Növénytan
A baktériumok két törzsébe (ősbaktériumok és valódi baktériumok) nagyon apró, egyszerű felépítésű mikroszervezetek[10] tartoznak. Ma már a korábban kékmoszatoknak nevezett cianobaktériumok törzsét is - harmadik törzsként - a baktériumok közé soroljuk. A baktériumok közül csupán ez utóbbiakat tekintjük növényeknek. Csak mikroszkóppal vizsgálhatók, hiszen méretük a milliméternél is százszor-ezerszer kisebb. Az élővilág legkisebb sejtes felépítésű szervezetei. Döntő többségük egysejtű . Sokféle formájuk lehet (pl. gömb-, pálcika- és kifliforma). Nincs valódi sejtmagjuk, ezért kettéhasadással szaporodnak. Óriási számban megtalálhatók a vizekben, az élőlényekben, átmenetileg a levegőben és leginkább a talajban. Egészen szélsőséges élőhelyeken is, mint pl. a sarkvidékek jegében, a sivatag forró homokjában, hőforrásokban, magas légrétegekben, atomreaktorban és a tengerek 10 000 m-es mélységében ráakadtak már képviselőikre.
A baktériumok sejtjének plazmáját sejthártya, ezen kívül pedig sejtfal határolja. A sejtfal gyakran el is nyálkásodhat. Sok baktérium ostorral vagy csillóval[11] aktív helyváltoztatásra is képes.
Ismerünk betegségeket (pl. az embernél kolerát, pestist, leprát, vérhast, tüdőgyulladást és bélfertőzést, az állatoknál lépfenét és fertőző elvetélést, a növényeknél pedig daganatokat) okozó baktériumokat is, de ezek szerencsére jóval ritkábbak, mint a számunkra hasznos tevékenységet folytatók. A talajban élő korhasztó és rothasztó baktériumok pl. más szervezetekkel együtt az elpusztult élőlények szerves anyagait bontják le, ezzel a tápanyagok körforgását biztosítva az élőlényközösségekben. A pillangósvirágúak családjába tartozó növények (pl. borsó, bab, lucerna, szója) gyökerében olyan baktériumok élnek, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét, és abból a gazdanövényüknek, illetve annak későbbi elpusztulásával az élővilág többi tagjának is juttatnak. Ezeket nitrogénkötő baktériumoknak nevezzük. Számos baktériumot élelmiszereink (pl. aludttej, kefir, joghurt, kovászos uborka, vaj, sajtok), valamint antibiotikumok[12] előállításához használunk fel. Az előbbiek az erjesztő baktériumok.
[10] Mikroszervezeteknek, mikroorganizmusoknak vagy mikrobáknak mindenekelőtt az apró, mikroszkópos méretű vírusokat, baktériumokat, cianobaktériumokat és gombákat tekintjük.
[11] Az ostorok kisebb számú (1-2) és hosszabb, a csillók pedig nagyobb számú és rövidebb, sejtből kitüremkedő képződmények. Leggyakrabban a sejtek mozgatásában működnek közre.
[12] Az antibiotikumok olyan mikroorganizmusok által termelt anyagok, amelyek már kis mennyiségben is gátló vagy pusztító hatásúak más mikroszervezetekre. E tulajdonságuk miatt gyógyszerek előállítására használhatók fel.