Növénytan
Tartalom
- A botanika Ariadné-fonala a rendszertan, amely nélkül káosz uralkodik a növényvilágban.
- Faj, fajta és alfaj
- A baktériumok
- A cianobaktériumok
- Az ostoros moszatok
- Sejttársulások és telepes szervezetek
- A zöldmoszatok törzse
- A barnamoszatok törzse
- A vörösmoszatok törzse
- A zuzmók törzse
- A mohák törzse
- A harasztok törzse
- FELADATOK A KÖZÉPFOK - VIRÁGTALAN RENDSZERTAN TÉMAKÖRHÖZ
4-5 milliárd évvel ezelőtt a Föld fizikai evolúciója[83] alakította ki azokat a fizikai feltételeket, amelyek között a kémiai, majd a biológiai evolúció megindulhatott. A fizikai evolúció egyik legfontosabb folyamata a földfelszín lehülése volt. A kémiai evolúció során a forró őstengerekben jöhettek létre külső fizikai hatásokra (pl. elektromos kisülések, röntgen- és ultraibolya sugárzás) az első szerves molekulák, majd ezek vegyülésével a makromolekuláris rendszerek. Miller amerikai kutatónak laboratóriumi körülmények között is sikerült megismételnie azt, ami 3,5 milliárd évvel ezelőtt a Földön bekövetkezhetett. A szerves makromolekulákból sok fehérjét tartalmazó, gömb alakú mikrostruktúrák állhattak össze, amelyeket koacervátumoknak nevezünk. Ilyenek nyomait 3,5 milliárd éves üledékes kőzetekben megtalálták. Ezekből alakulhattak ki azután, a biológiai evolúció kezdeti lépéseként, az első sejtes felépítésű szervezetek. Ezek minden bizonnyal az ősbaktériumokhoz hasonlító prokarióták voltak. Latin-görög vegyes nevük arra utal, hogy még nincs valódi, maghártyával körülhatárolt sejtmagjuk (latinul a pro jelentése előtt, görögül a karion pedig magot jelent). A prokarióták közé a baktériumokat és a cianobaktériumokat[84] soroljuk. Üledékes kőzetekben ezek őseinek maradványait is megtalálták. A törzsfejlődés során később jelenhettek meg a hártyával körülhatárolt sejtmagvú eukarióta élőlények. Az ősi eukarióták a ma élő ostoros moszatokhoz hasonlóak lehettek. Belőlük indulhatott ki a szerves anyagot önállóan előállítani képes autotróf növényvilág[85] és a növények által termelt szerves anyagokat fogyasztó heterotróf gomba- és állatvilág[86] kialakulása. A sejtek közötti szorosabb kapcsolat és együttműködés révén alakultak ki a többsejtű eukarióta szervezetek .
A többmilliárd éves evolúció[87] eredményeképpen Földünket a történelmi idők kezdetére egyes becslések szerint legalább 8-10 millió faj népesítette be. Ezek közül a tudomány mintegy másfél milliót - közöttük 400 000 növényfajt - megismert. Ennyi faj áttekintése és megkülönböztetése már csak rendszerezésükkel lehetséges.
A fajok rendszerezésének első nagy mestere Carl Linné svéd botanikus volt. Rendszerezésének alapjául a fajt[88] vette, amit kettős latin névvel írt le. A név első tagja a nemzetséget, második tagja pedig a fajt jelöli meg. A bükkfa pl. a bükk (Fagus) nemzetségbe tartozik, és azon belül a sylvatica fajnevet kapta. Ezért kettős latin neve Fagus sylvatica.
Linné rendszerét ma már nem használjuk, mert csupán külső morfológiai bélyegeken alapult. A fajok származását, rokonságát figyelembe vevő modern rendszerek a fejlődéstörténeti rendszerek.
Közös tulajdonságaik és azonos származásuk alapján a fajokat nemzetségekbe, a nemzetségeket családokba, a családokat rendekbe, a rendeket osztályokba, az osztályokat pedig törzsekbe soroljuk.
[83] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.
[84] A cianobaktériumokat régebben kékalgák néven emlegettük.
[85] Autotrófok mindazok a szervezetek, amelyek szervetlen anyagokból szerves anyagokat állítanak elő.
[86] Heterotrófok azok a szervezetek, amelyek önálló szervesanyag-előállításra nem képesek. Ezen hiányosságuk miatt az autotrófok által előállított szerves anyagokból élnek.
[87] Az evolúció szó jelentése: fejlődés. A biológiai evolúció (törzsfejlődés) az élő anyag keletkezése az élettelenből és változatosságának kialakulása a Föld története folyamán.
[88] Egy fajhoz tartozónak azokat a közös származású, főbb tulajdonságaikban egymáshoz hasonló és másoktól különböző egyedeket tekintjük, amelyek egymással keresztezve szaporodóképes utódokat hoznak létre.