Ugrás a tartalomhoz

Magyar néphit

Pócs Éva

L'Harmattan Kiadó

2.

2.

A leírt duális rendszer horizontális térszerkezetre utal, ahol valóságos lineáris haladással elérhető a másik térfél, amelynek létező, reális terei, objektumai a nemteret, a káoszt szimbolizálják. Az ide behatoló egy reális, földi másvilágba juthat, amely elsődlegesen az ember térfoglaló-megművelő okkupációja által el nem ért, nem birtokolt, ismeretlen, idegen volta révén nyert kaotikus/természetfölötti/halotti jelentést. Ez a másvilág nem a túlvilág, a halottak végleges tartózkodási helye, de különböző démonikus lények tartózkodnak, jelennek meg itt, és itt bolyonganak, egy végleges túlvilágra kerülésük előtti átmeneti időszakban a halottak is, mint visszajárók, vezeklők, az emberrel még közvetlen, személyes kapcsolatot tartó átmeneti lények.

De a B-térfélre jutva egy //„//szellemi//“// túlvilággal is kapcsolatba lehet kerülni //–// innen indulhat az odavezető út. Ismeretlenségéből és valóságos átmeneti helyzetéből következik halál/túlvilág kapuja jelentése. A B-térfél térségei-objektumai határhelyek, két emberi települést elválasztó senkiföldjék. A falu //–// falu környéke oppozíció is magában foglalja ezt a jelentést: a falu határa a szomszéd emberi településtől elválasztó átmeneti hely, de egyúttal ismeretlen periféria is. Leopold Schmidt középkori példáiban a világ még kicsi; az ember saját faluja, kis szántófölddel a világ közepe, amelyet ismeretlen, félelmetes, az ember által még meghódíthatatlan erdőségek vesznek körül. A szomszéd falutól elválasztó hatalmas terület még valóban ismeretlen világ. //„//Valami »egészen más«-ról van szó, egy olyan övezetről, amely egyrészt itt a földön két darab földet egymástól elválaszt, amely azonban éppígy elválaszthatja ezt a pogány földet az ismeretlen »odaáttól« is. Az erdő kapu volt a külső világhoz, egyfajta átjáró…//“//[108] A saját/emberi világtól való idegenségéből következik természetfölötti/halotti aspektusa, sőt, a valahol messze, a periféria külső határán, a világ peremén elképzelt túlvilág is: egy horizontális túlvilág-elképzelés, melyet igen sok mitológia, kozmogónia ismer, általában párhuzamosan az ég//–//föld//–//alvilág, illetőleg menny//–//föld//–//pokol hármasságával (kettősségével). A halottak lakta túlvilág is lehet egyszerre különböző helyeken. A görög Hadész a föld alatt, ugyanakkor messze nyugaton volt. Vagy például az észt néphit a //„//halottak birodalmát//“// különböző helyekre: föld alá, föld fölé, földre helyezi; ennek felel meg a sokféle elnevezés: alsó/túlsó/túloldali világ, másvilág;[109] és sorolhatnánk tovább az európai, ázsiai példákat e párhuzamosságokra. A magyar néphitben is valószínűleg eltérő túlvilág-elképzelésekre utalnak a másvilág és túlvilág, alvilág/felvilág szavak.[110]

//„//A földi vándorlás egy más világba vezethetett; Dante ismeretlen földi tájakon eltévedve jutott a pokolba//“// //–// állapítja meg Gurevics a középkori térszemlélet taglalása során.[111] A senkiföldjén túli világ a valóságban egy másik emberi világ. Az archaikus térszemlélet azonban nem ismer másik emberi világot:[112] a Lévi-Strauss, Ivanov, Toporov által megállapított univerzális centrum//–//periféria, saját//–//idegen stb. oppozíciók egyetlen emberi világra utalnak. A //„//saját//“// lakóhely a centrum az idegen perifériával szemben, de egyúttal az univerzum centruma is: //„//...minden emberi hajlék a »világ« közepére van rávetítve//“//.[113] //„//Ezen felfogás szerint //–// írja Veres Péter a fent említett szerzőkre hivatkozva //–// az ember mint olyan, egyike a kozmológiai rendszer produktumainak, a saját etnikai csoport pedig ... a szomszédos közösségektől eltérően a teremtés célja, a világ közepe.//“//[114]

A világ közepén én vagyok… …a világ közepe ott van, ahol állok.[115]

Az archaikus tudat e magyar adatokkal is reprezentálható //„//centrumból szemlélt világa//“// a periférián már csak mást/idegent/nem emberit tételez fel.

A periféria //„//túlvilág kapuja/szent//“// jelentését a határhelyeken létesített szent helyek is dokumentálják, mint ezt szemléletesen elemzi Takács Lajos tanulmánya: a határ mint senkiföldje gonosz, ártó szellemek tanyája, erőszakos halállal meghaltak, kereszteletlenek, koraszülöttek temetőhelye //–// másrészt különleges, szent hely (római, etruszk, kelta adatokig visszavezethetően egész Európában); ezt az ott emelt keresztek, kápolnák, templomok, valamint ezek asylum-jellege bizonyítja.[116]

Így a senkiföldje mint két emberi tulajdont összekötő/elválasztó átmenet törvényszerűen lett az evilág és túlvilág közti átmenet egyetemes szimbólumává. A nagy kiterjedésű átmeneti térségek esetében természetszerűleg az //„//ismeretlen periféria//“// jelentés dominál, míg a //–// recens magyar, illetőleg európai //–// hiedelmek által reprezentált //–// //„//keskeny//“// térelválasztók/összekötők (híd, folyó, töltés, mezsgye) esetében elsősorban az //„//átmenet//“// jelentés. Közismert a híd és folyó egyetemes //„//evilágtúlvilág határa//“//, //„//út a túlvilágra//“// jelentése.[117] A keresztút egész Európa hiedelmeiben a halottak/démonok/boszorkányok földi tartózkodási-megjelenési helye, de egyúttal a halálba-másvilágba vezető út.[118]

Az eredeti //„//senkifödje//“// jelentésből vezeti le Leopold Schmidt e területek //„//másvilág//“// jelentésének //„//saját közösségtől idegen, társadalmon kívüli//“// aspektusát: //„//A száműzött nyomorúsága, hazájának elvesztése egy olyan külvilágba való kitaszítottságot jelentett, ami idegennek, ellenségesnek, sőt »túlvilágnak« fogtak föl. A kitaszított társadalmilag halott volt, úgy is kellett ezért viselkednie, mint egy halottnak.//“//[119] A //„//másvilág//“// jelentésnek ebből az aspektusából következik, hogy az átmeneti rítusokban manifesztálódó státusváltás liminális szakaszában a //„//társadalmilag halott//“// személy a senkiföldjére, perifériára rekesztődik ki; valóságosan is kiesik a szociális térből és időből: a státus nélküli, átmeneti lény az átmeneti térbe kerül.[120] Anna-Leena Siikala //–// a sámánavatást elemezvén //–// a szamojéd sámánnal kapcsolatban írja: A sámánjelölt az erdőben, távol a közösségtől, barangolva veszti el először eszméletét, kerül kapcsolatba tanító szellemével.[121] De e jelenség //–// túl a sámánavatás körén //–// általános érvényű a beavatási rítusok vonatkozásában.[122] Egyúttal a periféria //–// a B-térfél //–// //„//túlvilág kapuja/istenséggel, halottakkal való találkozás helye//“// jelentése is manifesztálódik az avatási rítusok liminális szakaszában (amikor az egyén //„//szent//“// állapotban van),[123] illetőleg az egyén szimbolikus halálában és újjászületésében vagy álomban, extázisban //„//túlvilági utazásként//“// megélt //„//valóságos halálában//“//.[124] De hivatkozhatunk a pusztába, erdőbe, bozótba vonuló remetékre, akik a szentség állapotába a világtól távol kívántak eljutni, vagy a zarándokokra, akik ismeretlen helyekre vándoroltak: //„//Krisztust … megtalálhatták mindenhol, ehhez csupán az kellett, hogy eljussanak a szentség állapotába//“//.[125]

A közelmúlt magyar néphitének adatai is utalnak //–// hiedelemmondai motívumként //–// a B-térfél ilyen jelentésére: A tudós, táltos, halottlátó tudománynyerése, a szimbolikus halált jelentő alvás vagy extázis a periférián megy végbe. Például:

A foggal született gyerek eltűnt, három napig az erdőben kóborolt, nem evett. Mikor visszajött, tudott jósolni.[126] Gyenge Maris [tudósasszony] megzavarodott, elment az erdőbe. ...három napig mindig keresték.

...éjjel a fa tetején hált, nappal megint kóborgott tovább... [127] A leendő táltos //„//elkóborol//“//, istállóban alszik.[128] A foggal született //„//rejtett helyen nő fel//“// //–// garabonciás lesz belőle.[129] A tápai halottlátó külön kis házikóban lakott egyedül, mikor álmában megtudott minden imádságot.[130]

A magyar néphit tudományszerzésre, valamint elragadásra vonatkozó hiedelemmondai adatai az átmeneti térségek//–//objektumok //„//átmenet a halálba/túlvilágra//“// jelentését is képviselik (utóbbiak //–// pl. boszorkánymulatságra ragadás, vagy a táltos és garabonciás-jelölt elvitele //–// is beavatásként értékelhetők); például:

Ha nem vigyázol a kislányra, elviszi a tátos. A tőtésen szokott menni.[131] Aki születéskor két sor foggal születik és kislány, abból jósnő lesz. Hogy elérje célját, nagy viharban át kell mennie valamivel egy nagy folyón. Aztán el kell mennie egy vagy két évre szolgálnia, és tizenöt éves korában megkezdheti a jóslást.[132] [Valaki éjszaka a keresztúton átment] … a boszorkány a mocsolyába csapkodta be. Reggelig két menyecske táncoltatta, csapkodta be.[133] ...Mikor kimegy oda az árokhoz, há ott annyira zenélnek, ... azok a zenészek mentek elöl, és ő táncolt utánuk. Vitték, addig vitték, ameddig a kakasok nem szóltak... Akkor megebredt, hát az erdő szélin van egy árok partján, csupa víz, ki vót merülve, megtáncoltatták az ördögök.[134] [Egy gyerek] egy hídon vagy olyan helyen szokott sírni, ahol az emberek már a halál küszöbén szoktak állni ... felvették a járókelők, a gyerek átváltozott asszonnyá vagy férfivé. Át kellett adni a lelkét a boszorkánynak, mert ha nem, akkor megrontották és meghalt.[135] Az esküvői muzsikusokat keresztúton megjelenő kocsi viszi a túlvilágra.[136]

Hasonló értelemben lehet //„//szent hely//“// jelentése a temetőnek, ahol a //„//túlvilág kapuja//“// jelentést erősíti az ott eltemetett halottak tényleges jelenléte: az élő holttest mintegy közvetítő a valódi, szellemi túlvilág felé:

A garabonciás hétéves korában, egy sírra feküdve megtudja a füvek titkait.[137] Halottmondó az lesz, aki pár napig feküdt a földben [tetszhalott volt].[138]

A temető, mint //„//halottak lakhelye, halottak, természetfeletti lények megjelenési helye//“// szintén B-térfél az //„//emberi//“// A-térféllel szemben. Nemcsak a sírjukból //„//kikelő//“// (misére, körmenetre járó) halottak, hanem lidérc, boszorkány stb. is megjelenik itt a //„//rossz órákban//“//:

A halottaknak minden éjszaka 12 órakor búcsú van. 12 órától 1 óráig nem jó a temetőbe menni.[139]

Mindezek az adatok természetesen nem egyfajta ténylegesen működő avatási szisztéma részeiként, sem azok hiedelmekben fennmaradt töredékeiként értékelendők, pusztán e marginális helyek egyetemes, a magyar (és hasonlóan az egész európai) néphit által is tükrözött //„//szent/túlvilági//“// jelentésére utalnak, attól függetlenül, hogy a boszorkány, táltos, garabonciás és egyéb tudósok és mediátorok beavatására vonatkozó hiedelmeknek milyen //–// térben-időben hova köthető //–// történeti gyökerei vannak.



[108] Schmidt 1980a, 59.

[109] Paulson 1971, 191//–//196.

[110] Az urali népek túlvilág és alvilág elképzeléseiről: Hoppál 1980, 276//–//277. A finn túlvilág a világ északi határa mögött messze északon van (Honko 1980, 212). Párhuzamos túlvilág és alvilág-elképzelések a voguloknál és osztjákoknál: Karjalainen 1931, 183//–//191.

[111] Gurevics 1974, 65.

[112] Eliade 1957, 154.

[113] Archaikusabb szinten a lakóház és háziélet reális és szimbolikus tér- és időbeosztására vonatkozó konkrét vizsgálatok alapján lehet kimondani: (a chamula indiánok) //„//...azt [a lakóházat] továbbra is »a föld köldökének«, »az erkölcsi világegyetem központjának« tekintik//“// (Gossen 1972, 13).

[114] Veres 1976, 348.

[115] Bosnyák 1977, 26.

[116] Takács 1980.

[117] Pl. halottak túlvilágra vezető útja: Eliade 1957, 378//–//379; Karjalainen 1921, 183//–//191; Loorits 1980, 212; a sámán túlvilági utazása hídon át: Eliade 1957, 445//–//47.

[118] A hármasút Hekaté kultuszhelye, az alvilágba/halálba vezető út volt (Kerényi 1977, 31//–//32; Szepes 1975). Mint halottak/démonok/ördögök megjelenési helye //–// a boszorkányhiedelmekkel kapcsolatban //–// az egész európai középkort végigkíséri (Caro Baroja 1971, 97, 111, 115).

[119] Schmidt 1980a, 56.

[120] Leach 1972, 113//–//115; Turner 1972.

[121] Siikala 1978, 187//–//191.

[122] Turner 1969, 95; Fejős 1979, 410.

[123] Leach 1972, 115: //„//Az erkölcsi személyiség szent állapotban van, egyfajta tetszhalottként. A közönséges társadalmi idő megállt.//“//

[124] (Uo.:) //„//Az erkölcsi személyiség áthelyeződik a szekuláris profán világból a szent világba. Meghal.//“//

[125] Gurevics 1974, 64//–//65.

[126] Saját gyűjtés, Galgamácsa, Pest m.

[127] Diószegi 1967, 102.

[128] Diószegi Vilmos gyűjtése.

[129] Diószegi Vilmos gyűjtése.

[130] Diószegi Vilmos gyűjtése.

[131] Fehér 1975, 78.

[132] Fehér 1975, 82//–//83.

[133] Diószegi Vilmos gyűjtése, Nagybátony, Heves m.

[134] Bosnyák 1980, 103.

[135] Fehér 1975, 67.

[136] Bihari 1980a, 37.

[137] Diószegi Vilmos gyűjtése.

[138] Fejős 1981, 23. Mint a szerző megvilágítja: //„//A képzet arra utal, hogy a meghalt ember lelke kapcsolatba került a halottak világával, és onnan visszatérve már elnyert ismeretekkel tud érintkezésbe lépni a halottakkal. ... van aki ... 3 nap és 3 éjjel aludt a halottak között, miközben hatalmát a szűzanyától kapta//“// (uo. 23//–//24).

[139] Saját gyűjtés, Verpelét, Heves m.