymástól függetlenül írt tanulmányai sorakoznak. Vannak kérdések, amelyek több tanulmányban is felvetődnek, és az egyes szerzők állásfoglalása nem mindenben egybehangzó. Miért is lenne? Tisztázó szakmai vitáknak a jövőben is jut szerep, talán még a jogszabályalkotás előkészítésében is. Más kérdésekben nem a nézetkülönbség, hanem a megközelítés módja, a konkrét elemzés célja indokol látszólagos ismétlést; csupán a valóban felesleges átfedések kiküszöbölésére törekedtünk.

Az első rész három tanulmánya a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer kialakulásának történeti folyamatát mutatja be, egészen az 1998. évi gyökeres átalakulásig. Éppen e legutóbbi reformot megelőző, éles hazai viták miatt szerencsés, hogy a reform politikai gazdaságtanának elemzésére kívülálló, pártatlan, külföldi szerző vállalkozott. A második rész alkotja a kötet gerincét. Ebben tizenhárom szerző kilenc tanulmánya foglalkozik a mai, több lábon álló magyar nyugdíjrendszer jelenének és belátható jövőjének empirikus elemzésével. Először a társadalombiztosítás, azután a magánpénztárak, végül pedig e két alrendszer közötti – gyakran elhanyagolt és még nem teljesen feltárt – összefüggések kerülnek sorra. A harmadik részben öt olyan tanulmány kapott helyet, amelyek nem szorítkoznak a magyar viszonyok elemzésére, hanem a nyugdíjrendszerek általános kérdéseit tárgyalják – bár természetesen ezekben is tükröződnek a szerzők érdeklődését befolyásoló hazai problémák.

Majdnem mindegyik tanulmányban megjelenik valamilyen formában az összefüggés az időskorban (vagy özvegyként, vagy rokkantan) élvezett nyugdíj és a keresőként fizetett járulék között. Nem feltétlenül értünk egyet abban, hogy ezt a kapcsolatot milyen szorosra kellene fűzni, vagy mennyire és milyen célból engedhető meg a fellazítása, de hangsúlyozunk kell, hogy a járulék – akár a munkavállaló, akár a munkáltató fizeti – nem adó, amellyel a költségvetés szabadon rendelkezhet, és a nyugdíj nem állami adomány, amelyet a kormányok szabadon osztogathatnak, vagy megvonhatnak. A kötelező nyugdíjrendszert – akár állami, felosztó-kirovó, akár tőkésített, magánpénztári formában működik – a társadalom széles értelemben vett önbiztosításának tekintjük olyan kockázatok megosztására, amelyeket egyedül (a leggazdagabbak kivételével) senki sem képes viselni.

Ehhez a kötethez hasonló, a nyugdíjrendszer kérdéseit sokoldalúan megvilágító gyűjtemény eddig hiányzott a magyar nyelvű szakirodalomból. Reméljük, hogy ennek a hiánynak a pótlása egyrészt segíthet tájékozódni a témától távolabb álló, de iránta érdeklődő olvasóknak; talán segíthet abban, hogy a nyugdíjrendszer problematikája elfoglalja méltó helyét a felsőoktatási tananyagban; végül talán hozzájárulhat ahhoz, hogy az elmúlt évtizedekben sajnos gyakori, az összefüggéseket és a hosszú távú következményeket figyelmen kívül hagyó, rögtönzött kormányzati beavatkozásokat előbb-utóbb távlatos, konzisztens nyugdíjpolitika váltsa fel.

Budapest 2000. november

A szerzők