Ugrás a tartalomhoz

Magyar néphit

Pócs Éva

L'Harmattan Kiadó

10. fejezet - //„//Lilith és kísérete//“//. Gyermekágyas-démonoktól védő ráolvasások Délkelet-Európában és a Közel-Keleten

10. fejezet - //„//Lilith és kísérete//“//. Gyermekágyas-démonoktól védő ráolvasások Délkelet-Európában és a Közel-Keleten[859]

Tanulmányom két fő //–// egymással összefüggő //–// témája: a terhes és szülő nőket, csecsemőket bántalmazó női démonok (mint a zsidó Lilith, a görög-keresztény Gello, a mohamedán Qarina), valamint a tőlük az anyákat és újszülötteket védő amulettek, illetveráolvasások szövegei. Utóbbiak a démon vagy démoncsapat ártalmatlanná tételéről, legyőzetéséről szólnak angyal(ok) vagy egy hős, illetve szent által.

Ezek a ráolvasás-típusok[860] Európa ráolvasás-kincsének legrégebbi írásos múlttal rendelkező szövegei közé tartoznak. Mind a gyermekágyas-démonok, mind a tőlük ráolvasással, amulettel való védekezés eszméje //–// és feltehetően szövegeink néhány tartalmieleme is //–// keleti, végső soron mezopotámiai eredetű; eredetét némelyik démon mégnevében is őrzi.[861] A mai európai szövegtípusok első ismert megfogalmazásai a késő ókori szinkretizmus korának termékei, a későbbi szövegtípusok különböző zsidó, keleti ésnyugati keresztény, valamint iszlám //„//elágazások//“//, amelyek azonban nem egymástól független továbbélései a valamikor közös hagyománynak: mind a démonok, mind az ellenük használt amulettek vonatkozásában zsidó//–//keresztény//–//mohamedán kapcsolatok éskölcsönhatások több fajtája és fokozata mutatható ki.

E kapcsolatok és folyamatok néhány vonatkozását vázolom fel az alábbiakban, azezekre vonatkozó kutatásokat összefoglalom és néhány új adalékkal és eddig nem vizsgált összefüggéssel egészítem ki. Sajnos, a sejthetően gazdag, de kellőképpen össze nemgyűjtött zsidó adatanyag hiányában ez az összefoglalás csak vázlatos és aránytalan lehet. Nem tudok sokat mondani //–// a rokonság okán itt futólag szintén bemutatott //–// iszlámszövegemlékekről sem. Ismereteim elsősorban a századunkban főleg Délkelet-Európában ismert //„//keresztény//“// ráolvasás-típusokra terjednek ki.

Néhány, a fenti szövegekkel összefüggő, belőlük sarjadt, közép- és nyugat-európaiszövegtípus tartalmában is, funkciójában is többé-kevésbé elszakadt a gyermekágyas-démonoktól; de a szövegek általános démonűző, vagy legalábbis bajelhárító karakteremegmaradt. E területeken //–// úgy látszik //–// nem voltak a démonok a népi hiedelemrendszer részei, a szöveg átalakulását az eredeti funkció megszűnte, hiánya vagy egy eredendően más szerep indukálta.

Délkelet-európai ráolvasás-típusok[862]

A jelenkori zsidó Lilith-ráolvasásokat illusztrálja egy, a múlt század végén lembergi zsidóknál használt, héber nyelvű nyomtatott amulett-cédula szövege:[863]

Izrael hatalmas és rettenetes Istenének nevében! Éliás próféta találkozott egyszer egy Lilithnek nevezett rémalakkal és annak egész kíséretével. Megszólította őt: //„//Hová mész, te tisztátalan és gonosz lény, egész tisztátalan kíséreteddel?//“// //„//Uram, Éliás//“// //–// felelte Lilith //–// //„//N. N. gyermekágyas anya házához megyek, hogy elkábítsam őt és újszülött fiacskáját elragadjam, vérével jóllakjam, tagjaiból a velőt kiszívjam, hulláját otthagyjam.//“// Így felelt erre Éliás: //„//A Mindenható űzzön el téged és tegyen mozdulatlankővé!//“// //„//Az Istenre kérlek, kegyelmezz meg, elfutok innen, és esküszöm a Mindenhatóra, Izrael sorsának kormányzójára, hogy ezt a gyermekágyast és gyermekét békén hagyom: arra is megesküszöm, hogymihelyt neveimet //–// amelyeket most felfedek neked //–// bárhol meghallom, azonnal elfutok onnan. Ahol tudni fogják nevemet, sem nekem, sem kíséretemnek nem lesz hatalma, hogy gonoszat tegyen és a gyermekágyasok házába bemenjen, még kevésbé arra, hogy ártson nekik. Most tehát megmondom a neveket, amelyeket fel kell írni a házakra, ahol gyermekágyas vagy kisgyermek van. Ezek a következők: Strina, Lilith, Abithu, Amisu, Amisrofuh, K(e)ka¹, Odem, Ik, Podu, Eilu, Patruto, An¹u, Kata, Kali, Bitno, Toltu és Part¹u. Bárki, aki neveimet tudja és felírja, biztosítja, hogy gyermekétől eltávozzak. Viddtehát, Éliás, a gyermekágyas vagy a gyermek házába ezt az óvó formulát, hogy ezáltal az anya örökrevédve legyen tőlem. Amen, Amen, Selu! Selu!//“//

Az amulett-cédula alján még a következő ábra volt:

Ez a szöveg, mint Ohrt írja, a középkori zsidóság egyik legkedveltebb ráolvasása volt.[864] Az újkortól mindenesetre számos adattal rendelkezünk, amelyek némelyikéből a használat módja is kiderül: a kézzel írt vagy nyomtatott amulettet a szülés idején a gyermek-ágyas anya szobájának minden falára felakasztják.[865] A kézzel írt szövegeknek is lehetett nyomtatott forrása, így pl. a Gaster által, közelebbi megjelölés nélkül hivatkozott //„//Az Úr titkai//“// című könyv.[866]

A jelenkori szövegek motívumai //–// nem beszélve most a fenti amulett alján felírt három angyalnévről (Sinov, Vsinsinov, Isomngolof), amelyekre még visszatérünk //–// nyilván az amulettszerű szöveghasználatnak, sőt nyomtatott formában való terjedésnekköszönhetően is nagymértékben azonosak: Éliás próféta elátkozza, kővé változtatással fenyegeti Lilith démont és kíséretét, aki ettől meg akarván menekülni, elárulja a tőle védő eszközt: saját neveit (itt voltaképpen ennek az amulett-típusnak az eredetmagyarázó mondája van a ráolvasásba ékelve, ez több európai ráolvasás-típus ismert motívuma). A Lilith szájába adott módszerek vérszívó, csecsemőfaló démonra utalnak, akinek neveia saját, valamint a kíséretében lévő démonok neveiként egyaránt felfoghatók.

Lilith alakja nemcsak ezekből az amulettekből ismert, középkori rabbinikus legendáknak és a talmudi hagyományoknak, majd a kabbalisztikus irodalomnak egyaránt fontos démona. Ézsaiás könyve említi először (34,14; Károli Gáspár fordításában boszorkány, illetve éji boszorkány): a próféta jövendölése az Edom pusztává tett földjét benépesítő erdei és mezei vadak, halotti, kísérteties lények közé helyezi. Középkori legendák szerint Ádám első felesége (az 1 Móz 27-ben említett, 2 Móz 22-ben leírt //„//oldalbordából//“// való teremtést megelőző, //„//első//“// teremtés alapján), aki nem akarván Ádámnak engedelmeskedni, elmenekült tőle,[867] illetve Samaellel, az ördöggel adta össze magát, vele gonosz szellemeket nemzett, így a ¹edim anyja lett. Az őt kísérő démoncsapat fejeként jár pusztító körútjaira.[868] Alakja mandeus legendákból is ismert, itt három Lilith-alak jelenik meg, akik közül Lilith Zahriel a gyermekágyast kínzó, csecsemőlopó démon.[869] A mandeus hagyományban //–// csakúgy, mint a zsidó demonológiában //–// a démonnő alakja többé-kevésbé az ördöggel illetve a ¹edimmel egy sorba helyezett lény.[870] Az újkori zsidó néphit szerint az anyák ágya szélére ülve várja a gyerekek megszületését, hogy elpusztítsa, felfalja őket, s ha nem talál idegen csecsemőt, a sajátját eszi meg. A rabbinikus hagyományból és a jelenkori hiedelmekből egyaránt ismert úgy is, mint csábító, férjeket feleségeiktől elszakító, hosszú, kibontott hajú incubus démonként is, aki a férfiaknak rossz álmokat, pollutiót okoz, ezért óvakodniuk kell attól, hogy éjszakára egyedül maradjanak a házban.[871]

A démonnevek és a démont ártalmatlanná tévő személy különbségétől eltekintve, a Lilith-ráolvasások majdnem pontos megfelelőjét találjuk a jelenkori mohamedán amulett-szövegeken. A démont legyőző hős Sulayman, azaz Salamon király, a démon pedig leggyakrabban Qarina. Egy 20. században használt egyiptomi amulettszöveg így szól:[872]

Salamon egy éjjel Qarinával találkozott, akinek arca komor, szeme sötétkék volt. Így szólt hozzá: //„//Hová mész?//“// Az így felelt: //„//Megyek ahhoz, aki még anyja méhében van, felfalom húsát, megiszom vérét, felőrlöm csontjait.//“// Így szólt erre Salamon: //„//Allah átka legyen rajtad, te átkozott.//“// Így szólt a démon: //„//Ne átkozz el engem, hiszen van 12 nevem, aki ezeket tudja és magára függeszti [amulettként], ahhoznem fogok közeledni.//“// Így felelt Salamon: //„//Melyek azok, te átkozott?//“// Ő így szólt: Lulaban, Hal’as, Dus, Maltus, Sajus, Salamas, Tuh, Tawasad, Asra, Rabb quruh, ‘Unqud és Salman’.//“// //„//Ha valaki ezeketfelírja magának és felakasztja, nem kell félnie, Allah //–// fenséges ő //–// akaratából.//“//

Qarina, az iszlám világ rettegett démona jelenkori hiedelmek szerint koraszülés, torzszülöttek világra jöttének, az asszonyok terméketlenségének okozója, a férjek//–//feleségek közti viszály keltője, tehát általában az asszonyi termékenység ellen támadó démonnő. Ha elveszti saját gyermekét, az újszülötteket bántja; különböző gyermekbetegségeket hozó betegségdémon is. A kisgyerekeket hétéves korukig amulettekkel védik tőle.

Lilith-hez hasonlóan női démoncsapattal körülvéve jelenik meg. [873]

E démonikus lény Kriss kutatásai szerint eredetileg három iszlám előtti arab démonösszeolvadásából jött létre. Ez a három: Qarina (‘nővér’), Sibyan (‘a fiúk anyja’) és Tabi’’a (‘a követő’). [874]Az iszlám területén ismert újkori hiedelmekben Qarina sokszor maga az ördög (pl. El Adly //„//anyákat és gyermekeket fenyegető ördögökről//“// beszél);[875] az ‘Iblis //–// a Sátán //–// vezette, éjjel kígyó, kutya, macska, disznó alakjában, vagy strucc, róka hátánrohanó ginnek csapatában is megjelenik; más hagyományok szerint ‘Iblis felesége, tehát a ginnek anyja’[876] (vele kapcsolatban is ismert az //„//Ádám első felesége//“// legenda, amelyszerint az fellázad Ádám ellen, ezért Allah kiűzi a paradicsomból.)[877]

A Quarina-amulettek némelyikén a démon helyét ‘Umm-as-Sibyan foglalja el, aki //–// több ráolvasásszöveg szerint //–// ‘Iblis lánya, orrából dől a füst, szeméből tűz tör elő, farkasként üvölt, kutyaként ugat, és bármiféle állat alakját képes magára ölteni.[878] A démon máskor Tabi’a, a bagoly alakjában megjelenő vámpírszerű lény.[879] Az amuletteken szórványosan egyéb démonok is előfordulnak.[880]

Az iszlám szövegek új motívumai //–// a Lilith-ráolvasásokhoz képest //–// a démon vízbefullasztással való fenyegetése [881] és a //„//Salamon szerződése/esküje//“//, illetve //„//Salamon pecsétje//“//, amely //–// a nevek felfedéséhez hasonlóan //–// megint csak az amulett eredetmondája: Salamon király fenyegetéssel kényszeríti a démont, hogy árulja el az eszközt, amellyelvédekezni lehet tőle. Ezek az eszközök az emberek Salamontól kapott pecsétjei, vagyis apecséteket tartalmazó amulettek. A //„//szerződés//“// értelmében a démon megígéri, hogynem árt azokon a helyeken, ahol a pecséteket találja (más szövegkontextusból az derülki, hogy a démon van //„//lepecsételve//“//). Az amulettszövegek tartalmazzák a pecsétek rajzát is: ezek lehetnek betűket vagy számokat tartalmazó //–// például 7x7 mezős //–// //„//bűvös négyzetek//“//, illetve négyszögek, valamint kölönböző egyszerű alakzatok, melyek köztvisszatérő motívum az ötágú és hatágú csillag.[882]

Salamon alakja egy //„//boszorkány//“//, illetve egy //„//gonosz szemű//“// szemverés-démon (akiegyúttal gyermekágyas-démon is) ellenfeleként egy-egy szíriai keresztény szövegben ismegjelenik.[883]

A gyermekágyas-démonok elleni ráolvasások Balkánról ismert és közel-keleti keresztény változatainak a szereplői Szent Sziszüniosz (és Szünodorosz ) és/vagy Mihályarkangyal/Szent Mihály és a velük szembenálló Gello/Geló/Güló/Güllu stb. démon.

A ráolvasások egy részébe beépült az egész ortodox Kelet-Európában és a keresztény Közel-Keleten ismert Sziszüniosz-legenda. Abesszin és bolgár amulett-szövegektartalmazzák a legenda eredetinek tartott változatát, amely szerint Sziszüniosz (abesszin Susnejos) nővére, Verselja démon öli meg sorra születésük után a szent feleségénekgyermekeit. (Tehát itt a démon nem a többi Sziszüniosz-szövegből ismert Gello.) Aszent lovon üldözi a démont, majd dárdájával keresztülszúrja, erre az megesküszik, hogyahol a szent nevét megnevezik, és ahol //„//könyvét//“// (ezt az amulettet) elolvassák, vagy viselik, ott nem fog ártani.[884]

Ez a legenda az eddig taglalt ráolvasás-típusokhoz képest új motívumként a démon lovas hős általi fegyveres legyőzetését, valamint a démon-testvér, illetve testvérharc motívumát kapcsolja be szövegeink tematikájába. Ez utóbbi motívum nélkül ismert a hasonló ráolvasásba épült legenda örmény és szír szövegekben, ahol a szent nővérénekgyermekét rabolja el és/vagy falja föl a démon.[885] E második legendaváltozat jelenik megnéha //„//Szent Sziszüniosz/Sisoe/Szineziosz stb. imádsága//“// címen görög[886] és román[887] ráolvasásokban, amelyekben a szent gyakran másodmagával //–// mint Meletiné/Melitena kétfivére: Sziszüniosz és Szünidorosz/ Szünodorosz/Sziszünodorosz, vagy harmadmagával: //–// pl. Sisio, Sidor, Fidor //–// jelenik meg: ők ketten vagy hárman szerzik vissza az ellopott, felfalt gyerekeket a démontól. Winkler egy örmény változatot is közöl, ahol szintén ketten //–// Szent Szisziniosz és Szent Sziszi //–// kötik Al démont kőhöz.[888] Nem számítva ez örmény adatokat, a ráolvasások tizenkét és fél nevű démonának egyik //–// fő //–// neve Gello/Güló stb. Hasonlóan az eddig említettekhez, a névsorozat a démoncsapat tagjainak neveiként is értelmezhető. A démon legjellemzőbb tulajdonsága //–// szövegeink szerint //–// agyakori átváltozás egyik állatalakból a másikba (hal, kecske, kígyó, fecske stb.). Mint azőt kérdőre vonó szentnek elmondja: a gyemekágyasok, az újszülöttek, a családi élet és aháziállatok ellensége. A lovas szent dárdával átszúrja vagy megveri, mire a démon megesküszik, hogy ahová az ő tizenkét és fél nevét vagy a szent nevét és //„//ezt az imát//“// felírják, azt a helyet egy bizonyos távolságon (például 3 mérföld) belül nem közelíti meg. Aszent ezután elátkozza, tengerbe, pusztába küldi vagy kővé változtatja a démont. A legrégebbi ismert szövegek: két 17. századi görög változat Leo Allatius //„//De templisGraecorum recentioribus ...//“// című 1645-ben megjelent munkájában olvashatók.[889]

A Gello démon elleni ráolvasásoknak az előbbinél (a Sziszüniosz legendát tartalmazónál) nagyobb számban képviselt változatai szerint a Sínai-hegyről, vagy az Olajfákhegyéről leereszkedő Szent Mihály/Mihály arkangyal (egy 1710-es szövegben Gábriel arkangyal) [890] találkozik a három, tizenkét vagy tizenkét és fél nevű démonnal (démon-csoporttal), vagy Szent Mihály/Mihály arkangyal és Sisinios/ Synodoros együtt szerepelnek a démonok ellenfeleiként. Gello egyik neve sokszor Abüzuth/Abüzu/Büzu; utolsó //–// //„//tizenkét és feledik//“// //–// neve pedig gyakran Sztriga/ Sztrigla. A szent fenyegeti, nevének elárulására kényszeríti, és megesküszik, hogy a démon nem fog ártani ott, aholneveit (vagy //„//ezt a phylaktériont//“//), régebbi változatok szerint Szent Mihály, Sziszüniosz és Szünodorosz nevének hármasát felírják, felakasztják, viselik (néha a démon esküszikmeg ugyanerre).[891]

Ókori nevén Gello démon (később Güló és változatai) első, Kr. e. 6. századi leszboszi említése[892] óta az ókortól a középkoron át folyamatosan ismert a görögöknél. Szappho korai gyermekhalál okozójaként, későbbi görög szerzők idő előtt meghaltanyából lett démonként, másrészt vámpirisztikus gyermekrablóként hivatkoznak rá. Mind a középkori, mind az újkori adatok csapatosan megjelenő démonokra (gellodesz, latinizált formájában gellones) utalnak. [893] A 15//–//18. századi ráolvasásoknak a démon szájába adott //„//bűnlistáiból//“// kiderül, hogy a női termékenység megtámadásán túl a háztartás, családi és közösségi élet szinte egyetemes bomlasztója is, szinte maga a Sátán: kígyó, sárkány, férgek, légy stb. alakjában kúszik be a küszöbön, hatol be a kulcslyukon, az anyatejet kihűti, a kisgyerekeket felébreszti álmukból, kidobja ágyukból, megesziőket, a csontokat felőrli, a velőt kiszívja, női bajokat, szívbántalmakat okoz, férfiakat ésnőket, szülőt és gyermeket elválaszt egymástól, a szűzek ágyát bemocskolja, úgy intézi, hogy a férfiak és nők a templomban közelítsenek egymáshoz, a papokat egymásnakuszítja, a bikákat összeugrasztja, a kutakat kiszárítja, a hajókat elsüllyeszti, az anyaméhet terméketlenné teszi.[894] Hiedelmei a sztrigának vagy sztriglának //–// a balkáni boszorkány egyik elődjének és névadójának //–// hiedelmeivel erősen keveredtek, összeolvadtak,nem véletlen tehát Gello Sztrigla mellékneve (a többi neve gyakran valamely általa okozott betegséggel kapcsolatos).[895]

Az örmény szövegeinkben megjelenő Al démon a jelenkori Irán rettegett gyermekágyas-démona, de a törökök és örmények is ismerik. Iránban elterjedt hit, hogy az elsőhét napon veszélyes az újszülöttre: macska, madár vagy más állat képében a kulcslyukonis behatol, ellopja a csecsemőt, kitépi és felfalja a gyermekágyas máját és szívét, de lidércnyomást okozó incubus is, valamint a gyermekágyi láz betegségdémona. Tehát //–//csakúgy, mint Gello //–// Lilith-hez és Qarinához igen hasonló démon.[896]

A Gello-ráolvasásnak egy sok adattal képviselt, román típusában megjelenő új motívum: Krisztus születése. A démont Mihály arkangyal/Szent Mihály és/vagy Szent Sisinios győzi le. A démon első, fő vagy utolsó neve (Gello helyett) általában ’Avestiþa (Vestiþa), a Sátán szárnya’, illetve a görög Abüzuth-nak megfelelő Avizuha. A többi név különböző betegségek vagy betegségtünetek nevéből képzett szó //–// már amennyire értelmezhetők egyáltalán a nevek. Mansikka délszláv Ve¹tica-változatokat is említ[897] (ezek

nek azonban nem tudtam nyomára bukkanni). Gyakori az ’Ördög’, illetve ’ördögnek nevezett Vestiþa’ démonnév is. A //„//Krisztus születése//“// motívum a démon szentnek adott válaszába szövődik bele. Ez a román változatokon kívül csak egyetlen görög szövegből ismert: a démon jelenti az őt kérdőre vonó szent Mihálynak, hogy jelen volt Krisztus születésénél, és megkísérelte Krisztust és anyját, Szűz Máriát bántalmazni, de nem tudtatettét végrehajtani.[898] Ugyanez a motívum jelenik meg Mansikka szerint későbbi román változatokban.[899] A korábbinak tartott variánsok szerint a démon tudtul adja szent Sisoe /Sisoi/ Sziszüniosznak, hogy most készül Betlehembe, Szűz Máriát és a születő

gyermeket megrontani. Mindez gyakran a fent említett //„//Szent Sziszüniosz imájának//“//(vagy //„//Szent Mihály arkangyal imájának//“//) kereteibe van foglalva: Szent Sziszünioszcsak tanúja a démon Mihály arkangyallal folytatott párbeszédének, és az angyal általi

legyőzetésének. Ezt a változatot képviseli a következő amulettszöveg:[900]

Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, Ámen! Én, szent Sisoi, Isten rabja, leereszkedvén Elion hegyéből, látám Avestiþát, Sátánnak szárnyát, kinek haja bokáig ér vala, szemei tűzveresek, torzult kezekkel, krétafehérekkel, vad ábrázattal, torz testtel és nagyon rettentő és ijesztő vala. És odább haladván, hallék felőle, és látám ott, mint fogadja őt Mihály arkangyal, angyali fejedelem, mondván neki: //„//Állj, te Sátán, tisztátalan lélek, féld az Úristent!//“// És ő egyszeriben megálla, és borzadtan néze az angyalra. És mondá néki Mihály arkangyal: //„//Néked mondom, te Sátán, tisztátalan lélek, honnét jössz és hová mészés mi a te neved?//“// Ő pedig félretekintgetett és borzadtan nézett az angyalra és mondá: Avestiþa, a Sátán szárnya vagyok én, tisztátalan lélek, ki most jövök a pokol fenekéről..., jó hír kinyilatkoztatását hallottam, miszerint ama szűztől születend názáreti Jézus Krisztus, égi és földi császár; és odamegyek látható és láthatatlan nagy mesterségeimmel.//“// Mihály arkangyal pedig megragadja hajánál és bordáibaszúrá pallosát, és kíméletlenül megveré, tűz csípésével//“//. És kérdé őt az angyal: //„//Te, tisztátalan lélek, hogyan és milyen módon fogod magad és mész be az emberek házaiba és ölöd meg gyermekeiket?//“// Ő pedig elkezde neki mindent felfedni és elmondani sorjában: //„//Válok én agárrá és macskává válok, válok árnyékká és sáskává, válok pókká és léggyé és minden látható és láthatatlan rémképpé. És így megyek beaz emberek házaiba, megháborítván az anyákat, amikor terhesek, és elveszem az arcukat is, amikor alszanak. Ennél is hamarabb megkörnyékezem a terhes lányt, aki világtól való szégyenében gyötri önnöntestét, és megöli a gyermeket magában, és a kerítőnőt és a bűbájos asszonyt és azt, aki viasszal jövendöl, vagy azt, aki babbal jövendöl, és azt, aki rostával, vagy kefével jövendöl, és azt, aki urával nem tartja magát igazságban. És van tizenkilenc nevem: 1. Avestiþa, 2. Nadarca, 3. Salomia, 4. Nacura, 5. Avezuha ...17. Glapeca, 18. Tisavia, 19. Pliasþia. És engedelmeskedvén nagy őrizkedéssel, te, Szent Mihály arkangyal ... neked adom, nagyerejűséged kezébe, te szent Angyal, az írásomat, hogy bárhol legyenis eme írásom, bármelyik házban, én ama házhoz ne tudjak közeledni hét mérföldnyi helyről és semmi dolgom ne legyen a házban! ...

A démon tevékenysége és alakváltozatai minden variánsban nagyon hasonlóak. A nevek felsorolása és a démon megverése visszatérő motívum, utóbbi helyett előfordul a démon pokol fenekére vagy apjához, Belzebubhoz küldése, avagy puszta helyekre, //„//ahol akakas nem kukorékol//“//.[901]

Avestiþa démon csak e szövegekből ismert a román néphitben, és véleményem szerint nem más, mint a több délszláv nyelvben ‘boszorkány’ jelentéssel használt ve¹tica;[902] erre vall a néha előforduló Vestiþa alak is. A szövegeket a gyermekágyas anyák óvásárahasználják a samca nevű démontól, amulettként vagy elmondott imaként. Avestiþa démon nevei közt is előfordul a Samca, illetve ismert olyan változat, ahol ez az első, //„//fő//“// név. Egyes, Pamfile által közzétett változatokból nyilvánvaló, hogy az imákat pópák írták le a szülő asszonyoknak, akik a papír üresen hagyott helyére beírták a használó vagya családfő nevét. Egyes helyeken Avestiþa vagy Samca //–// e szövegekből ismert //–// 19//–//24nevét a gyermekágyas szobájának falára írják,[903] e házakba a démon nem juthat be. Asamca a román néphitben rendkívüli halállal meghaltak lelkeiből lett gyermekágyas démon: a szülés órájában kínozza az aszszonyokat, kitépi szívüket, belső részeiket, megöliaz újszülötteket.[904] Alakja egybemosódik az ördög alakjával,[905] ennek felel meg a ráolvasásokban az Ördög, vagy Sátán szárnya gyermekágyas démonként.

Gyermekágyas-démon vonásoknak nincs nyoma a 20. századig ismert, általábanamulettként használt orosz lázdémon (trjasavica) ráolvasásokban, mégis a Gello/Lilith-ráolvasások egy elágazásának tekintették őket kutatóik. [906] Valóban, e démonok mibenlététől eltekintve, motívumai a Krisztus születéséhez kapcsolódó szövegekből ismerősek:Mihály arkangyal/Szent Mihály vagy Szent Sziszinij, illetve Ábrahám, Izsák és Jákob aSínai-hegyről jőve (egy-egy szövegben Szent János vagy az //„//apostolok//“//) megverik őketvasbottal, tüzes lándzsával, ostorral. Erre azok felfedik neveiket és megígérik, hogy a kegyeseknek, Isten parancsait teljesítőknek, valamint ahol neveik vagy a szentek nevei felvannak írva, nem árthatnak: azt a helyet egy bizonyos távolságon belül nem közelítikmeg. A másik verzió szerint szent Sziszinij imádkozik, erre Isten angyalokat küld, azokbírják szóra, győzik le a démont.[907]

A legkorábbi ismert emlék egy 17. századi kézirat: eszerint a démonok a tenger habjaiból kelnek ki.[908] A trjasavicy lázdémonok tizenkettes, ritkábban kilences vagy hármascsapatokban jelennek meg, mint //„//nővérek//“// vagy //„//Heródes leányai//“//. Lázas betegségekre, láztünetekre utaló neveket viselnek, pl. Ogneja (’tüzes’), ®oltalna ([embert] ’sárgító’), Gojnu¹a (’nyomó’).[909]



[859] //„//A hagyomány kötelékében//“// c. zsidó folklór tanulmánykötetben közölt cikk (Pócs 1990) enyhestriláris módosításakkal, kis rövidítésekkel ellátott változata.

[860] Dán kutatójuk, Ohrt (1927, 1929//–//30/c) Lilith- vagy Gello-ráolvasás néven egy típusként tárgyalja.

[861] Mint Langdon (1964, 362) írja: //„//Lilith//“// az angol nyelv egyetlen sumér jövevényszava; ez természetesen majd minden európai nyelvre érvényes.

[862] Jórészt Winkler (1931), monográfiája alapján.

[863] Spinner 1891, 144//–//145. Német nyelvű közlés. A ráolvasás utáni záradék második sorában a gyermekágyast védő angyalok nevei. //–// Itt és a továbbiakban a német, angol nyelvű publikációk szövegeit saját fordításomban közlöm.

[864] Ohrt 1927, 1.

[865] 7 Gaster 1900, 149; Ohrt 1927, 1; Winkler 1931, 107//–//108; Jacoby 1932//–//33; Langdon 1964, 353,362//–//364. (Részint szövegközlések, részint hivatkozások szövegekre, illetve a szövegek lelőhelyeire. Ahéber ráolvasás mellett hasonló tartalmú arámi nyelvű és mandeus szövegekre is hivatkoznak.) Gaster (1900, 149//–//152) egy szír verziót közöl, amelyben Mar Ebedi¹u köti meg a négynevű démonnőt, akinek negyedik neve Lilitha és Malvitha.

[866] Gaster 1900, 149.

[867] Gaster szerint e legenda első leírása a VII. századi //„//Alphabeticum Siradicis//“//-ban: Steinschreier(ed.) Berlin, 1858, fol 23a; Gaster 1900, 155//–//157.

[868] Gaster 1900, 148//–//149; Gaer 1951, 45//–//46.

[869] Jacoby 1932//–//33; Langdon 1964, 363.

[870] Pl. Langdon (1964, 316) idézi az első századokban író Baruchtól: //„//Lilithek, akik a sivatagból jönnek, ¹edim és sárkányok az erdőből//“//. A mai zsidó néphitben is: a ¹edim között, //„//lilithek//“// (Blau 1898,11). A Lidzbarski közölte mandeus keresztelői liturgia szerint (10//–//14. század) a keresztelés megvédminden gonosztól… démonoktól, dewektől, //„//¹edentől … Szellemektől, amulettszellemektől, lilithektől … //“// (1920, 42; hasonlók uo. 20, 37).

[871] Blau 1898, 37; Jirku 1912, 37; Jakoby 1932//–//33; Langdon 1964, 362//–//363.

[872] Winkler 1931, 3.

[873] Winkler 1931, 71//–//72, 77, 82; Kriss //–// Kriss-Heinrich II. 15, 22//–//23; Langdon 1964, 352, 357; El-Adly 1981, 46//–//47.

[874] Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, 22//–//24; Winkler 1931, 87; El-Adly 1981, 46//–//47.

[875] El-Adly 1981, 48.

[876] Stern 1903, I. 352; Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, 15; Langdon 1964, 352; El-Adly 1981, 41;Goldziher 1981, 689//–//692.

[877] Gaer 1951, 45//–//46.

[878] Winkler 1931, 3//–//4, 82//–//85.

[879] Uo. 48//–//57, 86//–//87.

[880] Uo. 27//–//32, 42; Stern 1903, I. 352.

[881] Egy damaszkuszi szövegben: Winkler 1931, 31//–//32.

[882] Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 74//–//79, 111//–//121; Winkler 1931, 3//–//27; Kákosy (1974, 193) sze-rint a pentagram az eredeti //„//Salamon pecsétje//“//.

[883] Winkler 1931, 32//–//33; Stern 1903, I. 325//–//328.

[884] Abesszin szövegek: Winkler 1931, 95//–//96; bolgár: Strausz 1987, 174//–//177. (Strausz kopt változatot is említ, de azt nem közli.)

[885] Örmény szövegek: Winkler 1931, 104//–//105; szír: uo.: 97//–//103.

[886] Winkler 1931, 109//–//111; Vlachos 242//–//243.

[887] Winkler 1931, 114; Gaster 1900, 139//–//140.

[888] Winkler 1931, 104. Ugyanott egy töredékes változat is, amelyben Al-lal Szent Péter, Szent Pál ésSilas állnak szemben. Egy 1325-ből való arab keresztény kézirat szövegében Szüsziniosz Tabiát győzile (uo. 97//–//101).

[889] Közli: Gaster 1900, 143, 146; Schmidt 1871, 139//–//140; Winkler 1931, 28.

[890] Winkler 1931, 111.

[891] A 15. századi görög kéziratok eredetijét közli Reitzenstein 1904, 297//–//299; német fordításban:Winkler 1931, 111//–//113. A későbbi szövegek: Pradel 1907, 23, 91, 338//–//343. (16. századi kézirat);Hepding 1924, 120//–//127; Winkler 1931, 111//–//113; Langdon 1964, 366.

[892] Szappho (Kr. e. 628//–//568).

[893] Szappho 3:104; Schmidt 1871, 136//–//140; Lawson 1910, 177//–//179; Rohde 1925, II. 410//–//412;Herter 1950, 118//–//119; Langdon 1964, 365//–//366.

[894] Reitzenstein 1904, 297//–//299; Pradel 1907, 338//–//340; Winkler 1931, 111//–//113.

[895] Abbot 1903, 266; Lawson 1910, 179//–//183. Már egy 8//–//10. századi adat vérszívó és gyermeklopó,újszülöttek halálát okozó sztriga-, azaz gello-csapatokat említ, egy múlt századi beszámoló a //„//nép általhitt//“// démonokról hasonlóképpen szól (Herter 1950, 118//–//119). Vlachos (1971, 241) adata szerint atöbbször vetélt, koraszülő anyáról azt tartják a görögök, hogy sztrigla, aki saját gyermekét eszi meg. //–//A többi név: pl. ‘vérszívó’, ‘gyermekrabló’ (Lawson 1910, 179); vagy Pelagia: Aphrodité Pelagia démonnévé //„//süllyedt//“// neve (Pradel 1907, 343).

[896] Winkler 1931, 151; Eilers 1979, Goldziher 1981, 695.

[897] Mansikka 1909, 49.

[898] Pradel 1907, 280, 341 (e szöveg szerint a Patakszaria nevű démon kísérel meg a gyermekágyasokhoz tüzes szemű kígyó alakjában besurranni); Winkler 1931, 112//–//113.

[899] Gaster 1900, 132//–//139; Pamfile 1916, 237//–//243; Mansikka 1909, 53//–//57; Hepding 1924, 121//–//122;Winkler 1931, 112//–//116.

[900] Pamfile 1916, 237//–//239. Juhász András fordítása.

[901] Hepding 1924, 121//–//123; Winkler 1831, 315.

[902] Lásd pl. a 111. jegyzetben megjelölt forrásokban.

[903] Pamfile 1916, 237.

[904] Uo. Hasonló démon a bolgár szenka (Strausz 1897, 171.).

[905] Pl. az ördög: //„//Mikor szülnek az asszonyok, járkél, hogy meghiúsítsa a szülést; megszorítja a gyermekek nyakát és megöli őket//“// (Muºlea//–//Bîrlea 1970, 170).

[906] Mansikka 1909, 46//–//58; Ohrt 1927, 1//–//2; 1929//–//30/b, 1462.

[907] Ohrt, valamint Mansikka, idézett helyek; Gaster 1900, 154, Winkler 1931, 116//–//117, Haase 1980,166//–//167.

[908] Winkler uo.

[909] Haase 1980, 167.