Növénytan
Az egysejtű növények minden élettevékenységét - beleértve az önfenntartó és a fajfenntartó tevékenységeket is - egyetlen sejt látja el. A többsejtű növények létrejöttével a sejtek az egyes életfunkciókat egymás között megosztották. A megtermékenyített petesejt, amelyből a többsejtű növény teste kialakul, még minden funkció ellátására alkalmas sejtet létrehozhat. Az általa kialakított sejtek új és új generációja ezt a képességet fokozatosan veszíti el. A végül képződött, tovább már nem osztódó sejtek már csak speciális funkciók ellátására képesek. Az így keletkezett hasonló felépítésű és működésű sejtek alkotják a szöveteket.
A növények, az állatokkal ellentétben, egész életük folyamán növesztik testüket. Ez az "örök növekedőképesség" annak tulajdonítható, hogy egyes sejtek a növény egész élete folyamán megőrzik osztódóképességüket. Tartós osztódóképességük miatt osztódó szöveteknek nevezzük őket . A hajtás és a gyökér csúcsán pl. ún. kezdősejtek kezdeményezik az említett szervek hosszanti megnyúlását. A csúcsi osztódó szövetek, valamint a szár vastagodását biztosító kambium mellett ismerünk még köztes osztódó szöveteket is, amelyek a már állandósult szövetek közé iktatódva tartják meg osztódóképességüket. Ilyenek működése eredményezi pl. a pázsitfüvek szárának hosszanti megnyúlását.
Az állandósult szövetekről is, éppúgy, mint az osztódó szövetekről, sok mindent megtudhattunk már a korábbiakban.
A hajtások bőrszövetén lerakódott viaszréteget egyes fenyőfélék tűlevelén, valamint a szilva és az alma termésén tanulmányozhatjuk. A bőrszövet egyes sejtjeiből szőrök alakulnak . Ezek is közreműködnek az alattuk elhelyezkedő szövetek védelmében, a kiválasztásban és legfőképp a párologtatás csökkentésében. A gázcserenyílások zárósejtjeiben, a bőrszövet többi sejtjével ellentétben, zöld színtestek is vannak. A többi bőrszöveti sejtben többnyire csak színtelen színtestek találhatók. A levelek zöld színét így főképp a bőrszövet alatti oszlopos alapszöveti sejtek színanyaga adja. A zárósejtek a kétszikűek bőrszövetében többnyire babmag alakúak. A gyökér bőrszövetében nincsenek gázcserenyílások.
A szállítószövetek farészének fontos elemei a vízszállító sejtek és a vízszállító csövek . A vízszállító sejtek orsó alakúan megnyúltak, és végükön a vízszállítás megkönnyítésére átlyuggatódtak. A vízszállító cső több, a szállítás irányában megnyúlt sejtből (ún. tracheatagból) jön létre a harántfalak teljes vagy részleges felszívódásával. Mind a vízszállító sejtek, mind a vízszállító csövek szilárdságát különleges alakú sejtfalvastagodások biztosítják. A háncsrész legfőbb szállítóelemei a rostacsövek. Több sejtből jönnek létre úgy, hogy az őket elválasztó harántfalak lyukacsosakká válnak . A sejteket elválasztó lyukacsos falak az ún. rostalemezek. A rostacsöveket alkotó sejtekhez plazmatartalmú, és a rostacsőtagoktól eltérően sejtmagot is tartalmazó kísérősejtek csatlakoznak.
Az alapszövetek közül a tartalék tápanyagokat - szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat - raktározó alapszövetek leginkább a fénytől elzárt növényi részekben fordulnak elő. Ilyenek pl. a magvak, a gyökerek és a föld alatti raktározó szervek /gumók, gyöktörzsek, hagymák stb./. A hajtásos növények magasba emelkedő szárát és kiterjedt testét pusztán a sejtek belső ozmotikus nyomása nem lenne képes megtartani. E feladat ellátására a növény testében külön szövetek, a szilárdító alapszövetek alakultak ki. Szilárdságukat sejtfaluk nagymértékű megvastagodása biztosítja. A szilárdító szövetek két típusát különböztetjük meg. Az egyik típusukban csak a sejtfalak bizonyos részei vastagodnak meg, és így sejtjeik élők maradnak. A még növekedő növényi részekben fordulnak elő. A másik típus a növekedésüket már befejezett növényi szervekben jön létre. Benne a sejtek falának minden oldalra kiterjedő megvastagodása következtében nem fordulnak elő élő sejtek. Alkotói többnyire hosszanti irányban erőteljesen megnyúlt rostok.
