A populációk egyedszáma a születések és a halálozások, valamint a ki- és a bevándorlások számától függ. Minden populációnak van egy potenciális maximális szaporodóképessége, amelyet az erőforrások korlátossága és a más fajokkal folytatott versengés miatt messze nem érhet el. Ha egyes fajok akár csak egy évre is maximális mértékben szaporodhatnának, a Föld felszínét ennyi idő alatt vastagon beborítanák. A halálozásnak is van egy potenciális minimális mértéke, ami csak optimális körülmények között érhető el. A halálozások valóságos mértéke a potenciálist - szintén az erőforrások korlátossága és a fajok közötti versengés miatt - rendszerint messze meghaladja.
A populáció növekedése a születések és a halálozások közötti különbség vizsgálatával követhető. Egy fiatal populációban a születések száma jóval meghaladhatja a halálozásokét egészen addig, amíg az erőforrások bőségesen rendelkezésre állnak. Amint a környezet eltartóképessége már nem teszi lehetővé a további növekedést, a populáció növekedése abbamarad, és kiegyenlített körülmények között egy átlag körül ingadozik .
A populáció egyedszámának változásait nagymértékben meghatározza az, hogy mekkora az ivarérettség korát elért egyedek aránya, és ezek milyen mértékben, illetve mennyi ideig szaporodnak.