Ugrás a tartalomhoz

Magyar néphit

Pócs Éva

L'Harmattan Kiadó

2. fejezet - //„//Nyers és főtt//“//: halál és élet. A kulturális vívmányok helye az európai parasztság archaikus világképében

2. fejezet - //„//Nyers és főtt//“//: halál és élet. A kulturális vívmányok helye az európai parasztság archaikus világképében[228]

A magyar néphitben sok nyoma lelhető fel egy, a szembenálló emberi/reális és halotti/természetfölötti világot jellemző dichotomikus oppozíciórendszernek, amely már nem mindig eredeti funkciójukban működő rítusok töredékeiből, sokszor átértelmezett, másodlagos magyarázatokkal ellátott hiedelmekből rajzolódik ki. Univerzális voltának feltételezését Lévi-Strauss, Ivanov, Toporov, Eliade és mások más területeken végzett vizsgálatainak eredményei[229] is támogatják. Elsősorban a magyar néphitet vizsgáltam, de amennyire más területek gyérebben rendelkezésemre álló adatai sejteni engedik, ez a rendszer minden, különböző történeti gyökerű európai parasztkultúra világképének egyaránt sajátja volt. Nyomait még az európai népek hiedelemrendszereit ért olyan nagyhatású integráló és átszervező tényezők, mint a keresztény vallás, vagy a reformáció, a boszorkányüldözés, a felvilágosodás, a természettudományos gondolkodás térnyerése sem tudta felismerhetetlenül eltüntetni. A keresztény vallás rendszere úgy integrálta magába, hogy egyes töredékeit átértelmezés nélkül, eredeti funkciójában is megőrizte a jelenkorig.

Az élők és holtak világának e kettőssége azokkal a duális kozmogóniai elképzelésekkel hozható kapcsolatba, melyeket Hockart[230] óta többen //–// a Föld különböző pontjain meglepő tipológiai egyezéseket mutató //–// bináris oppozíciósorokkal írtak le. E //–// Toporov és Ivanov által mitikus-kozmogonikusnak nevezett //–// archaikus világszemlélet legfontosabb oppozíciói (élet//–//halál, fent//–//lent, nappal//–//éjjel, női//–//férfi, bal//–//jobb stb.) fellelhetők illetve kikövetkeztethetők a magyar néphitből is. Az élők ideje //–// halottak ideje oppozíció ekvivalense az élők és halottak világának térbeli kettőssége: a világ emberi és halotti/természetfeletti térfélre tagolódása.[231] Az emberi és természetfeletti világot jelentő rekonstruált kettős szimbólumsor egyik legfontosabb oppozíciója a főtt//–//nyers, amely elsősorban az élők és holtak, az emberek és természetfeletti lények kapcsolatait megteremtő rítusokban, valamint a két világ összeütközéseiről szóló hiedelemmondákban manifesztálódik, de megőrződött néhány igen régi múltú, Európa nagy részén elterjedt, a magyarság által is ismert ráolvasásszövegben is.

Adataim bemutatását az utóbbiakkal kezdem. E ráolvasások démonelküldő formuláinak költői képeiben szabatos és pontos leírását találjuk a démonok/halottak lakóhelyének. Így hangzik a //„//Találkozás a gonosszal//“// típus egy 20. században feljegyzett magyar variánsa:

Elindult a Boldogasszony szűz Mária az ő áldott szent fiával. Találkozott a hetvenhétféle gonosz Igézettel.//„//Hová mész, te gonosz Igézet?//“////„//Én megyek, ennek az Erzsinekpiros vérit megiszom, szálkás husát hasogatom.//“////„//Nem engedem, hogy a piros vérit megigyad, szálkás husát hasogassad. Menj el oda, ahol a fekete kutyák nem ugatnak, a fekete lovak nem nyerítnek, a szent harangok nem szólnak, kovászos kenyérrel nem élnek. Menj el fekete földnek színérekősziklák gyomrába.[232]

Egy másik variánsban oda kell a démonnak visszamennie,

…hol kakasszót nem hallasz, s Isten nevébe nem adakoznak, kőpárnából vetett ágyat adnak, sűtelen pogácsát, s főtelen kását adnak.[233]

Hasonló kontextusban még a következők fordulnak elő: //„//embernyom nem látszik//“//, nem szántanak, nem vetnek, nem sütnek kalácsot, a szentségeket nem szolgálják ki. A táj kietlen: kőszikla, pusztaság vagy vad erdő; a keresztényiesített szövegekben sokszor maga a pokol. Lakói vad emberek, vad leányok, mérges kígyók, vad oroszlánok, farkasok, néha tündérek vagy óriások. Esetleges emberi lakóinak tökéletlenségét a //„//normális//“// emberekhez képest valamely kulturális vívmány hiánya jelentheti: pl. //„//olyan lány, aki soha a haját bé nem fonta...//“//[234]

A démoninak/halottinak az emberi világgal való szembenállását tehát elsősorban a natura//–//kultúra oppozíció fejezi ki: a vadállatokkal szembeállított háziállatok, a //„//vad//“// emberrel szembeállított ember. Ezt hangsúlyozzák olyan fajta kitételek is, mint amikor például a jégfelhőt hozó Sátánt a //„//búza elvesztése//“// helyett //„//fenyőt tördelni//“// küldi el szűz Mária.[235] A vad természetből hiányoznak a kultúra folyamatai és termékei, melyek három legfontosabbja //–// e szövegek szerint //–// a szántás-vetés, a vadállatok domesztikációja és a tűzhely, de megjelenik az ember készítette ágy hiányára utaló kőből készült fekhely is. A tűzhely-nélküliséget jelző főtlen és sületlen ételek mellett sok szöveg utal kelesztetlen kenyérre, vagyis a kelesztett kenyér hiányára.[236] Ez esetben egy kezdetlegesebb, meghaladott kultúrfokot képviselő eljárás áll szemben egy új kulturális vívmánnyal, a kenyérkelesztéssel, csakúgy, mint az alább említendő gyékényágy a //„//fejlettebb//“// ággyal.

E ráolvasástípusok eredetére, valamint európai és ókori keleti kapcsolataira most nincs módom kitérni; mindenesetre elmondható, hogy már az első évezredben feljegyzett görög és latin nyelvű variánsokban, valamint a középkori egyház rituális gyakorlatába felvett szövegeikben is megjelennek ezek a költői képek. A keleti és nyugati egyház egyaránt terjesztette Európában ezt a ráolvasást; az újkorban inkább az ortodox egyház területéről, Délkelet-Európából ismert. Az egyház gyakorlatában is honos szövegekben, a kultúrfokbeli különbséget kifejező aszimmetrikus oppozíciók sorában olyan vallásos tartalmú ellentéteket is találunk, mint az egyházi szentségek //–// ezek hiánya, valamint a keresztények/megkereszteltek //–// pogányok oppozíció. [237]

Egy másik epikus ráolvasás-típusban eltérő kontextusban, de hasonló jelentéssel jelennek meg a fent említett nyers és félkész termékek: a szállást kereső isteni vendégeknek //–// Jézusnak és Szent Péternek //–// kínálnak fekhelyül kőpárnát és gyékényágyat (vagy olasz változatokban: takaróul szőlővenyigét), ételül pedig sületlen pogácsát, főtlen galuskát, sótlan kását, //„//csepegés alatt való//“// //–// még nem teljesen megerjedt //–// sört: tehát nyers, félkész, vagy a sózás kulturális vívmányának hiányával jellemzett ételeket-italokat és természet nyújtotta, kezdetleges fekhelyet.[238] E főleg Délkelet-Európában //–// a magyarságnál is //–// elterjedt (és talán kopt varázsszövegekig visszavezethető) ráolvasás, valamint azok a középkori legendák, melyekkel tartalmi összefüggést mutat, az isteni vándorokkal ilyen módon bánó személyt gonosznak minősítik.[239] Ez a minősítés azonban másodlagosnak, egy régi elképzelés keresztény morál szerinti átértelmezésének látszik. A túlvilág küldötteit nyers étellel kínálni nem rossz vendéglátás, mint a ráolvasás erkölcsi tanulsága beállítja, hanem ez az előírt, szabályszerű járandóságuk. Erre vallanak a természetfeletti lényekkel való találkozásokról szóló hiedelemmondák idevágó motívumai, valamint az e lényekre vonatkozó hiedelemközlések. Ezek a hiedelmek a magyar néphit integráns részének tekinthetők, sokkal inkább, mint az előbb idézett szövegfolklór-alkotások költői képeiben megjelenő gondolatok.

E hiedelemadatok egyrészt arra vonatkoznak, hogy bizonyos természetfeletti/démonikus lények //„//nyers koszton//“// élnek: a táltos, garabonciás rendszeres tápláléka a tej és tojás, némely adat szerint a kása és lepény.[240] A kása mint egy kenyér előtti, a lepény pedig mint egy kelesztett kenyér előtti kezdetlegesebb kultúrfok képviselője fogható fel. A sótlan kása ebben az összefüggésben mint a lidérc tápláléka jelenik meg, és közismert a boszorkány sózástól való tartózkodása, a boszorkánylakomák sótlan ételei.[241] A tej más démonikus lényeknek, így a házikígyónak, a tündérszerű szépasszonynak, sőt a vihart hozó sárkánynak is tápláléka.[242] A nyers ételek-italok nemcsak természetfölötti világhoz tartozásuk szimbólumai, hanem kötelezően jár nekik az emberi világgal való találkozásaik alkalmával; az embertől kapott nyers adománynak bizonyos áldozati jellege is lehet. Ha megkapja a vihardémon-vonásokkal rendelkező garabonciás a neki járó tejet, tojást, vagy némely adat szerint kását, lepényt, nem pusztítja el jégesővel a határt, nem pusztul el a család, nem lesznek betegek a háziállatok.[243]

A nyers//–//főtt oppozíció az emberi és természetfölötti világ kapcsolatait megteremtő rítusokban is megjelenik, helyesebben ezek átértelmezett, elhomályosult nyomaiban, vagy a jelenkori európai néphitre nagyon jellemző, kvázi-áldozati rítusokban. Ezekben csak a cselekmény áldozati jellege nyilvánvaló, de //–// talán másodlagosan, talán elsődlegesen //–// //„//üres//“// gesztusok, amelyek mögött nincs //„//lény//“//, akinek bemutatják az áldozatot. Ilyen cselekmény például a tűzvész elhárítása pénteken sült és/vagy kelesztetlen kenyérrel, vagy a villámgyújtotta ház tejjel való eloltása. (Vö. a vihardémon-sárkány tej-táplálékával.)[244]

A kapcsolatteremtő rítusokban leginkább oly módon találkozunk a nyers//–//főtt oppozícióval, hogy a szabályok a főtt-sült tiltásával egyidejűleg nyerset írnak elő. Ez általában az embereket meglátogató démonok, halottak időszakaira, időpontjaira jellemző. A magyar néphitben ilyen //„//halotti idő//“// elsősorban a téli napforduló ideje //–// ezen belül maga a karácsony, vagy a karácsony és újév vagy vízkereszt közötti időszak //–// továbbá a téli napforduló régi dátuma: december 13, azaz Luca napja, és a Luca-karácsony köze. Kisebb mértékben a nagypéntek, pünkösd, végül pedig a keresztény halottak napja, november 1. Az utóbbi kiterjed arra az egész //–// halottak hetének nevezett //–// naptári hétre, amelyre esik. E dátumok alkalmával a tilalmak és előírások ellentétpárjai közül leggyakoribb a kenyérsütés tiltása, és ezzel egyidejűleg a nyers szerepében kelesztetlen és/vagy sótlan lepényféleségek, vagy kása, esetleg feldolgozatlan gabona (búzaszemek) előírása.[245]

Az oppozíció legvilágosabb a tilalmakat be nem tartók szankcióit megfogalmazó tabumondákban. Egy Luca-napján kenyeret sütőről szóló monda szerint pl. ez az asszony úgy menekül meg a megjelenő Luca büntetésétől, hogy lepényt ad a kezébe, vagy dob számára a háztetőre.[246]

A //„//halottak idején//“// sütött lepény valamilyen speciális célt szolgál: tűzvész elhárítása, vízbefúlt megkeresése, a jövő év termékenységének, a kenyérnek, vagy éppen a kenyérsütés sikerének biztosítása, továbbá jóslás, vagy a hazalátogató halottak, ősök vendégül látása. Az utóbbi sokszor (másodlagosan?) keresztény formákban él: például a családot látogató kis Jézus, angyalok táplálása a karácsonyi asztalra helyezett lepénnyel. E szerepek mindegyike a halottak kielégítésével, halotti áldozattal hozható kapcsolatba, illetőleg a jóslás esetében a lepény a halottakkal//–//túlvilággal való kapcsolatteremtés eszköze. E körbe tartozik a télközépi ünnepek haláljósló pogácsája is. Archaikus hagyományokat őrző vidékek adatai szerint eredetileg ez is kelesztetlen lepény volt. Az élők számára kelesztett kenyér //–// holtak számára kelesztetlen lepény oppozíció a közönséges hétköznapi kenyérsütésben is jelen van, mikor például a kenyérrel együtt sütött lángost a szegényeknek adják a halott lelki üdvéért, sőt, sütéskor egy csipet nyers tésztadarabot vagy lisztet is szórhatnak a tűzbe a halottak részére.[247]

Ugyanezekben a szerepekben a hétköznapinál, normálisnál régiesebb, szegényesebb nyersanyagokból készült kenyerek //–// például búzakenyér helyett rozsvagy kukoricakenyér //–// is megjelennek, sőt vegyes terménymagvakból készült lepények és kásák, amelyek a Balkánon napjainkig tovább élő ókori panspermia termékenységbiztosító halotti áldozati formájával függnek össze.[248]

Közvetlenül a halottaknak szánt nyers terményeket sok helyen a karácsonyi asztalra helyeztek, amelyről ugyanakkor az élők főtt és sült táplálékaikat fogyasztják.[249] Szórványosan a télközépi (András és Luca napi, szilveszteri) jósló cselekményekben is megjelennek valódi nyers ételek, mégpedig böjttel, a főtt tiltásával egyidejűleg: például aki jövőjét meg akarja álmodni, miután egész nap böjtölt, három szem búzát egyék elalvás előtt.[250]

Még az általában elhomályosult, másodlagos magyarázatokkal ellátott adatokból is világos, hogy a télközépi ünnepek kelesztetlen lepényei, kásái, nyers magvai, mint halotti áldozat, egyúttal a jövő évi termékenységet biztosítják, pontosabban az ilyenkor hazalátogató halottak biztosítják a család jólétét az áldozat fejében. Az elhomályosultnak nevezett formákban a halottak általában kimaradnak a láncból: a lepény sütésének //–// kultuszban részesített lény közbeiktatása nélkül //–// közvetlenül a termékenység a célja: nem a hazalátogató ősök, hanem maga az áldozati adomány biztosítja a termékenységet; tehát ez is áldozati cselekmény a fent említett értelemben. Egy, a jelenkori néphitre jellemző adat ezt így fejezi ki: //„//Pál napján pogácsát kell sütni, hogy egész évben legyen kenyér.//“// [251] A lepények és kásák hasonló szerepéről Közép- és Délkelet-Európa sok helyéről tudunk; a hasonló kontextusban előforduló tej nálunk ismeretlen e szerepben (például az osztrák Perchtlmilch: adomány a tizenketted idején látogató démonikus Perchtáknak, egyúttal a jóslás, termékenységvarázslás eszköze).[252]

A főtt//–//nyers oppozíció a böjt keresztény egyház által előírt formáiban is megjelenhet. Az európai vallástörténet kellőképpen bizonyította a böjtös ételek halotti ételekkel való eredeti összefüggését,[253] de ezek még a jelenkori Európában is gyakran egybeesnek, magukat az ételeket és az egyház előírta böjtös alkalmak halotti vonásait tekintve is. Vö. például a nagypénteki vagy karácsony böjti ételek szerepét a halottakkal való kapcsolatteremtésben.[254] A halottinak/böjtinek a termékenységgel való kapcsolata is világos a keresztény böjtök kezdeti formáiban. A 8//–//11. században terjedt el pl. a római egyház területén a böjt a Quatember-napokon (február, június, szeptember és december egy-egy vasárnapján), mint Adolf Franz írja: az //„//aratóünnepeken szokásos nagy lakomák ellensúlyozására//“//.[255]

Világosan a halott járandósága a nyers étel a halotti rítusokban. Idetartozik a tűzgyújtási, főzési, kenyérsütési vagy étkezési tilalom a halottas házban; nyers ételek //–// mint só, liszt, tej vagy kelesztetlen, kezdetleges vagy böjtösnek számító ételek juttatása a halottnak //„//visszajárás//“// esetén. Szerepet kapnak hasonló ételek a halottat helyettesítő szegényeknek //–// a halott túlvilági ellátása céljából //–// adott adományok között; vagy a halotti torban, melynek még némely 20. századi formájában is jelen volt a halottal való együttevés gondolata.[256]

A télközépi ünnepeken megjelenő másik fontos ellentétpár a fonás tiltásával egyidejűleg a fonás előírása valamely speciális célból. Ezen a téren nem egy //„//meghaladott technológia//“// tölti be a nyers szerepét, hanem a normálishoz képest tökéletlenül //–// hiányosan //–// véghezvitt eljárás: a fonást ázatlan vagy töretlen kenderből, vagy csepűből //–// a legrosszabb minőségű nyersanyagból //–// vagy //„//nyitott tűzhely alatt//“// végzik.[257] Utóbbi esetben a tűzhely hiányossága jelzi a kezdetlegesebb állapotot. A fonás egyik célja //–// szórványos adatok szerint //–// az állatok termékenységének biztosítása, de legáltalánosabban a boszorkányt felismerő lucaostort készítik ilyen módszerekkel, Luca napján, amikor egyéb női munkák között a fonás is tiltott tevékenység. A magyar néphit karácsonykor megjelenő //–// az ostor segítségével felismerhető //–// boszorkányai világosan az ekkor az emberek közt megjelenő halottakat helyettesítik másodlagosan, mint ez nyilvánvaló a széles körű európai párhuzamanyagból,[258] a boszorkányfelismerő rítus tehát tulajdonképpen a halottakkal való kapcsolatteremtés. Egyébként a boszorkányfelismerésre legelterjedtebben használt lucaszék készítésében is megjelennek a //„//hiányosságok//“//: a technológia tökéletlenségének a motívuma: vasszeg nélkül, vagy vízhordta fából készítik.[259] A hasonló körülmények közt, szintén a fonás tiltásával párhuzamosan és //„//tökéletlen technológiával//“// készült, kétkarácsonyi cérnának a mai néphitben elsősorban rontáselhárító szerepe van, de néhány archaikusabbnak látszó adat arra vall, hogy itt is a kapcsolatteremtés lehetett az elsődleges (pl. aki felköti szoknyájára, jósolni kezd, bűvös körbe állva kilesheti a //„//rosszakat//“//, védelmet nyer tőlük).[260]

Említhetnénk még a halottkultusz régi nyersanyagokat és technológiákat fenntartó szerepének egyéb, itt nem tárgyalt motívumait is, pl. a gyászviselet archaikus formáit, vagy a tűzgyújtási tilalmakkal párhuzamosan megjelenő, kezdetleges tűzgerjesztő technikákat. Ezek sok vonatkozása közül itt az a figyelemre méltó, hogy a fentemlített //„//halotti//“// időkben is megjelennek (például nagypénteken, Luca napján), másrészt a termékenységvarázslás eszméje még a keresztény rítusokba beépült formáikban is jelen van.[261]

A két szomszédos kultúrfok aszimmetrikus oppozíciója az élet és halál egymást feltételező szembenállását fejezi ki. Ebben az archaikus világmagyarázó rendszerben az élet szimbólumává lett minden fontos kulturális vívmány, az ételek sózásától, a szántástól, a vadállatok domesztikációjától a kenyér kelesztéséig és a //„//pogányok//“// megkereszteléséig. E vívmányok feltalálása, bevezetése, az //„//újítás//“// a meghaladott kultúrfokot a halál, a nem emberi, a természetfeletti szimbólumává degradálta. Ebben a rendszerben a progresszió nem önmagában létezik, hanem a regresszióval ellentétbe állítva jelenik meg: a fejlettebb technológia/termék //–// primitív technológia/termék, vagyis a kulturális fejlődés két egymást követő fokozatának aszimmetrikus (egyirányú és progresszív) oppozíciójában, amely az élet és halál ellentétét fejezi ki. A fent említett halotti időszakokban a főtt étel és a kelesztett kenyér tabuja átmenetileg az emberi világra is kiterjeszti a //„//nyers állapotokat//“//: a kultúra termékeit időlegesen tilos létrehozni; az újítások: a legfejlettebb technolgiák és termékek eltöröltetnek.

Mint adataink mutatják: a nyers gyakran a halottakkal kapcsolatos termékenységi rítus részeként illetve halotti áldozatként értelmezhető. Ebben a rendszerben a rituális kapcsolat létesítése a túlvilággal //–// Eliade kifejezésével, a //„//szent idő viszaállítása//“//[262] //–// regresszív folyamat. Ivanov szerint a //„//szertartás mindenekelőtt ...olyan eljárásnak tekinthető, amely vagy az ellentétes szimbólumok inverzióját, vagy összekapcsolását eredményezi...//“// Erre példának //–// ő is és mások is //–// a számos nép világképéből ismert, halállal és gyásszal kapcsolatos inverziókat említi: ilyenkor átmenetileg fordítva érvényesek a duális szimbolikus oppozíciók (például a bal//–//jobb pár).[263] A főtt//–//nyers oppozíció átmeneti inverziója nyilvánvalóan ugyanez a jelenség, és a fentiek értelmében törvényszerűnek mondható, hogy ez //–// és a többi hasonló //–// megfordítás éppen a halottakkal, gyásszal kapcsolatban jelenik meg. Mivel a kulturális fejlődés két egymást követő fokozatának oppozíciója egyirányú és progresszív, az időleges fordítottság csak regressziót eredményezhet.

Az ételkészítés sajátos módszereinek fontos szerepe van a kultuszokban. A különböző szerepekben új ételfajták és táplálékkészítési technológiák is megjelenhetnek az eredeti kontextusban, lévén a rituális rendszerek általában állandóbbak, mint alkotórészeik. A fent leírt duális szisztémában sok másodlagos alkotóelem és még több másodlagos magyarázat is helyet kaphatott. Mindazonáltal a tűzhely, a főzés//–//sütés és a kenyér //–// mint az emberi kultúrát és haladást szimbolizáló tényezők //–// a rendszer eredeti alkotórészeinek látszanak. E mitikus//–//kozmogonikus világkép még eredeti funkciójában létezhetett Európában a kenyérkelesztés //„//feltalálásakor//“// és bevezetésekor. A kelesztett kenyér sütésére vonatkozó tabu és a kelesztetlen kenyér, mint a sütés sikerét célzó halotti áldozat, kettősségében egy konfliktus látszik tükröződni, amelyet ezen újítás bevezetése okozott; ez az újítás mintegy kibillentette egyensúlyából a bináris oppozíciórendszert. Míg a kenyérélesztés az élet szimbólumává vált, a túlhaladott fokozat, a kelesztetlen kenyér halálszimbólummá degradálódott; mondhatni a duális rendszer egyensúlyának fenntartása céljából a halottak rendszeres járandóságává lett. Egyúttal azonban az élet folytonosságának egyik láncszeme: halotti áldozat, amely az élők közösségeinek termékenységét biztosítja. Ebben az archaikus szisztémában halál és élet, nyers és főtt, kelesztetlen és kelesztett nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen feltételező oppozíciók. A regresszió nemcsak az //„//újítás megszüntetése//“//, hanem egyúttal az újítás előfeltétele is.



[228] E cikk 1992-ben megjelent tanulmányom (Pócs 1992b) majdnem azonos változata, néhány apró stiláris korrekcióval és kevés rövidítéssel.

[229] Lévi-Strauss 1964; Bourdieu 1973; Firth 1973; Gurevics 1974; Toporov 1974; Veres 1975; Hoppál 1977, 263//–//264; Ivanov 1984.

[230] Hockart 1936.

[231] Lásd erről részletesebben: Pócs 1983a.

[232] Gyimesközéplok, volt Csík megye, Kallós Zoltán 1966, 148.

[233] Lészped, Moldva, uo. 155.

[234] E motívumokat lásd a //„//Találkozás a gonosszal//“// típus variánsaiban: Pócs 1985//–//86. II. 442//–//470, valamint az //„//Elküldés, fenyegetés//“// szövegcsoportban: uo. I. 51//–//52.

[235] Uo. II. 456//–//457.

[236] Uo. II. 448//–//450; 459, 465, 467, 469.

[237] A szövegtípusok eredetének, elő-ázsiai és európai kapcsolatainak kérdéséről lásd Ohrt 1936 és Pócs 1988a, 682//–//683, 686//–//687.

[238] Lásd a //„//Jó ember //–// gonosz asszony//“// (Gyékényágy //–// kőpárna) szövegtípust: Pócs 1985//–//86, II. 526//–//537.

[239] Eredetéről, kapcsolatairól: Pócs 1988a, 690//–//691. Olasz párhuzamai, legendai kapcsolatai: Bonomo 1953, 107//–//120.

[240] Néprajzi Kutatóintézet Néphit Archívumának Táltos és Garabonciás csoportjai. Igen sok idevágó adatot közöl Diószegi 1973.

[241] Néprajzi Kutatóintézet Néphit Archívuma, Boszorkány, Lidérc. Erre vonatkozó adatok például Pócs 1980b. A nyers, sótlan kásán tartott lidérc szemléletes adatát közli például Schram 1982, 299.

[242] Szűcs 1940, 455, 459; Erdész 1984, 72//–//73; Salamon 1987, 203; Pócs 1988b.

[243] Diószegi 1973.

[244] A tűzvész elhárítására vonatkozó adatokat lásd Pócs 1982, 187. A villámsújtotta ház tüzének tejjel oltása országszerte ismert hiedelem volt. Példaképpen álljon itt egy dámóci adat (Zemplén megye), a Magyar Néphit Topográfia 11. kérdőívére adott válaszokból: A gazdasszony megkísérelte titokban eltenni a tehén első tejét, mert ha villámcsapástól meggyulladt a ház, ezzel tudták csak eloltani.

[245] A //„//tiltott kenyérsütés //–// előírt lepény//“// összefüggéséről részletesen írtam az adatok országos áttekintése alapján; lásd Pócs 1982.

[246] Pócs 1982, 186 (részint Kálmány Lajos gyűjtéséből, részint saját gyűjtésű adat). Hasonló, újév napjára vonatkozó adat Recskről: Fehér 1938, 222.

[247] Pócs 1982, 191.

[248] Uo. 190; Schneeweiss 1925, 4//–//6, 40//–//44, 84, 209; Ränk 1949, 56//–//58; Pócs 1965, 132, 141//–//142, 162//–//163.

[249] Pócs 1965, 64//–//67, 164//–//171; Bálint 1973, 58//–//66.

[250] A szerelmi jóslás e formája főleg András-napon fordul elő, a böjt egyéb változatai mellett. A közölt adat: Hollókő, Nógrád m., saját gyűjtés.

[251] Pócs 1982, 191. (A szolnoki Damjanich Múzeum Lidérc-kérdőívére adott válasz.)

[252] Lepények, kásák: Eckstein 1927b, 1604//–//1621; Liungmann 1937//–//38, II. 649//–//650; Ränk 1949, 59//–//75; Schneeweiss 1953, 164; Burgstaller 1957, 42//–//43; Kretzenbacher 1959, 31//–//47.

A kása és lepény, illetve a kenyér agrárrítusokban betöltött és termékenységvarázslással kapcsolatos szerepét magyar viszonylatban és európai kapcsolataiban Ujváry Zoltán elemezte összefoglalóan. Megállapítja, hogy a //„//kenyérrel való rítus//“// (az agrártermékenységgel kapcsolatban) //„//az áldozati jellegű szertartások közé//“// tartozott és antik görög //–// panspermiával kapcsolatos //–// gyökereit, valamint zsidó (Pészah ünnepi) párhuzamát is említi (1969, 220). Tejáldozat a télközépen látogató halottaknak: Schneider 1920, 374; Róheim 1920, 203; Wolfram 1962.

[253] Schneider 1920, 395; Höfler 1905, 18; Fehrle 1929//–//30.

[254] Nilsson 1916//–//19, 122//–//132; Róheim 1920, 126//–//132; Zelenin 1927, 375//–//377; Ränk 1949, 36//–//39.

[255] Franz 1909, I. 369.

[256] Sartori 1903; Franz 1909, I. 231//–//233; Murko 1910; Ranke 1959. A magyar adatok gazdag anyaga Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának a visszajáró halottak ellátására vonatkozó térképén Pócs 2001d.

[257] Fonástilalmak és a //„//tökéletlen//“// fonás adatai például: Diószegi 1960, 47//–//48; Dömötör 1969; Koritsánszky 1902, 85; Fehér 1938, 222; valamint lásd az alábbi jegyzet //„//lucaostor//“// adatait.

[258] Lucaostor: Róheim 1920, 86//–//87; halottak látása: uo. 107//–//125.

[259] Róheim 1920, 95//–//103; Kovács 1977, 244//–//249.

[260] Jung 1983.

[261] Róheim 1920, 134//–//159; Niedermüller 1981.

[262] Eliade 1958, 378.

[263] Az idézet: Ivanov 1984, 58. Az inverziókról ugyanitt és Littlejohn 1972; Fox 1973; mindez csak néhány példa a gyásszal kapcsolatos megfordítások igen gazdag irodalmából.