Ugrás a tartalomhoz

Magyar néphit

Pócs Éva

L'Harmattan Kiadó

5. fejezet - Sors, bábák, boszorkányok. Archaikus sorsképzetek Közép- és Kelet-Európa hiedelemrendszereiben

5. fejezet - Sors, bábák, boszorkányok. Archaikus sorsképzetek Közép- és Kelet-Európa hiedelemrendszereiben[365]

Tanulmányomban mindenekelőtt olyan mitikus lényekről lesz szó, amelyek megszabják az ember sorsát, pontosabban sorsának egyik legfontosabb vonatkozását: azt, hogy mikor és hogyan fog meghalni. Változatos hiedelemalakok töltik be ezt a funkciót a különböző európai népek újkori hiedelemrendszereiben. Ezek lehetnek elsődlegesen //„//sorslények//“//: sorsistennők, sorsasszonyok, amelyek eredendően bizonyos sorsképzetekkel //–// gyakran sorslélek-képzetekkel //–// kapcsolatban //„//keletkeztek//“//; másrészt olyan hiedelemalakok, amelyek úgy látszik, másodlagosan vették fel e szerepeket. Ilyen másodlagos sorslények e tanulmány központi alakjai: a magyar bábaboszorkány és sorsasszony-boszorkány is. A sors kijelölése elsősorban születéskor történik, másodsorban bizonyos élethelyzetekben: az átmenet ritusainak //„//beavatási//“// szituációiban. Lesz szó a sors kijelölésének olyan módozatairól is, amelyek sorslényektől függetlenül is léteznek: ezek például a születési jegyek (a //„//születés általi kiválasztottság//“//).

A dolgozatban vizsgált sorslények és sorsképzetek egy olyan rendszert adnak ki, amely egyelőre nem minden kapcsolódási pontján világos, de a jelenségek kontextusának bizonyos törvényszerűségei, az összefüggések durvább szálai nagyjából megrajzolódnak. Úgy tűnik, olyan archaikus-egyetemes sajátságokról van szó, amelyek Európa több népének hiedelemrendszerére, illetve archaikus, kereszténység előtti/melletti //„//pogány//“// mitológiájára jellemzőek. Ebben a rendszerben megvan a maga logikus helye a magyar sorshiedelmeknek, illetve az európai sorslények magyar megfelelőinek is. Magyar vonatkozásban nemigen beszélhetünk par excellence sorslényekről: inkább csak olyan //„//másodlagos//“// lények soráról, kapcsolatairól, amelyek sorsasszony vonásokat mutatnak, és egy boszorkány//–//tündér//–// bába//–//sorsasszony//–//werwolf//–//állatok ura szintagmatikus tengelyen helyezkednek el. Megkísérlem megkeresni e magyar hiedelmek közép- és kelet-európai kontextusát, anélkül hogy eredetük, történeti kapcsolataik konkrét kérdéseire //–// egy ilyen irányú, mélyebben szántó vizsgálat híján //–// kitérhetnék.

Nézzük meg először egészen röviden, mi a helyzet Európa azon népeinél, ahol //„//vannak//“// sorslények. Az újkorban is az élő néphit részét képező sorsmeghatározó mitikus alakokkal Európának főleg a keleti részén találkozunk. Ilyenek a bolgár urisnici, orisnici; a szerb és horvát usude, sudnice, suðenice, sujenice; román ursoi, ursitoare; görög moira; albán fati, fatite, fatije, ora; balti laume, laime.[366] E sorsasszonyok fő szerepe a gyermek sorsát születésekor meghatározni. Különösen az ortodox Balkán e lényei az újkorban is kultuszban, vagy legalábbis áldozatokban részesülnek a szülés utáni harmadik éjszakán, az újszülött sorsára vonatkozó kedvező döntés érdekében. Házasságkötéskor is kaphattak a következő életszakasz kimenetelét meghatározó szerepet, lehettek halálhírnökök és pszükhopomposzok is. Nyugat-Európában kevésbé az élő néphit alakjai, de történeti adatok nyelvészeti emlékekre vonatkozóan itt is vannak, elsősorban germánoknál. A középkori írásos források (Edda) három nornájának későbbi megfelelői a weird nővérek[367] (szintén hárman, a középkori Angliában például), illetve szláv területekbe beékelt volt német nyelvszigeteken, például a szlovéniai Gottschee-ban: Schöpferlein.[368] Efféle mitikus lényeknek //–// mint ez köztudott //–// az írásos emlékekkel rendelkező ókori európai mitológiák mindegyikében volt szerepük (görög moirák, római Fatus, Fata, Fatae és Parcae stb.5) ezek egy része a kereszténységbe ágyazódva ma is él, mint Itáliában a három Fate/Fada alakjai, vagy a görög moirák. A sorslények neve sokszor vall a sorselrendelő funkcióra: a moira szó eredeti jelentése például ‘osztályrész’, a latin/olasz Fata (‘aki szólt’) a fari (‘mondani’) igével kapcsolatos (a vizsgált összes európai hiedelemrendszerben fontos szerepe van a sors //„//kimondásának//“//, megnevezésének: fatum = ‘ami ki lett mondva’).[369] Az újkori Közép- és Nyugat-Európában, ahol nincsenek már élő sorslények, a különböző folklór-emlékekben jelenik meg a három sorsasszony, három sorstündér, egyéb sorsasszonyvonásokkal rendelkező tündérek mesei, legendai alakjai, vagy a három szent aszszony keresztényiesített változatai.[370] A sorsasszonyokra oly jellemző hármas ítélet vezérmotívuma egy Európa-szerte igen elterjedt ráolvasástípusnak, a német nevén //„//Dreifrauensegen//“//-nek.[371] Idézzük ennek egy érdekes magyar változatát, mégpedig egy ló nehéz vizelését gyógyító őcsényi szöveget (Tolna megyéből; a szöveg mondása közben eleven bütök nevű, egy húzásra kibomló csomót kötnek és oldanak háromszor):

Uram Jézus, segíts meg!

Orbán vize mellett

Három szűz lány vala,

Egyik ódi,

Másik köti,

A harmadik hugyát eregeti

Ennek a lónak.[372]

A középkori-újkori Európa keresztény mitológiával párhuzamosan továbbélő sorslényei ritkán tisztán és csakis sorslények, és ez lehet eredeti tulajdonságuk is, lehet másodlagosan //„//kapott//“// jellemvonásuk. E téren igen különbözőek a különböző gyökerű sorsasszonyok, de most nem témánk e sokfelé ágazó gyökerek végigkövetése. Feltűnő az is, hogy a sorslények milyen sok igen régi, talán a //„//kezdetektől//“// hozzájuk tartozó jellemvonást is őriznek, sok archaikus társulást hoztak magukkal a keresztény Európa középkorába, újkorába is. Ilyenek a sorsasszonyok állatok ura vonásai; vagy a Balkánon sok helyütt (albánoknál, görögöknél, bolgároknál) tapasztalható, a családot, törzset, falut patronáló őrzőszellem szerepük. Utóbbi lehetett eredeti sajátságuk is, hiszen sokszor kialakulásukat is őrzőszellemekhez vezetik vissza.[373] Másrészt kapcsolatba kerültek kereszténység előtti mitológiák születés/szülés-istennőivel, //„//mitikus bábákkal//“//, vagy egyenesen tőlük származnak, és ennek révén váltak egyéni őrzőszellemekké. Meg kell e kontextusban említenünk a szláv Rod/Ro®(d)anica istennőt, akinek kultuszára még középkori adatok is vannak, a görög Artemisz, Aphrodité, a thrák Bendisz, római Diana, Lucina alakját, a római Carmenta nevű három szülésistennőt (Carmentis, Antevorta, Postvorta); a germán dísirt, akik a születés női védőszellemei, a szülő nők segítői voltak (a //„//későbbi//“// nornák voltaképpen a dísir speciális formái). Több vonatkozásban (görög, germán, kelta) kimutatták a sorslények még tágabb kapcsolatát a Magna Mater típusú khthonikus istennőkkel (a görög moirák ilyen //„//ősének//“// köszönhető mai napig meglévő halottkísérő szerepük, Artemisszel, Bendisszel való kapcsolatuknak a //„//fonás//“// motívuma). Nyilvánvaló köze volt a párkáknak még a középkori Európában is a kelta-római Matrae/Matronae kultuszával, ők is kaptak a Matronákéhoz hasonló ételáldozatokat. Az Alpok vidékének újkori hiedelemrendszereiben is vannak kettős kötődésű, khthonikus sorsistennőszerű hiedelemlények (Selige Frauen, Bele ®ene, Perchták, Holda stb.), akiknek mint a visszajáró halottak vezetőinek és/vagy a jövő évi termés biztosítóinak áldozatot adnak a téli napforduló idején. Hasonló kapcsolatok a Baltikumban is kimutathatók: Laima //„//fonó//“// termékenységistennőből lett a három laima.[374] Artemis és Diana alakját azért kell kiemelni a sorsistennőkkel vagy sorsasszonyokkal fuzionáló feltételezett (szüléssegítő, termékenységistennő stb.) ősök közt, mert az ő alakjuk közvetített bizonyos őrzőszellem és állatok úrnője vonásokat a középkori-újkori balkáni és itáliai (sorsasszony-, tündér- és boszorkány-) hiedelmek felé. Lutz Röhrich kutatásaiból tudjuk, hogy az állatok ura képzetek az ókori, majd középkori Európában Artemis, később Diana kultuszában is jelen voltak, ennek révén szépen kirajzolódnak a Diana //–// boszorkány //–// állatok ura//–// sorsistennő kapcsolatok az Alpok vidékén és a Balkánon.[375] Mindemellett az egész Balkánon //–// halványan Magyarországon (a szépasszonnyal kapcsolatban) is //–// ismertek a sorslények tündérekbe olvadt alakjai is.[376] A neolatin nyelvterületeken a sorslények kelta-római Matronae-kultusszal és római nimfahatásokkal való ötvöződéséből szintén tündérszerű lények jöttek létre (dominae bonae mulieres, bonnes dames középkori adatai elsősorban Franciaországban).[377] Hogy Nyugat-Európában a sorsassonyok/sorsistennők tündérekkel való fúziója régi lehet, az is bizonyítja, hogy a latin Fatus/Fata névből ered a francia tündérek fée terminusa.

A helyzet természetesen jóval bonyolultabb e néhány futólag említett származási vonalnál és kapcsolatnál; minden népnek, kultúrának megvolt a maga sajátos sorsasszony-története. Mindez ma már teljes terjedelmében kibogozhatatlan, nem is szándékunk itt most kibogozni, pusztán néhány példa felvillantásával néhány //–// Európa több területén, népénél úgy látszik meglehetősen hasonló //–// tendenciára rámutatni, mintegy a tájékozódási pontok kijelölése céljából, az alábbiakban kicsit részletesebben vizsgálni kívánt magyar, illetve közép-és kelet-európai jelenségek elhelyezéséhez. Még annyit jegyeznék meg a //„//származási vonalakról//“//: feltűnő, hogy a születéskor meghatározott sors képzete meglehetősen kereszténységidegen; igen nagy a nem keresztény, illetve kereszténység előtti képzetek //–// és sorslények //–// fennmaradásának foka a keresztény Európa középkorában-újkorában. A modern közép-és kelet-európai hiedelemrendszerekben a sorsasszonyok kontextusában a nem keresztény hiedelemalakok nagy kavalkádja mellett alig-alig van keresztény vagy //„//keresztényiesített//“// mitikus alak, szemmel láthatóan kevéssé volt a keresztény mitológiáknak olyan lénye, aki a sorslény-szerepet felvehette volna.

Nézzük meg röviden, mi a helyzet Balkánon, ahol vannak //„//tiszta//“// sorslények is, noha nem hiányoznak a magyar néphitre jellemző //„//másodlagosabb//“// tündér//–// boszorkány//–//sorsasszony stb. kapcsolatok sem. A legújabbkori hiedelmek szerint a sorsasszonyok a harmadik éjszakán hármas, ritkábban kettes, hetes, tizenkettes csapatokban jönnek, távoli másvilágukról, sokszor a világ végéről. A görögöknél, bolgároknál ezek fonó nők; gyakran három különböző korú nő, akik az emberi életkorokat testesítik meg. Az újszülött fekhelye fölött vagy körülötte állnak láthatatlanul, máskor fehér lepelben, vagy tündéri csillogásban jelennek meg. Mint a jó és rossz sors megtestesítői, sorban ítéletet mondanak a gyermek sorsa felől, a harmadik sorsasszony szava lesz a döntő. Legtöbb esetben egyikük hirtelen, korai halált, a másikuk hosszú, szép életet jósol, a harmadik pedig kimondja a döntő szót a két előző ítélet összefoglalásaképpen. (Vagy a románoknál: egyik élete hosszát határozza meg, másik szerencsét hoz, harmadik szerencsétlenséget.) Mintegy szavazásként megjelenített divinációról van szó (egyik magyar adatunk szerint is: //„//voksoltak//“//; a ‘sorsvetés’ jelentéssel kapcsolatos román ursitoare, urisnica terminológia is utal erre a vonatkozásra). A görögök és bolgárok sorsasszonyai //„//felírják//“// a gyerek homlokára a sorsot. Áldozatul az újszülött fejéhez ételt-italt készítenek (mézet, kenyeret, vizet, románoknál kenyeret, sót, tömjént, bort, esetleg édes kását).

Legtöbb sorsasszony-adatunk az ítélet kimondásáról és kihallgatásáról szóló monda: egy-egy típus a kedvezőtlen sorsról, a csecsemő korai haláláról, illetve háromféle halálnemről szól: a három asszony arra //„//szavaz//“//, hogy hogyan, mi által fog a (többnyire fiú-) gyermek meghalni: állattól (ló, farkas), vagy háborúban, tűztől, akasztófán, kútba fullad stb. A hármas halál leggyakoribb változatai: vízbefulladás//–//tűz ( fegyver)//–//állat ( farkas, ló), vagy víz//–//tűz//–//akasztófa. A mondaszüzsék következő mozzanata általában az, hogy valaki kihallgatja a sorsról szavazó asszonyokat, majd megpróbálják elhárítani a kinyilatkoztatott sorsot (például a megjövendölt vízbefúlást a kút lefödésével), de sikertelenül: a sors betelik.[378]

A hármas halál Európa nagy részén ismert mondai toposzának az a nevezetessége, hogy egy archaikus indoeurópai mitologémára utal, legalábbis ezt feltételezi Donald Ward[379] és más Dumézil-követők, akik a dumézili három funkció megfeleléseit keresték az újkori kelet-európai folklórban. Eszerint a három sors eredetileg háromféle emberáldozat a három funkció isteneinek (l. jog, törvény, szuverenitás: akasztás; 2. hadi funkció: fegyver általi halál; 3. termékenység: vízbefullasztás). Ward e feltételezésben germán, görög, ír, római emlékekre támaszkodik. A germán emlékek (pontosabban Tacitus leírása a germánokról) egy későbbi fejlődési fokra is utalnak, amennyiben az emberáldozatból a három funkciónak megfelelő vétségek büntetése lesz (például államellenes vétségek: akasztás; szexuális bűnökért, tolvajlásért: vízbeölés, vagy elevenen elföldelés). Érdekes egybecsengés ezzel a feltételezéssel: Moroz szerint újkori bolgár folklórszövegekből megfejthető, hogy a vízbefulladás szövegmotívuma valamikori vízidémonoknak adott áldozatra utal, ami viszont másrészről Ro®anica fentemlített szülésistennővel (a bolgár sorsaszszonyok egyik //„//elődjével//“//) is kapcsolatba hozható.[380]

Ami a sorsasszonyok más átmeneti rítusokban betöltött szerepét illeti, az egész Balkánon általános lélekkísérő funkció mellett megemlítendő, hogy a bolgároknál lakodalom napján is megjelennek a narecsnicák, az ifjú férj halálának körülményeit ekkor határozzák meg.[381] Román adataink szerint szerelmi varázsláshoz, illetve a fiatal nő párjának kiválasztásához a sorsasszonyok segítségét kérik, és a szülés harmadik éjszakáján szokásos áldozati ételeket ígérik neki.[382]

Nézzük meg ezek után, mi a helyzet a magyarság hagyományaiban. Mint mondtam, sorsasszonyok //„//tiszta//“// formájukban lényegében nem léteznek a magyar néphitben. A tündér//–//sorsasszony kapcsolatok azonban nálunk is tisztán kivehetők; a sorsasszonyok hiedelmei vagy boszorkányos/negatív, vagy tündéri/pozitív aspektusban vannak jelen a magyar adatokban. Az a jó//–//rossz oppozíció, amit nálunk sokszor a tündér és a boszorkány testesít meg,[383] megfelel a sorsasszonyok sok helyütt kimutatható jó és/vagy rossz őrzőszellem szerepének. Vannak olyan dél-magyarországi adataink //–// Kálmány gyűjtéséből illetve //„//Boldogasszony//“//-tanulmányából //–// ahol a tündér (szépasszony) és a boszorkány szinte egy jó születésistennő //–// rossz születésistennő párosként jelenik meg. Kálmány és követői ezt a szépasszony-alakot hozták a feltételezett pogány magyar szülésistennő alakjával kapcsolatba. Az bizonyos, hogy a délalföldi folklórból leírt lényeknek[384] van valamiféle //„//pogány//“// születésistennő jellege: a Szülőboldogasszony segíti a szülő nőket mint //„//mitikus bába//“//, a szépasszony//–//nagyboldogasszony kettősében pedig a szülő nő befolyásáért (sorsának alakulásáért?) versengő erők állnak szemben. Mindkettejük azt akarja, hogy az ő ágyában szülessék meg a gyermek. Ha a szépasszony ágyában születik, az egyenlő azzal, hogy nagy foggal jön világra: és ha a fogát ki nem törik, elrabolják a rosszak.[385] Erre az alternatívára még alább, a foggal születéssel kapcsolatban visszatérünk, most csak annyit, hogy ez is arra vall, hogy itt valamiféle //„//valódi//“// //–// és úgy látszik balkáni kapcsolatokkal rendelkező //–// sorsaszszony/mitikus bába jellemvonásnak vagyunk tanúi. (Ami a pogány magyar születésistennő feltételezését illeti, ezek az adatok és a balkáni kapcsolatok nem bizonyítják, de nem is cáfolják létét.)

Ezek a vonások megjelennek a gyér számú magyar sorsmondákban is. Ezek jellemző módon csak egy-két esetben (magyar-román vegyes lakosságú helyeken, a nyelvterület keleti részén) szerepeltetnek sorsasszonyt. Élő emberek, jósok, betévedő öregasszony, cigányasszony (esetleg angyal, galambok), jövendölik meg //–// mintegy demitizált sorsasszonyként //–// születéskor a gyerek jövőjét. Ez mindenesetre egy autentikus magyar sorsasszonyképzet //„//hiányára//“// vall. A születéskor váratlanul megjelenő lény az asztalon hagyott ételekből (ez a sorsasszonyoknak adott áldozat magyar hiedelemkontextusban értelmetlenné vált megfelelője lehet), vagy vízből, illetve a csillagok állásából jósolja meg a gyermek sorsát: vízbe fog fulladni, illetőleg kútban leli végét, villámcsapás okozza halálát, gyilkos lesz. A megjósolt sorsot hiába igyekeznek elkerülni (például a kúttól való óvásával, a kút lefedésével), az beteljesedik.[386] Nézzünk meg néhány példát:

Még akkor történt, amikor a faluba katonákat szoktak bekvártélyozni, hogy Simon Józseféknál kisgyerek született. Az édesanya sokáig vajúdott, s a pitvarban ismételten megjelent egy katona, s azt kérdezte, hogy megszületett-e már a kisgyerek. Mikor már harmadszor is kérdezte, még nem született meg, és ezt meg is mondták neki, mire ő azt mondta, hogy baj, nagy baj, hogy még nem született meg a kicsi. Mikor aztán végül is megszületett a kisgyerek, a katona azt mondta nekik, hogy tudják meg, hogy a kisgyerek kútba fog halni //–// mert a katona tudta, hogy ha egy bizonyos időre nem születik meg a gyerek, kútba fog meghalni. Nagyon vigyáztak a gyerekre, hogy a jóslat be ne teljesedjék, s még a kút fölé is deszkatetőt tettek, hogy bele ne essen. Egyszer azonban iskolás korában fölmászott a kútra. A korhadt deszka beszakadt alatta és a gyerek a kútba fulladt.[387]

Valamelyik öregasszony vagy cigányasszony megjelenik a születés után, és ha ellenség rosszat, ha hízelgő, jót jósol a gyereknek.[388]

A gyerek születése után jósasszonyhoz mennek, aki megjósolja, hogyan hal meg.[389]

Közismert hit, hogy a csillagok állása szerint rossz órában születő gyerek gyilkos lesz. A születés órájában a csillagok állását figyelő lény is megjelenik e félig ember, félig mitikus sorslény kontextusában:

...egy vándor jött a faluba egyszer és egy olyan házba ment be, ahol éppen vajudott az asszony. Kiment és felnézett az égre. Visszamenve mondta, ha lehet, egy fél órára tartsa vissza a szülést. Nem sikerült, jövendölte, hogy apagyilkos lesz a gyermek. Az lett![390]

A sorsot megjósló lény szerepében megjelenik időnként egy félig mitikus bábaalak is:

Régen, ha éjjel született a gyerek, kiment a bába az udvarra, vagy az utcára és megnézte a csillagokat. Ilyenkor néha azt mondta, hogy bárcsak most ne született volna.[391]

A jósló bába alakja a sorsmeghatározó mitikus bábák földi képviselője. Ahol ismerik a sorsasszonyok hiedelemalakjait, például a Balkán népeinél, ott a bába mediátori szerepet tölt be a sorsasszonyok és a család között. A sorsasszony-mondákban és a rituálét leíró élményelbeszélésekben az ítéletet kihallgató és a szülők számára interpretáló személy sokszor a bába. A bolgár gyakorlat szerint is //–// legalábbis Strausz múlt századi adatai szerint //–// a praktizáló bába kötelessége volt, hogy az urisnicákat meglesse, és, ahogy Strausz írja, a jövendölést //„//másnap a gyermek szüleivel kellemes alakban közölje, amiért is néhány pénzdarabot kap//“//.[392] Görög közlésekben is hangsúlyozzák a bába fontos szerepét a moirák mellett. A macedón hagyományokról írja Vesna Petreska,[393] hogy itt az apai nagyanya, aki azelőtt a bába szerepét is betöltötte, készíti el a sorsasszonyoyknak éjszakára adott ételáldozatot, ő hallgatja ki a narecsnicák jövendölését és ő intézkedik minden ezzel kapcsolatos ügyben. Ugyanitt a bába bizonyos csecsemőt illetve asszonyt avató rítusoknak is aktív közreműködője: ez voltaképpen általános európai hagyomány. Nils Lid például norvég anyagon tekinti át a bába//–//sorsasszony kapcsolatot, és leírja a bába asszonyavatásban játszott szerepét.[394] Nálunk Kálmány írta le a Dél-Alföldről a bába vezette avató rítust, amikor a szült nőnek elkészített ágyat elfoglalni készülő anya és a bába közt zajlik párbeszéd arról, hogy az anya a //„//boldogasszony ágyába//“// megy.[395]

A bába//–//sorsasszony kapcsolatoknak igen jellegzetes letéteményese a magyar néphitben a bábaboszorkány, aki tündér-vonásokkal is rendelkezik (e tekintetben bele is illik a közép- és kelet-európai tündéries sorsasszonyok fent említett sorába). Arra a kérdésre, hogy miért bába a boszorkány (és miért boszorkány a bába), kézenfekvő válaszunk van. Egyrészt világos, hogy a valóságos bábaszerep vonzotta magához a falusi társadalmak belső feszültségeit levezető, indukáló boszorkányvádakat, elég ha itt a még századunkig elérő magas csecsemő- és gyermekágyi halandóságra gondolunk. A szülés levezetése kockázatos, kétélű; a bábáknak egyaránt szerepük volt a szülésben és gyermekgyilkosságokban (= születésszabályozás), meddőség, nőgyógyászati bajok gyógyításában, szexuális problémák kezelésében, gyerekbetegségek gyógyításában, //„//nemcsak készítette az első fürösztővizet, hanem ott volt a haldokló mellett is, és gyakran ő mosdatta meg utoljára a halottat is. A közösségben a bába volt az egyetlen, akinek a kezében megfért egymás mellett az élet és a halál, a tisztaság és tisztátalanság, a szentség (bábakeresztség) és a bűn (magzatelhajtás)//“// //–// mint Deáky Zita összefoglalja.[396] Fontos a halvaszületettek megkeresztelése: a bábák elleni bírósági ügyekben a leggyakoribb vád volt a kora újkor Európájában, hogy a gyerek kereszteletlenül halt meg.[397] Blumenfeld-Kosinski írja le a bábák 15. századtól kezdődő marginalizálódási folyamatát (a császármetszés levezetésében egyre nagyobb szerephez jutó férfiorvosok mellett), a császármetszés kockázatos akciói kapcsán a //„//jó//“// és //„//rossz//“//, //„//szent//“// és //„//sátáni//“// bábák polarizációjának kialakulását. Krász Lilla magyar vonatkozásban ír egy 18. századi per kapcsán a bábák ambivalens társadalmi helyzetéről, kétarcúságáról, a //„//jó//“// és //„//gonosz//“// bába kettősségének hátteréről: élettel//–//halállal kapcsolatos tevékenysége //„//az adott közösségen belül ellentmondásos érzelmeket válthatott ki. Különösen a komplikációkkal járó, végzetes kimenetelű szülések esetében... rásüthették a boszorkányság bélyegét... Tudását tisztelték, elismerték, de ugyanakkor féltek is tőle.//“//[398] Ismervén a kora újkori Magyarország falusi, kisvárosi közösségeinek boszorkányvád-indukáló belső feszültségeit, egészen természetesnek látjuk mind azt, hogy a bábának gyakorta tulajdonítanak rontó hatalmat, mindpedig azt, hogy a bábák időnként boszorkányvád alá kerülnek. A születéssel kapcsolatos szerepük révén pedig sorsasszonyok vonásai //–// akik egy mitikus szinten ugyanúgy élet//–//halál urai, mint a földi bábák a való életben //–// szintén természetes módon integrálódtak az alakjukat övező hiedelmekbe. Ez nyilván olyan területen történhetett meg //–// például valahol a Balkánon //–// ahol mind a sorsasszony-, mind a (bába)boszorkány-hiedelmek elevenek voltak. (Ugyanis természetesen nemcsak a magyar, hanem a balkáni boszorkánynak is vannak mind bába, mind tündér/sorsasszony-vonásai, a magyar //„//bábaboszorkány//“// mint sorslény tehát sokféle, sokszintű közép- és kelet-európai párhuzammal és kapcsolattal rendelkezik.)

Hadd illusztráljam itt a magyar bábaboszorkány alakját néhány magyar boszorkányper-jegyzőkönyvekből származó adattal. A perekben a bábáknak tulajdonított rontások a falusi közösségek nagyon is mindennapi konfliktusaiban gyökereztek. Várkonyi Ágnes, Kristóf Ildikó, Szenti Tibor[399] foglalkoztak a kora újkori falusi, mezővárosi társadalmak bába-boszorkányság ügyeivel, és mindnyájuk kutatásaiból kiviláglik, amit Szenti összefoglalóan megállapít a hódmezővásárhelyi bába-perekkel kapcsolatban, mégpedig hogy a legfőbb rontásindukáló konliktus, illetve rontásgyanút kiváltó ok a közösség rivalizáló bábái közti feszültség, a bába fizetsége körüli huzavonák, valamint az újszülött vagy a gyermekágyas betegsége, halála.[400] Íme, egy tipikus bábakonfliktus egy Székácsné nevű bába ellen 1704-ben folytatott nagybányai perből. Más bábát hívtak az újszülötthöz az eddigi helyett, amit a régi bába így kommentál:

...olyanok a bányai asszonyok, hogy az bábát ottan-ottan változtattyák! Miért hívtál más bábát? Abba a jó napba vagytok, ha mást nem hívtál volna, semmi nyavalyád nem volna![401]

Különösen a Tiszántúlon elterjedt nézet mai napig, mint Dömötör Tekla többször is rámutat, hogy a bábákat általában is boszorkánynak tekintik, a boszorkány minden helyileg honos hiedelem-attribútumát tulajdonítják nekik.[402] Mindazonáltal a bábaboszorkányok ellen kevesebb pert folytattak, mint ezek után várnánk; Szenti Tibor szerint összesen (csak) negyvenet. De ez a szám csak a hivatalosan boszorkányvád alá került személyek mennyiségét jelzi (a 90-es évek közepéig nyilvánosságra került perekben). Mint Szenti is hangsúlyozza, a //„//nép ennél jóval nagyobb számban tartotta őket boszorkánynak...//“//[403] A bábaboszorkányok elleni vádak Szenti összefoglalásában (és saját tapasztalataink alapján is): a gyermekágyas anya vagy újszülöttje megrontása: gyerek //„//elváltása//“//, anyatej elvétele, meddőség okozása. A rontás történhet a szülő nő kezelése, a gyermekágyas ellátása, vagy az újszülött fürösztése alkalmával, a csecsemő vagy anya bántalmazásával (hasát megcsipkedi, fejét félrecsavarja stb.), vagy észrevétlenül, amikor csak a végeredmény nyilvánvaló: a gyerek nem szopik, szeme kifordul, szája //„//bekulcsolódik//“//. A leggyakoribb vád: a gyerekhalál okozása[404] (vö. csecsemőhalandóság születéskor).

A bábaboszorkány a magyar éjszakai boszorkány egyik változata,[405] amely különböző csapásokozó démonikus lények vonásait sűríti magába, esetünkben halotti/démoni, valamint sorsasszony vonásokat és egy földi bába jellemzőit. A károsultak által észlelt éjszakai jelenésekben megjelenő boszorkány nappali, emberi alakja igen sokszor a falubeli bába //–// a démonikus bába által bántalmazott fél pedig szülő nő vagy gyermekágyas anya, akit házában, ágyában éjszakai démonként támad meg. Sok köze van ennek a komplex bábaboszorkány alaknak a gyermekágyas démonokhoz is, akik a szülő nőket, csecsemőket, gyermekágyast kínozzák. A boszorkányság //–// legalábbis boszorkánypereink korában még //–// természetfölötti igazságszolgáltató rendszernek is látszik, amelyet általában a halottak, emellett sokszor éppen sorsasszonyszerű éjszakai boszorkányok szankcionálnak. Ez utóbbiak között megjelenhet az éjszakai látomásokban a helyi bába is. Idézzünk egy példát egy jellegzetes bábaboszorkány-vádra: az újszölött //„//elváltásának//“// megkísérlésére egy 1752-es marosvásárhelyi perből:

...gyermek ágyba feküvén, hallék zördülést s ki fordultam az fal felől s láttam szemeimmel, hogy az kérdésben forgó captiva Farkas Borbára az ágy előtt áll s az gyermekemet meg is fogta vala, hogy elvigye s én is megfogtam az gyermeket s nem engedtem s kiáltottam ...[406]

Vagy a csecsemő kínzása egy 1730-as tiszafüredi perből:

...az fatensnek vagj lett egj Fiacskája, ...a gyermek volt egy heti, a midőn Veresné bába a fatenshez ment, szép egésséges volt, és éppen akkor szoptatta a fatens a Gyermeket, Veresné Bába el vitte a fatens karjárúl a Gyermeket a száját megh veregette, és az után soha sem szopott, csak megh holt a Gyermek...[407]

A normális, hétköznapi bábaboszorkány-vádaskodások kontextusában is megjelenik a bába mint a sors kinyilatkoztatója, illetve a beteg gyermek életkilátásainak megjövendölője. Szenti Tibor idézi említett közleményében azokat az eseteket, amikor a bábaboszorkány ilyesféle kijelentéseket tesz (az általa frissen megrontott gyermekkel kapcsolatban):

Az második gyerekünk mikor lőn, osztán üdő mulván meghala és hallottam, hogy megprófétálta, hogy gyermekünk mind halva lenne. Az után is halva lőn gyermekünk.[408]

Vagy az 1728-as szegedi perben Kökényné bábáról mondja egy tanú:

...hogy leánykájával bábának nem hívatta az fatens, más négy esztendős leánykája fél tagját és kezét az álla alá húzta és oda menvén Kökényné, mondá: ennek úgy mond, csak koporsót készítsetek, mert meg fog halni, amint meg is holt.[409]

Adatainkból nyilvánvaló, hogy az éjszakai boszorkány sorsasszony, illetőleg mitikus bába vonásai esetén a társadalmi szerep egy vele releváns hiedelemszereppel társult, ez teszi oly markánssá a bábaboszorkány alakját. Nézzünk néhány példát a boszorkányváddal illetett bábákra, amint a perek éjszakai jelenéseiben, látomásaiban lépnek fel, mégpedig általában hármasával megjelenő démonikus lényekként, és többé-kevésbé viselik a gyermekágynál megjelenő sorsasszonyok egy-egy vonását is.[410] Egy fölsőbüki boszorkányper egyik tanúvallomása szerint a gyermekágyas anyának bábaboszorkányok hármas csapata jelenik meg, akik halotti vonásaikat kihangsúlyozó fehér leplekben (fehér leples kísértetként) ülnek az asztalnál, mire eszébe jut áldozatuknak, //„//hogy a Gyermek Ágyos Asszonyokat szokták az ollyasok kerülni...//“//[411] Sokszor akkor is követik a mitikus sémát és hármasával jönnek, amikor nappali fényben csak egyetlen bábavádlottról tudnak a vallomást tevő tanúk. Például egy dunaföldvári perjegyzőkönyv szerint:

Pentekre Virradora az baba kipiben az ajto sarkanal rajta ment harmad magaval az edgyik az Labatis ki tekerte, ugy annyira hogy mostis az Csipej ki van fordulva.[412]

A boszorkányperekben gyakran megjelennek a //„//hármas ítélet//“// fent említett motívumai, három sorsasszonyszerű éjszakai boszorkány szájába adva. Ezek között gyakran lép fel a bába is, netalán mindhárman bábák. Ezek az éjszakai sorsasszony-jelenések követik a fent említett //„//valódi//“// sorsasszonyjelenetek sémáját, de az aktuális boszorkányság-ügyhöz igazítva, amennyiben a //„//sors//“// általában egy rontással okozott baj. Általában hárman háromféle ítéletet mondanak, úgy, hogy a jelenés egyik //–// többnyire a harmadik //–// lénye sorsként a rontás valamely módozatát jelenti be, mintegy rontásra ítélik a kárvallottat, és sokszor azonnal végre is hajtják a rontást. Ebben a harmadik sorsasszony-alakban //–// akinek a szava döntő //–// felismerik a boszorkányt, egy ismerős falubeli asszonyt, vagy esetleg jó és rossz boszorkányként azonosítják őket (emlékezzünk a mitikus jó//–//rossz párokra):

...mondotta hárman vesztették meg a gyermekét u.m. Szép Gábor, Nagy Simonné és Sőrés Istvánné, ha egyik meggyógyítaná, a másik nem hagyja.[413]

A rontásra ítélés mindig mint alternatíva jelenik meg, háromféle rossz, vagy két rossz és egy jó közül választódik ki a betelő sors:

Gyógyiccsuk meg szegént... ne gyógyíccsuk hanem igy vesszen hat hétig.[414]

Vagy három kijelentés hallható: //„//öljük meg//“//, //„//ne öljük meg//“// és a harmadik: //„//csak öljük meg//“//.[415] Sokszor //–// noha hárman jönnek //–// hiányzik a harmadik, az esetleges jó alternatíva; ez a sors-ítélet abszolút boszorkánysághoz adaptálódott változata:

Láttam, hogy Derecskeinével Szegediné egy éjszaka rámjöttek, s Derecskeiné mondja: toljuk ki a szemit //–// úgymint a fatensnek //–// s Szegediné pedig azt mondta: ne toljuk a szemit ki, hanem a lábát tekerjük ki.[416]

Máskor négyen állnak a feje fölött és azt beszélik meg, hogy //„//hej igen szeretik ezek egymást, vegyük el tőle a feleségét//“//;[417] és az is előfordul, hogy kilépnek szerepükből és engedékenyen visszavonják a rontás-ítéletet: //„//de ne banchuk segenj oregh embert, vaj kj iambor ember ez.//“//[418]

Ezek az éjszakai boszorkányok olykor az //„//eredeti//“// sorsasszony-kontextusban, a születésnél is megjelennek. Kasné Horváth Judit csornai bába 1742-es perében ő és két társa megtanácskozza a szülés előtt álló anya feje felett megrontását:

...etszaka üdőn valamelj gonosz személyek hármon az házban menvén, es az gyermekit az hasábul ki vettik az oldalán es edjik aszt mondotta, hogy vegyük ki az feje veleit, az másik pedig hogy töltsük megh szapult hamuval, az harmadik pedigh inkáb tegyük vissza az Hasában had hordozza az kurva, az utánis megh ronthattyuk ha elő szüli.

Végül így is történik: az asszony //–// a tanúvallomások szerint //–// meghal szülésben. [419]

A hármas ítéletek között megjelenik a fent ismertetett //„//hármas halál//“// toposz: akasztás, a fegyver vagy tűz általi halál, és a vízbefojtás, eredeti, nem //„//boszorkányosított//“// formájában is. Lássunk erre egy példát, a sorsasszony-boszorkányok szájából:

vigyük a zubogó alá s öllyük oda...

a toron teteibe s akasszuk oda...

vigyük a Gadnai [csűréhez] s hánnyuk által rajta, s laptázzunk véle.

További boszorkányper-példák az akasztáshoz, mint sorsszabta halálhoz szolgálnak kiegészítő adalékokkal. Egy 1731-es nagybaromi, Sopron megyei boszorkányper dokumentumai szerint egy leányt éjszakai látomásának boszorkányai fel akarnak akasztani, majd pedig betegágyán hagynak egy kötélhurkot, amelyet családja a sors túlvilági üzeneteként értelmez, és retteg, hogy leányuk majd valóban akasztás által leli halálát.[420] Barna Erzsébet 1742-es debreceni perének jegyzőkönyve szerint egy boszorkány //„//egy kis gyermeket... éjszakánként nyargal, arra is készteti azt a gyermeket, hogy akassza fel magát...//“//[421] Ez a motívum egyidejűleg azt az //–// újkori katolikus lakosságunknál //–// elterjedt nézetet is képviseli, miszerint az ördög az uralma alatt tartott embert (megszállottat) öngyilkosságra csábítja (hogy így nyerjen egy elkárhozó lelket, aki halála után is az övé):[422] a sors szavából ördögi kísértés lett, az ördög pedig sorslény-vonásokkal gazdagodott. (Érdekes, hogy ebben a kontextusban mindig akasztás általi öngyilkosságról van szó.) Személyes vallomás is van az //„//ördög mint sorslény//“// incselkedéséről, mégpedig Orosz István önéletírásában, amelyet Bálint Sándor tett közzé. Orosz egyik látomásában az ördög sugallta képek között a fenti, sorsszabta három halálból kettő is megjelenik:

...hajtott rajtam a sátány, hogy hálójába keríthessen… többször azt mondotta, hogy akasszam fel magam. Még ha erdőn mentem keresztül, a fát is megjelölte, hogy melyikre akasszam fel magam. Ha folyóvíz mellett mentem el, azt súgta a fülembe, hogy ugorjak bele, ha kút mellett haladtam el, szinte azt súgta, ugorjak a kútba...[423]

A sorsként kiszabott halál másik fontos kontextusát a beavatási hiedelmek és rítusok nyújtják, amelyekben a sors mintegy a beavatás vagy halál alternatívájaként jelenik meg. Ezek egyik csoportja a tündérek és az //„//éjszakai//“//, démonikus boszorkány hiedelemrendszereiből ismerős (az egész közelebbről vizsgált közép- és délkelet-európai területen). Ezeknek a halottakkal kapcsolatba hozható démonikus lényeknek jellemző sajátsága (általános európai hiedelmek szerint), hogy elragadják az élőket halotti másvilágukra. A tér és idő duális szerkezetére vonatkozó archaikus képzeteknek megfelelően[424] a halottak tere/ideje az élők számára tabu, aki oda jut, örökre ottmarad (véglegesen meghal), vagy visszajön, de a halotti létből betegségeket hoz magával: sánta, béna, vak, megbolondul stb.[425] Ezek a betegségek mintegy a halotti tabuk megsértőinek szankcióiként jelennek meg. Például a ielék (román tündérek) //„//a levegőbe ragadják azt, aki táncolni látja őket, azt, aki rálép arra a helyre, ahol ők táncolnak... azután leengedik, meghibbanva vagy az egész életére nyomorékká téve.//“//[426]

A tabusértőket //–// minden balkáni nép hiedelmeiben //–// sokszor hármasával megjelenő sorsasszonyok vagy sorsasszonyszerű tündérek szankcionálják. Egy másik román adat szerint például ha valaki a ielék táncát meghallja, azok három körtáncot lejtenek körülötte, //„//elandalítják énekükkel//“//, majd háromszoros átkot mondanak rá: //„//ne legyen álma, menjen el az esze, ne találjon orvosságot többé//“//; elveszik a kezét lábát, eltorzítják az arcát.[427] A tabuszegők büntetésére mindenképpen //–// efféle sorslények megjelenése nélkül is //–// bizonyos sorsszerűség jellemző: ezek a betegségek, balesetek mint a halottak terébe/idejébe jutottak elkerülhetetlen sorsa jelennek meg. Különösen áll ez az elragadás pozitív változataira, amikor a halotti térbe/időbe jutók mintegy beavatódnak, tudást szereznek a halottaktól.[428] Ugyanez érvényes a halottak idejére: a halotti idők tabusértőit (tehát például aki éjfélkor, vagy karácsony és vízkereszt között a halottak, tündérek megjelenési helyére megy) elragadják //–// ugyanúgy, mint a halotti időben fogantakat vagy születetteket. Az elragadott meghal, megbetegítik, vagy //„//beavatódik//“//[429] //–// mint erre még alább, a születési jegyek kapcsán visszatérünk. Amikor például az előbb említett három román sorsasszony-tündér a //„//körükbe lépő//“// megkínzott áldozatának csontját is kiszedi,[430] akkor már a megkínzás illetve szimbolikus halál pozitív alternatívájára, a beavatásra kell gondolnunk.

A halál/betegség vagy beavatás egy rendszerbeli alternatívája Európa sok népének hiedelemrendszereiben megjelenik ennek az archaikus tér/idő-szerkezetnek a kereteiben. Európa ún. samanisztikus varázslóinak fontos típusai rendelkeznek a beavatás efféle mitikus jegyeivel. Ilyenek a télközépen hazalátogató halottakkal mediátori kapcsolatot fenntartó látók, akik a halotti terekben/időkben mint a halottak csapataiba elragadottak avatódnak be, és tudásuk a születés és halál körüli dolgokra terjed ki.[431]

A magyar sorsasszony-boszorkányok adataiban is vagylagosan jelenik meg a beavatás negatív és pozitív aspektusa: a megkínzás/betegség/halál és a beavatás (ez esetben boszorkányságba, boszorkánytársaságba). A boszorkányságba avatás narratívjai arról szólnak, hogy az elragadottat megfenyegetik: ha nem áll közéjük, tönkreteszik, például karóba húzzák.[432] Az elragadottak beavatása //–// mint a rontáshoz képest alternatív megoldás //–// éppen a hármasával megjelenő sorsasszony-boszorkányok adataiban jelenik meg olykor csontkiszedésként[433]0 (mint ezt a román sorsasszony-tündérekkel kapcsolatban is említettük az előbb). A hármas ítélet egyik alternatívája lehet az, hogy (halál helyett) csontkiszedésre ítélik: A három boszorkány így beszél valakiről: //„//ez mi köztünk idegeny [tehát még nincs beavatva közéjük] azért szaggassuk el eőtet...//“// Erre jön alternatívaként a csontkiszedés: //„//...voksolták, hogy szedgyük ki az csontját...//“//[434] Vagy: Vörös Ilona paksi perében [435] a vádlott két boszorkánytársával táncol a kömlődi halmon, és:

…egyiktöl közüllök, a Fátens hallotta mondani, fogjuk megh, és szedgyük ki a Csontyát, de harmadik, kit nem ismervén, ellent álot mondván: Ne báncsuk...

Diószegi Vilmos 20. századi hiedelemadatot is közöl, ahol három sosrsasszonyszerű boszorkány működik közre a tudós beavatásában.[436] Olyan 18. századi varázslóadatot is tudunk említeni, ahol világos, hogy a sorsasszony-boszorkányok (vagy tündérek?) általi beavatás tényleges és valóságos: a beavatott állatgyógyító, Somogyi János peresznyei gulyás világosan werwolf-varázsló vonásokat visel, látóképességet nyer beavatása révén, mint ez sejthető az ellene indított 1743-as Sopron vármegyei boszorkányper jegyzőkönyvéből:[437]

...egyszer Szent György nap ejtszakán a Peresznyei Szőlő hegyen, a mint maga referálta a Fatensnek látta volna egy brázdábul, sok boszorkányoknak öszvö gyülekezését, a kikkel egy hordó bor és egy vörös tehén lett volna, mellyeket midőn el költötték volna, a tehenet megint tsontyaira állitották, és kender tsöppüvel meg töltötték volna, melly boszorkányok közül egy hozzá ment mondván, ezt meg köll ölnünk, a másik azt felelte volna, semmi közünk nintsen hozzá, semmit sem tehetünk néki.

Itt a sorsasszony-boszorkányok döntése a csontokból életre keltés motívumával együtt jelenik meg, ami talán //–// lévén werwolf-varázslóról szó //–// nem véletlen. Ez a motívum: a levágott vörös tehén fellakmározása, majd az elfogyasztott állat bőrének csepüvel kitömése, (csontjaiból) életre keltése az eredetileg vadászkultúrákban gyökerező, közép-és délkelet-európai állatok úrnője képzet hozadéka. A Kaukázustól Kisázsián és a Balkánon át az osztrák-olasz-svájci Alpokig mindenütt elterjedt monda részeként mindazon szellemlények (sorsasszonyok, vagy tündérek) //„//beavatási//“// hiedelmeinek elterjedési területét követi végig, amely lények //„//állatok ura//“//-vonásokkal is rendelkeznek, és egy látó, varázsló beavatásának kontextusában jelennek meg. Egyúttal ez a motívum az, amelynek alapján Carlo Ginzburg kapcsolatba hozta az ún. európai samanizmus letéteményeseit az őket beavató, állatok ura vonásokat viselő valamikori kisázsiai, kaukázusi //–// thrák, iráni //–// istennőalakokkal.[438] Ilyen istennő nyomai Közép-és Délkelet-Európa több népének újkori hiedelmeiből is ismertek. És ezzel ismét csak a sorsasszonyokkal kapcsolatban fentebb említett mitikus nőalakokhoz (az Alpok vidékén: Seligen, Perchta, Billeweis) jutunk. Az állatok ura képzetek, mint fentebb említettük, az éjszakai boszorkány hiedelemrendszereibe is bejutottak. Az itt említett werwolf/sorsasszony kontextus azonban //„//eredetibb//“//-nek vélhető a hasonló boszorkányhiedelmeknél. A farkassá is változni tudó Somogyi János látóképességei összefüggésben vannak werwolf-adottságaival. Ennek révén a werwolf-tulajdonságú európai samanisztikus varázslók népes és sokágú körébe tartozik, amely varázslók mitikus kontextusába //–// a fentiekhez hasonló beavatási motívumok révén //–// helyenként és időnként a sorsassszonyok is beletartoznak. Úgy látszik, a sorsasszonyok nemcsak mondai, hanem valódi varázslókat beavató rítusokban is helyet kaptak, mint a varázslók elhívó és beavató szellemei.[439]

A sorsasszonyok autentikus beavató szellem szerepére vall születéskor varázslósorsot meghatározó szerepük is. Európában régi képzet ez: Burchard von Worms 1025-ből származó feljegyzése szerint a három párka (három nő, //„//Parzen genannt//“//) a születendő gyermeket werwolffá teheti, [440] amit a fenti //„//halál vagy beavatás//“// alternatívaként értelmezhetünk. Hogy hogyan, az újkori adatainkból lesz világos:

A sorsasszonyok //–// és ezen keresztül a bábaboszorkányok //–// mint beavató szellemek, úgy látszik, az ún. //„//születés általi kiválasztottság//“//, vagyis a születési jegyek révén kapcsolódnak ide. Ugyanis a werwolf-képességű varázslók //„//jegyekkel//“// születnek. Az európai hiedelemrendszerekben e jegyek részint a születéssel kapcsolatos anomáliák, mint a burokban vagy a testre, nyakra csavarodott köldökzsinórral születés, részint az újszülött testének szokványostól eltérő sajátságai, //„//többletei//“//, úgy mint foggal vagy hat ujjal, //„//farokkal//“//, szőrösen stb. születni: ezek többnyire állati és/vagy halotti/alvilágias jegyek. A werwolf-természetű varázslók jegyei tulajdonképpen //„//állatember//“// átmeneti lény mivoltukat, az emberi világon kívüliségüket, a naturához tartozásukat jelöli. A középkori, kora újkori spanyol anyagot vizsgáló Delpeche is hangsúlyozza e születési jegyek khthonikus konnotációját (anélkül hogy feltétlenül werwolfokhoz kötné őket); alvilági szörnyekkel asszociálják viselőjüket; a jelölt és jeltelen emberek a kultúra//–//natura oppozícióval jellemezhetők.[441]

A sorsjelző, divinatorikus születési jegyek az európai kultúrákban (sőt az Európa régmúltjába bekapcsolódó ókori keleti kultúrákban, például a babiloniaiknál is) általában a személyes sorsra vonatkoznak, és kiemelt jelentősége van a különleges, kiemelkedő személyiségek //–// királyok, varázslók //–// jeleinek.[442] Európaszerte legfontosabb születési jel a burokban, Magyarországon a foggal születés. A burokban születés elsősorban pozitív jel: szerencsét, mágikus védelmet (golyótól, törvénytől), illetve látóképességet, varázslósorsot jelent.[443] Az európai //„//samanisztikus//“// varázslók több újkori (werwolf-természetű) típusa burokban született.[444] A burokban születés szerencsét hozó, illetőleg varázslóvá/látóvá tevő szerepe csak úgy érvényesül, ha a megszárított burkot elteszik és amulettként használják. Mágikus védelmet nyújtó amulettként nálunk is használt volt, a 18. századból több boszorkányper-adatunk van rá. Egy példa: egy 1693-as debreceni boszorkányperben esik róla szó, hogy //„//az incta asszony valamely Szent-Jóbi Török Lukács nevű hajdúnak burkot adott, hogy a golyóbis meg ne járná//“//.[445]

A burokban születés sorsszerűsége nyilvánvaló, a //„//beavatás vagy halál//“// alternatívája is megfogható vele kapcsolatban. Ami az avatást illeti, az ún. werwolfvarázslók burokban születésüknek köszönhetően képesek samanisztikus feladataikat betölteni:[446] ők nem támadó, hanem //„//jó//“//, közösségüket védő werwolfok. 18.

századi svájci, osztrák varázslóperek adatai szerint az anyaméhből volt elrendelve, hogy az illető varázsló a //„//Seligen-nel járjon//“//, vagyis a halottak beavatottjaként látói hivatást töltsön be.[447] A halottak mellett istennőszerű mitikus lények is megjelennek a varázslók beavatóiként, és ezzel visszajutunk a sorsasszonyokhoz, akikről Burchard von Worms írt e kontextusban, valamint az //„//állatok ura//“//-képzetekkel kapcsolatban említett mitikus nőkhöz, a Seligenhez, Perchtákhoz és társaikhoz.[448]

A //„//halál-alternatívát//“// illetően általános nézet az egész Balkánon, hogy a burokban születettek haláluk után rossz démonná válnak: legtöbbször mora (éjszakai nyomást okozó, tejet, esetlegesen vért is szívó) démonná, //„//holt boszorkánnyá//“//, illetőleg vámpírrá. A beavatás//–//halál alternatíváit jelzik a különböző színű burkok horvát illetve román hiedelmei is, amennyiben a fenti werwolf-varázslók (kresnik, a zduhaèegyik típusa stb.) fehér burokban, a leendő mora, moroi, vámpír vörös burokban születik. [449] (A lábbal előre születés alternatívái hasonlóak, de kevéssé elterjedtek.[450])

A magyar néphitben legnagyobb szerepe a foggal születésnek van, a hozzá fűződő hiedelmek hasonló alternatív párokba rendeződnek. Nagyjából általános magyar hiedelem (a nyelvterület keleti részén kisebb súllyal), hogy a foggal született gyerek táltos, tudós, garabonciás, vagy nagyon okos lesz, illetőleg hamar meghal, örökre elmegy, eltűnik, //„//elviszik//“// egy bizonyos életkorban. Utóbbi halált jelent, sok adatunkból megfejthetően valamely mitikus lény általi //„//elragadást//“//.[451] Ez az elragadás, illetőleg korai halál a beavatás alternatívájaként jelenik meg számos adatunk szerint: a foggal született gyermeket elviszik hét, vagy tizenkét éves korában //–// és miután megvív mitikus ellenfelével, illetőleg megtanulta a táltosságot, visszajön mint beavatott, kitanult táltos, garabonciás.[452]

Hozzunk egy-két példát: Gönczi sárhidai adata szerint a két foggal született gyerekből sárkány lesz, ha kellő időben ki nem veszik a fogát: a //„//sárkány magához veszi s fölneveli//“//[453] (ez halál werwolf-kontextusban: tehát //„//örökre//“// állattá, a natura részévé lenni); másrészt viszont: aki foggal születik, táltossá lesz,

…hét éves korában egy pár éjjel elrabolják az öregek, s megtanítják ...a maguk ördöngős mesterségére...[454]

A //„//sorsszerűséget//“// hangsúlyozza számtalan memoratunk olyan megfogalmazása, hogy a foggal született gyereknek //„//menni kell//“// (mindkét alternatíva esetében), illetve ugyanúgy kell rá vigyázni (//„//hogy el ne vigyék//“//), ahogy azokra a gyermekekre, akiknek például fulladásos halált jósoltak születésük utáni harmadik éjszakán a sorsasszonyok. Hogy //„//ki//“// szabja meg ezt a sorsot, arról nem esik szó hiedelmeinkben, de feltehetően e kontextusba tartozik az a néhány adat, amely szerint a táltos //„//anyaméhből//“// a táltosságra van rendelve: Borsi Ilona, ceglédi születésű //„//féltáltos//“//, akit 1735-ben, Munkácson fogtak perbe és innen tudunk sorsáról, azt állította, hogy ő a tudományt anyja méhében Istentől kapta. Bartha Andrásné debreceni táltos véleménye szerint, amelyet 1725-ös perében idéznek, a táltost //„//Isten az anyja méhében úgy formálja//“//.[455] Valamiféle isteni jelről, istenség által kijelölt sorsról van szó //–// legyen az akár az újkori magyar néphitben //„//már//“// a keresztény Isten.

Nem célom itt a különböző születési jelekról, mint a samanizmus etnikus sajátságairól beszélni. [456] Annál kevésbé tehetem ezt meg, mert a foggal születés európai kontextusa //–// a dupla fogsorú vámpírok össz-keleteurópai problematikájával dúsítva //–// meglehetősen bonyolult. Csak a problematika kiterjedését érzékeltetni hadd említsem meg a foggal születés egy ókori példáját: Rómában, ahol ez fiú esetén jó, lány esetén rossz előjel volt, egy Valeria nevű //–// nyilvánvalóan werwolfkapcsolatokkal rendelkező //–// nő egy nagy foggal született és attól tartottak, hogy ezzel pusztulást hoz egész városára.[457]

Nem térek ki a többi jelre; a szőrösen, sörtével, farokkal, szárnnyal, kígyóbőrben születés a werwolf-hiedelmek kontextusában jelentős mint bizonyos varázslóilletve boszorkány-típusok attribútuma,[458] de a sors//–//bábák//–//boszorkányok fenti rendszerében kevésbé fontos. A hat ujjal születés egész Balkánon ismert jelentése ugyanaz mint nálunk: különleges (látó, varázsló) képességeket jelenthet, de a sorsszerűség ezzel kapcsolatban sem jelenik meg.

Meg kell említenünk viszont futólag a halotti időkben, //„//farkas-időkben//“// //–// általában a szent időben //–// születettek vagy fogantak sorsát, amely a fentiekhez hasonló alternatívákba rendeződik. Mint Delpeche hangsúlyozza említett, királyi és varázslójelekkel foglalkozó munkájában, felsőbb rendelés kijelölte sors lehet a valamely napon születés is, [459] ezt a fentebb, az archaikus tér/idő-szerkezetről mondottak fényében természetesnek vélhetjük. Általános európai jelentősége van a téli napforduló halotti idején fogantatásnak vagy születésnek. A magyar néphitből is ismert, hogy a karácsonyi gyerek, vagy aki Luca napon született, táltos lesz; mint említettük, több európai varázslótípus születik (vagy avatódik be) a téli napforduló idején, az embereket meglátogató halottak által. Pozitív konnotációja (látóképesség, szerencse) van február 24-nek, Mátyás napnak: az ekkor születő gyermekből látó, jós, varázsló, illetve halottak által beavatott lesz (akinek a dolga: //„//mit den Hollen fahren//“//).[460] Híres német látókat hívtak Mátyásnak, vagy utólag a //„//Mátyás//“// ragadványvnevet kapták. [461] Előfordul még újhold, húsvét, pünkösd, általában werwolf-kontextusban.[462] E kérdést most nincs terem teljes terjedelmében bemutatni, csak még a halál-alternatíva legfontosabb eseteit említem: általános balkáni hiedelmek szerint az ünnepen fogantakból vámpír lesz,[463] a karácsony és vízkereszt közt fogantakból pedig karakondzuli/kallikancaroi alvilági démon, vad, démonikus werwolf.[464]

Végezetül még egy motívum: az élők//–//holtak archaikus oppozíciórendszerében a halotti tér/időnek bizonyos //„//mágikus//“// számok is megfeleltethetők: így például a hetes számnak a halotti időkhöz hasonló szerepe lehet egy hetes ciklusban. A hetedik gyerek //–// mint ez a magyar néphitből is köztudott //–// ugyanúgy alternatív sorsok elé néz, mint a többi //„//jellel//“// született. Vagy például román hiedelmek szerint a hét azonos nevű gyerek közül a hetedik vámpír lesz, így van kijelölve a sorsa.[465] A szombat és vasárnap //–// mint hetedik nap //–// szerepe is említésre méltó: a vasárnapi gyerek egész Európában szerencsésnek, vagy látó-sorsra rendeltnek számít,[466] a Balkánon viszont a szombaton születettek válnak vámpírlátókká.[467] Végül említsük meg a hetes ciklussal kapcsolatban a hétéves kort, ami a magyar táltosgyerekek és egyéb jellel születettek halálának és/vagy beavatásának mitikus időpontja: hétéves korban //„//el kell mennie//“// a foggal születettnek.

Térjünk vissza a mitikus sorsasszony-bábák és a bábaboszorkányok után a valóságos, //„//mindennapi//“// bábákhoz. Mi volt az ő szerepük a születési jegyek értelmezésében? A bába személyéhez természetes módon kapcsolódik ezeknek a jegyeknek a racionális és mágikus kezelése egyaránt, az esetleg hozzájukfűződő rítusoknak, hiedelmeknek a gyakorlása. Mindebből logikusan következik, hogy a különleges jegyekkel //–// például foggal //–// született gyermekkel kapcsolatos tennivalók is az ő feladatai. Ennek révén, ugyanúgy, mint egyéb, születés körüli mágikus/divi-natorikus teendői révén kerül kapcsolatba a sorsasszony-bábák illetőleg bábaboszorkányok mitikus kontextusával, lesz mediátorrá, a fenti //„//sorsistenségek//“// kinyilatkoztatásainak közvetítőjévé. Röviden összefoglalva a bábáknak a születési jegyekkel és a különböző //„//melléktermékekkel//“// (burok stb.) kapcsolatos teendőit, a következőket mondhatjuk (elsősorban magyar vonatkozásban, de e tekintetben elég nagy egyöntetűség mutatkozik Európa-szerte):

A bába feladataihoz tartozott a születéskor szerepet játszó testi tartozékokkal: a lepénnyel, burokkal, köldökzsinórral kapcsolatos jóslás és mágikus praktikák elvégzése.[468]

A lepénynek mágikus erőt tulajdonítottak, megelőző gyógyszerül használták a szülő nőnek, termékenységvarázsló szer volt, gyerekszámra jósolt belőle a bába, ő ásta el (mint tisztátalant) mágikusan védett helyre, ahol nem járnak.[469] A bába volt az, aki megállapította az újszülött életkilátásait; ha életképtelennek vélte, próbált segíteni rajta, lélegeztette, a torzszülötteket pedig diszkrét módon megölte. Utóbbival kapcsolatban említsünk meg egy (nyilván általánosabb érvényű), szerbekre vonatkozó közlést, miszerint a torzszülöttekről a bába állapítja meg, hogy meg kell halniuk, tehát gyakorlatilag halálra ítéli és eltemeti őket, anélkül hogy bárkinek is szólna.[470]

Ami a bábát mint //„//köldökmetszőt//“// illeti, Deáky Zita úgy sejti, hogy a köldökzsinór elvágása korábban fontosabb rítus lehetett, //„//hisz nem volt mindegy, ki vágta el, mivel vágta el, hogyan kötötte el, és mit tett vele. A katolikusok szentelt vízbe mártva, a reformátusok vörös fonállal keresztülkötve énekeskönyvbe vagy a bibliába tették. A legfontosabb szerepe hét év múlva, a gyerek ügyességi próbájánál volt.//“// [471] Ami ezt a próbát illeti, egész Európában általános a magyar néphitből is ismert divinációs gyakorlat: köldökzsinórral kapcsolatos cselekedetből megítélni a gyermek további életkilátásait.[472] Ha ki tudja bogozni, ügyes varró, jó mesterember lesz. Ez érdekes módon összecseng a hétéves korban //„//elmenő,//“// foggal/burokban született gyerek életkorával (egy mitikus //„//beavatási//“// idővel).

A köldökzsinórból már születéskor is jósolnak, általában az anya termékenységére, például további gyerekek számára, a rajta lévő //„//csomókból//“//. A köldökzsinór jelentősége, a születés körüli hiedelmekben, rítusokban betöltött ambivalens szerepe Európa-szerte általános, azzal együtt, hogy (mint a buroknak is) amulett-szerepe is van. A nyakra csavarodott köldökzsinórral születés viszont mintegy a születési jel szerepét tölti be:

Itt a szomszédba ne, É.-nek a gyermekinek, most kétéves, annak hármat vót tekeredve a kődökzsinór. ...A fiatalasszony mind azt mondja, hogy meghal a fia, s meghal a fia. Mert kinek hármat tekeredik a kődökzsinór a nyakán, annak halálos a végzete. Hamar meghal...[473]

A köldökszinórral kapcsolatban általános hiedelem, hogy ha nyakára csavarodik és úgy születik a gyerek, kötél által fog meghalni, de van, hogy ez a hiedelem a hármas halált tartalmazó sorsmonda-motívumokkal fuzionál. Egy apátistvánfalvi (Vas m.) adatunkat idézzük itt:

Ha születéskor a gyerek nyakára csavarodik a köldökzsinór, akkor vízbe fullad, ha pedig a hátára csavarodik a köldökzsinór, felakasztják. Egy ilyen történet szól arról, hogy egyszer egy gyerek nyakába csavarodott, s ebből azt jósolták, hogy vízbe fog fulladni (kútba). Ezért aztán letakarták a kút száját, de amikorra eljött az idő, a gyerek ráfeküdt a kútra és meghalt.[474]

A bába az, aki kétséges esetekben közli a családdal, hogy életre vagy halálra vannak-e kilátások, illetve elvégzi a helyileg hagyományos divinációs eljárásokat, közli a családdal a jóslás eredményét: a bábák //„//a gyermek születésekor a hiszékeny szülőknek megjósolták gyermekük jövőjét//“//,[475] például az újszülött tenyeréből: //„//A szülészasszony tenyérből mondta meg, hogy elpusztul a gyermek.//“//[476]

Visszatérve a //„//különleges születés//“// jeleire, ezek értelmezése mind magyar, mind Európa különböző helyeiről származó adataink szerint kétsíkú tevékenység: közvetítés a szellemvilág és az emberek között, egyidejűleg (vagy csak) nagyon is gyakorlatias eljárás. 20. századi táltosmondákból is ismerjük azt a Közép- és Kelet-Európa-szerte általános motívumot, hogy a bába veszi észre e jegyeket, és az ő tiszte belőlük a gyermek elkerülhetetlen sorsát a szülők tudomására hozni, közzétenni vagy eltitkolni. A bába-mediátor legfontosabb szerepe: a jeleket értelmezni, sok esetben a (a moiráktól kihallgatott) sorsot, vagy a saját értelmezését mint jóslatot kimondani. Ezáltal a bába a divináció //–// isteni sorsvetés //–// szent szférájába emelődik. Alábbiakban egy nemrég gyűjtött elbeszélést közlök egy csíki jósasszony jelértelmezéséről,[477] aki nem bába ugyan, de szintén egy mindennapi személy szakralizálódásának a példáját nyújtja. Az elbeszélő kisgyerekének fején, hajában lévő dupla //„//forgóból//“// nagy jövőt jósló asszony láthatólag a sors mitikus közvetítőjének szerepét tölti be a beszélő múltjában. A jóslás révén, ami élete egy kritikus szituációjában hangzott el, egy mítoszdarabka nyomult be mindennapi életébe, és mitizálta a közönséges jósasszonnyal való mindennapi találkozás egész eseménysorát (amit a megélt, beteljesült sors elbeszélése követ):[478]

…vót itten nagy nagy szegénység, szárazság vót és nem vót mindenféle, mer akkor 47-be vót ez, akkor született ez a leányom. És elment mindenki hogy Bihar megyébe kukoricáér. S én is elmentem, de az uramnak nem is mertem megmondani, az anyósomnak mondtam meg, hogy nagymama én is elmennék, vinnék valami ruhákat, hogy maj kapjunk kukoricát, mer nem vót kukoricánk. S azzal ezt a leányomat, ezt a leánkát, a babát, már három-négy hónapos lehetett, négy vagy öt hónapos vót. Elmentem és vittem vagy öt darab kesztyűbőrt. Beletettem a dunyhába, alája betettem, s elvittem eladni azt a kesztyűbőrt, hogy hozzak kukoricát. Elmentem. Most is, mintha látnám, Déván átalmentem Németszentpéterre Aradnál. És Déván, kimentem Dévára. Déván a kislányt kellett tisztába tenni, kellett füröszteni és nehéz helyzetbe vótam. Elgyüttem s ahogy mentem, hát egy olyan, egy olyan idősebb nő vót, nem vót olyan idős mint ön, de, fiatalabb vót, de még a kinézése is így hasonlított, szép nő vót. És odamegyek s azt mondja nekem az a nő, hogy jaj, azt mondja látom, hogy idegen néni, azt mondja, tessék bejönni azt mondja azzal a babával. Jaj, mondom, éppen ezt akarom, hogy valahova bemenjek, hogy fürösszem meg a kislányt, a babámat, mondom, mert utazásba, úton vagyok mondom és nehéz helyzetbe vagyok és jöttem egy kis kukoricát, valamit tudjak venni haza én is. Azt mondja, tessék csak bejönni. Bemegyek, hogy az a nő milyen vót, s milyen nem vót, de nekem megmondta az életit a leánykának, a babámnak. Vót vagy négy vagy öt hónapos. Megfürdetni, gyorsan vizet adott, s hozta egy olyan nagy plé, mibe fürösztő, olyasféle vót, de inkább abba mostak. Szépen tisztán, meleg vizet is, mintha nekem a hozzámtartozó lett vóna, olyan lélekke. Azt mondtam, bárki legyen is, de engem, olyan szíves leszek én is az életbe, mert nekem az jólesett. Azér vagyok olyan, hogy olyan, olyan munkakész vagyok és akarattal, jóakarattal vagyok bárkihez, mert nekem is jólesett. Az nagy segítség vót. Akkor hamar megfürösztöm a kicsikét, és tisztába teszem, és átrakom és a dunyhába, s elmondom neki, hogy mér jöttem, milyen járásba vagyok. Azt mondja nekem, hogy azokat a bőröket csak tegyem le, azt mondja ő kifizeti nekem, azt mondja. Mondom, hát, azt mondja, mennyiér adom, mondom nem is merek kérni árat, mondom, mer olyan jó tetszett tenni velem, hogy valamit tessék elvenni, egyet legalább ajándékba. Ennek mennyi az ára, s mennyibe adom darabját, s mennyibe számítottam, s mondom ennyibe, mondom, de úgy adom, neki nem kell azt mondja. Azt mondja, pénzt is ad, meg kukoricát, Aradon adjam fel és menjek haza. Olyan segítségemre vót. Odamegyek, s megfürösztöm a gyereket, mikor megfürösztöm a leánykát, s az ölembe veszem, hogy olyan, olyan boldog vót, hogy szoptassam meg, akkor odajön, fejit így megnézi itt a feje tetejin, azt mondja, ez a kislány azt mondja nagyon szerencsés lesz, jó órába mondjam. Ez egy boldog gyerek, azt mondja, maga erre úgy vigyázzon, mint a szeme fényire, azt mondja, két sürülés van a fejin. Tetszik érteni, mi az a sürülés, a haj kétfelé van, ez is arra fordul, és ez is arra. Ilyen ritka, akinek, nem mindenkinek ilyen. Ritkán van. És azt mondja, ez egy nagyon szerencsés, gazdag lesz, azt mondja. Sok pénze lesz, azt mondja, és azt mondja, nagy, nagy boldogság vár rá, azt mondja, mert azt mondja, ha megéri az időt, nagyon jól megy férjhez és boldog lesz, azt mondja. Nagyon sok pénz, olyan férje lesz, hogy a férj gazdag lesz és sok pénze lesz. Hát igaz. Hála a Jóistennek, nagyon jól van. Vármegyei vezérigazgató a férje, de tetszik-e tudni, hogy nem gyorstalpalásos, hanem tanult ember, egyetemet végzett tanult ember. És jól ment férjhez, de csak a szomszéd faluból való. És vagy a Jóisten úgy adta, hogy jól eltalálta, s igaz vót. Örökké olyan örömmel gondoltam arra, hogy nekem úgy megjósolta, hogy... De az olyan vót, hogy én azt hiszem, hogy az is olyan valami, mondom, csak ránézett és mondta nekem, azt mondja, ez egy nagyon bódog, szerencsés leánka, lány, azt mondja, lesz...

A Balkánon adataink szerint általánosan a bába feladata volt, hogy gondoskodjék a burok megőrzéséről, hogy a látójelölt betölthesse hivatását. (Ez nálunk is így volt a szerencsét, mágikus védelmet jelentő burokkal kapcsolatban.[479] Sőt, egyes adatok szerint keresztelőre is elvitették a gyerekkel, a pólyába dugva, illetve hét keresztelőre vitte el hét gyerek: így még hathatósabb a burok a törvény előtti szerencse biztosításában.)[480]

A foggal születés esetében nálunk általános hiedelem, hogy a bába kihúzta a fogat: //„//A foggal született gyermek fogát kihúzták, nehogy táltos legyen//“// //–// tucatjával idézhetnénk hasonló adatokat az ország egész területéről.[481] Deáky Zita szerint ez tényleges bábai gyakorlat volt, közösségi elvárás, ugyanúgy, ahogy a hatodik ujj levágása esetleg, amivel időnként próbálkoztak a bábák (ahogy a koponya formázása is, bár tiltott, de gyakorlott tevékenységük volt).[482] Azzal, hogy a bába kihúzza a fogat e különleges sorsra elrendelt gyerekek esetében, a sorsba való aktív belszólásról van szó, hogy például a táltos- vagy látó-sorsot elkerülje. Sokszor egyszerűen mint egy ambivalens jelentéssel bíró (mint mondtuk, a háttérben alvilágias/halotti jelentést is őrző) anomália megszüntetését kell felfognunk e tettet: hogy a gyermek //„//normális//“// ember legyen.

Olykor a //„//teljesebb fokozat//“// is megjelenik a magyar hiedelmekben, amennyiben a fenti látó/táltos hivatás illetőleg beavatás//–//halál alternatívák közül a rosszabbik kivédéséről is szó esik: kihúzzák a fogát a gyermeknek, hogy ne haljon meg hamar. Csáky a (Kisalföldről) olyan adatot is közöl, ahol a fenti három sorsasszony megszabta halálfajták egyike jelenik meg a foggal születés kontextusában: Kútban fog meghalni, jósolta volt //„//egy ember//“// a foggal született gyerek családjának, majd (ezért?) a bába kilopta fogát. (Ezek után mégis meghalt a gyerek, hiába őrizték tőle bedeszkázással a kutat: felmászott rá és a kút tetején meghalt //–// a narratív sztereotípia győzött a hiedelem logikája felett.) [483]

Még egy általánosan ismert hiedelem a sors kivédésére: nem szabad elárulni, hogy a gyermek foggal született.[484] Az indok: ne haljon meg hamar, illetve nehogy elvigyék a táltosok. Utóbbi esetben inkább a fog mint //„//veszélyes//“// anomália kerül előtérbe, mintsem az alternatív lehetőségek pontos tudata. Mindenesetre a //„//nem szabad elmondani//“// (//„//titokban kilopja a fogát//“//) hiedelem mögött feltehetően a rossz, //„//elragadó//“// démonoktól való rejtőzködés lehetőségének, az //„//elragadás//“// általi halál megelőzhetésének a hiedelme lappang. Talán segítenek értelmezni ezt azok a 20. században is általánosan (de főleg a nyelvterület keleti részén) ismert hiedelmek, hogy az embert éjszaka //„//kintről//“// szólító, kihívó rossz, halotti démonoknak (rosszak, kísértetek) nem szabad felelni, mert a válaszolót elviszik, magukkal ragadják (=meghal).[485] Itt utalok vissza a dolgozat elején közölt, Szépasszony illetőleg Boldogasszony ágyában születés kettősére, ahol a foggal születés mint a rossz (halál) alternatíva jelenik meg.

Az alternatív sorslehetőségekhez való ilyetén differenciáltabb viszonyulás fokozottabban jelenik meg a Balkán sorsasszony-hiedelmekkel is fémjelzett területén, ahol, mint láttuk, a burokban születéssel kapcsolatban is megfogalmazódnak a //„//rossz démonná//“// válás alternatívái is. Ezt megelőzendő, a bába kötelessége például román adatok szerint összetörni a burkot, hogy ne tudja a fején lévő részét megenni a gyerek. Ha lenyel belőle, vámpír lesz életében is, halála után pedig a rokonait eszi.[486]

A sorsba való beleszólásnak a titoktartartással mintegy ellentétes módozata a //„//kikiabálás//“//. Burokban születés esetén mind a horvátoknál, mind a románoknál ismert rituális gyakorlat volt a burokban születés pozitív alternatívájának (varázsló született) a hangos kihirdetése. //„//Kresnik született//“////–// kiabálja ki a bába a közösség (vagy talán inkább a démonvilág) felé, például a Bo¹koviæ-Stulli közölte horvát adatok szerint (amelyek hozzáteszik: //„//hogy ne repüljön a kudlakokhoz//“//). Másutt //–// ha fekete burokban születik egy gyermek //–// kikiabálják, hogy //„//strigo született//“//, hogy ne legyen boszorkány; hasonló esetben román mondák szerint így kiáltanak: //„//strigoj született//“//.[487] Bár a közlők erről nem beszélnek, én úgy vélem, hogy itt mindenképpen a jobbik alternatíva biztosításáról van szó tulajdonképpen; talán, hogy ha megnevezik a közösség jó varázslójának hagyományos nevén, akkor már //„//nomen est omen//“//, kresnik lesz és nem vámpír.

A bába itt kicsit mint a harmadik sorsasszony jelenik meg, aki a döntő szót mondja ki a két lehetőség felsorolása után. Még inkább mitikus sorsasszonyként tűnik fel a bába a román hiedelmekben. A strigoi születésekor jelenlévő bábák, akik a burokban illetve a fején egy burokdarabbal született gyermek körül megfigyelnek és intézkednek, különböző típusú strigoi-já és látóvá is tehetik a burokban született gyereket.[488] Román adatok szerint a strigoi születésével meghatároztatik, hogy //„//mire legyen strigoi//“//: tehénre, gabonára (ezzel kapcsolatos varázslásra, rontásra), vagy pedig jós legyen-e, vagy vámpír. (A strigoi egyébként részint körülbelül a magyar boszorkánynak, részint a vámpírnak megfelelő hiedelemlény, van //„//élő//“// és //„//holt//“// alakja, és az élő alakjának //–// aki burokban és/vagy farokkal, vagy valamilyen ünnepen születik //–// van //„//pozitív//“//, varázslói, látói alakváltozata is.)[489]

Ezt a fajta értelmezést, tehát hogy a fentiekben nem általában a születési jegyek által megjelölt sors kivédéséről, hanem a rossz alternatíva elkerüléséről, a jó alternatíva lehetőség szerinti biztosításáról van szó, megtámogathatjuk néhány balkáni adattal, amely a fent említett halotti időben születettek rossz démonná válásának megelőzését szolgáló rítusokra vonatkoznak. Lawson írja le egy 17. századi görög forrás (Leo Allatius) alapján, hogy ekkor Görögörszágban az volt a szokás, hogy annak érdekében, hogy a karácsony és vízkereszt között születettekből ne váljék kallikancarosz (alvilági werwolf) démon, a fazékba teszik tűz fölé a gyermeket és a szimbolikus főzés során elhangzik egy kérdés: //–// Kenyér vagy hús?-

Erre azt kell felelnie a gyermeknek, illetve addig folytatják a kérdezést, míg el nem hangzik: //–// Kenyér.

Ha //„//húst//“// felel, vad démon lesz, aki saját testvéreire támad (értelemszerűen nyers hús és sült kenyér szembenállásáról van szó; a hús//–//kenyér oppozíció általános a vad //–// jó werwolf kontextusban).[490] Ide kívánkozik az a szerb adat is, amit Jakobson és szerzőtársa említ:[491] eszerint a burokban született újszülöttet megkérdi a bába, hogy //„//A napot szereted, vagy a holdat?//“////–// erre azt kell felelni, hogy //„//a napot//“//, hogy ment legyen a gyermek a démonikus befolyástól (ehhez tudni kell, hogy a werwolf aktivizálódása //–// tehát farkassá változása, hogy démonikus alakjában az emberekre támadjon //–// a holdnaptárhoz igazodik, a legfontosabb //„//farkasok órája//“// a telihold ideje). Még azt a szerbeknél, bolgároknál ismert rítust említjük meg, amely szerint a karácsony és vízkereszt közt születetteket gyapjúból kamin fölött font és szőtt ingbe öltöztetik, hasonló célból.[492] Mindezek a werwolf-sors beteljesedését, illetve a rosszabbik alternatíva, a vadság/natura/halál kivédését célzó rítusok, amelyek a kultúrába //–// a natura//–//kultúra, nyers//–//főtt oppozíciók jegyében //–// tűzzel, sütéssel, főzéssel avatnak be.

Összefoglalásul visszatérve a bevezetőben említett sorsasszony//–//bába //–//boszorkány//–//tündér//–//werwolf//–//állatok ura szintagmasorhoz: ez a sorozat a magyar néphitben is nyomon követhető, mégha talán itt //„//lazább//“// konglomerátum is, mint olyan európai rendszerekben, ahol sokszor autentikus sors- illetve sorslény-képzetek paradigmái állnak mögötte. A fentiek legfontosabb tanulsága talán az, hogy a kultúra//–//natura, beavatás//–//halál oppozíciókon alapuló archaikus //„//sorsszabályozó//“// mitikus és rituális rendszer még egy ideológiailag ellentétes keresztény közegben is sokáig meg tudta őrizni lényeges vonásait, valóságos szerepét. Ami pedig a magyarságot illeti, úgy látszik, ez a rendszer egy darabig a sorslények autentikus mitológiája híján is működőképes volt, és olyan //„//másodlagos//“// sorslényeket tudott létrehozni, mint a bábaboszorkány és a sorsasszony-boszorkány.



[365] A tanulmány 2001-ben megjelent cikkemmel (Pócs 2001a) azonos, apró stiláris, helyesírási változtatásoktól eltekintve . Egyik benne felvetett kérdésről: a //„//születés általi kiválasztottság/"/ werwolf-hiedelmekkel kapcsolatos vonatkozásairól azóta jóval terjedelmesebben írtam sajtó alatt levő munkámban (Pócs 2002a), de az itt röviden kifejtettek lényege nem módosult.

[366] Albán: Hahn 1854; bolgár: Marinov 1914, 170//–//173; Georgieva 1983, 137//–//145; Strausz 1897, 260//–//261; macedón: Petreska 2001; szerb és horvát: Krauss 1886; Ðorðevic 1953; szlovén: Kelemina 1930, 194//–//195; román: Moldován 1897, 172, Muºlea-Bîrlea 1970, 207; gottschee-i nyelvsziget: Wolfram 1955; görög: Lawson 1910, 121//–//141; görög-macedón: Abbot 1903, 125//–//126; litván: Veckenstedt 1883, II. 94//–//102. A legfontosabb általános összefoglalás Rolf Bredniché, aki több tanulmány után egy terjedelmes kötetben közölte összefoglalóan az európai sorsmonda-típusokat és országonként a sorsasszony-hiedelmeket, összefoglalóan egész Kelet-Európáról: Brednich 1964, 1967.

[367] Germán: Gehl 1939; Lid 1946; Jones//–//Pennick 1998, 180.

[368] Wolfram 1955.

[369] Köves-Zulauf 1995, 49//–//50 .

[370] A Három Mária illetve három női szent sorsasszonyokkal kapcsolatos vonatkozásairól a német hagyományokban lásd: Thoman 1986.

[371] A görög moirák szerepéről a mesében: Megas 1863. A //„//Dreifrauensegen//“// európai múltjáról, kapcsolatairól: Ohrdt 1928/29; ő közli a ráolvasás egy 5. századi emlékét Bordeaux-i Marcellus receptkönyvéből: //„//Tres virgines in medio mari mensam marmoream positam habebant; duae torquebant, una retorquebat/"/.

[372] Pócs 1985-1986, II. 518, a //„//Három gyógyító asszony//“// típusban (Csalog 1941, 275. nyomán)

[373] A moirák törzsi/családi őrzőszellem szerepéről: Lawson 288. Őrzőszellem, kísérőlélek kapcsolatok kimutathatók az albán és orosz anyagban is.

[374] A szláv sorsasszonyokat általában igen késői (középkori) képződménynek tartják, a moirák, párkák hatására, fő ősük a szülésistennő. Legutóbb Bíró Mária, előtte már Nicole Belmont kapcsolatba hozta az antik moirákat, párkákat Aphrodite/Venus ill. Lucina szülésistennő alakjával. Brednich 1964, 163; Belmont 1971, 160//–//180; Dieterich 1965, 1//–//90; Nilsson 1916//–//1919, 122//–//130; Liungmann 1937/38, II.590//–//592; Bíró 1994.

[375] Röhrich 1959. Lásd a képzet európai vonatkozásairól, Bárkányi [Voigt] 1961; Schmidt 1952, Paulson 1964.

[376] A balkáni és magyar tündérekről részletesen lásd, Pócs 1986a. E tanulmányban //–// tündérekkel való kapcsolataik miatt //–// a közép- és kelet-európai sorsasszonyokról is adok egy vázlatos áttekintést: Pócs 1986a, 209//–//210.

[377] Brednich 1964; Nilsson 1916//–//1919, 122//–//130.

[378] Az idevonatkozó mintegy tíz mondatípust összefoglalja Brednich 1969 szláv vonatkozásban; az összes kelet-európai mondatípust lásd Brednich 1964, 1967. A //„//hármas halál//“// típust lásd Thompson 1957, 55//–//56, //„//Unfavorable prophesies//“// között, M341.2.4. szám.

[379] Ward 1970. A hármas halál motívuma más folklórkontextusból is ismert, meséből, mondából, balladából, maga Dumézil és mások is vizsgálták ezeket. Például a //„//hármas út//“// mesében, mondában, Dumézil 1969; ballada a három halálról, Talley 1970.

[380] Moroz 1989, 145.

[381] Petreska 2001.

[382] Andreesco//–//Miereanu 1987.

[383] Lásd: Pócs 1986a

[384] Lásd: Kálmány 1971 (1885).

[385] Kálmány 1893, 235//–//246.

[386] Bihari A/I típus, Bihari 1980a, 19. Az adatok a Magyar Néphit Archívum //„//Sors//“// csoportjában (Magyar Néphit Topográfia = MNT 15. kérdőív alapján). A kútbaesés/vízbefulladás megjóslása gyakorlatilag az ország egész területéről ismert (14 adat), de soha nem sorsasszonyhoz, hanem vándor, cigány, //„//egy asszony/"/, //„//valaki//“// jósolja meg a gyerek sorsát.

[387] Zámoly, Fejér m., Magyar Néphit Topográfia = MNT 15. kérdőívére adott válasz.

[388] Farkasfa, Vas m., MNT 15.

[389] Kaposfüred, Somogy m., MNT 15.

[390] Tiszaszederkény, Borsod m. MNT 15. (Ugyanez a gyerek nagyanyjával is, Cigánd, Zemplén m., MNT 15.)

[391] Sajólászlófalva, Borsod m. Manga János gyűjtése, Ethnológiai Adattár 420, 4.

[392] Strausz 1897, 260.

[393] Petreska 2002.

[394] Lid 1946.

[395] Kálmány 1971, 335.

[396] Deáky 1994, 99//–//109, 11; egy régebbi magyar összefoglalás, Wlislockiné 1893, 215//–//216.

[397] Deáky 1994, 92//–//98, 117//–//125; Blumenfeld//–//Kosinski 1990.

[398] Krász 2000, 333.

[399] R. Várkonyi 1990; Kristóf 1998, 143//–//162; Szenti 1998.

[400] Szenti 1998, 582; összefoglalóan megvizsgálja a Komáromi 1910, Schram 1970, 1982 és Reizner 1900-ban közölt bábapereket .

[401] Balogh 2002.

[402] Dömötör 1981, 126//–//134. A bábaboszorkányok hiedelem attribútumainak összefoglalása például Szenti 1998, 559//–//564.

[403] Szenti 1994, 111.

[404] Szenti 1998, 564//–//571.

[405] A boszorkány típusairól lásd: Pócs 1997a.

[406] Komáromy 1910, 543.

[407] Schram 1970, I. 402, Füred, Heves m., 1730.

[408] Sós Jánosné kolozsvári bába esete 1584-ben, Komáromy 1910, 38; Szenti 1998, 578.

[409] Reizner 1900, 4, 373; Szenti 1998, 578.

[410] Az éjszakai rontás, ezen belül a bábák jelenései összefoglalóan: Pócs 1997a, 43//–//80.

[411] Schram 1970, II. 55.

[412] Uo. 458.

[413] 1747. december 5. Kunmadaras, Sőrés Istvánné pere, Bessenyei 1997, 514.

[414] 1761, Gyula, Schram 1970, II. 173

[415] 1721, Esztergom, Schram 1970, I. 356.

[416] 1723, Hencida, Bihar m., Komáromy 1910, 311. Néhány további példa: 1733, Kisköre, Sugár 1987, 140; 1714, Dunaföldvár, Tolna m., Schram 1970, II. 458.

[417] 1716, Gyula, Klaniczay//–//Kristóf//–//Pócs 1989, 115.

[418] 1618; Pozsony, Schram 1982, 240.

[419] Csorna, Sopron m., Schram 1970, II. 175.

[420] Schram 1970, II. 65.

[421] Széll 1892, 110.

[422] Közismert ördög-motívum már a reformáció idején, lásd: Alsheimer 1974.

[423] Bálint 1942, 87.

[424] Lásd erről bővebben jelen kötet //„//Tér és idő a néphitben//„// c. cikkét.

[425] Lásd erről például Pócs 1986a, 216//–//222 és Pócs 1989a a táltos közép- és délkelet-európai adatait.

[426] Muºlea//–//Bîrlea 1970, 213.

[427] Candrea 1944, 160.

[428] Lásd erről a témáról jelen kötet //„//A magyar samanizmus…//“// c. tanulmányát.

[429] Lásd erről részletesen: Pócs 1986a, 216//–//220.

[430] Marienescu 1891, 3; rokon adatok: Pócs 1986a, 219 (vízkeresztkor a Wilde Jagd, Perchták útjába kerülő embernek kampót vágnak a térdébe).

[431] Lásd részletesen: Pócs 1997a, 144//–//154, illetve jelen kötet //„//Magyar samanizmus…/"/ c. tanulmányát.

[432] Tizenhat erre vonatkozó boszorkányper-adattal rendelkezünk. Pl. 1733, Csorna, Sopron m., Schram 1970. II. 97; 1676. Ulmic, Moson m., uo. 25.

[433] A feldarabolás//–//csontkiszedés//–//felélesztés avatási motívuma az eurázsiai sámánavatás kontextusából ismert, Eliade, 1957, 43//–//76. Legújabb magyar összefoglalása, Hoppál 2000.

[434] 1739, Hódmezővásárhely, Schram 1970, I. 254; hasonló, Fekete 1861, 165.

[435] 1741, Schram 1970, II. 488.

[436] Sós Péter szigetközi tudós pásztor //„//Még puhab korában Doborgazon találkozott három boszorkánnyal. Hamar lefeküdt egy nagy hársfa tövébe és úgy tett, mintha aludna. A boszorkányok körülállták és az egyik a fejét, a másik a kezét, harmadik a lábát akarta kicsavarni..../"/ (Diószegi 1967, 44).

[437] 1743, Sopron m. Schram 1970, II. 188-193. Werwolf-varázsló, illetve //„//tündérvarázsló//“// mibenlétéről lásd bővebben, Pócs 1997, 154//–//162, 187//–//188.

[438] Ginzburg 1990, //„//Knochen und Häute//“// fejezet

[439] Lásd erről: Pócs 1986a, 222//–//235.

[440] Lea 1957. I. 186.

[441] Delpeche 1990, 1992. Ez utóbbi vélekedések: 1992, 39//–//40.

[442] Delpeche 1990. Delpeche az indoeurópai //„//három funkció//“// komplex jeleit véli együttesen látni e varázsló- és királyi jelekben (kard, csillag, korona, szárny, tüzes kiáramlás, szőrösség stb.).

[443] Lásd a burok szerepéről, illetve általában a születés jeleiről: Ploss 1884; Temesváry 1899, 61; Anderson 1930/31; Bargheer 1930/31; Weiser-Aall 1960; Belmont 1971, 28030; Jakobson-Szeftel 1996.

[444] E varázslók típusairól a legteljesebb európai összefoglalás: Ginzburg 1990, legutolsó magyar öszefoglalás: Pócs 1997a, a burok varázslókkal kapcsolatos szerepéről, Pócs 1983, 232//–//241.

[445] Komáromy 1910, 159.

[446] Egy másik érdekes kérdés, ami még tágabb kontextusba vonja adatainkat, a burok kapcsolata az alterego, szabad lélek, örzőszellem képzeteivel //–// nyilvánvaló összefüggésben a samanisztikus varázslók/látók transzképességével. Ez a kérdés újabb dimenziókat nyithat a varázslók problematikájához, a //„//transzképesség//“// hiedelemrendszerbeli értelmezéseinek síkjaihoz, taglalása azonban most túl messzire vezetne. Lásd a buroknak az őrző-, segítőszellemmel, kísérőlélekkel való kapcsolatát: Ploss 1872, Gehl 1939; Belmont 1971, 50//–//60, Weiser//–//Aall 1960, 30; Gélis 1984, 282//–//284.

[447] Schell 1901; Brandstetter én.

[448] Lásd erről részletesebben: Pócs 1997a, 144//–//154.

[449] Bo¹koviæ//–//Stulli 1960, 277; Belmont 1971, 61//–//63; Pamfile 1916, 130; Marian 1899, II. 95.

[450] Belmont 1971, 129//–//160, 181, 191.

[451] A születési jegyek a Néprajzi Kutatóintézet Néphit Archívumának //„//Különleges születés//“// témájában a //„//Foggal született//“//, //„//Burokban született//“//, //„//Hetedik gyerek//“//, //„//Hat ujjas//“//, //„//Különleges időben//“//, //„//Köldökzsinórral a nyakán született//“// csoportjainak többszáz adata alapján. A foggal születésről összefoglalóan, Diószegi 1958, 122//–//131.

[452] Lásd erről részletesebben: Pócs 1989, illetve Diószegi Vilmos i. h. számos adatát, ahol azonban ő a táltosgyerek eltűnését, halálát nem így értelmezi, csakis a beavatás szemszögéből vizsgálja.

[453] Gönczi 1914, 173.

[454] Diószegi 1967, 60.

[455] Lehoczky 1887, 304//–//306; Komáromy 1910, 360.

[456] Lásd erről: Diószegi 1958, 122//–//148.

[457] Köves-Zulauf 1995, 114.

[458] Lásd: Pócs 1997a, 170.

[459] Delpeche 1900.

[460] Wrede 1932/33.

[461] Lásd például a híres livóniai werwolf-per túlvilágon a termésért viaskodó látóját, Thiesst, aki szintén Matthias volt (Höfler 1934, 345//–//351), vagy a híres 18. századi Wicken-Thiess nevű jóst (Schneider 1827).

[462] Lásd Pócs 1986, 197.

[463] Ðorðeviæ1953, 8.

[464] Lawson 1910, 209; Zeèeviæ1981, 166.

[465] Murgoçi 1926, 328//–//329.

[466] Weiser//–//Aall 1960, 32; Kummer 1929/30.

[467] Abbot 1903, 221; Strausz 1897, 165; Candrea 1944, 108.

[468] A bábák eféle teendőiről: Bartels 1900; Deáky 1996; Szenti 1998.

[469] Deáky 1994, 84; régebbi magyar összefoglalások: Wlislockiné 1893, 112; Kapros 1986; európai vonatkozásban: Belmont 75//–//76; Gélis 1984, 282//–//285, Weiser//–//Aall 1960, 30.

[470] Filipoviæ 1982, 170//–//171.

[471] Deáky 1994, 64//–//65, 83//–//84. Európa más tájain is, talán mindenütt: Dieck 1982, 242.

[472] Ploss 1872.

[473] Balázs 1999, 101.

[474] MNT 15.

[475] Hajdunánás, MNT 15.

[476] Turony, Baranya m. MNT 15.

[477] Saját gyűjtésem 1996-ban, Csíkkarcfalván, Bálint Károlyné akkor 80 éves asszonytól.

[478] Nicole Belmont éppen a születési jegyek (burokban születés) kapcsán hozta az antik sorsistennôket, vagyis a mitikus és a valódi bábákat össze: Belmont 1971.

[479] Csáky 1992, 44.

[480] Kapros 1986, 180.

[481] Diószegi 1958, 129//–//130; Néphit Archívum, //„//Foggal születés//“//.

[482] Deáky 1996, 69.

[483] Csáky 1992, 45.

[484] Diószegi 1958, 129//–//130; Néphit Archívum, //„//Foggal születés//“//.

[485] Például saját 1996//–//98-as csíkkarcfalvi és csíkjenőfalvi gyűjtésemből tudok több adatra hivatkozni.

[486] Murgoçi 1926, 330.

[487] Bo¹koviæ//–//Stulli 1960, 277; Belmont 1971, 64//–//66; Marian 1899, II. 95; Muºlea//–//Bîrlea 1970, 244//–//277.

[488] Marian 1899, II. 95.

[489] Candrea 1940, 148//–//152, Muºlea//–//Bîrlea 1970, 244//–//277.

[490] Lawson 1910, 208//–//210.

[491] Jakobson//–//Szeftel 1996, 349.

[492] Szerbek: Zeèeviæ1981, 168; bolgárok: Evgenija Miceva szíves szóbeli közlése.