Növénytan
A zárvatermők a harasztokkal és a nyitvatermőkkel együtt a hajtásos növények közé tartoznak, mert edénynyalábos, valódi száruk és levelük van (hajtásnak a leveles szárat nevezzük). Mind a zárvatermők, mind a nyitvatermők virágos növények. A zárvatermők termőlevele azonban már nem nyitott, mint a nyitvatermőké, hanem összezáródik, a magvakat magába foglaló termést alkotva. A termésben a magvak még nagyobb biztonságban vannak, mint a nyitvatermők nyílt termőlevelein. Termetük alapján megkülönböztetünk közöttük fás- és lágyszárú növényeket. Beporzásuk végbemehet a szél, a víz, a rovarok és ritkán más állatok által.
A zárvatermők a Föld fajokban leggazdagabb növénytörzse. A közéjük tartozó hóvirág, réti csenkesz, réti perje, nád, gyékény és más, közismert rokonaik, mint pl. a búza, a kukorica és a rizs, sok hasonló tulajdonsággal rendelkeznek. Valamennyi említett növénynek mellékgyökerei vannak, és párhuzamos erekből álló, mellékeres a levele. Virágtakarójuk egyforma lepellevelekből áll. Egyik még nem említett tulajdonságukról, a magjukban található egyetlen sziklevélről , amely csírázáskor a magban marad vagy kibújik, egész rokonságukat egyszikűeknek nevezzük.
Tanultunk olyan növényekről is, amelyek magjában nem egy, hanem két sziklevél van. Ilyenek a kocsányos és a kocsánytalan tölgy , a bükk és a mezei zsálya. Ezeknek és más növényeknek (pl. bab, borsó, burgonya) is sok közös tulajdonságuk van, és ezek a tulajdonságok eltérnek az egyszikűekre jellemzőktől. Gyökérzetük például egyetlen főgyökérből, és abból elágazó oldalgyökerekből áll. A leveleikben egy főér van, és az ebből kiágazó kisebb oldalerek minden irányba szétfutnak. Virágtakarójuk egymástól különböző csésze- és sziromleveleket tartalmaz. Az ilyen tulajdonságú növények a kétszikűek.
A sziklevelek a különböző növények magvaiban eltérő szerepet töltenek be. Ez a szerepük azonban mindig a csíranövény tápanyagokkal való ellátásával van kapcsolatban.