Ismertetőjegyek.  Teste megnyúlt, hengeres, a farokrészen oldalról összenyomott. Feje felülről lapított, szájnyílása nagy és végállású, körülötte nyolc bajuszszál található. Szeme közepes nagyságú, a másik két törpeharcsafajénál nagyobb. A hátúszóját 5-6, anális úszóját 24-29 osztott úszósugár merevíti. A hát- és farokúszó között egy kicsiny zsírúszót visel. Úszói lekerekítettek, a szegélyük domború, kivéve a farokúszóját, amely bemetszett. Teste csupasz, pikkelytelen, színe a háton barnásszürke, oldala szürkés vagy zöldesszürke, a hasa fehéres. A test oldalán fiatal korban kisebb feketés pettyek találhatók, idősebb korra azonban eltűnhetnek. Uszonyai és az úszósugarak világosszürkék, áttetszőek. Hossza elérheti a 90 cm-t, tömege a 10 kg-ot.

Hasonló fajok.  A törpeharcsához (53) és a fekete törpeharcsához (54) hasonlít legjobban, de azok anális úszójában a sugarak száma 23 alatt marad. Ezenkívül a pettyes harcsa testén fiatal korban apró sötét pettyek találhatók és a farokúszója mélyen bemetszett. Az afrikai harcsához (57) is hasonlít, de annak a hátúszója hosszú, a harcsának (56) pedig nincs zsírúszója.

Környezet.  Eredeti hazájában állóvizekben és a folyóvizek alföldi szakaszain egyaránt megtalálható. Élőhelye eltér a nálunk meghonosodott törpeharcsákétól, ugyanis nem az iszapos aljzatú, hanem a kavicsos, kemény aljzatú víztereket részesíti előnyben.

Táplálék.  A fiatalok kisebb vízi gerincteleneket fogyasztanak. Kifejlett korban növényi eredetű táplálékot is választhat, de táplálékának jelentős részét fenéklakó gerinctelen szervezetek, vízi rovarok, rákok, kishalak adják.

Szaporodás.  Ívása 21-29 fokos vízhőmérséklet mellett, áprilistól augusztusig tarthat. Ívóhelyként alámosott partszakaszokat, köves, üreges aljzatot választanak. Az ikrások által lerakott ikraszám elérheti a 70 ezret, az ikra átmérője 3,3-4,0 mm között változhat. Az ívás végeztével a hím őrzi az ikrát, páros úszóival folyamatosan friss vizet hajtva rá.

Elterjedés.  Eredeti elterjedési területe Észak- és Közép-Amerika. Onnan hozták be a volt Szovjetunióba, majd Európa több országába, köztük Franciaországba és Olaszországba. Hazánkba 1975 óta több alkalommal importálták, így eljutott a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetbe és a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaságba is. Természetes vizeinkben való előfordulásáról két adat ismert:

Jelentőség.  Növekedése kedvezőbb, mint a vizeinkben élő törpeharcsáké, ezért a közelmúltban foglalkoztak kísérleti jellegű nevelésével, tartásával. Természetes vizeinkben csak véletlenül kiszabadult példányai fordulhatnak elő, így a fajnak halászati jelentősége nincs.