Ismertetőjegyek.  Teste megnyúlt, hengeres, az elülső részén felülről, a farokrészen oldalról összenyomott. Nagy feje erősen lapított, hátrafelé szélesedik, szeme aránylag kicsi. Szája nagy és végállású, körülötte nyolc bajuszszál található. Feltűnően hosszú hátúszójában 61-79, anális úszójában 45-60 úszósugár számolható. Farokúszójának szegélye lekerekített, bemetszés nélküli. Teste csupasz, pikkelytelen, színe – a harcsáéhoz hasonlóan – változó. Háta és oldala vagy szürkén márványozott, vagy közel azonos árnyalatú sötétszürke, a hasa piszkosfehér. Uszonyai szürkés színűek. Hossza az 1 métert is meghaladhatja, a hazai horgászrekord 14,10 kg (2002).

Hasonló fajok.  Az afrikai harcsa hosszú hátúszója alapján a harcsától (56), a törpeharcsától (53), a fekete törpeharcsától (54) és a pettyes harcsától (55) jól elkülöníthető. A menyhalnak (67) ugyan hasonlóan hosszú a hátúszója, de két különálló részre oszlik, emellett csak egyetlen bajuszszálat visel az állán.

Környezet.  Eredeti hazájában, ahol a vizek hőmérséklete soha nem süllyed 16 fok alá, a folyókban, tavakban és mocsarakban is megtalálható. A kopoltyúüreg zacskószerű képződményeinek segítségével a légköri oxigént is fel tudja venni, ezért az oxigénben szűkös, időszakos vizekben is megél.

Táplálék.  Mindenevő hal, amely táplálékot keresve a mederfenéktől a felszínig bejárja a vizet. A fiatalok zooplanktont, a nagyobbak vízi rovarlárvákat, alsórendű rákokat, puhatestűeket, különböző növényi anyagokat, szerves törmeléket és kishalat fogyasztanak.

Szaporodás.  Eredeti élőhelyén – április és december között – a frissen elárasztott területek növényzetére ívik. Ez általában párosan zajlik le, főként éjszaka vagy a hajnali órákban. A nőstények által érlelt ikra mennyisége 3 és 300 ezer között változik, az ikraszemek átmérője 1,2-1,6 mm.

Elterjedés.  Az afrikai harcsa elterjedési területe magába foglalja egész Afrika területét, Kis-Ázsiát és Törökország déli részét. Hazánkba először 1984-ben, majd 1987-ben importáltak táplálkozó lárvákat Hollandiából, majd 1988-ban Dániából a faj fehér színváltozatát is behozták, melyek a Hortobágyi Halgazdaságba kerültek. Magyarországon 1984-1990 között a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaságban és a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben végeztek kísérleteket a faj tartásával, takarmányozásával és szaporításával kapcsolatban. Néhány zárt kezelésű, melegvizű horgásztóba is betelepítették, ahonnan a horgászok rendszeresen fogják kapitális példányait:

Jelentőség.  Kisegítő légzőszervének köszönhetően csekély vízmennyiségben is igen sok hal tartható. Igénytelensége miatt aránylag kis költséggel nevelhető, ezért jelentős haszonhalunkká vált. Több gazdaságban is nagy tételben nevelik, a halüzletekben rendszeresen kapható. Horgászhalként is kedvelt, de csak a melegvizű tavak alkalmasak tartására. Fogását a törvény nem szabályozza, horgászatára a helyi rendelkezések mérvadóak. Meghonosodásától valószínűleg nem kell tartanunk természetes vizeinkben, mivel a 16 fokosnál alacsonyabb hőmérsékletű vízben fogékonnyá válik a betegségekre vagy hidegsokkot kap és elpusztul.