Növénytan
Az állandó vízborítású, lefolyástalan területeken a lápi szukcessziósor tagjaként vagy a fák kivágása következtében az egykori láperdők helyén alakulnak ki másodlagosan a láprétek . Az elpusztult növények anyagai a víz alatti levegőmentes környezetben eltőzegesednek. A tőzeg felszínén sok lombosmoha nő . A nedves lápréteken a sások vagy a szittyók tömegesek, a kiszáradó lápréteken pedig a kékperje válik uralkodóvá.
A mocsárrétek szintén jó vízellátásúak, de felszínük nyáron kiszárad. Ennek következtében talajukban nem képződik tőzeg, és talajfelszínükön ritkábban fordulnak elő mohák. Nagy a gazdasági jelentőségük, hiszen jó minőségű takarmányt adnak. Amennyiben állományaikat sem legelőként, sem kaszálóként nem hasznosítják, a szukcessziós folyamat során bokorfüzesekké, majd ligeterdőkké alakulnak. Uralkodó pázsitfűfajaik a fehér tippan , a réti ecsetpázsit és a réti csenkesz .
A sekély vizű vagy ideiglenesen vízzel borított területeken elhelyezkedő magassásosok átmenetet alkotnak a mocsár-, illetve láprétek, valamint a nádasok között. Uralkodó fajuk valamelyik sásfaj, mint pl. a mocsári sás vagy az éles sás .
A nádasok közé soroljuk a mélyebb vizek aljzatában gyökerező és hajtásaival magasan a víz felszíne fölé emelkedő növényzetet. Fő állományalkotójuk a nád , amelyet eutrófabb vizekben[132] többek között a gyékény vagy a tavi káka helyettesíthet. A part menti nádasok fontos szerepet töltenek be a beszivárgó szennyvizek szűrésében.
A nádasok zónáján belül a kevésbé mély vizekben legyökerező hínárok, a mélyebb vizekben lebegő hínárok alkotnak növénytársulásokat. A legyökerező hínár tagjai közül a víz felszínén úszik a fehér tündérrózsa , míg a víz alá merül a hínáros békaszőlő és a süllőhínárfajok . A lebegő hínár jelentősebb tagjai a víz felszínén sűrű bevonatot képező békalencsék és a fonalas zöldmoszatok . A nyílt vizek fontos lebegő szervezetei a növényi planktont alkotó moszatok is.
[132] Eutróf vizek a növények tápanyagaiban - mindenekelőtt foszforban és nitrogénben - gazdag vizek.