Az endoplazmatikus hálózat vagy endoplazmatikus retikulum (rövidítve: ER) a citoplazmát behálózó ciszternák vagy tubulusok által alkotott bonyolult rendszer . Legnagyobb tömegben a citoplazma belső rétegeiben (endoplasma) fordul elő. A plazmalemmáénál vékonyabb, 5-6 nm vastagságú membránjai egy, a sejtmaghártyától a plazmalemmáig terjedő belső, elágazó teret zárnak közre. Az ER szoros kapcsolatban áll a Golgi-apparátussal, a sejtmag kettős határolóhártyájával, a mikrotestekkel és a plazmodezmoszokon keresztül a szomszédos sejtek endoplazmatikus retikulumával. A sejtek kiválasztó tevékenységének és a sejteken belüli szállítási folyamatoknak a kiindulópontja. A sejt lipidjeinek, fehérjéinek és membránalkotók- hoz kötődő szénhidrátjainak szintézisében vesz részt. A membránok által körbezárt tere, valamint membránjainak összetétele és megjelenése is a sejt élete alatt folyamatosan változik. Morfológiája a sejt típusától, anyagcseréjének aktivitásától és fejlődési állapotától függően is rendkívül változatos lehet.

Endoplazmatikus retikulum, diktioszómák, mitokondriumok, plasztisz és vakuólum növényi sejtekben (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Plazmahidak (plasmodesmos) ívelnek át a szomszédos sejteket elválasztó sejtfalakon keresztül (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Az ER-formák változatossága funkcióinak sokféleségét is mutatja. Az egész sejtet behálózva annak belső kommunikációs és transzportrendszereként funkcionál. Lipid-előállításával a membránszintézis legfőbb helye, és így más sejtalkotók képzéséhez jelentősen hozzájárul. Bizonyítottan részt vesz a mitokondriumokat, a Golgi-apparátust, a glioxiszómákat, a vakuólumokat és a szferoszómákat alkotó lipidek kialakításában. Fehérjéket szintetizál, amelyek a sejtből kijuthatnak, membránalkotókká válhatnak, vagy felhalmozódhatnak fehérjetestek formájában. Mivel az ER-nek az auxin hormon^[189] (indol-ecetsav) megkötésére alkalmas kötőhelye is van, a sejtben minden bizonnyal igerületfelvevő és irányító szerepet is betölthet. A geotrópos ingerek^[190] érzékelésével a gyökerek gyökérsüvegsejtjeiben is elláthat regulációs feladatokat. Amikor ugyanis a fiatal gyökereket függőleges helyzetükből elmozdítjuk, számos faj gyökérsüvegének ún. helyzetérzékelő, "sztatocita" sejtjeiben az amiloplasztiszok leülnek a legmélyebb pontra, az ER pedig - mintegy 10 perc alatt megváltoztatva addigi szimmetrikus elrendeződését - a csúcsi részben halmozódik fel. Az endoplazmatikus retikulum két, morfológiailag és funkcionálisan eltérő formája különböztethető meg: a durva felszínű vagy szemcsés és a sima felszínű ER.

A durva felszínű ER-t riboszómák borítják, a sima felszínű viszont riboszómamentes. A sima felszínű ER nem ciszternákból, hanem tubulusok sűrű szövedékéből áll. Ritkán fordul elő a sejtekben. Egyrészt olyan átmeneti ER-darabokon láthatjuk, amelyekből vezikulumok fűződnek le, másrészt azokban a sejtekben is megfigyelhető, amelyekben aktív lipidanyagcsere zajlik. Ilyenek pl. az olajokat, illóolajokat, zsírokat és terpéneket szintetizáló mirigyek.

A durva felszínű ER-t ciszternák alkotják. Ezek külső, citoplazmatikus felszínét többnyire poliszómákká összekapcsolódó ri- boszómák borítják. A riboszómák közreműködésével keletkez- nek azok a fehérjemolekulák, amelyek az ER membránjába vagy üregébe bekerülnek, s onnan a sejt egyéb membránjaiba, illetve a sejt külső környezetébe vagy vakuólumaiba transzportálódnak. Néha a gyorsan és nagy mennyiségben képződő fehérjék miatt az ER belső ürege kitágul. A fehérjékhez sokszor már az ER-ben hozzákapcsolódik egy szénhidrát-molekula. Az így létrejött glikoproteid további feldolgozása és transzportja már a Golgi-apparátus feladata. Nagy mennyiségű durva felszínű ER elsősorban a sok fehérjét szintetizáló sejtekben - pl. aktív szekréciós tevékenységet^[191] folytató mirigyekben, a portokok falát kibélelő tapétumsejtekben - figyelhető meg.