Ugrás a tartalomhoz

Magyar néphit

Pócs Éva

L'Harmattan Kiadó

*

*

Mit mondhatunk végső tanulságként a magyar mediátorokról a kora újkori boszorkányperek tükrében? Alapvetően európai típusok állnak előttünk (és összesen két, európai környezetében közvetlen párhuzammal nem rendelkező vonás: a páros táltosviaskodás és a táltosló néhány adata), mind hiedelemrendszerüket, mind közösségi szerepeiket, mind boszorkánysággal kapcsolatos kontextusukat tekintve. Anyagomból ésvizsgálatomból a keltáktól a balti népekig kimutatható széles körű egyezések mögött halottkultusszal, termékenységet hozó halottakkal és termékenységvarázslással kapcsolatos közös európai (indoeurópai?) hagyaték látszik kirajzolódni, a dumézil-i //„//varázsló//“//funkció, a háttérben olykor halotti istenekkel, és Európa némely archaikus hagyományokat őrző peremterületén az újkorig tartó samanisztikus kapcsolatteremtési technikákkal, a termékenységet a halottak révén biztosító samanizmussal. Ennek van egy inkább közösségi, gabonatermékenységgel kapcsolatos, és egy egyénibb, egyéni sorsokkal, ahalottak sorsmeghatározó szerepével, születéssel és női termékenységgel kapcsolatos aspektusa; ennek felelnek meg a mennyei és alvilági kettősök. Az egyéni ág //–// részben alvilági, //„//fekete//“// hiedelemkontextusa révén //–// sokkal szorosabban összefonódott az európai boszorkánysággal, sőt, bizonyos aspektusában azonosult, illetve közös gyökerűvele. A boszorkányság ugyanis mediátori, vagy legalábbis kvázi-mediátori rendszer, egyarchaikus, ambivalens boszorkányalak révén, amely //–// hiedelemvonásaiban //–// még megérte a boszorkányperek századait. A két rendszer kapcsolatának alapja az a tény, hogyegy archaikus //–// a kora újkor peradataiban még megfogható //–// szinten mindkét fél a halottak mediátora: a varázslók, látók mint a jó halottak beavatottjai a rossz halottak fiktív beavatottjainak: a boszorkánynak az ellenfeleiként lépnek fel. Ez a közös történeti gyökereket bizonyító mitikus antagonizmus van jelen a különböző lélek- és szellemcsatákképeiben.

Minden kikövetkeztetett mediátori rendszer, a magyar varázslók, látók, nézők, táltosok összes megállapított típusa kapcsolatban van valamilyen módon a fenti kettősmediátori rendszerekkel és //–// mint az európai rendszerek általában //–// a boszorkánysággal. Ami a samanizmus és boszorkányság kapcsolatait illeti, ezek részint a közös múlt következményei (vö. moralátók és moraboszorkányok, vagy a termésrabló démonok és boszorkányok ellen küzdő szélvarázslók), részint bizonyára másodlagos beilleszkedés ésösszefonódás eredményei (például ami a termésvarázslók vagy tündérvarázslók rontás-gyógyító vagy boszorkányazonosító szerepeit illeti). E téren nagy a bizonytalanság a boszorkányperek torzító tükre miatt. Nem tudhatjuk biztosan, de feltesszük, hogy léteztek samanisztikus varázslótípusok, amelyeknek eredetileg nem volt közük a boszorkánysághoz (ilyen kellett hogy legyen a középkori magyar táltos, és ilyenek lehettek a szent látók, gyógyítók, valamint a tündérvarázslók is //–// noha utóbbiak múltjában van egy, az archaikus boszorkánysághoz vezető szál is). A perekből ismert kontextusukban azonban (már?) a boszorkányság rendszerébe épülve találkozunk mindegyikükkel: nemsamanisztikus előzményei a boszorkányságnak, hanem samanisztikus együttműködői. Vagyis: az európai samanizmus és boszorkányság hiedelemrendszerei mint ikertestvérekfejlődtek közös gyökérből és egymással összefonódva (így látjuk mind a germán, minda szláv adatok fényében); a rendszerbe ezenközben idegen rendszerekből is fonódtak beszálak //–// például a tündérmitológiákból vagy a feltételezett sajátos magyar samanizmusból. (Ez idegen rendszerek boszorkányságon kívüli, boszorkányság //„//előtti//“// vonatkozásairól forrásaink igen keveset árulnak el.)

A kutatás jelen stádiumában nem szűrhetők le válaszok a talán legfontosabb kérdéseinkre: mit jelent mindez a magyar varázslókra, táltosokra, az ő történeti múltjukranézve és hogyan is állunk a sajátos magyar mediátori funkciókkal és technikákkal ebben a majdnem hiánytalanul európai közegben. Tulajdonképpen mi volt a magyar táltos, vagy a látó, néző, jós, javas szerepe, mielőtt az európai mediátori technikákkal találkozott? És mikor és hol találkozott az európai technikákkal, valamint az európai varázslókfunkcionális és hiedelemrendszerbeli, mitikus kontextusával? Minden kérdés és felelet korai még, pusztán elméletileg, megelőlegezve egy feltételes választ, talán azt mondhatjuk, hogy egy ilyen nyilvánvalóan agrártermékenységet bizosító mediátori tevékenységgel akkor és ott találkozott a magyarság, ahol és amikor a földműveléssel //–// történhetettez tehát a honfoglalás előtt is. Természetesen nem tudjuk, hogy pontosan mi találkozott mivel. Rendszerek találkozását kellene vizsgálnunk, nem egyes kiragadott elemekét, deehhez először a teljes rendszerek minden vonatkozását tisztáznunk kell. Sok kérdés vanmég hátra a samanizmus és boszorkányság európai kapcsolatainak terén is, de feltehető, hogy a honfoglalás előtti magyar boszorkányság tisztázása is szolgálhatna fontos adalékokkal. Hiszen nyelvtörténeti bizonyítékok ugyanúgy vallanak valamiféle magyar boszorkány létére,[694] ahogyan a táltoséra. A boszorkány hiedelemkontextusáról jelentéstani bizonyítékok alapján tudhatunk ugyan egy keveset: nyomó démon kellett, hogy legyen, ahogy a moralények is egyik aspektusukban azok.132 Samanisztikus képességű ember is volt, mint a moralények? Elvileg lehetett, de ez már a fantázia játéka //–// nem feltétlenülkell azonban, hogy az maradjon, a kutatás folytatható és folytatandó ilyen irányba is. Hasonlóképpen tehetnénk fel feltételes kérdéseket a mediátori rendszerek egy időbenközelebbi és világosabban kirajzolódó vonásával kapcsolatban: Vajon már egy keresztényeurópai rendszerbe illeszkedett bele a magyar táltos, vagy keresztény vonásai saját fejlődésének, a keresztény víziók, a kora újkorban végbement demonologizálási folyamatok, stb. hatásának az eredményei? És így tovább, a kérdéseket még folytathatnánk, denyilvánvaló, hogy ezekre felelni és ezenközben a magyar táltos, javas, néző, látó //–// és a feltételezett (honfoglalás kori) magyar samanizmus rekonsturálásához is közelebb kerülni az összehasonlító vizsgálatok kiterjesztése és további, más természetű források feltárása, feldolgozása után lesz csak lehetséges.



[694] A szó honfoglalás előtti török eredetéről, és 'nyomó' (démon) jelentéséről: Munkácsy 1887, 468. 132 Nem véletlen hogy Szendrey Ákos tanulmányában (Szendrey 1955), amelyben a nyomó boszorkány hiedelemalakját foglalja össze és a szó jelentéstanából kiindulva török és szláv összehasonlítóanyaggal egyaránt dolgozik, a szláv mora és a török (sőt finnugor) párhuzamanyag, valamint a magyar boszorkány nyomás adatai közt igen sok tipológiai egyezés állapítható meg.