Ugrás a tartalomhoz

Magyar néphit

Pócs Éva

L'Harmattan Kiadó

4.

4.

A magyar néphit bizonyos tudományszerzésre, halottak/természetfeletti lények //„//kilesésére//“//, illetve a túlvilágra való behatolásra/betekintésre vonatkozó adataiból az 1. alatt leírt tér-idő szerkezetet mintegy magasabb szinten magában foglaló duális rendszer írható le. Az 1. horizontális térrendszer //„//valóságos//“// találkozásaival, //„//behatolásaival//“// szemben ezek az adatok szimbolikus túlvilágra jutásra vonatkoznak: Az ember szimbolikus haladással a //„//szent közepet//“// megtestesítő térségekbe/objektumokhoz jut, illetve szimbolikus cselekményekkel létrehozza őket. Ezáltal a halottakra-túlvilágra, távoli, elrejtett dolgokra, a múltra és a jövőre vonatkozó tudást szerez, e tudás letéteményese lesz = beavatódik.

Az ide vonatkozó adatcsoportokat reprezentáló adatok:

a) A ház tűzhelyében, tüzében, kör húzásával megláthatók a halottak/boszorkányok/jövő, beavatás nyerhető:

Aki éjféli mise alatt meztelenre vetkőzik, //„//szentelt körből//“// láthatja kürtőből macska képében lejövő boszorkányokat. Mindent megadnak neki, de nem szabad elárulnia.[170] Ha szent György nap éjszakáján az eladó lány háromszor megkerüli a házat és lába közt benéz a kemencébe, ott meglátja, milyen lesz a vőlegénye.[171] Mikor esteledik, a tüzes fűtőn egy gömböc mindig ott táncol. De a jányba egy csepp csontot se hagyott. Tudománya volt, és az volt az ára a tudománynak.[172]

b) A ház körüljárása után láthatók a házban a halottak, a jövő:

Szilveszter éjjelén a lány üres szobában terít, körülfut háromszor a házon, majd benéz az ablakon: a terített asztalnál a halál vagy leendő férje ül.[173] A lány háromszor körülfutja a házat, majd belép, és meglátja önmagát, hogy lesz kiterítve.[174]

c) Keresztúton kör húzásával és/vagy lucaszéken ülve meglátható a jövő, a halottak; belátható a tér; beavatás nyerhető:

A Lucától karácsonyig készített lucaszékre ülve a keresztúton tüzes lovakat, csúf állatokat, gonosz lelkeket lehet látni.[175] Éjjel tizenkettőkor a keresztúton rajzolt bűvös körből visszanéznek, és meglátják jövendőjüket.[176]Keresztútra tett lucaszéken ülve meglátható, hol az elásott pénz.[177]

Aki boszorka akar lenni, másik boszorka keresztútra viszi, körbe állítja. Felszólítja, hogy tagadja meg az Istent. Nem vállalja //–// erre szét akarják tépni, vagy a folyóba dobni.[178] Aki boszorkánnyá akar lenni, karácsony éjjelén kört húz maga köré a keresztúton. Tüzes bikák jönnek, és nem tudnak a körön behatolni. Ha kimenne a körből, széttépnék. Ha kibírja, boszorkánnyá lesz.[179]

d) Templomban (a küszöbön) lucaszékről (és bűvös körben) meglátható a boszorkány/halottak/jövő; beavatás nyerhető:

Az éjféli misére elvitt lucaszékre a templomajtóba ülve a misére bejövők közt meglátja a boszorkányokat: olyan nagy ökörszarvval jönnek be a templomba, hogy félre kell hajtaniuk fejüket. Úrfelmutatás után sietnie kell haza, mert olyan dühösek rá, hogy szét akarják tépni.[180] A lány az éjféli mise alatt az oltár előtt lucaszéken állva látja jövend6beli férjét.[181] A templomban a lucaszéken ülő //„//rossz lelkeket//“// lát.[182] Aki lucaszéket visz a templomba az éjféli misére, //„//látást nyer//“//.[183] Aki nem visz mákot a lucaszékre üléshez, boszorkák kezébe kerül. Elaltatják, tagjait szétszedik, úgy táncolnak vele kakasszóig, mikor hirtelen összerakják.[184]

e) Tükörben meglátható a jövő, a halottak, belátható a tér:

Szilveszter éjfélkor a lányok gyertyával a kezükben belenéznek a tükörbe és meglátják szeretőjük képmását.[185] A hetedik gyerek/foggal született gyerek acéltükörben/kristályos üveggel látja meg a kincset szent György éjfelén vagy karácsony éjszakáján.[186]

f) Templomban a pap az oltáriszentségen keresztül látja a boszorkányokat:

...a plébános kitette az oltáriszentséget, és azt mondta, hogy a Mária-lányok között kettő van, aki bűbájos.[187] Karácsony éjfelén a pap átnéz az oltáriszentségen, ő is meglátja a boszorkányt.[188]

A pap újhold vasárnapján felemeli az oltáriszentséget, és az összes boszorkányt látja benne.[189]

g) Szitán át láthatók a boszorkányok és a jövő:

A boszorkány forgószélben is szokott járni, ahol szalmaszálon ül. Aki ilyet lát, szaladjon be egy rostáért, s ha azon keresztül néz a forgószélbe, megismeri, ki ül benne.[190] Mikor a csorda jön hazafelé szent Györgykor, ki kell állni a kapufélfához egy rostával, azon át meg lehet látni, hogy ki a boszorkány.[191] Ha a lány éjféli mise alatt kiáll a kapuba, rostán át megláthatja leendő vőlegényét.[192]

h) Egyéb lyukas tárgyakon át a boszorkányok, ördögök, jövő látható:

…ha a tő fülin át akar látni, meglátja a templomban a boszorkányt.[193] Ne nézz be éjfélkor a templom kulcslyukán, mert az ördögök nem bocsájtanak el a kulcslyuktól.[194] A lány a fán lévő lyukon át meglátja jövendőbeli férjét.[195] Aki a padláson napkeltekor új kerék agyán keresztül néz a padlásrésen ki, úgy figyeli meg reggel a tehénhajtást, meglátja a boszorkányt.[196]

i) A fordítottság jelének alkalmazásával megláthatók az ördögök, beavatás nyerhető:

Ha valaki a templomban megfordítja a kapcáját, meglátja az ördögöket.[197] Egy halottlátó úgy kapta tudományát, hogy nagy betegsége után elvitték a templomba, a pap a miseruhát rátette és megfordította rajta, s attól kezdve tudott mondani.[198] Egy gulyás egy cimboráját tudományra akarja tanítani. Két szalmaszálat kilencszer megfordítva letesz a földre, arra kell ráállni. Mindent lehet látni róla.[199]

A tudományszerzés hiedelemmondai adatai és a jósló rítusok egyaránt a túlvilággal való szimbolikus kapcsolat létesítésére utalnak. Közös elemük a túlvilágra behatolás/betekintés képességének megszerzése, illetve e képesség birtokában a behatolás, betekintés. A tudomány nyerése (tudóssá, boszorkánnyá válás) fiktív beavatási rítus mondai megfogalmazása, a betekintés, behatolás pedig mediátori funkció. A kapcsolatteremtés e módszerei a valódi funkciójukban működő beavatási rítusokhoz képest mintegy kvázi-avatási technikának tekinthetők: e szájhagyományozott motívumok nem alkotnak egymással logikusan összefüggő, gyakorlati funkciójában működő rendszert. Nem köthetők egy speciális beavatott személyhez //–// létező vagy létezett mediátorhoz //–// annak ellenére, hogy a néphit e módszereket, az így szerzett tudást //–// hiedelemmondai attribútumként //–// olykor specialistákhoz kapcsolja: a tudós, ördöngös, hetedik gyerek, a boszorkány kvázi-mediátori alakjához. Ugyane mediátori funkcióval ruházza fel a néphit //–// alkalomszerűen //–// a hivatalos egyház papját (mint ahogy a hivatalos egyházi kultusz //„//szent helyei//“// is beépültek a rendszerbe). E személyek heterogén, egymással kontaminálódó attribútumaiban közös, hogy a halálra/túlvilágra vonatkozó tudás megszerzői, illetve birtokosai látják a halottakat; a tér és idő törvényei alól kikerülve belátják a teret: távoli, elrejtett dolgokat; látják a múltat és jövőt, //„//az egész világot//“//; a //„//totális tudás birtokosai//“// (Mircea Eliade kifejezése a sámán túlvilági utazásával kapcsolatban). Tehát ugyanazon képességek birtokában vannak, amelyekhez a beavatás //„//rejtezéssel//“// kapcsolatos módszerei (//„//túlvilági utazás//“// álomban, extázisban) köthetők, vagy amelyekkel a különleges születésüknél fogva tudósak rendelkeznek (mint ahogy már a néző, jós, halottlátó terminusok is e képességekre utalnak).[200]

Veres Péter írja az archaikus-mitikus világkép V. J. Toporov[201] által leírt jellemzőinek összefoglalásaképpen: //„//E szemléletmód csak azt tartja lényegesnek, ami szakrális jellegű... az a ’szent’, ami a kozmosz része, illetőleg aminek eredete levezethető a kozmoszból. Maximális szakralitású a térnek az a része, ahol a teremtés létrejött, és amikor az alkotás befejeződött. Ebből következően e világnak, illetve legfontosabb részének, a közepének kialakulását,[202] a létezés kezdetét ruházzák fel különleges jelentőséggel.//“//[203] A //„//teremtésismétlő rítusok//“// //„//felidézik, folytatólag is állandó működésben tartják a teremtés aktusát. Így a kezdet nagy jelentőségű szituációja újra megismétlődik az ünnep alkalmával, amely strukturálisan újrateremti azt a fontos határhelyzetet, amelyben a káoszból kozmosz alakult.//“//[204]

Adataink a szent közép szimbolikus létrehozására utalnak. A túlvilággal/istenséggel való kapcsolatteremtés helye = szent közép, amely bármely hely lehet, ahol

Eliade szavaival //–// túlvilági/természetfölötti erők manifesztálódnak;[205] lehet a hivatalos kultusz szent épülete, de szimbolikus gesztusokkal bárhol létrehozható: ha valaki rituális kapcsolatot létesít a túlvilággal (a kultusz bármilyen formájában), szent közepet hoz létre. Az adataink képviselte kvázi-beavatási módszerek kapcsolatteremtési rítusok, amelyek //–// mint teremtésismétlés //–// a világ kezdetét/közepét rekonstruálják, ahol/amikor a teremtés lezajlott, és kapcsolat volt lehetséges a két világ között. A szent közép mint mikrokozmosz tükrözheti a létrehozásával/megújításával rekonstruált makrokozmoszt szerkezetében, konkrét tér-elemeiben, objektumaiban is;[206] de //–// szimbolikus tartalmai révén //–// mindenképpen mintegy magába sűríti az egész univerzumot. A bemutatott módszerek tér- és időelemeire egyaránt jellemző ez a szimbolikus sűrítés:

A kör az 1. rendszerben az emberi tér határait jelölte ki a káoszban: térfoglaló okkupációval létrehozta az A-térfelet. A körüljárással, körhúzással létrehozott szent közép nemcsak egy horizontális univerzum (korong alakúnak elképzelt Föld) modellje lehet, hanem egy háromdimenziós világé is: a föld köldöke síkbeli közép, amely egyúttal a vertikális //–// az univerzum három rétegét felfelé és lefelé összekötő

világtengely kiindulópontja; legalábbis a világköldök/világtengely elképzelést tartalmazó kozmogóniákban. (És ugyanott a sámán //–// vertikális irányú //–// túlvilági utazásának kiindulópontja.)[207]Tehát a kör vertikálisan is kiterjedő világot, valamint a fent és lent elhelyezkedő túlvilágokba való szimbolikus behatolás helyét is reprezentálhatja. W. Bogoras csukcs rajzokról ír, amelyek a háromrétegű univerzumot három koncentrikus körrel ábrázolják: a legfelső réteget középen, legközepén a világtengely csúcsával, a sarkcsillaggal.[208] Ugyanezeken a rajzokon a fent//–//lent irányok síkbeli megfelelője a keleti és nyugati irány (jobb és bal: ezt összevethetjük az archaikus világnézeti oppozíciók fent//–//lent, kelet//–//nyugat megfeleléseivel). Utóbbi ténnyel hozza kapcsolatba a sámán felfelé repülését spirál-alakban.[209] (Ez pedig eszünkbe juttatja a spirál-alakban ábrázolt labirintusokat, mint az alvilágba/pokolba hatolás horizontális szimbólumait.[210] A keresztút mitikus elődjét, a hármasutat a //„//térbeli világhármasság kétdimenziós változatának//“// tekintik[211] //–// tehát ez is a háromdimenziós világ horizontális vetülete.)

A körhúzás, körüljárás gyakori velejárója //–// közölt adatainkban is //–// a háromszori ismétlés. A hármas számot, mint a teljesség szimbólumát, a világrétegek hármasságával (hasonlóképpen a hetes számot a sok kozmogóniában hétrétegűnek elképzelt világegyetemmel) szokták összefüggésbe hozni, de a három ugyanígy az időbeli teljesség megnyilvánulása is, //„//továbbá a teljesség bírásával létrejövő bölcsesség kifejezése//“//. Így szinte törvényszerű, hogy éppen az avatási rítusok gyakori velejárója a hármas fokozatosság.[212] A hármas és hetes számok //–// sokoldalú jelentéseiktől függetlenül //–// vagyis éppen azokból eredően //–// a //„//szent idő//“// elvont szimbólumává lettek; erre a magyar néphitből is számos adat hozható. Az e dolgozatban nem tárgyalt, rejtezéssel való beavatáshoz például szabályszerűen ezek kapcsolódnak: a halottlátó, tudós három/hét napig alszik, //„//hal meg//“//; a táltost, garabonciást hét évre //„//viszik el//“// tanulni; tehát a három/hét nap az emberi időből való kiszakadást, a szent idő (és tér) birtoklását jelenti. Például:

[egy leendő tudósasszony] //„//...hét napig volt meghalva, de annak az olyan volt, mintha hét évig csak ment volna. Az bejárta az egész mennyországot, látott mindent.//“//[213]

A szent közép létrehozása mint világteremtés egyúttal a szent/mitikus idő //„//visszaállítását//“// is jelenti:[214] a teremtés idejét, amikor a //„//kapcsolatok//“// lehetségesek voltak. A kapcsolatot létrehozó személy a teljes tér mellett a teljes idő //–// a totális világ //–// birtokosa lesz. A rítus ismétlése a szent és profán idő váltakozását hozza létre, amely nem egyszerű váltakozás, hanem két különböző minőségű idő párhuzamossága: a //„//szent idő//“// saját, öntörvényű folyamatosságával.[215] A bemutatott rítusok az 1. alatt időszünetekként értelmezett időpontokhoz-időszakokhoz kapcsolódnak (kezdő, halotti ünnepek, időszakok: téli napforduló, éjjel, éjfél, újhold, szent György). Az időszünetet, az átmeneti időt a kapcsolatteremtés szent idővé teszi. Ahogy a szent közép mint szimbolikus univerzum a totális teret, a szent idő magába sűríti a totális időt. E tény szemléletes képviselője példáink lucaszéke, amelyet a Luca és karácsony közti időszünetben készítenek el. Karácsonykor ráülve //„//mindent//“// látnak és tudnak. Az idő szimbolikus kiterjedését még az is érzékelteti, hogy a Luca és karácsony közti tizenkét nap //–// számos itt nem említett jósló eljárásból nyilvánvalóan //–// az év tizenkét hónapját szimbolizálja.

A beavatott a totális világ, a szent/mitikus tér és idő (az emberi téren/időn kívüliség) egységének a birtokosa; természetes, hogy tudása egyaránt vonatkozik a térre és időre. Ezért a kapcsolatteremtés módszerei is kronotopikus jellegűek: a szent térbe jutás egyúttal a szent időbe jutást jelenti. A rítusok tér-elemekkel jelenítik meg az időt: a szimbolikus térelválasztók átlépése, a másik térfél jelének alkalmazása, a rituális //„//lesőhelyeken//“// való betekintés mindig egyúttal a szent időbe való belépést (= szimbolikus halál) jelenti.

A //„//szent közép//“// mint a makrokozmoszt magába sűrítő mikrokozmosz duális szimbolikus tartalmakkal rendelkezik. Adatainkból nyilvánvaló mind a közepet megtestesítő térségek-objektumok, mind az ezeket létrehozó szimbolikus gesztusok ambivalens jelentése. A lakóház mint emberi létesítmény //–// mint A-térfél //–// védelem a természetfeletti lényektől, halottaktól: az ajtó, küszöb a B-térfél és a Blakók illetékességének határa. A ház ugyanakkor //–// B jelentése révén //–// szent középpé lehet: aki belép, beles a házba, a halottakra, halálra vonatkozó tudást szerez. A templomban megláthatók a túlvilágot képviselő halottak, ördögök, boszorkányok, akiktől védelmet is nyújthat:

Megkísírtett egy ló, a templomig jött velem. Bal kézzel ütöttem felé, akkor eltűnt.[216] Éjfélkor jöttek haza … temetőben láttak világosságot, mert kápolna volt a temetőjükbe. S azt mondja, hogy mikor be akar menni … egy másik megrándította, hogy: jaj, ne menj bé, mert halottak ülnek a padokba, ezek //–// azt mondja //–// most mondják a misét.[217]

Körhúzással a szent közép létrehozható, de lehet egyúttal védelem is a B-szférától. A jelölt a körben állva kerül kapcsolatba a túlvilággal, egyúttal a kör nyújt védelmet számára a túlvilágtól. E védelmi jelleget hangsúlyozza a kör vár megnevezése is:

Éjfékor aztán gyüttek ám a boszorkányok, de állat formájában … ki akarták ijeszteni üket a várból, mert ott ugye nem bánthatták, azon nem volt hatalmuk.//“//[218]

A városalapító körhúzás: helyfoglalás, az ember okkupációja a káoszban, védelem kifelé, egyúttal azonban a szent közép, a kapcsolatok létrehozása is.[219]

A fordítottság jele is ambivalens jelentésű: Az 1. alatt leírt találkozásokban, mint a B-térfél jele védelmet nyújt a B-lakókkal szemben; a szent közép létrehozásával a találkozás lehetőségét hozza létre. Ambivalens alkalmazásával az a tény is összefügg, hogy a fordítottság szimmetrikus: az A-térfél is fordított a B-térfélhez képest; fordítottsága B-aspektusát, halotti/túlvilági jelentését képviseli: a halottakat, jövőt stb. az ablakon át meglesők is mintegy fordított világba tekintenek be. Ez egybevág Pierre Bourdieu feltételezésével, aki említett, berber házzal kapcsolatos vizsgálatában megállapította, hogy a lakóhely mint univerzum kettős szimbolikus tartalmait kifejező oppozíciók állnak fenn a lakóház, mint egész, és az univerzum többi része között. A ház a külvilág irányait fordítva tartalmazza (a tájolási irányoknak megfelelő száraz//–//nedves, világos//–//sötét, férfi//–//női oldalt), mintha a házból be- vagy kilépő a küszöbön 90°-os fordulatot tett volna. Ez a ház duális szimbolikus tartalmainak fenti rendszerével függ össze: a berber ház elsősorban //„//női//“// létesítmény; olyan hely, ahova a nő bemegy; de másodsorban //–// ennek alárendelve //–// //„//férfi//“// létesítmény is: olyan hely, ahonnan (az elsődlegesen a //„//perifériához//“// tartozó) férfi kimegy. A férfi tehát be is megy, és ki is //–// és mindig jobb lábbal indulhat a küszöbről, és kelet mindig jobbra van, nyugat mindig balra //–// mindkét térfélnek megvan a saját keleti és nyugati iránya. A tér //„//megfordul//“// a küszöbnél //–// az innen kiinduló kétirányú azonos mozgás teszi a küszöböt, mint mágikus térelválasztót oly jelentőssé.[220] A B-térfél fordítottsága és egyúttal a küszöb és egyéb térelválasztók ambivalens szerepe tehát az A-térfél szimbolikus univerzum voltának //–// és ezáltal ambivalens jelentésének //–// törvényszerű következménye.

Tükörbe nézve vagy lyukas tárgyakon átnézve is betekintés nyerhető a túlvilágra //–// tehát mintegy a //„//szent közép//“// létrehozható e tárgyakkal is. A tükörben egyéb hozzáfűződő hiedelmek szerint is egyértelműen a halál, túlvilág látható:

A lányát sirató anya tükörben látja meg, hogyan élnek a túlvilágon lévők.[221] [Egy halottlátó asztalra tett tükörből mondott. Letette az asztalra a tükröt és mondta], majd mikor ő beszélt, akkor fogjuk meg a tükröt, és nézzünk bele.[222]

A tükör e szerepének egyik oka bizonyára az, hogy megfordítva látjuk benne önmagunkat. A fordítottság a halál jele: fordított önmagunkat nézve halott önmagunkat látjuk; a tükörben fordítva tükröződő világ: a túlvilág. A szita (és más lyukas tárgyak) szerepe más szempontból érdekes. Igen kis résen átnézve jóval nagyobb teret tudunk áttekinteni, mint amekkora a lyuk nagyságából következnék (a fénysugarak terjedési iránya megváltozik vö. hószemüveg). A szita nyílásán átnézve mintegy valóságosan is //–// fizikai értelemben is //–// koncentrálódik a világ a szent középen.[223]

A szent közép //–// mint szimbolikus univerzum //–// az univerzum szimbolikus tartalmait mintegy //„//magasabb szinten//“// tartalmazza: az 1. rendszer A-térfele: a ház (és minden emberi létesítmény) a makrokozmosz modelljeként annak A és B jelentését egyaránt hordozza. Az 1. rendszer B-térfeléhez képest a szent közép a //„//világ közepe//“// többletjelentéssel rendelkezik: az univerzum középpontja, ahol a túlvilággal kapcsolat teremthető. Mint a kapcsolatteremtés, beavatás helye, a B-térfél //„//halotti/szent/túlvilág kapuja//“// jelentéseire, mint emberi létesítmény, létrehozott kapcsolat az A-térfél //„//központi/védett//“// jelentéseire utal. Egyúttal //–// mint minden emberi létesítmény (A-térfél) //–// oppozícióban van az univerzum többi részével, a perifériával. A szent közép //–// periféria szembenállás az archaikus tudat világnézeti oppozíciói közül elsősorban a központi//–//periférikus, szent//–//profán, bent//–//kint, fent//–// lent, lent//–//fent párokkal jellemezhető. Az 1. rendszer B-térfele földi másvilág, amelynek periferikus túlvilágába valóságos lineáris haladással el lehet jutni. A kapcsolatteremtő rítusok révén, a mitológiai idő visszaállításával a szent középen, illetve annak létrehozásával a jelölt a totális világra vonatkozó tudás birtokosa lesz: belátja a teret, látja a halottakat, jósolni tud; szimbolikusan egy bárhol elhelyezkedő, bármilyen topográfiájú túlvilággal kerülhet kapcsolatba. E kapcsolatteremtő rítusok tér-elemei jelenthetik egyúttal egy háromdimenziós univerzum kétdimenziós mozgásban való //„//létrehozását//“//; egy háromrétegű univerzum konkrétan fent és lent elképzelt túlvilágára való //„//behatolás//“// helyét is. Ez a magyar néphitadatok képviselte szinten nem valósul meg. Többek között azért nem, mert a magyar népi kozmogónia nemigen rendelkezik adatokkal a világmindenség szerkezetére nézve. A néphit túlvilága lényegében a keresztény túlvilág (//„//színezve//“// néhány, a halott túlvilági útjára vonatkozó elképzeléssel: híd, folyó). A keresztény menny//–//föld //–//pokol hármassága nem mutatja egy hármas rétegzettségű univerzum képét, bár a menny kétségkívül //„//fent//“//, a pokol pedig //„//lent//“// van (megfelelően a középkori egyház Isten//–//Sátán, Menny//–//Pokol, fent//–//lent stb. oppozícióinak).[224]

A magyar néphit bemutatott kvázi-avatási technikái nyilvánvalóan nem feltételezett eredeti jelentésükben használják a kapcsolatteremtés tér-szimbólumait. E funkciójukat//–//jelentésüket vesztett módszerek a hiedelemadatoknak egy olyan heterogén konglomerátumában jelennek meg, ahol bizonyos állandó összetevőt jelentenek a kapcsolatteremtés e szimbolikus módozatai. Ezek valószínűleg nem egy valamikor, valahol megvalósult tényleges gyakorlatra utalnak, hanem mindig is a rítusok és a szimbólumok szövegfolklór-műfajokban megjelenő elemei voltak.

Adataink kontextusa //–// eltekintve a //„//kapcsolatteremtés//“// vizsgált rítusaitól //–// rendkívül heterogén; akár a beavatás, túlvilágba tekintés itt nem tárgyalt mozzanatait (pl. magának a lucaszéknek a kérdését, továbbá az avatási rítusok bizonyos általános //–// adatainkban is megjelenő //–// vonásait, mint ijesztés, titoktartás, szimbolikus halál feldarabolással-összetépéssel)[225] illetően, akár a kvázi-mediátorok személyét illetően, akár a módszerek kapcsolatait tekintve a magyar néphit egyéb //„//beavatási//“// módszereivel (pl. az elsősorban a halottlátóhoz kötődő rejtezéssel).[226] Mindezt történeti meghatározottságában, az eredet szempontjából vizsgálva sokfelé ágazó szálakon kellene elindulnunk, ami most természetesen nem fér e dolgozat kereteibe.[227]



[170] Róheim 1920.

[171] Kósa Árpád gyűjtése, Szamosszeg, Szatmár m., EA 3143.

[172] Diószegi Vilmos gyűjtése, Tiszacsécse, Szatmár m.

[173] Róheim 1920, 175.

[174] Uo. 1920, 177.

[175] MNT 9, Diósjenő, Nógrád m.

[176] 177 Róheim 1920, 51.

[177] Uo. 1920, 103.

[178] Diószegi Vilmos gyűjtése, Ipolytölgyes, Hont m.

[179] Saját gyűjtés, Nyúl, Győr m.

[180] MNT 9, Nagyberki, Somogy m.

[181] Róheim 1920, 43.

[182] Uo. 1920, 55.

[183] Bosnyák 1977, 82.

[184] MNT Karancskeszi, Nógrád m.

[185] Kocsmáros László gyűjtése, EA 2449. 11. Bernecebaráti, Hont m.

[186] Bihari 1980a, 94.

[187]

[188] Diószegi Vilmos gyűjtése, Galgamácsa, Pest m.

[189] Fehér 1975.

[190] Berze Nagy 1910.

[191] Saját gyűjtés, Nagyiván, Szolnok m.

[192] Saját gyűjtés, Tiszaszöllős, Szolnok m.

[193] Diószegi Vilmos gyűjtése, Galgamácsa, Pest m.

[194] Róheim 1920, 118.

[195] Róheim 1920.

[196] Diószegi Vilmos gyűjtése, Szuhahuta, Nógrád m.

[197] Róheim 1920, 118.

[198] Tamás 1980, 60.

[199] Diószegi Vilmos gyűjtése, Tiszacsécse, Szatmár m.

[200] Pl. a látó és néző távoli dolgokat, személyeket, rejtett kincset, halottakat lát, megjósolja a halált, az időjárást (Ferenczi 1959). //„//A táltosok ... tudnak annyi mindent, hogy hol mi van eltéve, vagy mik jőnek, mik történnek//“// (Bosnyák 1977, 154).

[201] Toporov 1972, 50//–//58.

[202] Számos nép teremtési hagyományai vonatkoznak a teremtés középről, a föld köldökénél való kezdetére: Eliade 1958, 373; Hoppál 1978, 305.

[203] Veres 1976, 348//–//349.

[204] Veres 1976, 49.

[205] //„//A középnek ez a szimbolikája ... városok építésénél épp úgy szerepet játszik mint házakénál: minden megszentelt hely valójában egy ‘közép’, minden hely, ahol a szent és az isteni láthatóvá válik és ahol megvan a lehetőség, hogy a föld szintjét áttörjék a menny szintje felé//“// (Eliade 1957, 333).

[206] Mint pl. a samanizmus világ közepét/köldökét/tengelyét szimbolizáló objektumai: Eliade 1958, 107//–//108; 1954, 225//–//252; Paulson 1962.

[207] Eliade 1957, 263//–//68; Veres 1976, 351.

[208] Bogoras 1925, 212.

[209] Uo. 213//–//214.

[210] Kerényi 1950.

[211] //„//...amelynek elvont képlete feltehetően a Föld korong alakú elképzelésének megfelelő osztás-lehetőség (3 X 1200) révén. jöhetett létre, s ha a térbeli hármasság egyik összetevőjében az orphikus elképzelés szerint az alvilágot látjuk, érthetővé válik, hogy a hármasút egyik ága a halálba vezet//“// (Szepes 1975, 112//–//113).

[212] Szepes 1975, 112: //„//...összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az indoeurópai, de különösen a görög és római, sőt az egyiptomi képzetekben is a hármas számnak ember által el nem érhető tökéletesség, teljesség és örökkévalóság jelentése van...//“// (uo. 110:) //„//...leszögezhető, hogy a mitikus tudat a fejlődés meghatározott szakaszában a térbeli és időbeli tökéletességet, ill. a teljességet a hármas számban látta megnyilvánulni. Tükröződik ez a kultuszok elengedhetetlen hármasságaiban: így a misztériumvallások hármas beavatási fokozataiban...//“//

[213] / /

[214] //„//Minden érintkezés egy »középpel« a profán idő felfüggesztésével jár //–// és belépéssel a teremtés mitikus illud tempusába//“// (Eliade 1958, 378).

[215] Uo. 391.

[216] Saját gyűjtés, Mezőkövesd, Borsod m.

[217] Bosnyák 1977, 105.

[218] Zentai 1971, 210.

[219] //„//Egy szent helyet körülvevő kerítés, fal vagy kő-ház //–// ezek az ember készítette szentélyek legősibb ismert formái közé tartoznak... Ugyanez a helyzet a városfalakkal: jóval azelőtt, hogy katonai létesítményekké váltak volna, mágikus védelmet jelentettek, mivel egy démonok és kísértetek lakta »kaotikus« térből kitűztek ... egy elkerített részt, egy szervezett, kozmikussá tett, más szóval: középpel ellátott helyet//“// (Eliade 1958, 370, 371).

[220] Bourdieu 1973, 108//–//109.

[221] Körner 1970, 62.

[222] Diószegi Vilmos 1967, 97//–//98. Hasonló hiedelmek a halálesettel (háznál levő halottal) kapcsolatban; pl. aki tükörbe néz, meghal stb. (K. Kovács 1944, 341//–//42.)

[223] A kis nyílásoknak ezt a természetét a tényleges látás javítására is felhasználták: //„//Akinek farkassötétje van, este rostán át néz ki az utcára a kapuból//“// (Saját gyűjtés, Tiszaszöllős, Szolnok m.); ill. kissé homályos megfogalmazásban: //„//Aki tikvakságban szenved, sűrű szitán át nézi a hazatérő szellemeket//“// (Viski 1942, 368).

[224] Gurevics 1974, 62//–//64.

[225] Turner 1972, 341//–//344; Eliade 1957, 73//–//76.

[226] Barna 1982; Diószegi 1958.

[227] Ezzel kapcsolatban csak néhány kérdés: Miért kapcsolódnak e módszerek elsősorban a téli napforduló körüli időpontokhoz? Van-e valami összefüggése ennek azzal a ténnyel, hogy Európa nagy részén //–// csökevényesen a magyar néphitben is //–// ezek az időpontok-időszakok a családjukat meglátogató //„//halottak ideje//“//? Miért kapcsolódnak ezek a módszerek nagymértékben a boszorkány hiedelemalakjához? (Ami a //„//meglesett//“// boszorkányokat illeti //–// azok, már csak a Róheim közölte nagyszámú európai párhuzamból is nyilvánvalóan a halottak //–// vö. Istvánovits 1982, 129; de a //„//beavatott személy//“//, a mediátor is gyakran boszorkány, e módszerek mint boszorkányavatási módszerek Európa nagy részén, nagy múlttal ismertek.) E kvázi-mediátori személyek mögött létezett-e mégiscsak valamilyen valóságos mediátor-alak? És ha igen, mi volt a szerepe? Van-e tevékenysége, valamint a halottkultusz, termékenységkultusz és a télközépi ünnepek közt olyasféle összefüggés, amilyet Istvánovits Márton (1982, 129) sejttet egy feltételezett mediátori tevékenységgel kapcsolatban?